Prágai Magyar Hirlap, 1924. február (3. évfolyam, 27-50 / 475-498. szám)

1924-02-01 / 27. (475.) szám

Bethlen miniszterelnök két nappal ezelőtt hosszabb kihallgatáson fogadta. Ez a kihall­gatás összefüggésben állott Peidlnek Lon­donba történt meghívásával. KöMer Budapesten marad Napok óta híre járt a fővárosban, hogy Hal­ler angol követ rövidesen távozik Bu­dapestről. A távozás oka az lenne, hogy a jelenlegi angol kormányban helyet foglal Weedgwood ezredes, aki annak idején az an­gol alsóházban a magyarországi állapotok­ról tendenciózus jelentést terjesztett elő. Garzon külügyi államtikár Hohlertől kért­ je­lentést, aki megcáfolta Weedgwood adatait. Az ezredes ezut­án Holdert részrehajlással vádolta meg. Hohder ma kijelentette a Nemzeti Újság munkatársának, hogy a távozásáról szóló­­ hírek nem felelnek meg a valóságnak. To­­­vábbra is Budapesten marad. Lemondását nem nyújtotta be. Pótválasztás Debrecenben Tegnap este hat órakor hirdették ki a debreceni harmadik kerületben a választás eredményét. Nagy Vince októbrista 3214, Handel Mátyás fajvédő 1925, Magosi György liberálispárti pedig 18,37 szavazatot kapott. Nagy Vince és Handel Mátyás között pótvá­lasztás lesz, amit rövidesen megtartanak. Fegyvereket keresnek Kecskeméten A Magyar Távirati Iroda jelenti Kecske­métről: Január 29-én egy három tagból álló antant katonai bizottság jelent meg a város­ban, amely elrejtett fegyverek után kutatott. A magyar—cseh-szlovák pénzügyi egyezmények Prága, január 31. Jel­en­tett­ük, hogy Kál­­­ay pénzügyminiszter tegnap javaslatot nyúj­tott be a július 13-án kötött cseh-szlovák— magyar pénzügyi egyezmények becikkelye­­zéséről. Ezek az egyezmények szólnak: 1. Az egyenes adókról és a kettős megadóztatás kikerüléséről. 2. A magánbiztosítóintézetek­­kel szemben követendő kölcsönös eljárásról és az osztrák és magyar koronában megkö­tött régi biztosítási szerződésekről. 3 A leté­tek fölött való szabad rendelkezési jogról és az értékpapírokból és szelvényekből kelet­kező kötelezettségek teljesítésének módjáról. 4. Az osztrák és magyar koronában szóló kö­veteléseknek és adósságoknak összeírásáról. A törvény a kihirdetés napján fog életbelépni, azonban csak az egyezmény életbelépésének napjától számítódó hatállyal.­­Hamis ezerkoronások.­ Rothauban (Graslitz mellett) Heider tanár lakásán .256 darab hamis ezerkoronás bankjegyet foglalt le a rendőrség, amelyek Németországból származnak. Heidert, feleségét és sógorát le­tartóztatták. A vizsgálat tovább folyik el­lenük. Tárcarovatunk: Szombat: Jakab Géza: A hős kilép. (Vers.) Móra Ferenc: A halottak erdeje. EanaaWMMaaaMaaBnMMHVMuaa|MMman|N­BHwMruMwi»­ •tffiXSiinXB&i&X­ Péntek, február 1. Cirill egy éven belül orosz cár akar lenni London, január 31. Cirill orosz nagyher­ceg, aki mint jövendőbeli orosz cár Nizzában nagy udvart tart fenn, a Daily Express tudó­sítója előtt kijelentette, hogy egy éven belül meg fogja kísérelni, hogy Oroszországba vis­­­szatérjen és országát a kommunistáktól meg­szabadítsa. Oroszország cárt kíván és repre­zentatív kormányt és nem a terrornak oly autokráciáját, amelyet azok a „gazemberek*” folytatnak, akik ma Oroszország sorsát in­tézik. Oroszország parasztjai és munkásai elveszhették minden