Postás Dolgozó, 1963 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
1963. JANUAR Amit szóvátesznek a dolgozók a Bp. 78. sz. postahivatalban A dolgozók részéről sorozatosan elhangzott panaszok és bejelentések nyomán felkerestük a Bp. 78. sz. postahivatalt, hogy személyesen győződjünk meg azokról a hiányosságokról, amelyek a hivatalnál foglalkoztatott dolgozók munkáját hosszú idő óta jelentősen befolyásolják, egészségi állapotukra káros hatással vannak. A panaszok nagy része jogos Erről mi is meggyőződtünk. A postaépület tatarozása évek óta húzódik. Ez már oda vezetett, hogy a munkahelyek beáznak, az egészségre károssá váltak. A szállítandó csomagokban pedig az elázás miatt kár keletkezik. Nem is beszélve arról, hogy a teljesen elázott falakban lévő villamos vezeték is súlyos baleseti veszélyt jelent. Az építkezési, tatarozási munkák évről évre azzal az indokolással maradnak el, hogy egy általános nagy munkával fogják a Bp. 7. sz. postahivatallal együtt — azokat megoldani. A szakszervezeti bizottság véleménye szerint azonban vannak olyan balesetveszélyes területek, amelyek felszámolásával nem kellene várni a nagy munkák idejéig. Pl. az egyes számú postavágány mellett lévő peron szegélygerendái egyes helyeken mozognak, máshol teljesen hiányoznak. A peron felszíne gödrös, a szénraktárnál keskeny és eltöredezett, szintkülönbség van a beton és a mellette lévő talaj között. A megrakott kézikocsikat ilyen úton mozgatni nehéz és balesetveszélyes. Vannak egyéb panaszaik is. Igen sok gondot okoz a Budapest Déli pályaudvari kirendeltségen dolgozók munkaruhával való ellátása. A mozgópostakocsija fűtése sem megoldott még teljes mértékben. Nem beszélve arról, hogy a csomagrakodók várakozó helyiségének fűtését is csak kb. egy hónappal ezelőtt oldották meg. Az egész hivatalra jellemző, hogy a munkahelyek igen zsúfoltak, az öltözők kicsik.Az öltözőszekrényeket is alig tudják elhelyezni, nemhogy ’még új szekrényekről tudjanak gondoskodni, pedig 30—35 embernek nincs öltözőszekrénye. Véleményünk szerint ez is annak a következménye, hogy a mozgóposta-főnökség előtt álló szakmai feladatok sokasodásával a helyiségigény is növekedett. Ez pedig a szociális létesítmények rovására történt. Ezek csak a kiragadott résziek a beérkezett panaszokból, a munkahelyek állapotáról, de ebből is kitűnik, hogy az amúgy is nehéz, fáradságos fizikai munkát egyre nehezebb körülmények között végzik. A dolgozók megértik azt, hogy egy nagyobb mértékű átalakítás előtt nem lehet az összes egészségtelen, korszerűtlen munkahelyet máról-holnapra megváltoztatni. Azt viszont joggal elvárják, hogy a Budapesti Így pl. többször kérték már, hogy a gépkocsikban elhelyezett poroltó-készülékeket a jelenlegi helyéről más, alkalmasabb helyre szereljék át, mivel a járatkísérőket baleseti veszélynek teszik ki. Többször kifogásolták, hogy a nagyalakú, súlyos értékcikk-vasládákat vonják ki a forgalomból és helyettük könnyebb burkolású tartályokat rendszeresítsenek (vízhatlan vászonzsák, alumíniumdoboz stb.). Ugyanis ezeknek a vasládáknak a súlya üresen is 20—25 kilogramm, megrakva pedig 50 kilogrammon felül is van. Ezeket elég ember mozgatja Postaigazgatóság és közvetlen vezetőik többet törődjenek e problémák ideiglenes megoldásával. A Bp. 78. sz. postahivatal dolgozói a maguk részéről mindent megtesznek az előttük álló feladatok végrehajtásáért, de ugyanezt kívánják a posta vezetőitől is. Ezzel mi is egyetértünk, de annál is inkább, mert azt tapasztaltuk, hogy a hivatal vezetése és a szakszervezeti bizottsága körültekintőbb munkával néhány kérdést helyben is megoldhatna. Nem szükséges minden esetben felsőbb utasításra vagy engedélyre várni. Jóllehet a hivatal vezetősége és a szakszervezeti bizottság egyes kérdések megoldására tett erőfeszítése hiábavaló volt, mert a szállítás különböző fázisaiban. Ez, mint már nem egyszer meg is történt, balesetet vagy baleseti veszélyt idézett elő. Az intézkedések elmulasztását a dolgozók már többször is kifogásolták. Természetesen, ezek