Prágai Magyar Hirlap, 1922. augusztus (1. évfolyam, 50-75. szám)

1922-08-01 / 50. szám

Miért tiltották be az ungvári gyűlést ? Vasárnap délelőtt Ungvári is iskolaügyi­­ népgyülést akart tartani a kulturális jogai­­­­ban megtámadott magyarság- Röviden már jelentettük, hogy a rendőrigazgatóság a népgyülést betiltotta. Egy hatásköri kon­fliktus — amely szomorú fényt vet a cseh­szlovákiai jogrendszerre — azonban oda­vezetett, hogy a rendőrigazgatóság határo­zatát sehol sem lehetett megfelebbezni. A rendőrigazgatóság a határozatot szóról­­szóra ilyformán okolta meg. Szándékolt nagy népgyűlés engedélye­zése iránti kérelmének helyt adni nem le­het, mivel már a kérvény tónusa sem biz­tosítja a gyűlés nyugalmas, és törvényes lefolyását. Azonkívül pedig az összehívók nevei nincsenek sajátkezű­leg aláírva és a személyt nem jelölik meg elegendően. Részben az is meg lett állapítva, hogy egyesek nevei azok tudtán kívül kerültek a kérvényhez. Rendőrigazgatóság. A rendőrség megokolásából arra lehetne­­ következtetni, hogy a népgyűlést kérő 83 szülőnek kérvényében szörnyű izgatást fe­­­dezett föl a rendőrség árgus szeme. Nagyot n­ézünk, ha a rettenetes kérvényben ezeket az­­ ártatlan sorokat olvassuk: Tisztelettel bejelentjük, hogy a cseh­szlovák kormányhatalom és annak expo­nensei által a magyarságra nézve sérelme­sen kezelt iskolaügy miatt folyó évi július hó 30-án délelőtt 11 órakor Uzhorodon a Korjatovics-téren népgyűlést tartunk- Pro­gram: Elnöki megnyitó- Előadás az iskola­ügy jelenlegi helyzetéről- Esetleges hozzá­szólások és indítványok. Határozati javas­lat előterjesztése. Következik 83 aláírás, az összehívó szülők aláírásai-Megjegyzendő még, hogy a falragaszokat, a melyek a Prágai Magyar Hírlap által már­­ismertetett felhívást tartalmazták, a rendőr­ség szintén nem engedte kiragasztani. A kér­­­vény eredeti aláírásai a magyar pártok szö­vetségének birtokában vannak. A párt azon­ban nem adja ki őket a kezeiből, mert félni­­ kell attól, hogy megtörténtüket okirat­­ hiányában bizonyítani nem lehetne. lése tárgyában, 3. egyéb igazságszolgáltatási sérelmek, különösen a komáromi törvény­széknek áthelyezése és 4. a Prágai Magyar Hírlap ügye, főszerkesztőjének kiutasítása folytán előállott helyzetben határozathozatal. 'piEEPOfilfflEUl — 'Ellenzéki pártjaink vezérlőbizott­­ságának ülése. Petrogalli Oszkár dr. a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok központi iro­dájának igazgatója intézkedett aziránt, hogy a szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok vezérlőbizottsága augusztus 10—15-ike között Rajecz fürdőben ülést tartson. Az ülés tárgy­­sorozata: 1. az iskolakérdés, 2. az igazság­ügyminiszter rendelete a pozsonyi járásbíró­ságon a magyar tárgyalási nyelv kiküszöbö­lám* Korrupció a trencséni teplic földbirtokhivatalban. A Ceské Slovo vasárnapi számában a föld­­birtokreformmak Szlovenszkón való végre­hajtásával foglalkozik s azt írja, hogy a vég­rehajtásnak jelenlegi módját állam elleni bűn­cselekménynek lehet minősíteni, mivel a trencsénteplici földbirtokhivatal úgyszólván minden ellenőrzés nélkül működik s rettene­tes korrupció uralkodik a hivatalban. Ennek bizonyítására