Postás Dolgozó, 1952 (5. évfolyam, 1-11. szám)
1952-01-14 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. A POSTÁS SZAKSZERVEZET LAPJA 1952 JANUÁR 14. ÁRA 20 FILLÉR Szakszervezeti vezetőségek újjáválasztása a postán A postás dolgozók a felszabadulás előtt el voltak zárva attól a lehetőségtől, hogy szabadon szervezkedhessenek, hogy létrehozzák munkás szervezeteiket napi érdekeik biztosítására, kultúr-, sportigényeik kielégítésére, általános műveltségük, szakképzettségük növelésére. Felszabadulásunk után alakultak csak meg a szakszervezet szervei, az üzemi bizottságok, a helyi csoportok, a területi szakszervezetek (a mai területi bizottságok), végül 1946. februárjában az első országos küldöttkongresszuson választott központi vezetőség. Sok nehézséggel küzdöttünk az új szervezetekben mozgalmi, ügykezelési, gyakorlati tapasztalatok nélkül, nem egy szervben kifejezetten ellenséges polgári, jobboldali szociáldemokrata elemekkel szemben. Mindezek a tényezők károsan befolyásolták szervezeteink és a központ munkáját s csak kis mértékben tudtuk elvégezni a reánk háruló feladatokat. Még ilyen körülmények között is azonban a felszabadulás utáni, a munkásosztály javára megváltozott helyzet, a kormányban és egyéb hatalmi pozíciókban lévő kommunisták befolyása, a szakszervezetek megnövekedett tekintélye eredményeként szakszervezetünk javaslatára évtizedes fájósérelmek nyertek elintézést, így például 1945. évben a 2.500 KKM rendelet megszüntette a postakezelők (akkor altisztek) különböző fizetési csoportjait és az egységes státuszba sorolta őket, megszüntetve egyúttal az emberi méltóságot megcsúfoló számozását is kezelő kézbesítő szaktársainknak. Az 1946 — 7000 sz. KKM rendelet megszüntette a postán az ideiglenes jellegű alkalmazást. Nem volt ritka a 15—20 éves szolgálattal rendelkező ideiglenes postai alkalmazott. Ezeknek száma a rendelet végrehajtásakor körülbelül 10.000 fő volt, akik díjnoki, gyakornoki és kisegítő szolgai „rang”-ban teljesítettek szolgálatot. Ugyanilyen nagyjelentőségű intézkedés volt az 1947 — 8500 sz. kormányrendelet a postamesterek és alkalmazottak állami státuszba való átvétele, amely kb. 7000 dolgozót érintett és ezek között is elsősorban a postamesteri kiadókat és altiszteket, kik eddig magánalkalmazottai voltak a postamesternek és nem egy esetben olyan háziszolga-félét is. Ezeknek a nagy horderejű rendelteknek a kidolgozásába bevonták a dolgozókat, a szakszervezetet, ami már magától értetődő ma — de még gondolatban is hallatlan merénylet lett volna a „rend” ellen a felszabadulás előtt. Ilyen hatalmas változások és eredmények után uralkodott el szerveinkben és a központban egy bizonyos mértékű önelégültség, olyan nézet, hogy itt magától megy minden, nincs különösebb tennivaló. Fokozta ezt a káros nézetet az a körülmény is, hogy 1949-ben voltak utoljára az üzemi szervezetekben választások és 1948-ban a központi vezetőségválasztás. Azóta a megválasztott funkcionáriusok egy része átkerült szakvonalra, egy része egyéb elfoglaltság miatt, vagy mert nem tudott lépést tartani az egyre növekvő feladatokkal, követelményekkel — lemondott, vagy le kellett váltani, mert ellenséges magatartást volt, így például a szakszervezeti központ 1948-ban megválasztott 11 tagú elnökségéből ma már csak két választott tag van, a többi behívott, megbízott. És így van ez szerveink többségében. Megkerülése, kijátszása a szakszervezeti demokráciának. Ez a körülmény ,magyarázat részben arra is, hogy dolgozóink, tagságunk egy része nem tekinti teljes jogú vezetőinek a szakszervezeti vezetőket, mert nem maga választotta, egyben arra is, hogy