Prágai Magyar Hirlap, 1923. március (2. évfolyam, 48-74 / 201-227. szám)

1923-03-01 / 48. (201.) szám

S zölt eddig Anglia számára. A válasz szerint 1922 április 30-ig Anglia készpénzben 637 millió arany­márkát kapott, közvetlenül az angol megszálló sereg" parancsnokságához" befolyt 103 millió arany­márka értékű papírmárka. A természetben szál­lítások 413 millió aranymárka értékűek, úgy hogy összesen közel 1153 millió aranymárka fizetés történt. 1922 május elseje és 1922 december 31-ike között­ további 100 millió aranymárka értékű festőanyagot szállított Németország Anglia szá­mára. amerikai protestáns egyház a Mwhr megszállás ellen Róma, február 27. (Saját tudósítónktól.) A Gazetta de Popolo, mely franciabarát po­litikát folytat, legutóbbi számában kénytelen a francia politika kudarcát elismerni. A lap londoni tudósítása arról ad számot, hogy Angliában a­ Pali r­a­kci­óval szemben óriási ellenszenv nyilvánul meg és hogy Amerikában százötvenezer protestáns egyház intézett tiltafkozó iratot Har­anghoz, Hugheshez és a kongresszus­hoz a Ruhr-megszállás ellen. A Corriere della Sera, amely szintén franciabarát, legutóbbi számában már van­dalizmusnak minősíti a franciák cselekede­teit a megszállott területen. Prága, február 28. A képviselőházb­an ma harmadik napja folyt a g­azdasági vita, meglehetősen csekély érdeklődés mellett, mert a Ház figyelme tel­jesen a rendtörvénynek a közeli napokban kezdődő tárgyalásai felé fordul. Tegnap a miniszterek és az ellenzéki szónokok napja volt, míg ma több kormánypárti képviselő is beszélt és általános szólamain keresztül is ki­­csillant az az igazság, hogy a gazdasági vi­szonyoknak mai rendje nagyon sok kívánni­valót hagy hátra. z első szónok Kosek (cseh néppárti) volt, aki a mai súlyos gazdasági helyzet okát a korona magas árfolyamában és a súlyos adókban látta és fölszólította a kormányt hogy ezeken a hátrányokon segítsen. N­a­j­m­a­n (cseh iparospárti) azt han­goztatta, h­ogy nemcsak a munkások, de a foglalkozás nélküli iparosok és gazdák sem kapnak elegndő segélyt. A gazdasági válsá­got szerinte csak akkor lehetne leküzdeni, ha a kormány az eddigiekkel ellenkező mód­szerekhez folyamodik és elhatározza magát arra, hogy leszállítsa az adókat. Tiltakozott az ellen, hogy az iparosoktól túl magas be­tegsegélyezési illetékeket szednek és ezeket óriási épületek emelésére és pártpolitikai cé­lokra fordítják. Votruba (nemzeti demokrata) úgy vél­te, hogy a gazdasági válság egyik oka az, hogy a korona külföldi és belföldi vásárlóere­je nincsen arányban, amiben a kormány is hi­bás. Véleménye szerint azoknak a felfogása, akik azt vitatják, hogy az állami költségve­tést le kell szállítani, helytelen, mert az állam csak a bányákra és az erdőkre fizet rá, de az a ráfizetés is a jövőben meg fog térülni a bányaüzemeknek és erdőknek hasznából. Toska (kommunista) a munkanélküli segélyekről szóló törvény megváltoztatását követelte. Javasolta, hogy a munkanélküli se­gélyeiket emeljék fel annyira, hogy a­ foglal­­kozás nélkül álló munkások legalább az éle­tüket tengethessék. Indítványozta továbbá a törvény ama szakasznak törlését, amelyet az időszaki munkásnak nem adják meg a mun­kanélküli segélyt, illetőleg felhatalmazzák a népjóléti minisztert arra, hogy a segélyeket belátása szerint felemelje, vagy leszállítsa. P­a­y­e­r 1­e (cseh