egy konkrét esetet is hoz föl, azonban nevek említése nélkül, mely szerint egy szlovák ügyvéd oly ajánlatot tett egy magyar birtokosnak, hogy százezer korona ellenében kieszközli azt, hogy birtokát nem fogják fölosztani, A kommunisták nem vesznek részt az iskolaügyi akcióban. A keresztényszociális párt képviseletében W­i­r­t­h Gyula ügyvezető igazgató, a magyar jogpárt nevében pedig S­z­a­l­a­y László, a párt elnöke Írásbeli után együttesen felhívták a kommunista pártot, hogy a vasárnapra ter­vezett, de a sajnálatos események miatt elma­radt kassai iskolaügyi népgyű­lésen részt ve­­gyen. A kommunista párt a meghívó­levélre írásbeli választ küldött. Válaszában kijelen­tette, hogy a kommunista párt őszinte és kis­méletlen harcot folytat ama korlátok ellen, amelyek a cseh-szlovákiai magyar munkáso­kat és gyermekeiket a kultúra megszerzésétől elzárják és ebben a harcában örömmel fogad minden őszinte szövetségest. Ennek a kijelentésnek ellenére a kommu­nista pártvezetőség az osztályharcelméletből előráncigált okokkal visszautasította az ellen­zéki pártok előzéken­­­ meghívását. A Kassán vasárnap lezajlott szomorú események azon­ban bebizonyíthatták a pártnak, hogy a hata­lom nem tesz különbséget magyar és magyar között, mikor arról van szó, hogy brutális eszközöket alkalmazzanak. A kormánypártok mozgolódása Riszinszkób­an. G­a­g­a­t­k­o pártja a trudova partja augusz­tus 6-án Kemenes községben nemzeti ünne­pélyt rendez, amelyen Hrusovszky Igor nemzetgyűlési képviselő útján a cseh nemzeti szocialista párt is képviselteti magát. Az Ung­­várra ugyanez napra összehívott szociálde­mokrata gyűlés elmarad, mert H­a­b­r­m­a­n miniszter és néhány szociáldemokrata képvi­selő politikai elfoglaltság miatt nem tud Ung­­várra utazni. Kedd, augusztus 1* & gMgm meg akarják szfl­lani Kon­§tanfinájH)S@l Franciaország és Olaszország ellenzi a hódító tervet. — Jegyzékváltás a görög kormány és az antant között. Görögország nem hajlandó tovább várni arra, hogy a diplomaták oldják meg a „ke­leti kérdésinek elnevezett problémát, mely a görög-török ellentétekben csúcsosodik ki. Maga akarja a döntést kierőszakolni és ezért ismét fegyverhez nyúlt. Célja: Konstantiná­­polynak görög hatalom alá hajtása.A görög kormány szándékát, úgy látszik, bejelentette az antantnak is, mert a Daily Telegraph ar­ról, ír, hogy a londoni görög követ jegyzéket adott át a londoni külügyi hivatalnak. A fran­cia lapok jelentéseket közölnek arról, hogy a görög charge d­affaires szombaton a kül­ügyminisztériumnak jegyzéket adott át, amelyben formális engedélyt kér Konstanti­nápoly megszállására. A görög­ jegyzék han­goztatja, hogy Görögország a szövetsége­sekkel teljes egyetértésben óhajt eljárni. A Havas ügynökség úgy tudja, hogy Görögországnak a szövetségesekhez inté­zett jegyzékében arról van szó, hogy Kon­stantinápoly megszállása az egyetlen mód a béke gyors helyreállítására. Éppen ezért a görögök kérik a szövetségeseket, hogy csapataikat utasítsák, hogy a görög had­műveletek útjába ne gördítsenek akadá­lyokat. íiarrington tábornoknak, a szövet­séges csapatok főparadtcsnokának az a ki­jelentése, hogy minden Konstantinápoly el­foglalására