Politikai Ujdonságok, 1884 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1884-02-13 / 7. szám
94 vadra rohantak, amire ez még dühösebb lett, s egy embert maga alá terítvén, szintén veszélyesen megmarczangolta. Csak baltavágásokkal űzhették tovább. Erre ismét futásnak indult a falun lefelé, de e futásban sikerült a helybeli kántor-tanítónak, Turkinyák Szilárdnak őt agyonlőni. A vadkant a helybeli földesuraság (Dobrzánszky A.) magának követelte, de miután a vadászat által okozott kárt a vadászati törvények értelmében jószántából megtéríteni vonakodó , erre valószínűleg per útján fog kényszeríttetni. Az életveszélyesen megmarczangolt fiút a homonnai közkórházba küldték. T. S. Leégett vasúti állomás. Mohácson a vasúti állomáson tűz támadt, mely a deszkából épült helyiségeket elhamvasztotta. A kőépületet, melyben az állomási hivatal és vendéglő van, megmentették. Izgalmas jelenet folyt le e hó 9-én délután a magyar államvasutak józsef- és ferenczvárosi állomása között a Szabadkáról jövő személyvonat érkezésekor. A vonat a józsefvárosi pályaházból oly roppant sebességgel robogott ki, hogy a kőbányai váltónál a két utolsó kocsi a vonattól elszakadva, a kőbányai vonalon magában rohant tova. Szerencse volt, hogy a kalauz épen az első kocsin volt s lélekjelenlétét el nem veszítve, a fékhez rohant s szerencsére épen jókor sikerült neki a sínekből kiugrott kocsit megállítani. Ha még vagy tíz élet nem áll meg, a magas tetés keskenyebb részét elérve, okvetlen lezuhan a mély árokba. Az állomásra nagy sokára visszatolatva, az állomásfőnököt interpellálták az utasok, hogy miért rohan ki e veszélyes helyről a vonat oly őrült sebességgel. Azt a választ nyerték, hogy a ferenczvárosi állomásra tíz percz alatt oda kell érni, ez a szabály, ő nem tehet róla. Czitromviz helyett patkányméreg. Paratz temesmegyei községben Posegoits Vilmos, a temesbégai szabályozó-társulat ellenőre, végzetes tévedés áldozata lett. Posegoits az utóbbi időben gyakran czitromvizet szokott inni és ennek készítéséhez czitromsavat használt. Vasárnap ismét megkészíte rendes italát, de az asztalon levő több papirzsák közül olyanból töltött vizébe, a melyben nem czitromsav, hanem patkányméreg volt. A szerencsétlen fenékig ültte a poharat és rövid idő alatt szörnyű kinok közt meghalt, mert nem volt kéznél orvosi segítség. Esete általános sajnálkozást kelt. Harmincznégy ember halála. Rendkívüli szerencsétlenségről írnak az «Egyetértés»-nek Ó-Fehértóról. Dormrád mellett lakodalmas nép kelt át a Tisza jegén és Czigándra ment a menyasszonyért. Mivel tudták, hogy a lanyha időjárás a jeget már igen meggyöngítette, a legnagyobb óvatossággal, egyenként mentek keresztül a jégen és ez alkalommal nem is lett semmi baj. De nem igy volt esküvő után, Domrádra visszamenetkor. A hét szekér domrádi és czigándi násznép a lakodalmi vigasságban nem gondolt többé a jég gyöngeségére és nem törődve a veszélylyel, víg muzsikaszó mellett egyszerre ment rá a jégre. Néhány perczig ropogás és iszonyú halálordítás volt hallható: a hét szekéren ülő harminczöt ember elsülyedt a jég alá. Aztán csöndes lett minden, a víz nesztelenül összecsapott a szerencsétlen lakodalmas nép fölött. Az egész nászkíséretből egyetlen egy ember menekült meg hírmondónak : a bőgős czigány. Kőomlás által eltemetve. Máramaros-Szigetről Írják: E hó 2-án szörnyű