már olyan problémák, amelyek erőiket meghaladják és felsőbb megoldást igényelnek. Ismerve a mozgópostás dolgozók nehéz munkáját, egészségtelen munkakörülményeiket, indokolt, hogy mind a Postavezérigazgatóság, mind a szakszervezet a lehető legnagyobb segítséget nyújtsa gondjaik megoldásához. Orbán Sándor a felsőbb szervek részéről nem minden esetben történt meg a kellő intézkedés. Búcsú a Posta Központi Leszámoló Hivatalától Búcsúvacsorán vettek részt december 29-én az óbudai postaszervekkel közösen a Posta Leszámoló Hivatal dolgozói abból az alkalomból, hogy megválnak Óbudától és átköltöznek a Ferenc Távbeszélő Központ újonnan épült, részükre fenntartott részlegébe. mint lapozom a brigádnaplót, az első olldalon 11 mosolygós kép néz velem szembe. A Teréz Távbeszélő Üzem 7 A—1 géptermének „Békéért-szocializmusért” szocialista brigádjának tagjai. A képek készítésének idején, 1960-ban, még csak elhatározás volt, ma pedig már valóság a „szocialista” cím kétszeri elnyerése. A szürkekötésű napló 3 év történetét mondja el. Mindjárt az elején József Attila örök szép sorai. „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes". E napló tükrözi egy kis közösség 3 éves munkáját, tanulását, életének egy részét. Lássuk az eseményeket: A 7 A—I gépterem kifogástalan működésében nagy része van a brigádnak. A rendszeres, pontos munka az eredmények forrása. A vállalások teljesítésének értékelését féléves időközönként a naplóban rendre megtalálom. Miről adnak számot? Például a brigád egyik értekezletén alaposan megvitattak egy Tandem áramköri problémát. A megbízás alapján 1961. augusztus 18-án benyújtott javaslatunkat a Távbeszélő Igazgatóság szeptember 19-én már bevezeti, és az újító brigádtag 300 forintot k kapott gondolkodva, nagyobb szakértelemmel dollozni, többet tudni, egyetemes tudásra szert tenni, ezt a feladatot tűzik maguk elé. A brigád igyekszik ennek is eleget tenni. Jelenleg két brigádtag a Puskás Technikumba jár. A többiek vállalása is tudásszomjról, hasznos eredményekről ad számot. Megtanuljuk — ez a szó talán a legtöbbször szerepel, a naplóban — a regiszter áramkört, a Meisshoffer használatát, az interválasztót, 2 darab vonalválasztó PBX számmező jelfogó beállítását, pénzbedobó áramkört. És az eredményt: a brigád tagjai nem egy időben teljesítenek szolgálatot, de alapos tudásukkal számos esetben, komoly segítséget tudnak adni a szakmai vezetőknek a váratlanul fellépő nehézségek megoldásában. 1962 március, Nemzetközi Nőnap. Öntevékenyen, saját pénzükből 23 csokor hóvirágot adnak át az itt dolgozó szaktársnőknek, és köszörűik őket az ünnep alkalmából. Ennél az eseménynél valami újabb is jelentkezik. A gépteremben dolgozó másik szocialista brigád tagjai sértve érzik magukat: miért nem velünk együtt csinálták a meglepetést? — fakadnak ki. S ez a „nézeteltérés” újabb vitát hoz felszínre. Mivel a Kovács-brigád is az eredményes, jó munkájával elérte már a szocialista címet, miért ne lehetne tömöríteni a brigádokat, az egész gépterem kollektíváját „szocialistává” tenni? Még nem ért meg ez a kérdés, de már foglalkoztatja a dolgozókat. Újabb előrelépésen törik a fejüket, hogyan lehetne szocialista üzemrészt csinálni. Is ilyen eseményekről ad még számot a Ifi napló? — A gépteremben dolgozó ipari tanulóknak segítséget adunk vizsgamunkájuk elkészítéséhez. — A bagádvezető kórházba került, műtétje után közösen meglátogattuk, és örömünkre a velünk egy gépteremben dolgozó másik szocialista brigád, Kovács elvtárs vezetésével is meglátogatta őt. — Megnéztük és megvitattuk a szovjet fotókiállításon látottakat. — Brigádvezetőnk új lakást kapott, a költözködést a brigád eredményesen elvégezte. A lapokon megannyi kisebb-nagyobb ügyről szóló beszámoló, amelyek összeforrottabbá tették a közösséget. Sokat segített ebben a brigád kulturális vállalása is. A lapok arról is számot adnak, hogy az év fontosabb eseményeit a brigád értekezletein megvitatta, megtanácskozta. Médácsi Imre brigádtag ismerteti a „Mai