Postás Dolgozó, 1997 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1997-01-01 / 1. szám

1997. JANUAR Kárpáti Sándor KRITIKUS VISZONY A SZAKSZERVEZETEK ÉS AZ MSZP Hogyan gondolkodnak a nagyobbik kormányzó pártban a szakszerveze­tekhez fűződő viszonyukról, és miként vélekednek erről a szakszerveze­ti konföderációk vezetői? Ez a témakör szerepelt az MSZP Országos Vá­lasztmányának ülésén, amelyen Csintalan Sándor ügyvivő és Hegyi Gyu­la, a társadalmi kapcsolatok bizottságának elnöke fűzött szóbeli kiegé­szítést az írásos előterjesztésekhez, majd - az élénk, kritikus hangvételű eszmecsere után - állásfoglalást fogadott el a szocialisták testülete. - Hogyan is állunk egymással, mi a bajunk, mit akarunk tenni, ezt kell kibeszélnünk magunkból - ajánlotta Csintalan Sándor - abban a szel­lemben, hogy jóllehet sok minden változott az utóbbi években, ám a kölcsönös egymásra utaltságban nincs változás. Abban az irányban kel­lene tanácskoznunk, hogy - tiszteletben tartva a szakszervezetek érdeke­it - új együttműködési megállapodást kössünk. Hegyi Gyula pedig 12 pontban foglalta össze az együttműködés főbb elemeit. Ezek közül is ki­emelve a kapcsolatok tartópilléreit, azt, hogy a baloldali pártok és a szakszervezetek hosszú távú egymásra utaltsága történelmi szükségszerű­ség, s ez a stratégiai szövetség jól megfér a különböző szerepek tudatos vállalásával. - Fontos, hogy megfelelő légkört teremtsünk a folyamatos párbeszéd­hez - húzta alá Kiss Péter. - Ne csak négyévenként mondjuk, hogy part­nerek vagyunk. A szociális partnerségnek különösen nagy szerepe van a piacgazdaság jelen körülményei között, amikor a konfliktusok meg­előzéséről, megoldásáról, a munkabéke megőrzéséről van szó. A munka­ügyi miniszter visszaemlékezve a társadalmi-gazdasági megállapodás ku­darcára, a következő tanulságokat exponálta: Erős, valóságos szociális partnerekben vagyunk érdekeltek, mert csak a velük kötött megállapo­dásnak van érvénye. Az a kívánatos, hogy a lényeges országos kérdések­ben legyen közös forgatókönyv. Nem legyőzni kell a társadalmi partne­reket, hanem meggyőzni. Nem kell jobban tudnunk, hogy melyek a part­nereink érdekei. Kellenek viszont a szakmai megállapodások, szükséges a Munka Törvénykönyvének módosítás, az érdekegyeztetés korszerűsíté­se, az ágazati regionális egyeztetés rendszerének kiépítése, nélkülözhe­tetlenek a megfelelő intézmények, a jogi megalapozottság, az, hogy a szociális partnerséget az egyes ember, az egész társadalom elfogadja, s ez a gyakorlat a mindennapi gondolkodás szerves részévé váljék. Az érem másik oldala - Ha stratégiai szövetségről beszélünk - emlékeztetett Vágó János -, akkor ne feledkezzünk meg róla, hogy a szakszervezetek elsőrendű kö­telessége a munkavállalók érdekeinek védelme. Az érdekképviselet ütkö­zésekkel jár, s eközben a szakszervezetek ellenzékként is felléphetnek a mindenkori kormánnyal szemben. Mit várunk a kormánytól? - kérdezte az MSZOSZ alelnöke. - Azt, hogy segítsen az érdekvédelem intézmény­­rendszerének a megerősítésében. Ne lebegtesse két évig a Munka Tör­vénykönyvének módosítását. A nyugdíjbiztosítási önkormányzat alelnö­­keként azt is kifogásolta, hogy szűkítik a tb-önkormányzatok jogosítvá­nyait, folyamatosan bírálják, támadják működésüket, gyakran tények nélkül, megalapozatlanul. S ez megrendíti a lakosság bizalmát irántuk. Azt kérte, hogy kezeljék helyükön az önkormányzatokat, ne tegyék ki őket a napi politika hullámzásainak. -Valóban, erősítenünk kell egymást - nyugtázta Paszternák László-, de aki stratégiai szövetségről beszél, az tegyen is érte, ne csak a parla­menti választások közeledtével gondoljon erre. Jobban kellene figyelni a munka világának vészhelyzeteire, arra, hogy