bizalmukat a bolseviki­­ekkel szemben, akik ma halállal fenyegetik őket és holnap ígérgetésekkel csábítgatják. Oroszországnak mindég cárja volt, aki egy­úttal a nép le­k­ atyja is volt. Ha nem is volt ez az atya mindig példás, de a cár mégis lel­kén viselte á­landóan országának érdekeit. A cári uralom óriási befolyással van az orosz nép fantáziájára és a fantázia az oroszoknál mindig nagy szerepet játszott, azt föl ke­l használni arra, hogy a helyes útra tereljék. Márciusban tárgyalások kezdődnek az európai kérdésekről Amerikát és Németországot is meghívják • A szövetségközi adósságokat revideálják Anglia a pfalzi kérdést tisztázni akarja Pár­is, január 31. Macdonald és Bonncaré levélváltására írva a Petit Jammal nem tart­ja nagyon valószínűnek, hogy a jóvá­téte­­li kérdés a két kormány között hamarosan­­ köz­­ve­tl­enül tárgyalásokra kerülne, mivel be kell várni a szakértői bizottságok jelentés elit Per­­íinax az Echco de Parisban megjósolja, hogy a legközelebbi hetekben óriási vita folyik majd le Franciaország és Anglia között a jóvátételről és a biztonság kérdéséről. Időköziben az öss­z­es alárendelt kérdések­re világosságian feelll deríteni é­s az összes el­­lentjátéket el kell simítaná. Ez vonatkozik különösen a pfalz­i kérdésre és a kölni zóna viaisu’ja ügyére. Az Ere Nouveile remléli, hogy Bonnearé és Macdiomard levélváltásainak meg lesz az eredménye. Az angol miniszterelnök kifejezésre juttatja levelében Franciaország­gal szemben konciliáns véleményét, de egy­úttal barátságosan utal arra is, hogy a csator­­nántúli biroda­lm közvéleménye Francia­­ország ellen irányul. A lap szerint Macdo­­nald jelenleg az a ritka kormányfő, akivel Franciaország esetleg megértetheti magát. Franciaország és Anglia között a függő kér­désben a tárgyalások valószínűen márciusban kez­dődnek meg. Ezeken a tárgyalásokon az Egyesült Államok és Németország is részt fognak venni?­ A Franciaország és Anglia közötti köz­vetlen tárgyal­ások azonnal mag fognak kez­dődni, amint M­oderna­ d érintkezésbe jutott az angol parlamentid. A szövetségközi adósságok kérdését bi­zonyára revízió alá fogják venni. Remélik, hogy ebben Amerika is részt vesz. Amint az összes kérdésekben meg­történik a meg­egyezés, Németországot fölveszik a nép­­szövetségbe. A ma reggeli Matin kij­elen­ti, ho­gy Polin­caré és Macdonald levélváltása diplomáciai körökben a legjobb benyomásokat keltette, még­sem szabad szem elől téveszteni azt, hogy az angol ideák bizonyos pontokban nél­külözik a megegyezés lehetőségét, másrészt a francia politika tényleges kompenzációk nélkül nem távolodha­tik el arról az útról ameyot a jóvátételeik és a biztonság­ garan­ciájaként választott. Mindössze az lehetsé­ges, hogy­­ a jövőben a népszövetség bizonyos véleménykülönbségeket eloszlathat és hogy ez a szervezet, amely létét a Versailles- szerződésnek köszönheti, fenn fogja tartani azt a status quot, amely a háború után előláfi­­tott. Egy nehézség valószínűnek terem­íthető s ez német oldalról várható. Világos az, hogy Németország a munkáspárt kormányra jutá­sához reményeket fűzött, melyeik ú­gy gondol­ták, hogy a német gazdasági helyzet helyre­áll­íható a kötelezettségek teljesítése nélkül. Maodooalid Indiának