Postás Dolgozó, 1980 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
VIIÁG PROLETÁ'IJAI, EGYESÜLJETEK! A POSTÁSOK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM 1980. JANUÁR ÁRA: 1 FORINT Szerény ígéretek, őszinte jókívánságok Szakszervezeti szerveink — szocialista viszonyok között elfoglalt helyüknek, szerepüknek, hivatásuknak és felelősségüknek megfelelően — számvetést készítenek az óesztendő utolsó napjaiban. Több ez, mint szokás és hagyomány. Erkölcsi kötelesség is, hogy választott testületeink mérlegre tegyenek minden változást, amely kedvező vagy kedvezőtlen hatást gyakorolt a magyar hírközlés rendeltetésszerű működésére, a postás dolgozótársak munkájára, megélhetési körülményeire. Szakszervezetünk központi vezetősége értékelte az 1979-ben végzett szakmai és szakszervezeti tevékenységet. Elismerését fejezte ki a postás dolgozóknak, a társadalmi tisztségviselőknek és a gazdasági vezetőknek felelősségteljes és eredményes munkájukért. A számvetéssel szoros összefüggésben vitatta meg és hagyta jóvá a Magyar Posta 1980. évi gazdasági, szociálpolitikai és közművelődési tervét. Ezek előirányzatait reálisaknak és szerényeknek egyaránt minősíthetjük. Az mindenesetre bizonyos, hogy teljesítésük nehezebb körülmények között, számos gondunk, belső feszültségünk miatt nem lesz könnyű vagy egyszerű. Mint mindig, most sem elég a gondos tervezés, a jó vezetői elképzelés. Ez csak egyik — nem lebecsülendő — feltétele a céltudatos, tervszerű és jól szervezett munkának, de önmagában nem nyújt biztosítékot az 1980. évi feladatok eredményes megoldásához. A terveknek a megértés, az elfogadás, próbája után a gyakorlat próbáját kell kiállniuk. A gyakorlati megvalósítás most is a postás dolgozók kezében van. Rajtuk múlik, az ő tudatosságukon, szakértelmükön, cselekvőkészségükön áll vagy bukik a magyar hírközlés számszerű és számokkal ki nem fejezhető céljainak sikeres megvalósítása. Eddig elért eredményeink megőrzésének és további előrehaladásunknak ez a záloga és legnagyobb biztosítéka. Ezért fordulunk a postás dolgozókhoz, hogy ismerjék és értsék meg az elképzeléseket, a célokat. Társadalmi életünk legfontosabb eseménye 1980-ban a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa lesz. A kongresszus irányelveit magunkénak valljuk, kitűzött céljait reálisaknak tartjuk. A benne foglaltak megfelelő alapokat nyújtanak a nehézségek leküzdéséhez, eredményeink megőrzéséhez és a gyorsabb ütemű fejlődéshez. Megtisztelő és felelősségteljes kötelezettségünknek tartjuk a párt irányelveinek széles körű támogatását és a megvalósításban való aktív közreműködést. Ez az év fontos állomás lesz szakszervezeti szerveink életében is. A Magyar Szakszervezetek alapszabálya szerint újjá kell választani a szakszervezet valamennyi tisztségviselőjét és testületét az alapszervezeti bizalmiaktól egészen a Magyar Szakszervezetek XXIV. kongresszusán részt vevő küldöttekig. A választási és kongresszusi előkészületek nagy lehetőségeket teremtenek a tagsággal való széles körű, őszinte és elmélyült eszmecserére, munkánk értékelésére, a fogyatékosságok feltárására. Szakszervezeti szerveinknek minden évfordulóján, de különösen most, 1980-ban — az V. ötéves terv utolsó évében — nagyon pontosan tisztában kell lenniük azzal, hogy miképpen valósultak meg az előirányzott feladatok. Melyeket tekinthetjük elérteknek, befejezetteknek, és mi az, ami elmaradt. Mit intézhetünk el még 1980- ban, és miről kell egyelőre lemondanunk, mivel a feltételek minden becsületes szándék és törekvés ellenére sem teremtődtek meg. Kötelességünk, hogy ebben az évben még tudatosabban, felkészültebben tegyünk eleget kettős hivatásunknak. Az üzemi demokratizmus lehetőségével élve, a postás dolgozók mozgósításával, a szocialista munkaverseny-mozgalmak lendületével járuljunk hozzá a szocialista posta erősítéséhez, a hírközlés