Postás Dolgozó, 1963 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

1963. JANUAR Amit szóvátesznek a dolgozók a Bp. 78. sz. postahivatalban A dolgozók részéről soro­zatosan elhangzott panaszok és bejelentések nyomán fel­kerestük a Bp. 78. sz. posta­­hivatalt, hogy személyesen győződjünk meg azokról a hiányosságokról, amelyek a hivatalnál foglalkoztatott dol­gozók munkáját hosszú idő óta jelentősen befolyásolják, egészségi állapotukra káros hatással vannak. A panaszok nagy része jogos Erről mi is meggyőződtünk. A postaépület tatarozása évek óta húzódik. Ez már oda vezetett, hogy a munkahe­lyek beáznak, az egészségre károssá váltak. A szállítan­dó csomagokban pedig az elázás miatt kár keletkezik. Nem is beszélve arról, hogy a teljesen elázott falakban lévő villamos vezeték is sú­lyos baleseti veszélyt jelent. Az építkezési, tatarozási munkák évről évre azzal az indokolással maradnak el, hogy egy általános nagy munkával fogják a Bp. 7­. sz. postahivatallal együtt — azokat megoldani. A szakszervezeti bizottság véleménye szerint azonban vannak olyan balesetveszé­lyes területek, amelyek fel­számolásával nem kellene vár­ni a nagy munkák idejéig. Pl. az egyes számú posta­vágány mellett lévő peron szegélygerendái egyes helye­ken mozognak, máshol tel­jesen hiányoznak. A peron felszíne gödrös, a szénrak­tárnál keskeny és el­törede­zett, szintkülönbség van a beton és a mellette lévő ta­laj között. A megrakott ké­zikocsikat­ ilyen úton moz­gatni nehéz és balesetveszé­lyes. Vannak egyéb panaszaik is. Igen sok gondot okoz a Bu­dapest Déli pályaudvari ki­­rendeltségen dolgozók mun­karuhával való ellátása. A mozgópostakocsija fűtése sem megoldott még teljes mér­tékben. Nem beszélve arról, hogy a csomagrakodók vá­rakozó helyiségének fűtését is csak kb. egy hónappal ez­előtt oldották meg. Az egész hivatalra jellemző, hogy a munkahelyek igen zsúfoltak, az öltözők kicsik.­­Az öltöző­­szekrényeket is alig tudják elhelyezni, nemhogy ’még új szekrényekről tudjanak gon­doskodni, pedig 30—35 em­bernek nincs öltözőszekré­nye. Véleményünk szerint ez is annak a következménye, hogy a mozgóposta-főnökség előtt álló szakmai feladatok soka­sodásával a helyiségigény is növekedett. Ez pedig a szo­ciális létesítmények rovására történt. Ezek csak a kiragadott ré­sziek a beérkezett­­ panaszok­ból, a munkahelyek állapo­táról, de ebből is kitű­nik, hogy az amúgy is ne­héz, fáradságos fizikai mun­kát egyre nehezebb körül­mények között végzik. A dolgozók megértik azt, hogy egy nagyobb mérté­kű átalakítás előtt nem le­het az összes egészségtelen, korszerűtlen munkahelyet máról-holnapra megváltoz­tatni. Azt viszont joggal el­várják, hogy a Budapesti Így pl. többször kérték már, hogy a gépkocsikban elhe­lyezett poroltó-készülékeket a jelenlegi helyéről más, al­kalmasabb helyre szereljék át, mivel a járatkísérőket baleseti veszélynek teszik ki. Többször kifogásolták, hogy a nagyalakú, súlyos érték­­cikk-vasládákat vonják ki a forgalomból és helyettük könnyebb burkolású tartá­lyokat rendszeresítsenek (víz­hatlan vászonzsák, alumí­niumdoboz stb.). Ugyanis ezeknek a vasládáknak a sú­lya üresen is 20—25 kilo­gramm, megrakva pedig 50 kilogrammon felül is van. Ezeket elég ember mozgatja Postaigazgatóság és közvet­len vezetőik