funkcionáriusaink,egy része nem is érez oly mértékű felelősséget a tagság felé, mint kellene, mert nem választott. Ilyen körülmények között, tények mellett ránk fokozottabb mértékben vonatkoznak pártunk politikai bizottságának „a szakszervezeti munka egyes kérdései”-ről szóló megállapításai, határozatai. A határozat kimondja, hogy „a munkájuk középpontjába az üzemi és műhelyi alapszervek, illetve szakszervezeti bizottságok, továbbá a bizalmi hálózat megszilárdítását a szakszervezeti tagság fokozott, eleven üzemi szakszervezeti étel kialakítását állítsák úgy, hogy a szakszervezetek valóban a szocializmus építésének tömegiskoláivá váljanak”. Ahol csak megközelítően ilyen a szakszervezeti munka, ez meglátszik az üzem eredményeiben, a tervteljesítésben és a dolgozók ügyeinek elintézésében. Így például az Alközpont üzemi vállalat funkcionáriusai a szakvezetéssel a legszorosabb együttműködéssel beszélik át a tervfeladatokat, mozgósítják a dolgozókat a feladatok végrehajtására, figyelembe veszik és megvalósítják a dolgozók hasznosítható javaslataikat, kezdeményezéseiket. A szakszervezeti bizottság és a társadalombiztosítási tanács megvitatják a tennivalókat, lelkiismeretesen, önállóan végzik a dolgozók üdültetését, segélyezését, beteglátogatását. Hibák itt is vannak, főleg a bizalmiak között, jól és rosszabbul dolgozók. De a jellemző általában mégis a felelősségérzet. És az Alközpont évi tervét a vállalt december 21-e helyett már október 31-én részleteiben is teljesítette. Szilárdan tartja az első helyét a műszaki üzemek közötti versenyben és legjobb úton halad, hogy egymásután negyedszer elnyerje a büszke ésüzem címet. fokozódó jó munkát végez a Járműtelep szakszervezeti bizottsága és társadalombiztosítási tanácsa különösen a dolgozók nevelése, a munkafegyelem megjavítása terén, így például az elmúlt év folyamán 337 beteg vagy otthoni problémákkal küzdő szaktársat látogattak meg és voltak segítségükre. Elintézték, hogy megfelelő védőberendezésekkel lássák el a gépeket, hogy a fényezőműhelyt felszerelték korszerű szellőztető berendezéssel. Ilyen törődés a dolgozókkal nagyobbmunkakedvet, jobb munkalehetőséget eredményez és nem valamilyen „csoda”, hogy a járműtelep erősen a nyakán van az Alközpontnak az élüzemért folyó versenyben úgy, hogy ha az Alközpont nem erősít, a Járműtelep könnyen megelőzheti. És így sorolhatnánk tovább, ahol csak némileg is kielégítő a szakszervezet munkája, az meglátszik a dolgozókkal való törődésben, az üzemi eredményekben. Mint például a Főpostán, Keleti-postán Javítóműhelyben, Székesfehérvári Rádión, Szegedi hálózatépítőnél és így tovább. És fordítva, ahol nem dolgozik, vagy épen rosszul dolgozik a szakszervezeti bizottság, ott az alkotmányban, a Munkatörvénykönyvben lefektetett jogok, juttatások, járandóságok nincsenek biztosítva, ott nincs munkafegyelem, nem telje sítik a tervet. Mi az oka például, hogy a Soproni Hálózatépítő Vállalat évi tervét november végéig csak 80 százalékig teljesítette? Hogy az összes munkanapoknak 16,6 százalékát igazolatlan hiányzások miatt nem dolgozták ki? Hogy nagy a munkaerővándorlás? Ha tudjuk például, hogy az SZB- titkár a távirdamunkásszállásról vitt el saját használatára lepedőket, a kirendeltség vezetője szalmazsákot, a főkönyvelő a távirdamunkásoknak járó szalonnából tizóraizgatott, hogy a dolgozók járandóságaikat három-négy napos késéssel kapták meg — azonnal világos lesz, hogy mi az oka a tervlemaradásnak, a nagyfokés fegyelmezetlenségnek. A szakszervezeti titkár nem a terv teljesítésében volt segítségére a szakvezetésnek, hanem a szabálytalanságok elkövetésében, nem ügyelt gondosan