feladatainak teljesítéséhez; ezzel szoros összefüggésben képviseljük, védjük és érvényesítsük a postás dolgozók érdekeit! Mindehhez nem nélkülözhető maguknak a dolgozóknak a tevékeny közreműködése. Feltétel és követelmény, hogy a dolgozók minden szinten részt vegyenek az intézkedések előkészítésében, a döntések az ő véleményük ismeretében és figyelembevételével szülessenek meg. Természetesnek kell tekinteni, hogy a postás dolgozóknak joguk van mindenről tudni, ami a postán vagy annak egy-egy gazdasági egységénél történik. Nekik is ismerniük kell az összefüggéseket, látniuk kell minden lehetőséget, kedvező és kedvezőtlen hatást. Hiszen végső soron ezek ismerete — vagy éppen az ismeretek hiánya — határozza meg gondolkodásunkat és tevékenységünket is. Tagy tévedés és súlyos hibba lenne, ha most — gondjainkra, feszültségeinkre hivatkozva — alábecsülnénk az üzemi élet és a vezetés demokratizmusának jelentőségét, fejlesztésének szükségességét. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a demokratikus előkészítés után ne merjünk dönteni, a végrehajtást megkövetelni, számonkérni és ellenőrizni. Sőt, erre éppen a demokratizmus módszere adja a leghivatottabb jogalapot. Nincs jogunk viszont ahhoz, hogy a dolgozók megkérdezése, véleményének figyelembevétele nélkül döntsünk, képviseljünk vagy szervezzünk, és magunkat „hivatalból” a legjobb hozzáértőknek nyilvánítsuk. Sem a vezetői megbízatás, sem a megválasztás nem ad jogosítványt ahhoz, hogy dolgozótársainkat kiskorúaknak tekintsük. Most, amikor a bérek és a béren kívüli juttatások növelésének lehetőségei szűkösebbek, szakszervezeti szerveinknek és tisztségviselőinknek még erőteljesebben kell képviselniük, védeniük a postás dolgozók érdekeit, törekedniük kell politikai öntudatuk, általános műveltségük fejlesztésére, emberi értékeik növelésére. Jusson ez mindenekelőtt abban kifejezésre, hogy megvédjük eddig elért eredményeinket, hogy minden postás dolgozó maradéktalanul megkapja azokat a jogos járandóságokat, amelyeket a törvények, a kollektív szerződés és más postai jogszabályok előírnak, lehetővé tesznek.Ide sorolhatjuk azt is, hogy az ez évre előirányzott szolid, 4,5— 5 százalékos bérszintnövekedés a lehető legigazságosabban legyen elosztva, felhasználva. Most, az alsó bérhatárok elérése után, a bérekben és személyi jövedelmekben fokozatosan kifejezésre kell, hogy jusson a több és jobb munka. Ne csak emlegessük, hogy azok az értékes emberek, akik jól dolgoznak, hanem bizonyítsuk ezt be fokozott anyagi megbecsülésükkel! Ne maradjon ez kissé megkopott jelszó, hanem merjünk is differenciálni a végzett munka alapján! Támogatunk minden gaz-dasági vezetőt, aki a keresettek alapjaként teljesítménykövetelményeket állít fel. Olyan követelményrendszerre van szükség, amely a magyar hírközlés fejlődését segíti, amely fegyelmezett, pontos, jó minőségű munkára sarkall. Nincs szükség viszont önbecsapásra, ellenőrizhetetlen látszattal tételekre. Ezzel csak magunkat vezetnénk félre, rossz szolgálatot tennénk, és kárt okoznánk a postának, a postás dolgozóknak és a lakosságnak is. A szűkösebb években is keresnünk, kutatnunk kell — most erre az eddigieknél is nagyobb szükség van —, hogy hogyan lehet növelni a szociális és kulturális ellátottság színvonalát, hogyan lehet megkönnyíteni, kulturáltabbá tenni a postás dolgozók munkáját. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a postás dolgozók nap mint nap érezzék, tudatában legyenek annak, hogy nemcsak kérünk, követelünk tőlük, nem a tervszámok egyszerű végrehajtóinak, hanem a postai szolgáltatások megszemélyesítőinek tekintjük őket, és a róluk való gondoskodás erkölcsi kötelességünk, természetes igényünk. Ez az év nagy lehetőséget kínál a szakszervezet tömegkapcsolatainak erősítésére. A rendszeres tanácskozások, a választások, az új kollektív szerződés előkészítése, a VI. ötéves terv vitái, a szakszervezeti politikai tömegoktatás tanfolyamai alkalmat adnak arra, hogy minden kérdésről nyíltan, őszintén szót váltsunk és szót értsünk. Élnünk kell ezekkel az alkalmakkal, hogy jobban megismerjük a postás dolgozók egészének és egy-egy rétegének helyzetét, igényeit. 