irányuló akciót fegyveres hata­lommal fog megakadályozni, Párisban nagy hatást keltett. A francia miniszterek e tárgyban háromórás tanácskozást tar­tottak. Francia politikai körökben meg vannak győződve arról, hogy Konstantin király An­glia utasításai szerint cselekszik , hogy „a teljes cselekvési szabadság föntartása" csu­pán azt az önálló eljárást jelenti, amellyel Anglia a keleti kérdésben tett javaslatainak elutasítása esetén fenyegetőzött. Az a több ízben fölmerült gondolat, hogy Anglia a jó­vátételi kérdés s a keleti kérdés olymódon való egybekapcsolását óhajtaná, hogy a né­met kérdésben teendő angol engedményeket a keleti kérdésben teendő francia engedmé­nyekkel fizetnék meg; a legutóbbi tények fej­lődésében igaznak bizonyult. A Liberté a francia politikai körökben uralkodó véleményt fejezi ki, mikor azt gyanítja, hogy Lloyd George a londoni ös­­­szejövetelt azért hiúsította meg, hogy An­glia keleti terveit a megvalósuláshoz kö­zelebb vigye. A. Temps a görög jegyzékhez megjegyzi, hogy Franciaország és Olaszország Konstan­tinápoly megszállásának tervét azonnal el­utasították s felfogásukról értesítették az angol kormányt. A francia kormány ma adja át válaszát arra az emlékiratra, amelyet Schanzer londoni utján a Quai­d Orsay-nak benyújtott. Az olasz emlékirat a Szíriára, Pa­lesztinára és a Libanonra vonatkozó kérdé­seket tárgyalja. Jól informált köröktől a lap arról értesül, hogy Franciaország Schanzer­­nak Szíriára és a Libanonra vonatkozó javas­latait elfogadja, míg a Palesztina-kérdésben nem osztja az olasz álláspontot. A Havas ügynökség jelentése szerint a francia kormány elutasító választ adott a görög jegyzékre s erre a görög kormány kö­zölte a szövetséges kormányokkal, hogy nin­csen szándékában a semleges zónába csapa­tokat küldeni s csupán arra fog szorítkozni hogy hadseregének állásait megjavítsa arr az esetre, ha a szövetségesek fölhatalmaz­nák, hogy Konstantinápolyba bevonuljon. A görög-török konfliktus tehát egyelői jegyzékváltásokban merül ki s az antar minden valószínűség szerint igyekezni fog békés elintézést kieszközölni.­­Erre a szán­dékra vall az a francia híradás, mely szerint a Konstantinápolyban székelő szövetséges fő­biztosok elhatározták, hogy párhuzamos an­kéteket rendeznek a törökök, illetőleg a gö­rögök által elkövetett kegyetlenségek ügyé­ben s a részletek megvizsgálásával a nemzet­közi vöröskereszt képviselőit bízzák meg. A kiegyenlítés politikája , azonban elkésett­nek látszik. A keleti kérdés az antant gon­datlan könnyelműsége, a huza-vona, egye­netlenség és határozatlanság folytán elmér­gesedett kelevény lett Európa testén, melyet a diplomácia javasasszonyai nem egykönnyen keringethetnek el. A görög kormány akcióra szánta el magát s elhatározását az antant gyönge szavú tiltakozása nehezen fogja meg­változtatni. Ha ez elkövetkezik, akkor Euró­pa békéje komoly veszedelembe jutott s a bé­keművek öntelt párisi és londoni lovagjai fejveszetten nézhetik azt, hogy kontárkodá­suknak mi az eredménye. A kemalisták Konstantinápoly védelméért. Páris, julius 31. (Havas­) Konstantinápoly­ból jelentik a lapok. A Kemál-kormány je­lentése szerint ha a görög csapatok átlép­nék