tudomására adta, hogy nem számíthat arra, hogy Anglia érdekei ellen csele­kedlhetik; annak a Szovjetorosz­ország­nak, amely azt hitte, hogy fő tétel nélkül el­ismerik, föltételeket állított föl. Szükséges most már, hogy adja tudomására Németor­szágnak is, hogy nem számíthat támogatá­sára akkor, ha a békeszerződést megkerülni igyekszik. London, január 31. A Reuter-ügynökség értesiü­lése szerint Lord Crewe párisi angol nagykövetnek Boncaiéval folytatott tegnapi beszélgetése félként a pfalzi kérdésre vonat­kozott. Azt hiszük­, hogy az angol nagykövet ismét a Londonban uralkodó amai nézetnek adott kifejezést, hogy a valóságban nincs is pfalzi­ kérdés, mert amint a francia hatóságok megvonják se­gítségüket a szeparatistáktól, az egész moz­galom önmagától összeomlik. Az angol kor­mánynak az a célja, hogy az egész ügyet egy nemzetközi bíróság, például a hágai békebíróság elé vigye. Egyes jelentések arról tudnak, hogy a francia kormány ezt az ügyet a nagyköveti konferenci elé terjessze, de jólértesült lon­doni körök állítása szerint erre túlzottan nagy súlyt nem lehet fektetni Városaink háztartása és az állam Komárom, január 31. (Saját tudósítónktól.) Már a községi tör­vény életbeléptetése előtt, 1922 január 1-től kezdve az összes községi adókat minden vá­ros köteles volt az állami adóhivatalokba be­szállítani, amely intézkedés 1923-ban oda mó­­dosult, hogy a községek egyáltalában nem foglalkozhatnak adókezeléssel és ezt a fel­­adatkört az állami adóhivatalok hatáskörébe utalták 1924 janár 1-től kezdve. Hogy mit jelent ez a városok háztartá­saira, amelyeknek legfőbb bevételi forrása a községi pótadó volt, azt nem kell külön fejte­getnünk. A községi adókat az állami adóhi­vatalok által megállapított kulcs szerint térí­tik vissza többnyire hónapok múlva a váro­sok pénztárainak és ezzel a városi háztartá­sok helyzete ingadozóvá vált. Igen sok adó­hivatalban tapasztalatlan, ifjak intézik az adó­ügyet, amelynek szövevényes volta pedig a legnagyobb szakértelmet igényelné és így a városokkal való adóleszámolás kitolódik, a leszámolás megejtéséig pedig a városok nem kapják meg az előlegeken részükre kijáró igen hatalmas összegeket Az­­ állami gyámság eképpen a városok háztartását teljesen megbénítja. A városok nem jutnak az őket megillető jogos jövedel­meikhez, most azonban újabb intézkedés tör­tént a városok kárára, amely szerint nem­csak a községi adókat, de a vízdíjakat, csa­tornailletéket és a házbérfilléreket is az ál­lami adóhivatalokba kell befizetni, szóval minden a közadók módjára fizetendő adót, díjat és járulékot. Ezzel az állam oly mélyen nyúl bele a városok háztartásába, hogy azok léte van ezzel veszélyeztetve. Mert ismerve azt a hihetetlen bürokráciát, amely hatal­mába kerítette az adóügyi közigazgatást, et­től semmi jót sem várhatunk. Ha az állami adóhivatalok évekig képtelenek elszámolni a községekkel és a városokkal, akkor a városi díjak is komoly veszedelembe kerülnek és azoknak rendeltetési helyükre jutása a váro­sokra nézve a legnagyobb mértékben aggá­lyossá válik. Meg kell jegyeznünk, hogy a városi ilyen jövedelmek, például vízdíjak, a város magánüzemeinek, tehát vállalkozásainak a jö­vedelmei, amelyeknek elvonása a tulajdonos kezelése