arra, hogy a dolgozók megkapják járandóságaikat, hanem maga is megrövidítette őket. A közvagyon az nem közpréda ahogy ez az „úri” világban volt. Az állam a mi államunk. A dolgozók közhatalma és közvagyona. Aki ma az államot fejőstehénnek tekinti, az a becsületes, öntudatos dolgozókat károsítja, meglopja. A legkíméletlenebbül kell velük szemben eljárni. Pártunk Politikai Bizottságának határozatából, a felhozott példákból látható, hogy mennyire szükségesek a választások, hogy mennyire fontos, hogy kik a szakszervezeti vezetők. Minden postás dolgozó érezze magát felelősnek azét, hogy a megválasztandó vezetőségekbe tiszta múltú, a munkában, a magánéletben példamutató, becsületes, a munkásosztályhoz, pártunkhoz, a Szovjetunióhoz hű dolgozók kerüljenek. Minden szervezett dolgozó érezze megtisztelő kötelességének, hogy a szakszervezeti vezetőségválasztáson nemcsak részt vegyen, szavazzon, hanem erejéhez, tehetségéhez képest a legtevékenyebben részt vegyen az előkészítő, tudatosító munkában, hogy minden munkatársát meggyőzze a választás fontosságáról és ennek szükségességéről, hogy szavazatával hozzájáruljon a szakszervezeti munka megjavításához. Minden postás dolgozó érezte, hogy a választási munkában való tevékeny részvételével hozzájárul ötéves tervünk sikeres teljesítéséhez, hogy építi szocialista hazánkat, hogy erősíti a népi demokratikus államunkat, a világ békeszerető népeinek hatalmas táborán Bássa Rezső Mészöly Géza elvtárs, szakszervezetünk elnöke meghalt Mészöly Géza elvtárs, aki 1948. áprilisa óta szakszervezetünk elnöke, január hó 8-án, hosszas szenvedés után elhunyt. Mészöly elvtárs 1898-ban született és 1915. óta a Magyar Postánál teljesített szolgálatot. Az 1918-as Tanácsköztársaság idején már bekapcsolódott a mozgalmi munkába és ebben az időben hivatalában bizalmi, majd a postás díjnak ok országos szakcsoportjának vezetője lett. Mozgalmi tevékenysége miatt az ellenforradalom uralomrajutása után fegyelmi eljárás alá vonták,és csak azért nem bocsátották el állásából, mert még igen fiatal volt, azonban az előmenetelében hosszas időn keresztül éreztették vele, hogy a kapitalista rendszer nem felejtette el tevékenységét. A felszabadulás után azonnal bekapcsolódott a mozgalmi munkába. 1946. januárjától szakszervezetünk szervezési titkárának, majd 1948-ban szakszervezetünk elnökének választották. 1948-ban mozgalmi munkája elismeréseképen a Köztársasági Érdemérem aranyfokozatát kapta meg, amely helyett 1950-ben Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa a Magyar Népköztársasági Érdemérem aranyfokozatát adományozta. Mészöly Géza elvtárs halála komoly vesztesége szakszervezeti mozgalmunknak. Példamutató munkája, lelkesedése utat mutat nekünk további nagy feladataink elvégzéséhez. Az 1952-es tervév első napjairól Az 1951. évi terv befejezésével üzemeink és hivatalaink lendületesen fogtak hozzá az 1952. évi terv teljesítéséhez. A harc a napi tervek teljesítéséért és tűtejesítéséért folyik. Üzemi levele?«» nk egymásután számolnak be a tervév első napjainak sikereiről, jött a kooperáló vállalatokkal s így a termelésben az áttérést zökkenőmentesen hajtották végre. Molt évi tervüket■ 12 százalékkal teljesítették túl, ez évben még jobb eredményt akarnak — és mint az eredmények mutatják, fognak is — elérni. A posta Javítóműhely Béke-brigádja 400 óra megtakarítást vállalt egy munkán A Javítóműhely dolgozói jó hangulatban kezdték meg a harmadik terveket. A munkaidő megkezdése előtt az érkező dolgozókat a pártszervezet zeneszóval a hangszórókon keresztül, személy szerint üdvözölte. A műhelyek dolgozói egymás után fogadták meg, hogy az új