szociáldemokrata) sze­rint az állam már a múlt esztendőben apasz­totta a tisztviselői kart és a nem iskolázott munkaerőket elbocsátotta. Sc­h­affer (német szociáldemokrata) tiltakozott az ellen az erőszakos és sokszor brutális eljárás ellen, amelyet a munkanél­küli segélyek kifizetése alkalmával a hivata­lokban követnek. Követelte, hogy az erdei munkásoknak is fizessék ki a munkanélküli segélyt. Azt hangoztatta, hogy a cseh-szlovák köztársaság igyekezzék gazdaságilag érint­kezést keresni a szomszédos államokkal és úgy véli, hogy a gazdasági válságot rend­­törvénnyel és egyéb kivételes törvénnyel megoldani nem lehet. Laubc (cseh szocialista) a vámtételek leszállítását követelte. Az ülés még tart. I ­9%i^JÍA<fyw?áRMg Csütörtök, március 1. A Köztársasfig oftlff fontén­g tárgyalása előtt A bizottság módosításai. A kormássajparáció erőszakra készül­nek. — Mindenütt éles­­ tit okozás a reakciós javaslat ellen. Prága, február 28. Amint tegnap már röviden jelentettük, a képviselőház alkotmányjogi bizottsága elfo­gadta azokat a módosításokat, amelyeket, a­ képviselőkből és egyetemi tanárokból álló albizottság terjesztett elő. Ezek a módosítá­sok egészen lényegtelenek és teljesen épség­ben hagyják azt a szabadságellenes szelle­met, amely a kormány eredeti javaslatában öltött testet. A 12. szakasz, amely a köztár­saság elnökének megsértéséről szól, a bizott­ság szövegezése szerint így fog hangzani: „Aki két, vagy több személy előtt a köztársaság elnökét, vagy annak helyette­sét becsületében megtámadja, vagy őt rossz bánásmóddal fenyegeti, vagy őt va­lamely kijelentéssel durván szidalmazza, vagy köznevetség tárgyává teszi, 8 naptól hat hónapig terjedő fogházzal büntetteti­k.4* E szövegezés szerint a deliktumot tehát már nem lehet grimaszokkal elkövetni. En­nek a büntetendő cselekménynek minősített esete, ha tudatosan követték el a cselek­ményt. Egy további módosítás az izgatás fogal­mára vonatkozik. Az új szövegezés szerint az izgatás vétségét követi el az is, aki az állam ellen annak keletkezése miatt izgat. A 34. szakasz, amely a lapok betiltására vonatko­zik, szintén csak olyatébképpen változik, hogy az új szövegezést az eredeti tervezet csak igen lényegtelen javításának lehet te­kinteni. A bizottsági jelentés szerint ugyanis szó sem lesz arról, mintha törölnék azt a rendelkezést, amely megengedi a lapoknak a betiltását, valamint arról sem­, mintha az íté­let jogereje volna szükséges a betiltás köz­­igazgatási kimondásához, hanem csak arról, hogy a bizottság azt az időt, amelyen belül a közigazgatási hatóság az ítélet meghozatala után a betiltást elrendelheti, valamivel meg­rövidítette. Ez az idő hetenként legföljebb ötször megjelenő lapoknál egy félesztendő, napilapoknál pedig egy év, míg az eredeti javaslat mindennemű lapra két esztendőben állapította meg a határidőt. Az 5. szakaszt, amely az állami titok el­árulásáról szól, megszigorították annyiban, ahogy ezt a deliktumot kiterjesztették azokra is, akik valamely állami titkot közvetlenül elárulnak. A 7. szakasz, amely az alkotmá­nyos tényezők élete elleni támadásokat ha­tározza meg, annyiban módosul, hogy a bün­tetendő cselekmény elkövetéséhez elegendő lesz, ha azt a kormány elnöke, a kormány, vagy a törvényhozó testület valamely tagja ellen politikai életük miatt követik el. Siettetik a rendtörvény tárgyalását A képviselőház