Jazián" c. könyv tartalmát. Hozzáértéssel beszélt a mű stílusáról, mondanivalójáról. Nem, nem lesz hivatásos kritikus, de olyan jó érzés ilyen dologgal is foglalkozni. S a 3 év alatt megvitatott könyveknek szinte minden egyes írója jelentős. Például Tolsztoj, Thomas Mann, Jókai, Móricz Zsigmond, Borisz Polevoj, Passuth László és még mások. Így válnak hozzáértő, műveltebb munkásemberekké. A közösségi munka tapasztalata formálja, fejleszti őket. Egy ilyen állomást a napló így őr ölít meg: 1962. február 28-án Derencsér Bálint brigádtagunkat szb-titkárrá, Marosi Józsefet, Demeter Endrét és Szamos Istvánt szb-taggá választotta meg a taggyűlés. A brigád eredményeit a jó közösségi szellemnek is köszönheti. Segítik őket tanácsaikkal a helyi vezetők és patrónusok. Gelencse György a Távbeszélő Igazgatóság dolgozója A segítség kétoldalú. Mert bírálja is a brigádot. Amikor egyik dolgozótársuknak a brigádba történő felvételét elutasították mindez az volt: „Munkája, magatartása ellen kisogd van.” S itt tévedtek, amikor ezt tették. Mi már a brigád is érzi: nem volt helyes a döntésük, mert maguk sem „születtek” szocialista brigádtagnak. A kollektíva ereje pedig ennek a dolgozónak is nagyobb segítséget tudott volna biztosítani fejlődéséhez. Gerencsér Bálint, az üzem szb-titkára ifjje foglalja össze beszélgetésünket: Két év után sajnáltam a brigádot otthagyni. De mivel más beosztásba kerültem, kénytelen voltam. „Okleveles” brigádtagságomat azonban az új beosztásomban is hasznosítani kívánom. — Üzemünkben jelenleg 14 brigád dolgozik, 130 taggal, ennek több mint fele a szocialista elmet egyszer vagy kétszer már elnyerte. Most a párt- és gazdasági vezetőkkel közösen azon törjük a fejünket, hogyan lehetne kidolgozni a szocialista osztály, üzem cím feltételeit sokan mondhatják, nem nagy dolgok ezekre jelentősek. Egy-egy kis közösség így formál embereket, kollektívákat, így teremti meg — örömökön, buktatókon, munkán és tanuláson át — az új típusú szocialista embert. Álljon itt még a többi eredményesen dolgozó brigádtag neve is: Pécsi Kálmán, Cseh László, Deák Lászlóné. Andrássi Gyula, akik életük egy részét „szürke” naplóba írják, de mégsem szürkén, hanem egyre tartalmasabban élnek. Török Mihály Amiről a brigádnapló mesél POSTAS DOLGOZ. 3 Hogyan jutottunk el idáig? A Vas megyei IV.—VI. osztályú postahivatalok és a műszaki szervek az 1962-es versenyévben kivétel nélkül részt vettek az 1022/1961. M. T. és SZOT közös határozata alapján a Soproni Postaigazgatóság által kezdeményezett, az igazgatóság „kiváló hivatala” címért folyó versenyben. Kishivatalaink közül azonban kezdetben mindössze 72 százalékot, körülbelül 140 kishivatalt tudtunk a versenybe bevonni. Annak ellenére hogy területi szinten a másik két megyéhez viszonyítva ez a szám — százalékos arányt tekintve — viszonylag magas volt, az eredménnyel korántsem voltunk elégedettek. Tudtuk, hogy ennél sokkal többet is el lehet érni, de ehhez meg kellett találnunk a megfelelő módot. Sok fejtörésbe, nagyon sok kishivatali dolgozóval folytatott hosszas eszmecserébe került, de megtaláltuk a helyes módszert. A munkaversenyben való részvételtől mereven elzárkózó kishivatali dolgozóink között a legtöbben régi több évtizedes gyakorlattal rendelkező, kiváló szakmai munkát végző szaktársak voltak, akik semmi célját nem látták a munkaversenynek. Többé-kevésbé jól elvégezték szakmai feladatukat, de nem érezték eléggé szívügyüknek a növekő feladatok teljesítését, illetve túlteljesítését. Olyan értesüléseket is kaptunk, hogy ezekkel a dolgozókkal nem sok értelme van a további foglalkozásnak. Mégis felkerestük azokat, akiknek meggyőzését legnehezebbnek tartották. Nagy volt a csodálkozás, amikor szinte kivétel nélkül az őszinte, helyes beszélgetés után mindenhol határozott ígéretet tettek a versenyhez való csatlakozásra. Csoda történt? Egyáltalán nem. Csak megvilágítottuk a kishivatali dolgozók előtt, hogy nélkülük nem tudunk semmire sem menni. Az igaz, hogy a bevételi és a hírlapterv