többet tö­rődjenek e problémák ideig­lenes megoldásával. A Bp. 78. sz. postahivatal dolgozói a maguk részéről mindent megtesznek az előt­tük álló feladatok végrehaj­tásáért, de ugyanezt kíván­ják a posta vezetőitől is. Ez­zel mi is egyetértünk, de annál is inkább, mert azt tapasztaltuk, hogy a hiva­tal vezetése és a szakszer­vezeti bizottsága körültekin­tőbb munkával néhány kér­dést helyben is megoldhat­na. Nem szükséges minden esetben felsőbb utasításra vagy engedélyre várni. Jóllehet a hivatal vezető­sége és a szakszervezeti bi­zottság egyes kérdések meg­oldására tett erőfeszítése hiábavaló volt, mert a szállítás különböző fázi­saiban. Ez, mint már nem egyszer meg is történt, bal­esetet vagy baleseti veszélyt idézett elő. Az intézkedések elmulasztását a dolgozók már többször is kifogásolták. Természetesen, ezek már olyan problémák, amelyek erőiket meghaladják és fel­sőbb megoldást igényelnek. Ismerve a mozgópostás dolgozók nehéz munkáját, egészségtelen munkakörül­ményeiket, indokolt, hogy mind a Postavezérigazgató­ság, mind a szakszervezet a lehető legnagyobb segítséget nyújtsa gondjaik megoldá­sához.­­ Orbán Sándor a felsőbb szervek részéről nem minden esetben történt meg a kellő intézkedés. Búcsú a Posta Központi Leszámoló Hivatalától Búcsúvacsorán vettek részt december 29-én az óbudai pos­taszervekkel közösen a Posta Leszámoló Hivatal dolgozói abból az alkalomból, hogy megválnak Óbudától és átköl­töznek a Ferenc Távbeszélő Központ újonnan épült, ré­szükre fenntartott részlegébe. ­ mint lapozom a brigádnaplót, az első ol­­­l­dalon 11 mosolygós kép néz velem szembe. A Teréz Távbeszélő Üzem 7 A—1 géptermének „Békéért-szocializmusért” szo­cialista brigádjának tagjai. A képek készíté­sének idején, 1960-ban, még csak elhatározás volt, ma pedig már valóság a „szocialista” cím kétszeri elnyerése. A szürkekötésű napló 3 év történetét mondja el. Mindjárt az elején József Attila örök szép sorai. „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes". E napló tükrözi egy kis közösség 3 éves munkáját, tanulását, életének egy részét. Lássuk az eseményeket: A 7 A—I gépterem kifogástalan működésé­ben nagy része van a brigádnak. A rendsze­res, pontos munka az eredmények forrása. A vállalások teljesítésének értékelését féléves időközönként a naplóban rendre megtalálom. Miről adnak számot? Például a brigád egyik értekezletén alaposan megvitattak egy Tan­dem áramköri problémát. A megbízás alap­ján 1961. augusztus 18-án benyújtott javasla­­tunkat a Távbeszélő Igazgatóság szeptember 19-én már bevezeti, és az újító brigádtag 300 forintot k kapott gondolkodva, nagyobb szakértelemmel dol­­­l­­ozni, többet tudni, egyetemes tudásra szert tenni, ezt a feladatot tűzik maguk elé. A brigád igyekszik ennek is eleget tenni. Je­lenleg két brigádtag a Puskás Technikumba jár. A többiek vállalása is tudásszomjról, hasznos eredményekről ad számot. Megtanul­juk — ez a szó­ talán a legtöbbször szerepel, a naplóban — a regiszter áramkört, a Meiss­­hoffer használatát, az interválasztót, 2 darab vonalválasztó PBX számmező jelfogó beállí­tását, pénzbedobó áramkört. És az eredményt: a brigád tagjai nem egy időben teljesítenek szolgálatot, de alapos tudásukkal számos eset­ben, komoly segítséget tudnak adni a szak­mai vezetőknek a váratlanul fellépő nehézsé­gek megoldásában. 