1980 sok tennivalót ígér, de lehetőséget is nyújt az észszerű javaslatok, értelmes gondolatok megvalósítására. Ehhez mindnyájunkra, valamennyiünk cselekvő akaratára, felelős, aktív közreműködésére szükség van. Ha akarunk és tudunk is dolgozni, ha képesnek tartjuk magunkat arra, hogy megvalósítsuk szándékainkat, akkor bizalommal, jó lelkiismerettel tekinthetünk az új esztendő elé, és bizonyos, hogy kevesebb gondban és több örömben lesz részünk. Ehhez kívánunk minden postás dolgozónak sok erőt és jó egészséget Besenyei Miklós főtitkár A szervezeti élet magja a bizalmi csoport A közelgő szakszervezeti választások különösen az alapszervezetekben foglalkoztatják a tagságot; vajon a választásokkal együtt milyen szervezeti változásokra lehet számítani? Ez természetes, mivel az alapszervezetekben döntenek minden olyan kérdésben, amely a tagságot közvetlenül érinti. A szervezeti rendszer módosításának egyik célja az, hogy a szakszervezetek a megnövekedett jog- és hatáskörök gyakorlása során a rájuk háruló újszerű feladatokat minél hatékonyabban oldják meg. Ehhez viszont az kell, hogy a szakszervezet mind a gazdasági partnerhez, mind a tagsághoz fűződő kapcsolatát egyidejűleg és állandóan erősítse. Mint ismeretes, a bizalmiak feladatkörének, a hatásköröknek a bővítése megélénkítette a mozgalmi életet, majd tovább növelte a joggyakorlás lehetőségeit az új fórumrendszer. Új fórum jött létre (a bizalmi testület és a szakszervezeti tanács együttes ülése), amely azonban a már meglevő választott vezető testületek szerepét és hatáskörét csökkentette. Az alapszervezetek felépítésében és működésében várható változásokat a mozgalom fejlődése tette szükségessé. Éppen ezért az alapszervezetek létrehozására a Postások Szakszervezetének elnöksége irányelvet fogadott el. Eszerint egy hivatal, üzem vagy intézmény, továbbá az azonos postaszervhez tartozó szétszórt munkahelyek szakszervezeti tagsága együtt (járásonként vagy területenként) alkot egy alapszervezetet. Meg kell jegyezni, hogy a jelenleg kialakult alapszervezetek rendszerén nem célszerű változtatni, kivéve ott, ahol a tszb-ket kívánják a közigazgatási határokhoz igazítani, vagy ahol a gazdasági vezetői hatáskörök leadása ezt indokolttá teszi. Szakszervezeti bizottságaink többségükben most is a munkáltatói jogokkal felruházott gazdasági egységekhez igazodnak, ezért most az alapszervezeten belüli munka javítására kell helyezni a hangsúlyt. Az a feladatunk tehát, hogy megvizsgáljuk alapszervezeteink működését, és azt a mai követelményekhez igazítsuk. Egyik ilyen sarkalatos kérdés, hogy — a helyi igényekhez és körülményekhez igazodva — melyik alapszervezet tartson összevont taggyűlést, és melyik tartsa meg bizalmicsoportban. Körültekintően kell megválasztani a célszerű formát. Ahol a tagság egy időben összehívható, ott összevont taggyűlést kell tartani. E formának az az előnye, hogy a tagság közvetlenül gyakorolhatja jogait és közvetlenül vehet részt a szervezeti életben. Az összevont taggyűlések között az operatív irányító szerv továbbra is a szakszervezeti bizottság lesz. Változás viszont, hogy ez ideig az összevont taggyűlés a szakszervezeti jogok gyakorlására volt hivatva, a jövőben pedig az üzemi demokratikus jogokat is gyakorolja. Ezáltal lesz az összevont taggyűlés az alapszervezet, illetve a munkahely legdemokratikusabb fóruma. Gondot okoz a taggyűlések megtartása azokban a hivatalokban, üzemekben, amelyeknél az eltérő munkarend vagy a területi széttagoltság nem teszi lehetővé a tagság egyidejű összehívását. Felmerül a kérdés