eset történt a Vasér völgyében, Novicsovnál. Öt munkás indult hazafelé Felső-Visóra, midőn iszonyú lavina-tömeg omlott alá a magas hegyről és hármat közülök eltemetett. Olyan óriás tömeg a hó, amely lesett, hogy valóságos hótorony képződött azon a helyen, hol a szerencsétlen munkák ideiglenes sírjukat lelték. Testeiket tavaszig lehetetlen kihozni a hó alól. Kettőnek neje és gyermeke van, kik kétségbeesetten siratják élelemkeresőjüket. Nagy árvizek pusztítanak Észak-Amerikában, hol február elején rendkívüli esőzések uralkodtak. A folyamok mindenütt kiáradtak. Egy e hó 10-iki távirat szerint a víz az elárasztott területeken folyton növekvőben van. Az Ínség roppant nagy , 20,000 ember van élelem és ruházat nélkül. Mi újság? Gr. Cziráky János halála. Az ország egyik zászlós urának, a tárnokmesternek s a főrendiház másodelnökének halálának hire váratlanul érkezett , a fővárosba, Lovas-Berényből, hol gr. Cziráky János családi kastélyában időzött. Néhány nap előtt ugyan már írták a lapok, hogy a gróf meghűlés következtében betegeskedik, de állapotát nem mondták veszélyesnek. E hét én délben jött meg a hir a fővárosba, hogy a gróf aznap reggel 06 éves korában elhunyt. Gr. Cziráky a főrendiház legutóbbi eseményeinek vezetésében főrésztvevő volt, s a bibornokprimással együtt Bécsbe történt fölhívása által is még mindig épen a napok sokat emlegetett nevei közé tartozott, mikor egyszerre gyászlapokról lehetett olvasni ezt a nevet. Gr. Cziráky inkább magánjelleme, mint politikai szereplése által vívott ki közbecsülést. Az ő politikai elvei nem voltak népszerűek. Holttestének beszerelése e hó 11-én történt meg Lovas-Berényben, hol megjelent a főrendiház küldöttsége, Fehér megye küldöttsége Boné alispánnal, Székesfehérvár polgármestere, a főrangú körök számos előkelősége, a rokonság, s a környékből is nagy számmal. Ő felége b. Mendel főadjutánsát küldte el. A gyászszertartást Haynald bibornokérsek végezte fényes segédlet mellett. A koporsót Vasmegyébe, a kenyéri családi sírboltba szállították, hová Fehérmegye küldöttsége is elkísérte. Itt másnap trtént meg a temetés. Merénylet egy főispán ellen. M kor Mailáth gyilkosai már épen a bitófal alatt állanak, egészen az ő gonosz tettökhöz hasonlóra készültek Szolnokon Beniczky Ferencz jász-nagykun-szolnok megyei főispán ellen. Inasa másik két czinkossal kitervelte megfojtatását és kirablását és a gaz terv végrehajtását sem akadályozta meg egyéb, mint hogy az egyik czinkos elárulta a dolgot. Beniczky Ferencz főispán családjával hosszabb ideig tartózkodott Budapesten és e hónikára estére várták vissza Szolnokra. Időközben Komarovszki Lajos, a főispán huszárja, kire a szolnoki lakás őrizete bízva volt, gyalázatos tervet kovácsolt urának élete és vagyona ellen. A Komarovszki czinkosa egy budapesti inas volt, akit Komarovszki mint unokaöcscsét ajánlott be az alispánnál és akit a főispánnal egy nap vártak Szolokra; ezen kívül be volt avatva a komplotba egy szolnoki csendőr, egykori illavai fegyencz is. A merénylet úgy volt tervezve, hogy az este haza érkező főispánt megrohanják, megfojtják, aztán elveszik tőle a vasrénztár kulcsát és a pénzt hatalmukba kerítik. A gaztetthez el volt készítve minden eszköz : kötelek és kések. A főispán lakása ép alkalmas lett volna a bűntett végrehajtásához, mert szobák hosszú sora, messzenyúló folyosók