Postás Dolgozó, 1997 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
1997. JANUAR Kárpáti Sándor KRITIKUS VISZONY A SZAKSZERVEZETEK ÉS AZ MSZP Hogyan gondolkodnak a nagyobbik kormányzó pártban a szakszervezetekhez fűződő viszonyukról, és miként vélekednek erről a szakszervezeti konföderációk vezetői? Ez a témakör szerepelt az MSZP Országos Választmányának ülésén, amelyen Csintalan Sándor ügyvivő és Hegyi Gyula, a társadalmi kapcsolatok bizottságának elnöke fűzött szóbeli kiegészítést az írásos előterjesztésekhez, majd - az élénk, kritikus hangvételű eszmecsere után - állásfoglalást fogadott el a szocialisták testülete. - Hogyan is állunk egymással, mi a bajunk, mit akarunk tenni, ezt kell kibeszélnünk magunkból - ajánlotta Csintalan Sándor - abban a szellemben, hogy jóllehet sok minden változott az utóbbi években, ám a kölcsönös egymásra utaltságban nincs változás. Abban az irányban kellene tanácskoznunk, hogy - tiszteletben tartva a szakszervezetek érdekeit - új együttműködési megállapodást kössünk. Hegyi Gyula pedig 12 pontban foglalta össze az együttműködés főbb elemeit. Ezek közül is kiemelve a kapcsolatok tartópilléreit, azt, hogy a baloldali pártok és a szakszervezetek hosszú távú egymásra utaltsága történelmi szükségszerűség, s ez a stratégiai szövetség jól megfér a különböző szerepek tudatos vállalásával. - Fontos, hogy megfelelő légkört teremtsünk a folyamatos párbeszédhez - húzta alá Kiss Péter. - Ne csak négyévenként mondjuk, hogy partnerek vagyunk. A szociális partnerségnek különösen nagy szerepe van a piacgazdaság jelen körülményei között, amikor a konfliktusok megelőzéséről, megoldásáról, a munkabéke megőrzéséről van szó. A munkaügyi miniszter visszaemlékezve a társadalmi-gazdasági megállapodás kudarcára, a következő tanulságokat exponálta: Erős, valóságos szociális partnerekben vagyunk érdekeltek, mert csak a velük kötött megállapodásnak van érvénye. Az a kívánatos, hogy a lényeges országos kérdésekben legyen közös forgatókönyv. Nem legyőzni kell a társadalmi partnereket, hanem meggyőzni. Nem kell jobban tudnunk, hogy melyek a partnereink érdekei. Kellenek viszont a szakmai megállapodások, szükséges a Munka Törvénykönyvének módosítás, az érdekegyeztetés korszerűsítése, az ágazati regionális egyeztetés rendszerének kiépítése, nélkülözhetetlenek a megfelelő intézmények, a jogi megalapozottság, az, hogy a szociális partnerséget az egyes ember, az egész társadalom elfogadja, s ez a gyakorlat a mindennapi gondolkodás szerves részévé váljék. Az érem másik oldala - Ha stratégiai szövetségről beszélünk - emlékeztetett Vágó János -, akkor ne feledkezzünk meg róla, hogy a szakszervezetek elsőrendű kötelessége a munkavállalók érdekeinek védelme. Az érdekképviselet ütközésekkel jár, s eközben a szakszervezetek ellenzékként is felléphetnek a mindenkori kormánnyal szemben. Mit várunk a kormánytól? - kérdezte az MSZOSZ alelnöke. - Azt, hogy segítsen az érdekvédelem intézményrendszerének a megerősítésében. Ne lebegtesse két évig a Munka Törvénykönyvének módosítását. A nyugdíjbiztosítási önkormányzat alelnökeként azt is kifogásolta, hogy szűkítik a tb-önkormányzatok jogosítványait, folyamatosan bírálják, támadják működésüket, gyakran tények nélkül, megalapozatlanul. S ez megrendíti a lakosság bizalmát irántuk. Azt kérte, hogy kezeljék helyükön az önkormányzatokat, ne tegyék ki őket a napi politika hullámzásainak. -Valóban, erősítenünk kell egymást - nyugtázta Paszternák László-, de aki stratégiai szövetségről beszél, az tegyen is érte, ne csak a parlamenti választások közeledtével gondoljon erre. Jobban kellene figyelni a munka világának vészhelyzeteire, arra, hogy