ezeken a helyeken, milyen megoldás lenne a legmegfelelőbb, milyen forma alkalmazása lenne a legcélravezetőbb? Mindenekelőtt a jelenlegi helyzetből induljunk ki! Az eddig elért eredményekhez nagymértékben hozzájárult a bizalmiak tevékenysége, ugyanakkor azt is meg kell mondani, hogy a bizalmi csoportok tevékenységében rejlő lehetőségek még koránt sincsenek kihasználva. A bizalmiak személyes felkészítése a joggyakorlásra megtörtént, eredményes volt. A jövőben a csoporttevékenységre kell irányítani a figyelmet. A bizalmi csoportjára támaszoova, tagságának véleményét képviselve gyakorolja a legjelentősebb szakszervezeti jogokat. Megbeszélésüket már nem kell a taggyűlés rangjára felemelni, csak el kell ismerni az élet által teremtett valóságos helyzetet. Az új igényekhez, elvárásokhoz való alkalmazkodáskor azonban fel kell hívni a figyelmet a munkaidőalappal való takarékos gazdálkodásra. Nem az értekezletek számának a szaporításáról van szó, hanem a munka tartalmának javításáról, az állandó és folyamatos kapcsolattartásról, amelyhez fel kell használni a munkaközi szüneteket is. A folyamatos kapcsolattartás újabb igényt, a bizalmi csoportok áttekinthetőségét teremti meg. Ezért a jelenleg kialakult csoportokat, tagozódásukat felül kell vizsgálni. Célszerű a bizalmi csoportokat, ahol a feltételek megvannak, úgy kialakítani, hogy a hivatal, üzem, intézmény felépítéséhez igazodjon, és lehetőleg egy gazdasági alapegység (osztály, csoport, brigád) egy szakszervezeti csoportot alkosson. Sok alapszervezetben már követi a csoportok kialakítása a gazdasági egységeket. Ezért a mostani választást fel kell használni arra, hogy ez a megoldás általános legyen, mindenütt kialakuljon a csoportok felelős gazdasági és szakszervezeti vezetése is. Számolni kell azzal, hogy a bizalmiak feladata tovább bővül, mivel ebben az esetbenbizalmi csoportban megtartott taggyűlés) az alapszervezet legfelsőbb vezető testülete a bizalmiak, illetve főbizalmiak testülete lesz. Az alapszervezeti szinten működő bizalmi testületnek minden bizalmi, illetve főbizalmi tagja lesz, valamint a testület tagjai lesznek az szb tagjai is. Ez a testület már nemcsak a szakszervezeti jogokat és hatásköröket gyakorolja hanem ellátja az üzemi demokráciához kapcsolódó képviseletet is. A bizalmiak testületének ülései között az operatív irányító feladatot itt is az szb látja el, amelynek elnöke, illetve titkára a bizalmiak testületének elnöke, illetve titkára is. A fentiekből látható, hogy a bizalmiak lesznek a mozgalom kulcsemberei. Várhatóan elfoglaltságuk is nagyobb lesz az eddigieknél, ezért a bizalmi választásokkal egy időben minden bizalmi mellé helyettest is kell választani és törekedni kell arra, hogy helyes munkamegosztás alakuljon ki a bizalmi és helyettese között. Szervezeti rendszerünkben még találkozunk osztálybizottságokkal, műhelybizottságokkal, ugyanakkor a főbizalmirendszer is kialakult. Ha továbbra is fennmaradna az ob, illetve mb rendszere, működésük csak formális lenne, helyette lehetőleg főbizalmi rendszert kell létrehozni. Az új szervezeti felépítésben a főbizalmiak vegyék át szerepüket! A főbizalmiaknak saját csoportja nem lesz, önálló feladatkört lát el, a bizalmiakkal egyeztetve, az ő megbízásuk alapján tevékenykedik. E szervezeti megoldás várhatóan elősegíti az információáramlás gyorsulását és a folyamatos kapcsolattartást. Az alapszervezeten belüli változások a munka tartalmának javítását kívánják elősegíteni. Természetes, hogy a forma igazi értelmét a választott szakszervezeti tisztségviselők hozzáállásukkal példamutató magatartásukkal adják meg. Tudatosan kell tehát készülnünk a közelgő választásokra, a szakszervezeti tisztségviselők kiválasztására. Csakis jól megalapozott, körültekintő előkészítő munka után, a tagság bizalmára alapozva tehetünk javaslatot tisztségek betöltésére. Kánya Gyula