százezrek szenvednek a méltánytalanságtól, a kiszolgáltatottságtól. Ha bármlyen törvényt érvé­nyesíteni akarunk, a munkavállalók könnyen az utcára kerülhetnek, s maradnak az évekig elhúzódó bírósági tárgyalások. Az MSZP hibákat kö­vetett el a tb-ügyek kezelésében - állapította meg a vasasszakszervezet el­nöke -, amikor olyan problémákat sem segített megoldani, amelyekhez pénz sem kellett. A koalíciós partner végig ellene volt annak, hogy a szakszervezeti vezetők parlamenti képviselők legyenek. Sajnos, az MSZP tisztségviselői sem ismerik, hogy mi van a párt és az MSZOSZ platform­jának együttműködési megállapodásában, így azután nem is állnak ki ér­te. Mi igyekszünk betartani vállalt kötelezettségeinket, ezt kérjük az MSZP-től is. Szabó Endre úgy vélte, 1994 őszén kellett volna találkozni ilyen fóru­mon, akkor előre nézhettünk volna, számítva a várható intézkedésekre és azok következményeire, így néhány illúzióvesztéstől megkímélhettük volna magunkat. A SZEF elnöke szerint nem mindenben voltak indokol­tak a kormány lépései, a Bokros-csomaggal túllépte a határt. A közvagyon kezelésében, a privatizáció kérdésében is jobb átláthatóság, nagyobb el­lenőrizhetőség kellett volna. Az is kedvezőtlenül érinti a szakszervezete­ket és kapcsolatainkat, hogy nő a szakadék a társadalom elszegényedő többsége és a gazdagodó kisebbsége között. A kormány tétlenül nézte a kétes gazdagodást, hagyta, hogy lesöpörjék az asztalról a vagyonadóra vonatkozó javaslatot. Konfliktusforrás az államháztartási reform, amely nincs kellően átgondolva, előkészítve. Zavaró tényező a közintézmé­nyek állapota is. A csalódás oka - Fontos az egyenesben folytatott párbeszéd - szögezte le Sándor László -, mert nem problémamentes az MSZP és a szakszervezetek kap­csolata. A két év tapasztalati hozama inkább negatív. Alapvető a csaló­dottság érzése. Ez azonban nem elsősorban anyagi okok miatt van így (bár ezek sem mellékesek), hanem azért, mert elmaradtak a várt gesztu­sok. Azok, amelyek pénzbe sem kerülnének. Ugyanakkor megszeghetik a törvényeket a külföldi befektetők anélkül, hogy bárki felemelné a hangját. Szocialista képviselők a szakszervezetek konzervativizmusáról, reformellenességéről beszélnek. Ezek miért nem kapnak választ? Konkrét ügyekben nincsenek gesztusértékű lépések, s közben a stratégiai szövet­séget hangoztatjuk. A neoliberálisok olyan mértékben megerősödtek, hogy aki nem a szájuk íze szerint beszél, arra össztűz zúdul. Ezért is kel­lenek a baloldali műhelyek. Annak tisztázására lenne szükség - hangsúlyozta az MSZOSZ elnöke hogy kit tekint az MSZP fő bázisának: a bérből és fizetésből élőket vagy másokat? Vagy az-e a fontosabb, hogy jó klíma fogadja a tőkés be­fektetőket? Ezek eldöntendők. Ami biztos: 1998-ban a munkavállalók és a nyugdíjasok fognak szavazni. A munkavállalókra ne csak szavazóbá­zisként tekintsünk, hanem úgy is, mint haszonélvezőkre. Az MSZOSZ érdekelt a modernizációban és nem érdekelt abban, hogy romoljon a viszony az MSZP-vel. A kapcsolat azonban nem korlátozód­hat a választásokra. A mi álláspontunk: az alávetett társadalmi csoportok érdekvédelme az elsődleges feladat. Úgy gondoljuk, egy baloldali párt­nak ezt kell szolgálnia. Ebben fejeződik ki az egymásra utaltság, erre épülhet tartós szövetség. - A szakszervezetek és az MSZP viszonyában a fordulatot annak ide­jén a két szakszervezet-ellenes törvény hozta meg - emlékezett vissza Nagy Sándor­. Az SZDSZ részéről azonban azóta sem történt változás. Hiába kértük, vártuk a nagyobbik kormányzó párttól a szakszervezeti in­gatlanok rendezését, a képzéshez, az oktatáshoz nyújtott támogatást, nem kaptuk meg. El kellene kerülni azt a látszatot - ajánlotta az MSZOSZ korábbi elnöke -, hogy a szocialista pártnak csak négyéven­ként van szüksége a szakszervezetekre. Tiszta vizet kellene önteni a po­hárba. Őszintén meg kellene mondani, hogy mit gondol a párt a szak­­szervezetekről, mellőzve a homályos utalásokat. Jó lenne, ha ez a fórum a tisztázó folyamat kezdetét jelentené. KOMMENTÁROK Mint többé-kevésbé ismeretes, a területi ön­­kormányzatoknál új tisztséget is bevezettek: a tanácsnokot. A hírek szerint népszerű beosz­tás lett. Van például a nyugdíjasoknak is ta­nácsnokuk. Ha ehhez hozzávesszük az egyes pártok, vál­lalatok, intézmények mellett működő tanács­adó testületek tagjait, az elnöki tanácsadókat, a hazai és külföldi (természetesen nyugati) ta­nácsadókat, akkor elmondhatjuk, hogy nem va­gyunk éppen tanácsadók híján. Érdekes és meglepő azonban, hogy nem csökken a tanács­talanságunk az élet különböző dolgaiban, kü­lönösen a megélhetéssel összefüggő kérdések­ben. Sőt úgy tűnik, minél több a tanácsadó, annál nagyobb a tanácstalanságunk. Csak az vigasztalhat némiképp bennünket, hogy ebben nem állunk egyedül a világon. Olvasom egy interjúban, hogy egyes szakszer­vezetek önállóságának, ki- és szétválásuknak csak a hatékonyság és az eredményesség hatá­rain belül van értelme. Ha ez így van, akkor érdemes tárgyilagosan megvizsgálni és mérlegre tenni: a kivált kisebb szakszervezetek munkája hatékonyabbá és eredményesebbé vált-e azóta, hogy önállóak lettek? Az esetek túlnyomó többségében: nem. És ez természetes, hiszen az érdekvédelem eredményessége elsősorban attól függ, hogy milyen a tárgyalási pozíció, mekkora a nyomás­gyakorlás lehetősége, az érdekérvényesítés ere­je, milyen tömegbázissal rendelkezik az adott szervezet. Ezek pedig - mint tapasztalatokból tudjuk - nem a kis, elaprózódott, széttagolt szervezetek közül kerülnek ki elsősorban. A Népszabadság lapozgatása közben megakad a szemem egy közleményen: keménységet kér­nek a kereskedők a kormánnyal szemben az alkotmányossági aggályokat is felvető, szak­szervezetellenes lépései miatt. A Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezete - az egyik leg­nagyobb ágazati szakszervezet - ötszáz keres­kedelmi vállalatnál végeztetett közvélemény­kutatást a szakszervezet megítéléséről. Ebből kitűnik, hogy az MSZOSZ-től karakteresebb fellépést várnak a kormánnyal szemben. An­nak okán, hogy az állam beleszól a szakszer­vezetek belső életébe, a munkavállalókat hát­rányosan érintő intézkedéseket hoz, s nem működik az érdekegyeztetés. Régi téma, s az utóbbi időben egyre gyak­rabban visszatérő igény. Általában azt mond­hatjuk, hogy jogos követelésről van szó, hiszen hosszabb ideje folyamatosan romlanak a mun­kavállalók életkörülményei, a szakszervezetek működési feltételei, apad a taglétszám, akado­zik a társadalmi párbeszéd. Az erőteljes, hatá­rozott érdekvédelem tehát természetes köve­telmény. Ennek mértékét azonban mindig a konkrét helyzet szabja meg. A szervezett dolgozók iránti elkötelezettség, a sorsukért érzett fe­lelősség azonban nem csaphat át demagógiá­ba, még kevésbé populizmusba. Segítsünk egymásnak az olyan felfogás megerősítésében, hogy a keménység nem hangerő kérdése, ha­nem a realitásokkal számoló felkészültségé, a tárgyszerű, kulturált tárgyalási módé, az érvelő vitáé, a következetes érdekképviseleté. Ezt a szociális partner, az ellenérdekű fél is tiszteli, ami növeli az esélyt a kívánt eredmény eléré­sére. Naponta megélt tapasztalatunk, hogy életünk­nek egyre inkább meghatározójává válik a pénz. Az a fajta gondolkodás és magatartás, hogy ha pénzed van, akkor mindent elérhetsz, mindenhez hozzájuthatsz, minden vágyad tel­jesülhet. Ezzel együtt leértékelődnek az erköl­csi, szellemi értékek, olyanok, mint az érze­lemgazdagság, a munka