vannak benne s a megyeház őrhelyiségeitől nagy lépcsőház választja el. A gaz tervet Komarovszki maga árulta el, mert múlt vasárnap a dologba beavatott csendőrt meghívta magához ebédre, s az egész melédség jelenlétében ezt mondta: «Ha sikerül, amit kifőztem, gazdag ember leszek, csak a bátyámat várom Budapestről.» A csendőr azonban e hó 6-án reggel a csendőrkapitány előtt részletes vallomást tett. Elmondta, hogy ő, ha Illaváról szabadult is ki, becsületes ember akar maradni, s csak azért bocsátkozott bele oly mélyen a komplotba, hogy kitudja a gazok tervét és meghivathassa. Beniczky főispán semmit sem sejtve, e hó 7-ikén délelőtt érkezett Szolnokra és értesülve a dologról, rögtön elfogatta a huszárt. Komarovszki szobájának kikutatásakor több revolvergolyót, egy három revolverre vóló budapesti zálogjegyet találtak. A szolnoki helyi lap a gyilkoság tervéről a következőket írja : A főispán huszárja Ivanits J. városi hajdúnak adott találkái közben igen élénk színekkel festette a jövedelmet, mit urának kirablásából szerezhetnének. Pár ízben Ivanicsot föl is vitte a főispáni termekbe, ott mindent sorra mutogatott neki, s bírókra is kelt vele, hogy esetleges támadás alkalmára erejét kipróbálja. Ivanits jelentéseire a rendőrség szoros felügyelet alatt tartotta a tervelő huszárt, majd, hog terveinek komolyságáról meggyőződést szerzett, letartóztatta s ellene a vizsgálatot megindította. Szeretetház a Szepességen. A sürü kivándorlás következtében az északi megyékben, főleg a Szepességben nagyon elzaporodnak az oly gyermekek, kik iskolába nem járván, koldulással tengetik életüket. A szepesi átalános tanítóegyesület tehát szeretetház létesítését határozta el. Az eszme megtestesítése czéljára bizottság alakult, a melynek élén Szepes megye főispánja, gróf Csáky Albin áll. A gyűjtőíveket az egész országban küldték szét. Az intézet létesítéséhez legalább 15.000 fit alaptőke szükséges. A szeretetházi egyesület rendes tagjai évenként 2 frt, elsőfokú alapítótagok egyszer mindenkorra 30 frt, a másodfokúak ugyanígy ezer frtot fizetnek. A másodfokú alapítótag azon jogot nyert, hogy az intézetben folytonosan egy ínséges gyermeket neveltethet. A mellett bármily nagyságú könyöradományok is elfogadtatnak. Az adományok Payer Jenő főgymnáziumi tanárhoz, Iglóra küldendők. A felföldi kivándorlásról közéletünk egyik érdemes férfia, Bánó József ezeket írja : A kivándorló, amint Amerikában a legkisebb keresményre tesz szert, fizeti az otthon csinált adósságot; küldi haza a pénzt hátrahagyott családjának, ha ez nincs, rokonainak; küld segélyt templomára, skolájára, papjának, tanítójának; továbbá küldi a pénzt vagy a régi tejek kiváltására, vagy új birtok vételére, s ha csak lehet, pár év múlva maga is visszajön. Ez az átalános kép, vagyis a szabály, —nagyon természetes, hogy vannak kivételek is. Már most mit lehet mindezekből következtetni? Hogy ha az illetők legszűkebb körülmények közt is megélhetek itthon, nem vándoroltak volna ki; hogy sok becsületérzés van bennök, mert első gondjuk itteni adósságaik kifizetése; hogy szeretik családjukat, mert ennek istápolását is első feladatuknak tekintik; hogy szeretik egyházukat, iskolájukat, mert háromezer mérföldnyi távolságra sem fedkeznek meg róluk; hogy szeretik rokonaikat, mert segítik, csakhogy itthoni állapotukat javítsák ; hogy szeretik szülőföldjüket, mert