teljesítése zömmel a nagy- és középhivatali dolgozók vállán nyugszik, de a még fennmaradó jelentős hányad teljesítése a kishivatali dolgozóktól függ. Amikor tudatára ébredtek teljesítményük fontossága alapján arra, hogy nélkülük nincsen tervteljesítés, amikor látták, hogy a közép- és nagyhivatali dolgozók semmivel sem végeznek fontosabb és felelősségteljesebb munkát mint ők, amikor éreztettük velük, hogy az ő erőfeszítésükre is szükség van, már nem kellett tovább meggyőzni őket a munkaversenyben való részvételre. Persze az ígéret nem minden, figyelemmel kísértük a valóraváltást is. Az elmúlt év második negyedétől kezdve a munkaversenyhez csatlakozott postaszervek versenyvállalásának teljesítését tartalmazó jelentéseket nem közvetlenül a postaigazgatósághoz, hanem új módszerrel, az alapszervi termelés-bérfelelősökhöz küldték, s onnan összegyűjtve kerültek tovább a postaigazgatósághoz. E kis változtatással kettős eredményt értünk el: egyrészt az alapszervi tisztségviselők figyelemmel tudták kísérni a hozzájuk tartozó postaszervek versenyeredményeit, másrészt megszüntettük a hiányos adatszolgáltatást. A helyszíni, helyes módszerekkel végzett egyéni meggyőzés, és az alapszervek fokozottabb bevonása a munkaverseny-eredmények feldolgozásába, eredményezte, hogy a kishivatali dolgozók a verseny kezdetekor a 72 százalékos részvételi aránnyal szemben jelenleg több mint 90 százalékban vesznek részt a munkaversenyben. Az elért eredményeinkkel még mindig nem vagyunk elégedettek. Semmi esetre sem törekszünk arra, hogy megyénk minden postaszerve és dolgozója versenyben legyen, de 1963-ban szeretnénk elérni, hogy egyetlen olyan postaszerv se legyen Vas megyében, ahol a postás dolgozók ne látnák tisztán a munkaverseny fontosságát, s annak eredményfokozó erejét. Mihály Józsefné a Postások Szakszervezete Vasmegyei Bizottsága MB titkára Jól sikerült bizalmi oktatás , magasabb színvonalú munka A bizalmi oktatást Szombathelyen négy előadással, Celldömölk és Sárvár szb-nél két előadással rendeztük meg. Azokat a bizalmiakat, akik a járásuk oktatásán nem tudtak megjelenni valamely oknál fogva, beosztottuk egy másik járáshoz, hogy biztosítsák képzésüket. A megjelenéssel komolyabb hiba nem volt, csupán a Műszaki és a Szombathely 2. szb-nél volt probléma, ahol februárban a kimaradt bizalmiak részére esti oktatást indítunk. A járási csoportok bizalmi oktatását egynapos szolgálatmentességgel a járási és a megyei székhelyeken tartottuk. Oktatóknak a legnagyobb mozgalmi ismerettel rendelkező elvtársakat kértük fel, akik lelkiismeretesen végezték ezt a fontos munkát. A bizalmiak egyöntetű véleménye az volt hogy ilyen alapos oktatást még nem kaptak. Sajnos, azt is megállapítottuk, hogy a bizalmiak nagyobb része nem volt tisztában teendőivel. Ennek nemcsak eddigi oktatásunk fogyatékossága volt az oka, hanem egyes bizalmiaknak olyan passzivitása is, hogy még a kézikönyvetsem olvasták el, és így nem ismerték feladataikat. Egyöntetűen bebizonyosodott, hogy pl. a besorolásoknál a bizalmiakat a szakmai vezetők általában nem kérdezték meg és ezzel kapcsolatban az egyetértési jogot nem gyakorolták. Teendőik döntően a tagéi ,beszedésre, üzemi segélynél a környezetjelentésre, s hasonlókra szorítkoztak. Az oktatásban résztvevők véleménye szerint sok olyan kérdés vált előttük világossá, amit eddig nem tudtak. Új ismereteik birtokában ígéretet tettek a munka megjavítására Máris tapasztaljuk, hogy a megyében egészen más a bizalmiak munkája. Megyebizottságunk minden tagját felkértük, hogy a megfelelő alkalmakkor ne mulasszák el a bizalmival való beszélgetést, az aktuális feladatok helyes megoldásához adjanak segítséget, tanácsot. A bizalmi oktatás szervezését és tapasztalatait jónak tartjuk. Elismerést érdemelnek az előadók: Abert László, Beer László, Korda Frigyes, Takács Ferenc elvtársak. Meg kell említeni, hogy az előadók az egységes tematika alapján a maguk gyakorlati ismeretével gazdagítva tartották meg nagy érdeklődést felkeltő előadásukat. M. J.