alól, ha mindjárt időlegesen is, el­lenkezik a törvénnyel és minden jogalapot nélkülöz. Ezen a címen az összes városok háztartásainak mindennemű bevételét lefog­lalhatná az állam, amelynek gyámsága a vá­rosoknak a legnagyobb terhére van és azok jövő fejlődésének lehetőségeit megakasztja. Lázár Egy meg nem halt föltámadott különös története — A Prágai Magyar Hirlap eredeti tárcája — írta: Frank HeÜer (Svéd eredetiből fordította: Kótzó Frigyes) Az élet tele van csupa furcsaságokkal; ezt elégszer bizonyították a filozófusok, írók az újságok hasábjain; hogy a másvilágon is előfordulnak, azt a spiritizmus se vonja két­ségbe. Scipione Taranzella esete azonban egyenesen, még­pedig szomorúan meglepő. Egész Capri azóta csak Scipione Taranzella esetéről beszél.­ Két község van Caprin, Capri és Ana­capri. Nyíltan szólván, már Anacapri nevé­ből bizonyos antagonizmusra következtet­hetünk közte és testvérközsége között s egy kis utánjárás be is igazolja ezt a fonetikai eltérést. A capribéliek meg az amacapri­­béliek egymást kölcsönösen lebecsülik; capribéliek mint a sötétség és falusi elmara­a­dottság helyére néznek Anacaprira; az itte­niek meg fitym­álódva tekintenek szikláikról Caprira, melynek szerintük nagyvárosi jel­­lege Nápolyét kezdi megközelíteni. IVak 3000, Anacaprinak 1800 lakosa van.Capri­­­­Az antagonizmus azonban m­ég a vallás terén is fölüti a fejét. Gapri védőszentje S­iY Cos­tan­zo; az anacapribé­iek sajnálkoz­va­­mondják róla: „Costanzo? non è buon san»,“­ nem jó szent. Anacapri védőszentje Santw^nl'oni °, erről meg a capribé­iek re­­l)<u,g%ik vá­ lvobogatva:%„Antonio? é santo cattivM“» rossz szent. Századok óta áll a harc a két szent között a híveiken áll. Capri védte a magáét, Anacapri sie engedett, egyik szent se maradt a másik adósa. Egyszer csak, 1922 februárjában be­ütött Scipione Taranzella esete és egy csa­pásra Sant’Antonio javára döntötte el a harcot. * ** Scipione Taranzella gazda Anacapriban lakott. A városka végén állott a házia­ nagy ház, melynek egyik felében volt az istálló a tehenek meg kecskék számára, a másik fe­lében pedig a család férőhelyiségei. Pár ezer négyzetméternyi földije ágyakra volt osztva, melyekben gyönyörűen termett a különféle zöldség; az ágyak között barack­os szilvafák sorakoztak, ezek között meg a szőlő kúszott. Tavasszal mikor kivirágoz­tak a barackfák, pirosas virágocskái­k a szil­vafák fehér virágjával és a szőlő zöldjével nemzeti színbe borították Scipione Taran­­zill­a földjét. Nem volt sok gyermeke, cs­ak négy fia; ezek egymásközt folyton civakodtak, de egyben mégis megegyeztek; abban ugyanis, hogy Scipione Taranzellának nemsokára meg kell halnia, akkor aztán minden az övék. Reményüket azonban Scipione Taran­zella évről-évre csökkentette. Minden eshető baj és szerencsétlenség ellen talizmánokkal látta el magát, hogy jámbor emberként hal­jon meg, buzgón járt misére és hogy sokáig éljen, bőven ajándékozgatott­nak, Anacapri védőszentjének. Sant’Antonio- Hála legyen a biztonsági intézkedéseknek, elérte az 59. évet, midőn 1922 február 20-ikán, hétfőn, megérintette őt a könyörtelen, meghalt. Az orvos megállapította a halált, a tes­tet kivitték a kamrába, hadd pihenjen a te­metésig, az örökösök ügyvédhez