öröme, a sorsközös­ség, a hazaszeretet stb. A gátlástalan pénzimádók figyelmébe ajánl­hatjuk - akik egyébként szívesen hivatkoznak a nyugati világ példáira - egy japán gazdasá­gi szakember vallomását a sikeres vezetésről. Morita Akio, a világhírű Sony cég elnöke írja: „A japán vezető legfontosabb küldetése az, hogy egészséges kapcsolatot alakítson ki alkal­mazottaival és családias érzést teremtsen a vállalaton belül; azt az érzést, hogy az alkal­mazottaknak és a vezetőknek közös a sorsuk. Azok a japán vállalkozók a legsikeresebbek, amelyek fel tudják kelteni a sorsközösség érzé­sét összes, tagjai között... A vezető teljesítmé­nyét azon kell mérni, milyen jól tud megszer­vezni nagy létszámú embert, milyen hatéko­nyan képes mindenkiből a legnagyobb telje­sítményt kihozni, mennyire tudja embereit összeforrasztani. Ez a vezetés lényege... Hi­szek abban, hogy igenis léteznek olyan dol­gok, mint a vállalati partietizmus és a mun­kával szerzett sikerélmény - és ezek ugyan­olyan fontosak, mint a pénz.” LÉTÉRDEKEK • 3 ÉRDEKVÉDELMI ŐRJÁRAT A január 1 jétől - a jelenlegi 14500 forintról - 17 ezer forintra emel­kedik a minimálbér, amely a mezőgazdaságban június 1-jétől lép ha­tályba - állapodtak meg hosszas vita után a szociális partnerek az Érdekegyeztető Tanács OÉT) plenáris ülésén. A felek elfogadták az 1800 forintos egészségügyi hozzájárulás kompenzációjának elveit. Az ÉT munkavállalói oldal egyébként - a Munkástanácsok kivonu­lása miatt - öttagúra csökkent. • 1997-ben 21200 forintra emelkedik az a jövedelemlimit, amely alatt jár a teljes családi pótlék Továbbra is alanyi jogon jár ez a jut­tatás a háromnál több gyermeket nevelőknek és a beteg gyermekeket nevelő családoknak. Mivel a kormány elvetette a gyermekek után já­ró adókedvezményt (ennek összege meghaladta volna a 7 milliárd forintot­, differenciálttá válik a családi pótlék emelése. A differenci­álás összege a gyermekszámtól függően 650 és 1650 forint között lesz. • Az infláció további mérsékléséhez már nincs szükség arra, hogy 1997-ben csökkenjenek a reálbérek - jelentette ki Surányi György. A Magyar Nemzeti Bank elnöke jelezte: 1996 végére az ország nettó külföldi adóssága 13 milliárd dollárra csökkent és - ahogy ezt prog­nosztizálták - 1995 decemberéhez képest 20 százalékos lett az inf­láció. A fizetési mérleg, hiánya a múlt év végére kedvezőbb képet mutat, mint tervezték: december 1,5-1,7 milliárd körül alakult. • A kormány meghatározta a rokkantosítás és a foglalkoztatási re­habilitáció átalakítását, amelynek konkrét változásait a nyugdíjrend­szer részeként kell kidolgozni. A terv szerint rokkantsági nyugdíjban azok részesülhetnek majd, akik véglegesen és száz százalékban el­vesztették a munkaképességüket, valamint, akik legalább 80 száza­lékos végleges munkaképesség-csökkenést szenvedtek, és már el­múltak ötvenévesek. • Új rendelet szabályozza az utazási kedvezményeket. Eszerint a tanulók vasúti kedvezménye 92 százalékról 90-re, távolsági autó­buszbérletük kedvezménye 88 százalékról 86-ra csökken, a helyi ta­nuló- és nyugdíjasbérletek kedvezménye pedig 70 százalékról 67,5 százalékra mérséklődik Az év elejétől mindenki korlátlan mértékben vásárolhat valutát a külföldi utazáshoz. • December 4-én megalakult az Idősügyi Tanács, amelynek tagjai között ott vannak az MSZOSZ képv­iselői is. A kormányzati színű­ társadalmi tanácsadó testület minden, az időseket érintő törvényja­vaslatot, rendek",el még a kormánydöntés előtt véleményezni fog a jövőben. Működésének anyagi és tárgyi feltételeit a Miniszterelnöki Hivatal biztosítja. Javaslatait a döntéshozók figyelembe veszik, bár elfogadni nem kötelesek. • Mint ismeretes, január 1-jétől emelkednek az energiaárak. A föld­gáz