százezrek szenvednek a méltánytalanságtól, a kiszolgáltatottságtól. Ha bármlyen törvényt érvényesíteni akarunk, a munkavállalók könnyen az utcára kerülhetnek, s maradnak az évekig elhúzódó bírósági tárgyalások. Az MSZP hibákat követett el a tb-ügyek kezelésében - állapította meg a vasasszakszervezet elnöke -, amikor olyan problémákat sem segített megoldani, amelyekhez pénz sem kellett. A koalíciós partner végig ellene volt annak, hogy a szakszervezeti vezetők parlamenti képviselők legyenek. Sajnos, az MSZP tisztségviselői sem ismerik, hogy mi van a párt és az MSZOSZ platformjának együttműködési megállapodásában, így azután nem is állnak ki érte. Mi igyekszünk betartani vállalt kötelezettségeinket, ezt kérjük az MSZP-től is. Szabó Endre úgy vélte, 1994 őszén kellett volna találkozni ilyen fórumon, akkor előre nézhettünk volna, számítva a várható intézkedésekre és azok következményeire, így néhány illúzióvesztéstől megkímélhettük volna magunkat. A SZEF elnöke szerint nem mindenben voltak indokoltak a kormány lépései, a Bokros-csomaggal túllépte a határt. A közvagyon kezelésében, a privatizáció kérdésében is jobb átláthatóság, nagyobb ellenőrizhetőség kellett volna. Az is kedvezőtlenül érinti a szakszervezeteket és kapcsolatainkat, hogy nő a szakadék a társadalom elszegényedő többsége és a gazdagodó kisebbsége között. A kormány tétlenül nézte a kétes gazdagodást, hagyta, hogy lesöpörjék az asztalról a vagyonadóra vonatkozó javaslatot. Konfliktusforrás az államháztartási reform, amely nincs kellően átgondolva, előkészítve. Zavaró tényező a közintézmények állapota is. A csalódás oka - Fontos az egyenesben folytatott párbeszéd - szögezte le Sándor László -, mert nem problémamentes az MSZP és a szakszervezetek kapcsolata. A két év tapasztalati hozama inkább negatív. Alapvető a csalódottság érzése. Ez azonban nem elsősorban anyagi okok miatt van így (bár ezek sem mellékesek), hanem azért, mert elmaradtak a várt gesztusok. Azok, amelyek pénzbe sem kerülnének. Ugyanakkor megszeghetik a törvényeket a külföldi befektetők anélkül, hogy bárki felemelné a hangját. Szocialista képviselők a szakszervezetek konzervativizmusáról, reformellenességéről beszélnek. Ezek miért nem kapnak választ? Konkrét ügyekben nincsenek gesztusértékű lépések, s közben a stratégiai szövetséget hangoztatjuk. A neoliberálisok olyan mértékben megerősödtek, hogy aki nem a szájuk íze szerint beszél, arra össztűz zúdul. Ezért is kellenek a baloldali műhelyek. Annak tisztázására lenne szükség - hangsúlyozta az MSZOSZ elnöke hogy kit tekint az MSZP fő bázisának: a bérből és fizetésből élőket vagy másokat? Vagy az-e a fontosabb, hogy jó klíma fogadja a tőkés befektetőket? Ezek eldöntendők. Ami biztos: 1998-ban a munkavállalók és a nyugdíjasok fognak szavazni. A munkavállalókra ne csak szavazóbázisként tekintsünk, hanem úgy is, mint haszonélvezőkre. Az MSZOSZ érdekelt a modernizációban és nem érdekelt abban, hogy romoljon a viszony az MSZP-vel. A kapcsolat azonban nem korlátozódhat a választásokra. A mi álláspontunk: az alávetett társadalmi csoportok érdekvédelme az elsődleges feladat. Úgy gondoljuk, egy baloldali pártnak ezt kell szolgálnia. Ebben fejeződik ki az egymásra utaltság, erre épülhet tartós szövetség. - A szakszervezetek és az MSZP viszonyában a fordulatot annak idején a két szakszervezet-ellenes törvény hozta meg - emlékezett vissza Nagy Sándor. Az SZDSZ részéről azonban azóta sem történt változás. Hiába kértük, vártuk a nagyobbik kormányzó párttól a szakszervezeti ingatlanok rendezését, a képzéshez, az oktatáshoz nyújtott támogatást, nem kaptuk meg. El kellene kerülni azt a látszatot - ajánlotta az MSZOSZ korábbi elnöke -, hogy a szocialista pártnak csak négyévenként van szüksége a szakszervezetekre. Tiszta vizet kellene önteni a pohárba. Őszintén meg kellene mondani, hogy mit gondol a párt a szakszervezetekről, mellőzve a homályos utalásokat. Jó lenne, ha ez a fórum a tisztázó folyamat kezdetét jelentené. KOMMENTÁROK Mint többé-kevésbé ismeretes, a területi önkormányzatoknál új tisztséget is bevezettek: a tanácsnokot. A hírek szerint népszerű beosztás lett. Van például a nyugdíjasoknak is tanácsnokuk. Ha ehhez hozzávesszük az egyes pártok, vállalatok, intézmények mellett működő tanácsadó testületek tagjait, az elnöki tanácsadókat, a hazai és külföldi (természetesen nyugati) tanácsadókat, akkor elmondhatjuk, hogy nem vagyunk éppen tanácsadók híján. Érdekes és meglepő azonban, hogy nem csökken a tanácstalanságunk az élet különböző dolgaiban, különösen a megélhetéssel összefüggő kérdésekben. Sőt úgy tűnik, minél több a tanácsadó, annál nagyobb a tanácstalanságunk. Csak az vigasztalhat némiképp bennünket, hogy ebben nem állunk egyedül a világon. Olvasom egy interjúban, hogy egyes szakszervezetek önállóságának, ki- és szétválásuknak csak a hatékonyság és az eredményesség határain belül van értelme. Ha ez így van, akkor érdemes tárgyilagosan megvizsgálni és mérlegre tenni: a kivált kisebb szakszervezetek munkája hatékonyabbá és eredményesebbé vált-e azóta, hogy önállóak lettek? Az esetek túlnyomó többségében: nem. És ez természetes, hiszen az érdekvédelem eredményessége elsősorban attól függ, hogy milyen a tárgyalási pozíció, mekkora a nyomásgyakorlás lehetősége, az érdekérvényesítés ereje, milyen tömegbázissal rendelkezik az adott szervezet. Ezek pedig - mint tapasztalatokból tudjuk - nem a kis, elaprózódott, széttagolt szervezetek közül kerülnek ki elsősorban. A Népszabadság lapozgatása közben megakad a szemem egy közleményen: keménységet kérnek a kereskedők a kormánnyal szemben az alkotmányossági aggályokat is felvető, szakszervezetellenes lépései miatt. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete - az egyik legnagyobb ágazati szakszervezet - ötszáz kereskedelmi vállalatnál végeztetett közvéleménykutatást a szakszervezet megítéléséről. Ebből kitűnik, hogy az MSZOSZ-től karakteresebb fellépést várnak a kormánnyal szemben. Annak okán, hogy az állam beleszól a szakszervezetek belső életébe, a munkavállalókat hátrányosan érintő intézkedéseket hoz, s nem működik az érdekegyeztetés. Régi téma, s az utóbbi időben egyre gyakrabban visszatérő igény. Általában azt mondhatjuk, hogy jogos követelésről van szó, hiszen hosszabb ideje folyamatosan romlanak a munkavállalók életkörülményei, a szakszervezetek működési feltételei, apad a taglétszám, akadozik a társadalmi párbeszéd. Az erőteljes, határozott érdekvédelem tehát természetes követelmény. Ennek mértékét azonban mindig a konkrét helyzet szabja meg. A szervezett dolgozók iránti elkötelezettség, a sorsukért érzett felelősség azonban nem csaphat át demagógiába, még kevésbé populizmusba. Segítsünk egymásnak az olyan felfogás megerősítésében, hogy a keménység nem hangerő kérdése, hanem a realitásokkal számoló felkészültségé, a tárgyszerű, kulturált tárgyalási módé, az érvelő vitáé, a következetes érdekképviseleté. Ezt a szociális partner, az ellenérdekű fél is tiszteli, ami növeli az esélyt a kívánt eredmény elérésére. Naponta megélt tapasztalatunk, hogy életünknek egyre inkább meghatározójává válik a pénz. Az a fajta gondolkodás és magatartás, hogy ha pénzed van, akkor mindent elérhetsz, mindenhez hozzájuthatsz, minden vágyad teljesülhet. Ezzel együtt leértékelődnek az erkölcsi, szellemi