1962 március, Nemzetközi Nőnap. Öntevé­kenyen, saját pénzükből 23 csokor hóvirágot adnak át az itt dolgozó szaktársnőknek, és kö­szörűik őket az ünnep alkalmából. Ennél az eseménynél valami újabb is jelentkezik. A gépteremben dolgozó másik szocialista brigád tagjai sértve érzik magukat: miért nem ve­lünk együtt csinálták a meglepetést? — fa­kadnak ki. S ez a „nézeteltérés” újabb vitát hoz felszínre. Mivel a Kovács-brigád is az eredményes, jó munkájával elérte már a szocialista címet, miért ne lehetne tömöríte­ni a brigádokat, az egész gépterem kollektí­váját „szocialistává” tenni? Még nem ért meg ez a kérdés, de már foglalkoztatja a dolgozó­kat. Újabb előrelépésen törik a fejüket, ho­gyan lehetne szocialista üzemrészt csinálni. I­s ilyen eseményekről ad még számot a Ifi napló? — A gépteremben dolgozó ipari tanulók­nak segítséget adunk vizsgamunkájuk elké­szítéséhez. — A bagádvezető kórházba került, műtét­je után közösen meglátogattuk, és örömünk­re a velünk egy gépteremben dolgozó másik szocialista brigád, Kovács elvtárs vezetésével is meglátogatta őt. — Megnéztük és megvitattuk a szovjet fo­­tók­iállításon látottakat. — Brigádvezetőnk új lak­ást kapott, a köl­tözködést a brigád eredményesen elvégezte. A lapokon megannyi kisebb-nagyobb ügy­ről szóló beszámoló, amelyek összeforrottab­­bá tették a közösséget. Sokat segített ebben a brigád kulturális vállalása is. A lapok ar­ról is számot adnak, hogy a­z év fontosabb eseményeit a brigád értekezletein megvitat­ta, megtanácskozta. Mé­dácsi Imre brigádtag ismerteti a „Mai Ja­­zi­­án" c. könyv tartalmát. Hozzáértéssel beszélt a mű stílusáról, mondanivalójáról. Nem, nem lesz hivatásos kritikus, de olyan jó érzés ilyen dologgal is foglalkozni. S a 3 év alatt megvitatott könyveknek szinte minden egyes írója jelentős. Például Tolsztoj, Tho­mas Mann, Jókai, Móricz Zsigmond, Borisz Polevoj, Passuth László és még mások. Így válnak hozzáértő, műveltebb munkásembe­rekké. A közösségi munka tapasztalata formálja, fejleszti őket. Egy ilyen állomást a napló így őr ölít meg: 1962. február 28-án Derencsér Bálint brigádtagunkat szb-titkárrá, Marosi Józsefet, Demeter Endrét és Szamos Istvánt szb-taggá választotta meg a taggyűlés. A brigád eredményeit a jó közösségi szel­lemnek is köszönheti. Segítik őket tanácsaik­kal a helyi vezetők és patrónusok. Gelencse György a Távbeszélő Igazgatóság dolgozója A segítség kétoldalú. Mert bírálja is a brigá­dot. Amikor egyik dolgozótársuknak a bri­gádba történő felvételét elutasították m­indez az volt: „Munkája, magatartása ellen kisogd van.” S itt tévedtek, amikor ezt tették. Mi már a brigád is érzi: nem volt helyes a dön­tésük, mert maguk sem „születtek” szocialis­ta brigádtagnak. A kollektíva ereje pedig en­nek a dolgozónak is nagyobb segítséget tu­dott volna biztosítani fejlődéséhez. G­erencsér Bálint, az üzem szb-titkára ifjj­e foglalja össze beszélgetésünket: Két év után sajnáltam a brigádot otthagy­­ni. De mivel más beosztásba kerültem, kény­telen voltam. „Okleveles” brigádtagságomat azonban az új beosztásomban is hasznosíta­ni kívánom. — Üzemünkben jelenleg 14 brigád dolgo­zik, 130 taggal, ennek több mint fele a szo­cialista elmet egyszer vagy kétszer