falujukban a legrosszabb földet is drágán megveszik; hogy ott Amerikában is a legkitűnőbb munkásoknak kell nekik lenniök, s hihetőleg különb munkásoknak, mint magának az amerikainak, különben annyit szerezni nem lennének képesek , hogy a legnagyobb takarékossággal, sőt nélkülözéssel kell Amerikában élniök, különben hogy mutathatnának fel aránylag igen rövid idő alatt annyi pénzbeli eredményt ? Azonban itthon nem élhetnek meg. Borsod megyéből Amerikába, Abod és Galvács község tót lakosai a napokban tömegesen vándoroltak ki. Az illetők nem is kértek maguknak külföldre szóló útlevelet, hanem egyszerű marha-passzussal keltek a nagy útra s hihetőleg ügyes ügynökök közvetítése folyán a határszéleken sikerül is nekik keresztül jutni. Az aradi csata emlékünnepét most is megülte a történeti emlékekben gazdag marosparti város, viszszaemlékezve 1849 február 8-ra, mikor a lángoló hazaszeretet és a hősi bátorság egy maroknyi csapat segélyével megmenté Aradot az ellenség pusztítása elöl, viszszaemlékezve az utczai harczra, mely halhatatlanná tette a Boczkó és Asztalos neveket Arad közönsége előtt. Reggel tiz órakor a minoriták templomában az elesett szabadságharczosok lelke üdvéért ünnepies requiem volt, melyet Jánosi gvárdián czelebrált az összes rendtársak segédletével. Az istentiszteleten jelen volt testületileg az aradi honvédegyesület, a várói és megyei tisztviselői kar, a honvéd tisztikar képviselői, az izr. hitközség és rendkívül nagy közönség. Táncsics Mihály pénze. Táncsics Mihálytól 1851-ben mint politikai fogolytól 15 frt 45 krt vettek el, mely összeg 1854-től 1873-ig takarékpénztárban volt elhelyezve s ez ideig 16 frt 5 krra növekedett. 1873-ban a pénz az állampénztárába került, honnan a manap 22 frt 73 krt tevő összeg Fodor Kálmán letétnapló-vezetőnek és a Táncsics-bizottságnak közbenjárása folytán közelebb visszakerült jogos és szükséget szenvedő tulajdonosához. Zsidó kongresszus. A zsidó érdekeket képviselő «Egyenlőség» czirini lapban Grósz Adolf fölhívást intéz «hitsorsosaihoz», amelyben Grósz úr kiemeli, hogy az 1868-iki kongresszus óta két táborra szakadt zsidóság közül az izraelita iroda a neológokat , az orthodoxokat pedig az úgynevezett végrehajtó bizottság mandátum nélkül képviseli. Sürgeti továbbá a kongresszusnak mielőbb való egybehívását és igen sok tekintetben üdvös reformokat ajánl hit orsosainak magyarosodása és újabb egybeolvadása érdekében. A tiszaeszlári per egyik utójátéka. Az Ónody Géza ésSzeyffert királyi ügyészi helyettes közt a nyíregyházai tárgyaláskor történt esetet e hó 9-én tárgyalta a nyíregyházai törvényszék. A főügyészség Ónody Géza ellen a főügyészhelyettesnek hivatalos működésében fenyegetés által való megakadályozás miatt önelt vádat. A törvényszék a főügyész vádindítványát elvetette és a további eljárást beszüntette. A tiszaeszlári falusi bíró kitüntetése. Farkas Gábor tiszaeszlári községi bírót a nyíregyházai tárgyalások alatt sokat emlegették, kivált a védők, akik azt mondták róla, hogy a tanukra is nagy befolyása van. Szóval a bíró antiszemita hírbe jutott. De az bizonyos, hogy a rendet jól fentartotta Tisza-Eszláron az izgalmak hosszú ideje alatt. A hivatalos lap e hó 8-iki száma közlé, hogy Farkas Gábor buzgó szolgálata elismeréséül a koronás ezüst érdemkeresztét kapta meg. Véres eset. Mezőkövesdnél egy Jósvai