futottak, felolvastatták, lebélyegeztették a végrende­letet. Scipione Tarantella hagyatéka négy egyenlő részre osztatott a fiai között. • Eddig hát minden rendben volt, midőn hirtelen közbe nem jött a hallatlan,­­a hihe­tetlen. Scipione Taranzella, a halott — hi­szen az orvosi bizonyítvány igazolja, hogy meghalt —, az orvosi tudomány ellenére föltámadni merészelt a halottak közül. Mert hát tetszhalott volt és hirtelen észbe kapott künn a kamrában, kopogott, benyitott és ott állott a félelemverte, megrettent család előtt. Hallatlan, hihetetlen egy eset, de biz így történt. A fiuknak az az első gondolata, tán csalóval állanak szemben, tarthatatlan volt. A koporsó a kamrában üres volt; aki előttük állott, az bizony senki más nem volt, mint az apjuk, Scipione Taranzella. Az arca kissé sápadt. Scipione Taranzella, a halott, megint élt; fiai ámuldozó kérdéseire csak annyit felelt: „Hogy élek, azt csak a jó Sant’Antoniának köszönhetem: éhes vagyok, adjatok valamit ennem.“ * Az esemény Ilire villámgyorsan terjedt el Anacapriban, innen tovább Gapriba, nagyvárosi hóbort és kétely fészkébe. Capri a bé­csápadt, Sant’Antonio, kit ők századokon át lebecsültek, rossznak tartottak, Santo Antonio föltámasztott egy halottat! Tett-e valaha ilyet San Costanzo? Sohase! — A papok körmenetben­­ hordozták végig Capri utcáin San Costanzo képét, nem használt semmit se; a föltámadott atyafi nagyobb hatást csinált egy halott szentnél, rajokban, özönlött Capri népe föl Anacapriba, hogy alázattal bocsánatot kérjen Sat’Antoniotól mindama sérelmekért, deik ellenie elkövettek, miket ők vagy elő­Capri papsága két­ségbe volt esve. Nos, a kétségbeesés korai volt. A szentek között is fontos ám az egyensúly, csa­k úgy, mint az európai álla­mok között; meg kell lennie. így is határoz­tak; az egyensúly helyreállítandó. A helyre­állítók pedig az igazság védői voltak. A Scipione Tarantella első dolga feltáma­dása után Sant’Amtonio megajándékozása volt, azután sietett munkához látni tulajdon földjén. Itt volt mér az ideje a földet előké­szíteni; a barackfák már virágoztak, nem­sokára a szilvafák is nekiindulnak, aztán jön a szőlő. Scipione Tarantella kapát fogott és készült kifelé. Nem is akadályozta ebben senki se, hanem alig lépett egyet-kettőt, a fiai megkérdezték: — Dolgozni szándékozol? Jól van, itt is az ideje, de tisztába vagy-é valamivel? Az a föld a miénk ám, amelyen kapálni akarsz és nem a tiéd! Capito? — A tiétek? — kiáltotta Scipione Ta­ranzella. — Hát mit gondoltok ti, mescal­­zomi? Tiétek a föld, pimaszok? —­ Miénk hét — felelték egy szuszra azok. — Miénk az, mert a végrendeletben ránk hagytad, oszt’ te pedig meg vagy halva! — Én, halva? — kiáltott Scipione Ta­rantella. — Hát nem látjátok, hogy élek? — De nem élsz ám­­­ felelték a fiai —, mert az orvos írásba adta, hogy meg vagy halva; aztán Pampini ügyvéd ur felolvasta a végrendeletet és teleragasztotta bélyeg­gel; csupa tassabelli. Majd megmutatom én nektek, hogy halott vagyok-é! — dörögte Scipione Ta­ranzella, ki korához képest jó erőben volt. Ezzel aztán a cselekvés terére léptek, mit még rosszabb követett; a tettleges­séget ab­bahagyva, ügyvédekhez futottak. Scipione Taranzella Ruggieri ügyvéd, unhoz, a fiai

Next