már el­nyerte. Most a párt- és gazdasági vezetőkkel közösen azon törjük a fejünket, hogyan le­hetne kidolgozni a szocialista osztály, üzem cím feltételeit sokan mondhatják, nem nagy dolgok ezek­re jelentősek. Egy-egy kis közösség így formál embereket, kollektívákat, így teremti meg — örömökön, buktatókon, munkán és tanuláson át — az új típusú szocialista em­bert. Álljon itt még a többi eredményesen dol­gozó brigád­tag neve is: Pécsi Kálmán, Cseh László, Deák Lászlóné. Andrássi Gyula, akik életük egy részét „szürke” naplóba írják, de mégsem szürkén, hanem egyre tartalmasab­ban élnek. Török Mihály Amiről a brigádnapló mesél POSTAS DOLGOZ­. 3 Hogyan jutottunk el idáig? A Vas megyei IV.—VI. osz­tályú postahivatalok és a mű­szaki szervek az 1962-es ver­­s­­enyévben kivétel nélkül részt­­ vettek az 1022/1961. M. T. és SZOT közös határozata alap­ján a Soproni Postaigazgató­ság által kezdeményezett, az­­ igazgatóság „kiváló hivatala” címért folyó versenyben. Kis­­hivatalaink közül azonban kezdetben mindössze 72 száza­lékot, körülbelül 140 kishiva­­talt tudtunk a versenybe be­vonni. Annak ellenére hogy területi szinten a másik két megyéhez viszonyítva ez a szám — százalékos arányt te­kintve — viszonylag magas volt, az eredménnyel koránt­sem voltunk elégedettek. Tud­tuk, hogy ennél sokkal többet is el lehet érni, de ehhez meg kellett találnunk a megfelelő módot. Sok fejtörésbe, nagyon sok kishivatali dolgozóval foly­­­­tatott hosszas eszmecserébe került, de megtaláltuk a helyes módszert. A munkaversenyben való részvételtől mereven elzárkó­zó kishivatali dolgozóink kö­zött a legtöbben régi több évtizedes gyakorlattal rendel­kező, kiváló szakmai munkát végző szaktársak voltak, akik semmi célját nem látták a munkaversenynek. Többé-ke­­vésbé jól elvégezték szakmai­­ feladatukat, de nem érezték­­ eléggé szívügyüknek a növek­­­­­ő feladatok teljesítését, illet­­­­ve túlteljesítését. Olyan értesüléseket is kap­­­­tunk, hogy ezekkel a dolgo­­­­zókkal nem sok értelme van­­ a további foglalkozásnak. Mégis felkerestük azokat, akiknek meggyőzését legne­hezebbnek tartották. Nagy volt a csodálkozás, a­mikor szinte kivétel nélkül az őszin­te, helyes beszélgetés után mindenhol határozott ígéretet tettek a versenyhez való csat­lakozásra. Csoda történt? Egyáltalán nem. Csak megvi­lágítottuk a kishivatali dolgo­zók előtt, hogy nélkülük nem tudunk semmire sem menni. Az igaz, hogy a bevételi és a hírlapterv teljesítése zömmel a nagy- és középhivatali dolgozók vállán nyugszik, de a még fennmaradó jelentős hányad teljesítése a kishiva­tali dolgozóktól függ. Amikor tudatára ébredtek teljesítmé­nyük fontossága alapján arra, hogy nélkülük nincsen tervteljesítés, amikor látták, hogy a közép- és nagyhivatali dolgozók sem­mivel sem végeznek fontosabb és felelősségteljesebb munkát mint ők, amikor éreztettük ve­lük, hogy az ő erőfeszítésük­re is szükség van, már nem kellett tovább meggyőzni őket a munkaversenyben való rész­vételre. Persze az ígéret nem min­den, figyelemmel kísértük a valóraváltást is. Az elmúlt év második negye­détől kezdve a munkaverseny­hez csatlakozott postaszervek versenyvállalásának teljesíté­sét tartalmazó jelentéseket nem közvetlenül a postaigaz­gatósághoz, hanem új mód­szerrel, az alapszervi