évben tervüket naponta túlteljesítik. Az év első napján különösen Molnár Oszkár és Koós Antal értek el jó eredményeket, mert Molnár szaktárs 210, Koós szaktárs pedig 200 százalékos teljesítményt ért el. Az áramellátás-berendezések készítésével Timár Béla és Berecz Lukács értek el 150, illetve 155 százalékot. A javítóműhely nődolgozói is az élen járnak A kapcsolóműhelyben Bitter Jánosné, kábelformázó 135, Grántz Istvánná tekercselő 185 százalékos teljesítménynyel dolgozott. Az asztalosműhely dolgozói az önköltségcsökkentést tűzték ki célul és vállalták, hogy egy 25.000 normaórás munkából 400 munkaórát fogunk megtakarítani, .A tavitömű heti az előző év hibáin okulva, idejében keretszerződéseket kö Temesvári László, a Járműtelep sztahanovista gépkocsivezetőjének harca a benzinmegtakarításért A Posta Járműtelep 523 gépkocsivezetője versenyzett azért, hogy a legnagyobb benzinmegtakarítást érjék el. Átlagban 1951-ben 25 százalékos benzinmegtakarítást értek el és 1952-ben még nagyobb eredményeket akarnak elérni. Az év második napján Temesvári László sztahanovista gépkocsivezető, aki már egy éve tartja a sztahanovista színvonalat, rekordot ért el a benzinmegtakarításban. Január 2-án, egyetlen nap alatt 2,2 liter benzint takarított meg, ami azt jelenti, ha a megtakarítását ilyen ütemben folytatja, akkor a hó végére 30 százalékos megtakarítással vezet a gépkocsivezetők között. Temesvári szaktárs megfogadta az év első napján, hogy állandóan 28— 30 százalékos benzinmegtakarítást fog elérni. Példáját követi Gulyás Sándor, aki 6,7 liter benzinnel fogyasztott kevesebbet az előirányzatnál. Gulyás szaktárs decemberben összesen 1,4 liter benzint takarított meg, de Temesvári szaktárs példáján fellelkesedve, ő is hasonló jó eredményeket kíván elérni. Sz. L. A vezetékes rádió dolgozói globálisan befejezték évi tervüket A posta Vezetékes Rádió Üzemi Vállalat dolgozói is harcolnak a minisztertanács vándor zászlajának elnyeréséért. Megindítanák a 128-ik vezetékes rádióboltot, s ezzel tervüket globálisan befejezték, lehetővé téve, hogy 45 ezer magyar család hajlékában szólaljon meg a vezetékes rádió. A Vezetékes Rádió TV dolgozóinak komoly segítséget nyújtottak az Anyaghivatal dolgozói is. Pártunk határozata értelmében a bekapcsolandó hangszóróik száma évközben jelentősen emelkedett, így pl. a 22 ezer tetőtartó helyett 45 ezer darabot kellett biztosítani. Az Anyaghivatal adminisztratív dolgozóiból brigád alakult s ez a brigád válogatta ki az ócskavastelepeken a használható gömbvasanyagot s ezzel hidalták át a mutatkozó nehézségeket. Komoly segítség volt a Vezetékes Rádió IV. .számára, hogy az Anyaghivatal a Posta Kísérleti Állomás dolgozóival szoros együttműködésben az ólmot helyettesítő PVC. anyag felhasználásával kb. 150 km. hosszú kárpithuzalt gyártatott, amelyet már be is építettek. A vezetékes rádiót építő brigádok hasonló jó munkával, küzdöttek a gócok felszereléséért. A debreceniek, a pécsiek, a miskolciak, a szegediek és a soproniak pl. rossz kazáncsövekből készítettek tetőtartókat, csakhogy a minisztertanács zászlajáért folyó verseny során teljesíth■essék tervüket. A posta dolgozói soron kívül szerelték fel a vezetékes rádiót a termelésben élenjáró városoknak, községeknek. A hálózatot építő brigádok közül különösen jó munkát végzett a pécsi brigád, amely tervének teljesítéséért, azért, hogy Sormáson, Sztálin elvtárs születésnapjára megszólalhasson a 37 ezredik hangszóró, a normának előírt 48 helyett 118 hangszórót szerelt fel egyetlen napon. A sormási rádió bekapcsolásában különösen kitűnt Jánosi László, Víg Sándor, Szávai Gyula és Takács László. G. A.