alkotmányjogi bizottsága ma befejezte az állami törvényszék szervezé­séről szóló kormányjavaslat vitáját is. A bi­zottságnak mind a két javaslatról szóló jelen­tését Hrubán elnök készíti el Medveczky és Matousek előadókkal. A képviselőház további munkarendjé­ről, különösen a rendtörvény tárgyalásának megkezdéséről ma este hét órakor fog dön­teni a képviselőház elnöksége. Az elnökség­nek ma délelőtt ülése volt és azon Toma­­sek elnök azt mondotta, hogy a javaslatot még e héten — ha kell, éjjel-nappal való tárgyalásokkal — letárgyalják. Cech Lajos­­ alelnök ez ellen a leghatározottabban tilta­kozott. Tomasek elnök erre kijelentette, hogy még a mai napon tanácskozik a koa­líció vezető politikusaival. Emiatt az ülést föl is függesz­ették és a tanácskozást este hét órakor folytatják.* A képviselőházban a késő esti órákban osztották szét a bizottság tizenhat nyom­tatott oldalra terjedő jelentését. Tomasek elnök cseh újságírók előtt kijelentette, hogy ama tervtől, hogy a javaslatot még e hé­en letárgyaltassák, a koalíció elállóit. Megerősíik a parlamenti őrséget Értesülésünk szerint a kormánypártok abbeli félelme miatt, hogy a javaslat tárgya­lása­ közben az ellenzék nagy ellenakciót fog kifejteni, a képviselőház elnöksége intézke­dett, hogy a parlamenti őrség készenlétét je­lentékenyen megerősítsék. Vrbcensky újból a rendtörvény ellen nyilatkozott A cseh nemzeti szociáldemokrata párt­nak egy vidéki ülésén, amelyet vasárnap tar­tottak, Vrbensky volt egészségügyi minisz­er idézte Masaryk köztársasági elnök ama ki­­­jelentését:­ „Szabadságot — csak elegendő szabadságot”4 és kijelentette, hogy a javaslat eredeti szövegezése teljesen elfogadhatatlan volt. A párt a mostani szövegezéssel sincsen megelégedve és azért arra fog törekedni, hogy azt megjavítsa. Bartosek képviselő hat­van módosító javaslatot nyújtott be. Tömeges tiltakozások a vidéken Vasárnap Iglón volt tiltakozó gyűlés a köztársaság védelméről szóló javaslat ellen, délután pedig Lőcsén tartottak a kommunis­ták gyűlést, amelyen nemcsak munkások, hanem a város polgári társadalmából is so­kan megjelentek. Azonkívül Poprádon is til­takozó gyűlést tartottak a munkások. Mind­ezeken a gyűléseken kifejezésre jutott az ős­lakosságnak az a fölfogása, hogy a készülő rendtörvény mind a munkásságra, mind a nemzeti kisebbségekre nézve egyaránt nagy veszélyt jelent. A német szociáldemokraták határozata A német szociáldemokrata párt országos végrehajtó bizottsága tegnapi ülésén azt a határozatot hozta, hogy­­ a rendtörvényt, mint a demokrácia és az alkotmányos jogok ellen irányuló hallatlan támadást, a legélesebben elítéli. A cseh­szlovák köztársaság — mondja a határozat — ezzel a törvénnyel Európa legreakció­­sabb államainak sorába fog lépni. Az or­szágos végrehajtó bizottság egyetért azzal, hogy minden közreműködés e szégyen­es törvény megalkotásában a párt számára lehetetlenség és a párt parlamenti képviselőinek belátására bízza, hogy a végleges javaslathoz és az adott helyzethez képest állapítsák meg eljá­­­rásuk irányvonalait. A bizottság felszólította szociáldemokrata munkásszervezeteket, hogy március 3-a és 5-e között tiltakozó gyű­léseket tartsanak a javaslat ellen. ItfirmeiMiu-Élfes wmim&xm ms emistrcici ® Kassa, február 26. Ma megállított az utcán Herboly Ferenc a kassai állami elemei iskolák volt igazgató­ja, jelenleg