terme­lés-bérfel­el­ősökhöz küldték, s onnan összegyűjtve kerültek tovább a postaigazgatósághoz. E kis változtatással kettős eredményt értünk el: egy­részt az alapszervi tisztségvi­selők figyelemmel tudták kí­sérni a hozzájuk tartozó pos­taszervek versenyeredmé­nyeit, másrészt megszüntet­tük a hiányos adatszolgálta­tást. A helyszíni, helyes módsze­rekkel végzett egyéni meg­győzés, és az alapszervek fo­kozottabb bevonása a munka­­verseny-eredmények feldol­gozásába, eredményezte, hogy a kishivatali dolgozók a ver­seny kezdetekor a 72 százalé­kos részvételi aránnyal szem­ben jelenleg több mint 90 szá­zalékban vesznek részt a munkaversenyben. Az elért eredményeinkkel még mindig nem vagyunk elé­gedettek. Semmi esetre sem törekszünk arra, hogy me­gyénk minden postaszerve és dolgozója versenyben legyen, de 1963-ban szeretnénk elér­ni, hogy egyetlen olyan posta­szerv se legyen Vas megyé­ben, ahol a postás dolgozók ne látnák tisztán a munka­verseny fontosságát, s annak eredményfokozó erejét. Mihály Józsefné a Postások Szakszervezete Vas­megyei Bizottsága MB titkára Jól sikerült bizalmi oktatás , magasabb színvonalú munka A bizalmi oktatást Szom­bathelyen négy előadással, Celldömölk és Sárvár szb-nél két előadással rendeztük meg. Azokat a bizalmiakat, akik a járásuk oktatásán nem tud­tak megjelenni valamely ok­nál fogva, beosztottuk egy másik járáshoz, hogy biztosít­sák képzésüket. A megjele­néssel komolyabb hiba nem volt,­ csupán a Műszaki és a Szombathely 2. szb-nél volt probléma, ahol februárban a kimaradt bizalmiak részére esti oktatást indítunk. A járási csoportok bizalmi oktatását egynapos szolgálat­mentességgel a járási és a megyei székhelyeken tartot­tuk. Oktatóknak a legnagyobb mozgalmi ismerettel rendel­kező elvtársakat kértük fel, akik lelkiismeretesen végez­ték ezt a fontos munkát. A bizalmiak egyöntetű vé­leménye az volt hogy ilyen alapos oktatást még nem kap­tak. Sajnos, azt is megállapí­tottuk, hogy a bizalmiak na­gyobb része nem volt tisztá­ban teendőivel. Ennek nem­csak eddigi oktatásunk fogya­tékossága volt az oka, hanem egyes bizalmiaknak olyan passzivitása is, hogy még a kézikönyvet­­sem olvasták el, és így nem ismerték felada­taikat. Egyöntetűen bebizonyoso­dott, hogy pl. a besorolások­nál a bizalmiakat a szakmai vezetők általában nem kér­dezték meg és ezzel kapcso­latban az egyetértési jogot nem gyakorolták. Teendőik döntően a tagéi ,­beszedésre, üzemi segélynél a környezetje­­lentésre, s hasonlókra szorít­koztak. Az oktatásban résztvevők véleménye szerint sok olyan kérdés vált előttük világossá, amit eddig nem tudtak. Új is­mereteik birtokában ígéretet tettek a munka megjavítására Máris tapasztaljuk, hogy a megyében egészen más a bi­zalmiak munkája. Megyebizottságunk minden tagját felkértük, hogy a meg­felelő alkalmakkor ne mu­lasszák el a bizalmival való beszélgetést, az aktuális fel­adatok helyes megoldásához adjanak segítséget, tanácsot. A bizalmi oktatás szervezé­sét és tapasztalatait jónak tartjuk. Elismerést érdemel­nek az előadók: Ab­ert László, Beer László, Korda Frigyes, Takács Ferenc elvtársak. Meg kell említeni, hogy az előadók az egységes tematika alapján a maguk gyakorlati ismereté­vel gazdagítva tartották meg nagy érdeklődést felkeltő elő­adásukat. M. J.

Next