értékek, olyanok, mint az érzelemgazdagság, a munka öröme, a sorsközösség, a hazaszeretet stb. A gátlástalan pénzimádók figyelmébe ajánlhatjuk - akik egyébként szívesen hivatkoznak a nyugati világ példáira - egy japán gazdasági szakember vallomását a sikeres vezetésről. Morita Akio, a világhírű Sony cég elnöke írja: „A japán vezető legfontosabb küldetése az, hogy egészséges kapcsolatot alakítson ki alkalmazottaival és családias érzést teremtsen a vállalaton belül; azt az érzést, hogy az alkalmazottaknak és a vezetőknek közös a sorsuk. Azok a japán vállalkozók a legsikeresebbek, amelyek fel tudják kelteni a sorsközösség érzését összes, tagjai között... A vezető teljesítményét azon kell mérni, milyen jól tud megszervezni nagy létszámú embert, milyen hatékonyan képes mindenkiből a legnagyobb teljesítményt kihozni, mennyire tudja embereit összeforrasztani. Ez a vezetés lényege... Hiszek abban, hogy igenis léteznek olyan dolgok, mint a vállalati partietizmus és a munkával szerzett sikerélmény - és ezek ugyanolyan fontosak, mint a pénz.” LÉTÉRDEKEK • 3 ÉRDEKVÉDELMI ŐRJÁRAT A január 1 jétől - a jelenlegi 14500 forintról - 17 ezer forintra emelkedik a minimálbér, amely a mezőgazdaságban június 1-jétől lép hatályba - állapodtak meg hosszas vita után a szociális partnerek az Érdekegyeztető Tanács OÉT) plenáris ülésén. A felek elfogadták az 1800 forintos egészségügyi hozzájárulás kompenzációjának elveit. Az ÉT munkavállalói oldal egyébként - a Munkástanácsok kivonulása miatt - öttagúra csökkent. • 1997-ben 21200 forintra emelkedik az a jövedelemlimit, amely alatt jár a teljes családi pótlék Továbbra is alanyi jogon jár ez a juttatás a háromnál több gyermeket nevelőknek és a beteg gyermekeket nevelő családoknak. Mivel a kormány elvetette a gyermekek után járó adókedvezményt (ennek összege meghaladta volna a 7 milliárd forintot, differenciálttá válik a családi pótlék emelése. A differenciálás összege a gyermekszámtól függően 650 és 1650 forint között lesz. • Az infláció további mérsékléséhez már nincs szükség arra, hogy 1997-ben csökkenjenek a reálbérek - jelentette ki Surányi György. A Magyar Nemzeti Bank elnöke jelezte: 1996 végére az ország nettó külföldi adóssága 13 milliárd dollárra csökkent és - ahogy ezt prognosztizálták - 1995 decemberéhez képest 20 százalékos lett az infláció. A fizetési mérleg, hiánya a múlt év végére kedvezőbb képet mutat, mint tervezték: december 1,5-1,7 milliárd körül alakult. • A kormány meghatározta a rokkantosítás és a foglalkoztatási rehabilitáció átalakítását, amelynek konkrét változásait a nyugdíjrendszer részeként kell kidolgozni. A terv szerint rokkantsági nyugdíjban azok részesülhetnek majd, akik véglegesen és száz százalékban elvesztették a munkaképességüket, valamint, akik legalább 80 százalékos végleges munkaképesség-csökkenést szenvedtek, és már elmúltak ötvenévesek. • Új rendelet szabályozza az utazási kedvezményeket. Eszerint a tanulók vasúti kedvezménye 92 százalékról 90-re, távolsági autóbuszbérletük kedvezménye 88 százalékról 86-ra csökken, a helyi tanuló- és nyugdíjasbérletek kedvezménye pedig 70 százalékról 67,5 százalékra mérséklődik Az év elejétől mindenki korlátlan mértékben vásárolhat valutát a külföldi utazáshoz. • December 4-én megalakult az Idősügyi Tanács, amelynek tagjai között ott vannak az MSZOSZ képviselői is. A kormányzati színű társadalmi tanácsadó testület minden, az időseket érintő törvényjavaslatot, rendek",el még a kormánydöntés előtt véleményezni fog a jövőben. Működésének anyagi és tárgyi feltételeit a Miniszterelnöki Hivatal biztosítja. Javaslatait a döntéshozók figyelembe veszik, bár elfogadni nem