Csataldzsánál a határt, a kemalista had­erők az iszmidi semleges zónán keresztül megindulnak Konstantinápoly felé- Nem volt összeütközés a görög és francia csapatok között. London, július 31. (Havas.) A Times jelenti Konstantinápolyból, hogy azok a hírek, ame­lyek francia és görög csapatok összeütközé­séről szólanak, minden alapot nélkülöznek. Az angol csapatokat az ázsiai partról az európaira hozták- Sterghiades Smirnában proklamációt bocsátott ki, amelyben kije­lenti, hogy a görögök által elfoglalt területek Görögország védelme alatt autonómiát fog­ ¥ ÁHICA A Mrte elé. írta: Lukách Gyula. A Fátra legeldugottabb hegyén, a dallosi erdőben nincsen járt út. Ösztön kell hozzá, és erdőismerőnek kell lennie annak, aki hoz­­­záfér és eljut odáig. A kis vázkolompok csi­­lingelése, a fiatal bárányok fürge játéka, leé­­getése már csak közelről jelzi, hogy itt van a dallosi kacsának, a dallosi juhszallás szám­adójuhászának a birodalma. Furulyaszó itt már nincs. A kacsa idestova már nyolcvan­­éves. Már ő nem nótázik az erdőnek. Az erdő dalol neki. A furulya lyukacskái, hang­forrásai megszaporodtak a lombok között s mindegyiknek más a váltogatója, muzsikája. Százféle madárhang, százféle madárdal­­ igyekszik pótolni a pásztormuzsikát, melyet az öreg Maszlen Gyúró lassan abbahagyott. A furulya a széles börííDzőben kezdte meg a pihengetést, aztán egészen fölkerült a polcra. Fontos időpont ez a dallasi erdő költésze­tében és a bacsa életében. Vagy ötven év előtt a karikás ostor, később a faragóbicska, utána pedig a furulya vonult nyugalomba. Most már a bacsának is vállba fehéredik a haja. Azelőtt akár évenként is lerándult a faluba. Később három, négy esztendőbe is tellett, amíg látták. Dehát mire való is? Mit láthat, mit talál­hat ott a faluban? Emberi gyarlóságot, ami bántotta és menekült tőle vissza az erdőbe. A természethez, a földhöz, a fához, a fűhöz, az örök égbolthoz, a napsugárhoz és az ár­nyékhoz, amely egyedül tökéletes. Az erdő­höz és a forráshoz, amely szélesre feszíti a mellkast, megkeményiti az izmot, a tölgy gyökereihez formálja az ideget és villámeső­höz neveli a szemet. Egyedülvaló bölcseség­­gel tölti meg az agyat s a lélekbe a legtöké­letesebb, a legboldogítóbb Istent állítja belé. A csillagjárástól a farkasnyom fölismeré­séig a természet tanitja meg a saját bölcse­­ségére. Az erdő és a hegy mutat neki művé­szetek amelyhez minden városi ecset töké­letlen. Vájjon mit alkothatna egy költő a dallosi pásztor lelkével s mit alkothatna a festő Maszlen Gyúró szemével, szin- és ter­mészeté­térzésével. Araszlen Gyúró, az erdő öreg gyermeke, már vagy tíz esztendeje nem látta a falut. Nem is volt rá szüksége. A sót, a lisztet el­hozták neki helybe. A félkegyelmű Pepo évenként kétszer, háromszor is megfordult a szálláson, ő tudta legbiztos­abban a járást. Eljött, letette a holmit, megnézte a nyájat, eljátszott a komondorokkal, aztán megebé­delt a kacsával. Valamit össze is motyogott az ebéd alatt. Csakhogy abból nem sokat okulhatott az Öreg Gyúró. A világ is össze­dőlhetett — mint ahogy csaknem össze is dűlt — anélkül, hogy a Pepo elárulta volna. Pepo a birkagulyás és a juhsajt elfogyasz­tása