Katolikus főgimnázium, Pozsony, 1878

a Rousseau - féle elvek, vagyis az ezekből „a priori“ átvett mértékek alapján ítéljük meg: mindannyiszor más-más eredményre jutunk és ezen ítéletek közöl egyik sem lesz helyes, mert egyik sem határozza meg ama tevékeny­ségnek történetileg véve egyedül fontos t. i. relativ értékét, egyik sem határozza meg, milyen volt ama tevékenységnek befolyása az emberi tár­sadalom e tekintetben érdekelt részének , a magyar nemzetnek és szomszéd­jainak fejlődésére. A Hellwald által „művelődéstörténetében“ követett eljárás mindenesetre a legkényelmesebb és egyszersmind ment azon szemrehányástól, hogy meg­látszik rajta a német alaposság és búvárkodó szellem; mert mi lehet ké­nyelmesebb, mint az ő axiómája, mely keresztül húzódik egész művén, így meg így történt — tehát másképen nem történhetett, így kellett tör­ténnie. Ilyen elv mellett az értékmeghatározásról tulajdonképen véglegesen le kellene mondani. Hazai legújabb történeti irodalmunkban a helyes tör­ténelmi fölfogás tekintetéből kiváló ügyeimet érdemel Pauler Gyulának „Szent István és alkotmánya“ czímű kitűnő székfoglaló értekezése. A modern történetíróknak egy része — majd öntudatosan, majd ön­­tudatlanul — elősegíti az új mértékek felfedezését. De a czél még nincsen elérve, ezért mondtuk fennebb, hogy a történetírás elvei átalakuláson men­nek keresztül. Eddig az absolut mértékek tágas tért engedtek az egyesek önkényének és általánosan elfogadott ítéletek alkotását lehetetlenné tették; ugyanaz történhetnék a relatív értékek kipuhatolásánál is. Az egyesek ezen önkénye és szeszélye ellen csak akkor lehet hathatósan föllépni, „ha ezen kipuhatolás rendszeres és módszeres és logikai törvények szerint rendezve lesz, ha a tudománynak egy határozottan körülírt ágát képezi.“") Addig is, míg a mesterek a tudomány ezen új ágát rendszeresítik, azt hiszszük, meg van engedve a szerény munkásnak a mostanig adott útmutatások szerint eljárni. Tagadhatatlan tény, hogy alig volt nép, mely a zsidókat nem gyű­lölte , meg nem vetette. Ha Hellwald­­ ennek okát egyedül a faj- és vér­különbségben és az ebből származó ösztönszerű undorban véli találni, úgy látszik téved, mert a zsidók sehol sincsenek kitéve olyan megvetésnek, mint Arábiában, tehát legközelebbi faj- és vérrokonaik között.3) Ebből világos, hogy ama gyűlöletnek vagy általában más okai vagy még más * *) ') Ezen idézet és nagyobbrészt az előbb mondottak is Lorenz Ottokárnak „Fr. Chr. Schlosser und über einige Aufgaben und Principien der Geschichtschreibung“ czímű művéből vannak véve ; a szerző mély tudománynyal és beható komolysággal fejtegeti az illető kérdést. A bécsi csász. tud. Akadémia értesítője 1877-iki novemberi füzet, philos.­­hist. Cl. 88. köt. 131. 1.; külön lenyomat Bécsben, Gerold Károly fiánál. *) Culturgeschichte, 2. kiadás, H. köt. 348. 1. s) U. o. 346. 1.

Next