kötelesek. • Mint ismeretes, január 1-jétől emelkednek az energiaárak. A földgáz ára 18,8, az áramé 24,9, a távhő 21,9 százalékkal lesz magasabb. Az áremelés lakossági kompenzációjára a kormány egymilliárd forintot különített el, csökkentendők a legrászorultabb családok terhei. A januári ár, amelynek számlái márciusban érkeznek majd - már egy új árképzés szerint alakul. Januárt követően ugyanis az energiaáradat a termelői infláció, a világpiaci beszerzési ár és a forint árfolyamának alakulása határozza meg. • Számolnunk kell további áremelkedésekkel is. Például az önkormányzati kisbérekével, több fővárosi kerületben. A gyógyszerek ára átlagosan 12 százalékkal, nő. Szigorodik a gyógyszerfelírás. A belföldi és külföldi árufuvarozásnál 10-18, a taxitarifáknál 20 százalékos emelés várható. Drágább lesz az eddig sem olcsó sajt, a kéményseprés díja, de még a budapesti illemhelyek használata is (10 forinttal). És hát - el ne felejtsem - emelkedik a vérnyomásunk, meg a cukrunk is, és ettől még több, drágább gyógyszer vásárlására kényszerülünk. Ez a könyv - írja Márai Sándor a Füves Könyv bevezetőjében - nem eszmékről és hősökről beszél majd, hanem csak arról, aminek köze van az emberhez. Lapozzunk bele. Mit mond az író az olvasásról? Azt ajánlja, hogy olvassuk áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenséggel. Olvassunk elegánsan, nagylelkűen. „Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék." Tehát elmondja Márai hogyan olvassunk és mennyit, de kimarad ajánlásaiból az, hogy mit olvassunk. Pedig ez is fontos, ha nem a legfontosabb. A tartalom. „Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jelmezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember - a lélek és a jellem nem változott.” És a szellem! Csak lélekből és jellemből áll az ember? És a szellemisége, az eszmeisége, értékrendje, világképe? Az ember gondolkodó, tudatos lény. Éppen ez különbözteti meg minden más élőlénytől, ettől ember az ember. A barátságról „Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. Csak a barát nem önző, máskülönben nem barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet barátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit.” A fene tudjajnekem nincsenek ennyire pozitív tapasztalataim. Magamnak is voltak s vannak barátaim, de ennyire nem eszményíteném őket. Valószínű, ők sem engem. Talán gyermek- és ifjúkorban tisztább, őszintébb a baráti kapcsolat, később, felnőttkorban azonban olyan „szennyező anyagok" kerülnek a barátságba, mint az érdek, az önzés, a hiúság, a féltékenység. Ha nem is erősen, látványosan, de érzékelhetően, kitapinthatóan. A jellem műveltségéről. „Agyad műveltsége véges és gyermekes. De jellemed és szíved műveltsége lehet teljes és emberhez méltó, akkor is, ha szellemi ismereteid korlátozottak.” Szerintem a jellem nem annyira a műveltséggel rokon, hanem az erkölccsel, nem a műveltséghez van közel, hanem az emberi tulajdonságokhoz, a tartáshoz. A műveltség pedig az agyhoz, az észhez, a szellemhez, az értelemhez, a képességekhez. A szexusról és a szomorúságról. „A dolgok alján van a szexus. Talán a kristályok életében is. De minden nemiség szomorú... Csak a tapintat és a gyöngédség tudja pillanatokra feledtetni a nemiség kegyetlen rabságának szomorú kényszerét.” Ennél több, jobb, szebb, nagyobb öröm a szex. Az élvezetek aranyérmese. Az élet egyik legnagyobb ajándéka. Ha... Ha minden együtt van: vágy, képesség, érzelem, partner, technika, körülmények. S rossz, ha ezek hiányoznak. Ám semmiképp sem szomorú. A szeretkezés sokféle lehet, legkevésbé szomorú. Persze „mindenki másként csinálja”, eltérnek a tapasztalataink, élményeink.