után megtapintotta a kacsa széles vál­lát, valamit vigyorgott is, aztán nyakába akasztotta a tarisznyáját és visszatért a fa­luba. — El az öreg, nincs semmi baja — nyögte ki odahaza Pepo. Legutóbb már azt is elfe­lejtette, hogy taplóért és uj birkanyiró olló­ért üzent a bacsa. Elmúlt félesztendő. Déli nap játszik a szál­láson. Maszlen Gyúró elhever a kunyhója előtt, babrál a fűben és maga elé bámul. Feje fölött, az egyik faágon zöld harkály­­ kopog, de amikor észreveszi, hogy a kacsa szem­­mel láthatóan gondolkodik, illedelmesen to­vábbröppen, sőt közelében a két hangos kis cinkét is elzavarja. Az öreg valóban gondolt­kozott... Nagyon fehéredik a haja, régen is volt a faluban ... Eh, gyerekség... Dehát a tapló is kellene már s az olló is fölmondta a szolgálatot. Félesztendeje, hogy a Pepo nála járt. Félesztendő még az ő elővigyázatossá­ga mellett is idő... Bizony, akárhogyan is húzódozna, le kell mennie a faluba. És az öreg kacsa hajnalban rábizta a szál­lást és a nyájat a két komondorra és eljött. A faluban esemény volt a látogatás. A rit­ka vendég beköszön a gazdájához. Elszámol a nyájjal, röviden elmondja a tíz esztendő fontosabb dolgait, megemlékeznek arról is, hogy most már megint mennyit tesz ki a bére s aztán, nehogy ráesteledjen, a boltba is elnéz. Szakértelemmel válogat a birkaollók között s végre megállapodik az egyikben. — Aztán mibe kóstál ez? — Negyven korona lenne — mondja a bol­tos, — dehát az ilyen kedves vendégnek harmincötért is megszámitom. Az öreg kacsa rémülten föltekint és a bol­tosra bámul. Hiszen a mostani is csak ket­tőbe került. Miket beszél ez...? Alighanem megbolondult szegény. Amikor még a taplót is tíz koronába hagyja a boltos, a kacsa már bizonyosra veszi, hogy bolond. Részvéttel bó­lint vagy kettőt és kisiet. Elhalad a kocsma mellett és eszébe jut, hogy a nagy ijedtségre meg is szomjazott. Fölhajt egy kupicával és a boltos öt koronát követel. Már ennek fele se tréfa s az öreg a biróhoz megy. A község­házán egy pápaszemes cseh ember ’áll elébe: — Ja­szom richtár­­a A bacsa egyik áramlásból a másikba esik. Támolyogva megy vissza a gazdájához. Mi­re beér, már nem tudja, hogy ő látott-e láz­­álmas képeket vagy pedig a világ bolondult meg körülötte? Jót:A gazdáéknál aztán fölvilágosították Gyú­r Háború volt öreg! Nagy világháború. A világ összes népe gyilkolta egymást. Vé­gén az országunkat is szétszaggatták, elvet­ték, a királyt is elzavarták. Ezért kerül a birkaolló negyven koronába. Aztán ezen a földön a cseh lett az ur. Ezért talált ki gyer­­med is a községházán cseh bírót. Az öreg bacsa csak hallgat, csak bámul. Aztán alig köszön, csak nekivág a hegyek­nek. Visszatér a szállásra. Nem hiszi ő most sem a világváltozást. Csak azt, hogy meg­bolondultak az emberek. Lám, itt az erdőben nem lehet megbolondulni. A forrás vize nem zavarja meg senkinek az eszit. Íme a szállás, az tovább is úgy van, ahogy volt. Most is az övé. A harkály most is neki kopog, a cinke neki dalol. A dallosi hegyet is, ugyan ki vehetné el... Nem, nem! Csak úgy van, csak úgy lesz minden ezután is, ahogyan volt. Csak az emberek bolondultak meg a faluban Vagy, talán... a falu sem hiszi el...

Next