a Kassai Újság főmunkatársa s azt mondotta nekem: „Az igazságérzetem lázad fel az ellen a cikk ellen, amelyik a „Jövő“ című lap tegnapi számában Borov­­szky Géza aláírásával a képviselő úr ellen (már­mint ellenem) megjelent. A cikk azt ál­lítja, hogy Ön volt az, aki 1918-ban a kassai városi tisztviselők gyűlésén felajánlotta, hogy a városi tisztviselőket együttesen vezeti be a szociáldemokrata pártba, holott a tény en­nek éppen az ellenkezője, tudniillik az, hogy amikor ezen a gyűlésen én (már t. i. Her­bály) ilyen irányú felszólítást intéztem a vá­rosi tisztviselőkhöz a képvisel­ő úr,­ mint ak­kori városi tanácsos állott fel szólásra és til­takozott ama kísérlet ellen, hogy egy intelli­gens emberekből álló testületet birkanyáj módjára át akarjanak terelni egy táborba.44 < ^ Alig egy félórával később értesültem ar­ról, hogy a Bécsi Magyar Újság ugyanaznapi száma vezércikk alakjában foglalkozik a sze­mélyemmel. Elolvasván ezeket a cikkeket, bosszan­kodnom illenék, nekem azonban ehelyett régi szép idők jutnak eszembe, amikor városi ta­nácsos koromban egyszer azért, mert kü­lönböző kassai egyházak kincseit a múzeum­ban akartam állandó közszemlére kitenni, szabadkőmivesnek kiáltottak ki, máskor az­ért, mert a hitfelekezetek városi segélyezése tárgyában irt memorandumom egyeseknek nem tetszett, klerikális „kruciiikszbeiszer 44- nek állítottak oda, harmadszor amidőn 1910- ben a Fő-utca 76. számú városi háznak a munkásotthon céljaira való átengedése mel­lett foglaltam állást, egyszerre az lett elle­nem a vád, hogy szociáldemokrata lettem és így tovább. Én akkor sem bosszankodtam, hanem mentem a magam utján, melyeket nekem be­csületes meggyőződésem jelölt ki. nem poli­tizáltam, hanem dolgoztam s mivel mint pol­gárnak mégis csak csatlakoznom kellett va­lahová, csudálatosképpen soha nem álltam be oda, ahova a konjunktúra hívott, de egész életemben az ellenzékiség „száraz kenyerét”4 ettem. Ezt Kassán minden ember tudja, csak Borovszky kollégám nem aki a köztársaság védelméről szóló javaslat ellen elmondott beszédem alkalmából jónak látta, hogy elle­nem (aki neki a politikában — mióta ezt kell csinálnom — mindig lovagias ellenfele vol­tam) egy kvalifikálhatatlan hangon irt cikket megeresszen. Azaz pardon, a cikket, amely , Körmendy-Ékes, az októbrista 44 címen a Jö­vő február 25-iki számában megjelent, nem ő írta, mert ő nem elég intelligens ehhez, ha­nem csak megiratta és aláírta. A cikkben nincs egyetlen egy állítás, amely ne lenne ha­zugság, vagy ferdítés. Az egyik fő állítását láttuk fent. Ezt meg­cáfolta már az erre legilletékesebb ember, Herboly Ferenc, de megcáfolhatná az egész városi tisztikar is, sőt Kassa egész közönsé­ge, amely engem nagyon jól ismer s tudja ró­lam, hogy a szociáldemokrata pártnak soha­sem voltam és sohasem akartam tagja lenni. A Károlyi-pártba 1918 október 19-én az egész lőcseházi társaskörrel együtt — amely­nek akkor még nem elnöke, de csak egyszerű tagja voltam — én is beléptem, ugyanakkor belépett oda úgyszólván az egész város. Vagy oda, vagy a radikális pártba. Ez akkor — egy a pártkötelékektől független s a ha­záért aggódó magyar ember részére — az egyetlen lehetőség volt és a legnagyobb fokú igazságtalanság lenne éppen részemről ezért az akkori állásfoglalásért bárkinek szemrehá­nyást tenni. Miről volt akkor szó? A háború elveszett