ára 18,8, az áramé 24,9, a távhő 21,9 százalékkal lesz magasabb. Az áremelés lakossági kompenzációjára a kormány egymilliárd forin­tot különített el, csökkentendők a legrászorultabb családok terhei. A januári ár, amelynek számlái márciusban érkeznek majd - már egy új árképzés szerint alakul. Januárt követően ugyanis az energiaára­dat a termelői infláció, a világpiaci beszerzési ár és a forint árfolya­mának alakulása határozza meg. • Számolnunk kell további áremelkedésekkel is. Például az ön­kormányzati kisbérekével, több fővárosi kerületben. A gyógyszerek ára átlagosan 12 százalékkal, nő. Szigorodik a gyógyszerfelírás. A belföldi és külföldi árufuvarozásnál 10-18, a taxitarifáknál 20 szá­zalékos emelés várható. Drágább lesz az eddig sem olcsó sajt, a ké­ményseprés díja, de még a budapesti illemhelyek használata is (10 fo­rinttal). És hát - el ne felejtsem - emelkedik a vérnyomásunk, meg a cukrunk is, és ettől még több, drágább gyógyszer vásárlására kény­szerülünk. Ez a könyv - írja Márai Sándor a Füves Könyv bevezetőjében - nem eszmékről és hősökről beszél majd, hanem csak arról, aminek köze van az emberhez. Lapozzunk bele. Mit mond az író az olvasásról? Azt ajánlja, hogy olvassuk áhítat­tal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenséggel. Olvassunk elegánsan, nagylelkűen. „Életre-halálra olvasni, mert ez a legna­gyobb emberi ajándék." Tehát elmondja Márai hogyan olvassunk és mennyit, de kimarad ajánlásaiból az, hogy mit olvassunk. Pedig ez is fontos, ha nem a legfontosabb. A tartalom. „Ötezer éve, tízezer éve nem változott az emberi anyag. Csak a jel­mezek változtak, az együttélés rendszerei és feltételei. Az, ami az ember - a lélek és a jellem nem változott.” És a szellem! Csak lélekből és jellemből áll az ember? És a szelle­misége, az eszmeisége, értékrendje, világképe? Az ember gondolko­­dó, tudatos lény. Éppen ez különbözteti meg minden más élőlénytől, ettől ember az ember. A barátságról „Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mé­lyebb lenne, mint a barátság. Csak a barát nem önző, máskülön­­ben nem­ barát. Csak a barát nem hiú, mert minden jót és szépet ba­rátjának akar, nem önmagának. A szerelmes mindig akar valamit; a barát nem akar önmagának semmit.” A fene tudjajnekem nincsenek ennyire pozitív tapasztalataim. Ma­gamnak is voltak s vannak barátaim, de ennyire nem eszményíteném őket. Valószínű, ők sem engem. Talán gyermek- és ifjúkorban tisz­tább, őszintébb a baráti kapcsolat, később, felnőttkorban azonban olyan „szennyező anyagok" kerülnek a barátságba, mint az érdek, az önzés, a hiúság, a féltékenység. Ha nem is erősen, látványosan, de érzékelhetően, kitapinthatóan. A jellem műveltségéről. „Agyad műveltsége véges és gyermekes. De jellemed és szíved műveltsége lehet teljes és emberhez méltó, akkor is, ha szellemi ismereteid korlátozottak.” Szerintem a jellem nem annyira a műveltséggel rokon, hanem az erkölccsel, nem a műveltséghez van közel, hanem az emberi tulaj­donságokhoz, a tartáshoz. A műveltség pedig az agyhoz, az észhez, a szellemhez­, az értelemhez, a képességekhez. A szexu­sról és a szomorúságról. „A dolgok alján van a szexus. Talán a kristályok életében is. De minden nemiség szomorú... Csak a ta­pintat és a gyöngédség tudja pillanatokra feledtetni a nemiség ke­gyetlen rabságának szomorú kényszerét.” Ennél több, jobb, szebb, nagyobb öröm a szex. Az élvezetek aranyérmese. Az élet egyik legnagyobb ajándéka. Ha... Ha minden együtt van: vágy, képesség, érzelem, partner, technika, körülmé­nyek. S rossz, ha ezek hiányoznak. Ám semmiképp sem szomorú. A szeretkezés­ sokféle lehet, legkevésbé szomorú. Persze „mindenki másként csinálja”, eltérnek a tapasztalataink, élményeink.

Next