nevű, noszvaji illetőségű, megszökött, ismert gonosztevő két czirkáló csendőrrel találkozott, akik felszólították, hogy adja meg magát. A megrémült gazember válasz helyett fegyverével az egyik csendőrt lelőtte. A másik csendőr látván ekkor, hogy reá is puskát emelt, agyonlőtte Jósvait. Megint megtámadták a postát az almás-bikityi úton január hó 30-án este. Ez alkalommal azonban a postának kedvezett a szerencse, mert az alig 30 lépésnyire gyorsan közelgő magánkocsi bátor utasai elzavarták a rablókat. Ebben az évben ez már a második esett Az első jan. 2-án volt, amikor a kísérő zsandárnak a szét is kilőtték. Rövid idő alatt pedig most már nyolcadszor támadták meg a Szabadka és Baja közt közlekedő postakocsit. Úgy látszik, hogy itt rendszeresen szervezett banda garázdálkodik. Szabadkán a közigazgatási bizottság ülésén indítványt tettek, hogy a postát ezentúl még két lovas csendőr is kísérje. A postaigazgatóság addig is intézkedett, hogy a postát Akmáról d. u. 4 óra után ne indítsák már tovább. A postai lopások elkövetőit hasztalan kereste mindekkoráig e rendőrség. Radich Gyula postafelügyelő, aki az igazgatóság részéről vezette a nyomozást, több eredményre jutott, mert terhelő bizonyítékokat szerzett, melyek alapján a Kisszállásra küldött 15.000 forint ellopásával egy postatisztet gyanúsíthat. Kiderítette ugyanis, hogy a pénzes levél a délkeleti vaspálya postahivatalában tűnt el s a zsák már üresen került a mozgópostára. Ennek következtében a korábban felfüggesztett három postatisztet és két szolgát visszahelyezték állásaikba. A postaigazgatóság jelentést tett a vizsgálat eredményéről a közlekedésügyi minisztériumnak s a gyanúsított tisztviselőt föladta egyúttal a fenyitó törvényszéknek. A 245.000 fitos lopásról újabban a következő hírek terjedtek el. A postapénztárt hosszú és gondos előkészület után egy nezetközi banda lopta el. A banda tagjai itt a fővárosban egy ideig igen fényesen éltek. Sokan még emlékezni fognak reá, hogy a múlt év végén Karácsony és Szilveszter közt a lapokat az a hír járta be, hogy Liland Stamford, a Pacific-vasut elnöke, Amerikából nyolcz személyből álló kíséretével a fővárosban időz. Három nappal a postalopás elkövetése előtt az amerikai társaság több kocsin úgyszólván tüntetőleg a pályaházhoz hajtatott s a lapok azt is jelentették, hogy Stamford Szegedre utazott, s onnan Keletre szándékozik. Néhány nappal ezután valaki azt jelentette a rendőrségnek, hogy bizonyos kételyei vannak ez iránt a Stamford úr iránt. Erre a rendőrség több irányban kutatásokat tett. Kérdést intézett a budapesti amerikai főkonzulátushoz. Ez azt felelte, hogy Stamford úr nála nem mutatta be magát, pedig Stamford elnök, aki egyúttal szenátor is, olyan előkelő egyéniség az Egyesült államokban, hogy az Unió kormánya bizonyosan értesítette volna a budapesti konzult, ha Stamford Budapestre készült volna jönni. Az is kitűnt, hogy az itt járt idegen személyleírása nem illik az igazi Stamfordra. Végül az is kiderült, hogy Stamford nem járt Szegeden, s így felmerült a gyanú, hogy valami hírhedt iparlovag élt vissza Stamford nevével s társaival együtt csak azért ment a pályaházhoz, hogy vagy itt maradjon, vagy rövid távozás után aztán ide ismét visszatérjen. A rendőrség azonban minden kutatás folytatását lásd a 99-dik oldalon. POLITIKAI UJDONSÁGOK. 7. szám. 1884 XIX. évfolyam.