és Károlyi azt hirdette, hogy ha ő kap kormányalakításra megbízást, a tisztes­séges, előnyös béke biztosítva van. Egy párt­elnök ajkáról elhangzó ilyen szónak, ilyen ígéretnek akkor még mindenki hitt. A köztár­saság védelméről szóló javaslat eleni beszé­demben mit mondtam? Bántottam én egy szóval az októberi programot, vagy azokat a jóhiszemű százezreket, akik Károlyinak — velem együtt — felültek? Áljon itt szó szerint amit idevonatkozókig mondottam (beszédem­nek ezt a részét eddig is csak a P. M. H. hozta): — A magyar közvélemény túlnyomó nagy többsége —­ mondhatnám az egész közvéle­mény — meg van győződve arról, hogy az or­szág irtózatos katasztrófáját Károlyi Mihály és tarjai okozták, akik az országnak ama válsá­gos óráiban kitűnő antantösszeköttetései­­ han­goztatásával a néphangulatot maguk mellé ár­tották s mikor a hatalmat kezükbe kapták, az ígért pompás békeföltételek kieszközlésével adósak maradtak, de első dolguk volt a harc­terekről rendben hazatérő hadosztályokat is le­szerelni, a fegyveres erőt mesterségesen szét­zülleszteni s ezzel az országot a­z éhes szom­szédok szabad prédájául odadobni. A D­km-féle fegyverszüneti szerződés helyett­­ a belgrádi ha­­tármegállapitás, Linder Béla hadügyminiszter­nek a „nem akarok többé katonát látni 11 jelszó­ban megtestesített hadügyi politikája és a sze­rencsétlen külügyi politika, amely egy Bédl- Schw­mmer Róza diplomáciai „si­kerei“-ben kul­minált, jelzik azokat az állomásokat, amelye­ken át Károlyiék­­ Magyarországa eljutott a bol­­sevizmusig. — A magyar közvélemény­ — amely így és csakis igy látja az eseményeket — már kien­­g­eszt­előd­ött a bolsevikekkel szemben, mert azokat egy csillogó teória félrevezetett fanati­kusaknak tartja és náluk a jóhiszemű tévedést is elfogadja már mentségül — De nem engesztelődik ki és — azt hi­szem — sohasem fog kiengesztelődni azokkal az októbristákkal szemben, akik ahelyett, hogy rettenetes tévedéseiket belátva, mea culpát mondanának, a külföldre menekültek és onnan a hazugság raffinált fegyvereivel valóságos had­járatot folytatnak Magyarország ellen.­­ A nyugatmagyar­rszági kérdésben Ma­gyarország érdekei ellen kitesett lázas tevé­kenységük. Pécsnek a szerb megszállás alól való felszabadítását megakadályozni igyekvő erőfeszítéseik, a „Baranyai népköztársaság”4 gondolatának propagálása, a társadalmi és po­litikai ellentétek ütközői körótt vergődő, ezer sebből vérző, szerencsétlen Magyarország élén egész Európában, sőt az abban már Amerikában is folytatott rágalomhadjáratuk és az a tényük, hogy az utódállamok elnyomott magyarságának védelmére soha még egy szavuk nem volt, tel­jesen lehetetlenné teszik, hogy az ország velük szemben a megbocsátás útjára lépjen.­­ Az utódállamok azzal, hogy ezeket az emigránsokat pártfogolók, tűnő gaz­dák és min­den más magyar sajtótermék kizárásával csu­pán csak az ő lapjaikat engedik be országaik területére, jobban szítják az irredentizmust, mint bármely más tényező.­­ Az emigrációnak most vázolt tevékeny­sége a fő oka annak is, hogy Magyarországon az antiszemita mozgalom nem tud teljesen nyugvópontra jutni, mert a bécsi magyar lapok mindig gondoskodnak róla, hogy Magyarország­gal szemben emelt ujabb és több vadakkal a már kialvóban levő tüzet lángra lobbantsák Ezeket a megál lapításaimat — bár­mennyire nem tetszik is az emigrációnak,

Next