Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)
1925-03-01 / 49. (792.) szám
2 A P. M. H. VASÁRNAPI ROVATA írja: Tömöri János. A helpsiifika Kelimpijánál Prága, február 28. "A csehszlovák belpolitikának talán a megalakulás forradalmi napjai óta nem volt olyan forrongó hete, mint éppen az, amelynek végén tartunk. Megállapíthatjuk rögtön azt is, hogy a forrongás nem fejeződött be még, a koalíciós fűtők állandóan táplálják még azt a tüzet, amely a forrongó kazánt immár szétvetéssel fenyegeti. Látszik, hogy a gépész, Svehila nincs jelen, aki mérsékletre inthetné a túlbuzgó fűtőket, akik nem tudják megtalálni azt a biztonsági szelepet, amelynek megnyitásával a túlfeszített gőzök szabad utat nyernének. Bizonyos azonban az is, hogy eme biztonsági szelep körül is valami hiba van: bedugult, elromlott. A robbanásig túlfeszített kazán gőzenergiája azonban másfelé is elvezethető, mégpedig a hasznos munkát végző hengerbe. Érdekes, hogy erre a megoldásra senki sem gondol a koalícióban, amelynek vezérei csak fűtik a kazánt, arról azonban nem gondoskodnak, hogy a forrongó kazánnal munkát is végeztessenek. Valamennyiknek legnagyobb gondja csupán az, hogy ki tudja a kedélyeket jobban hevíteni. Csupán röviden mutatunk rá arra, hogy a koalíciónak egyáltalán nem sikerült elhárítania az ellentéteket. A cseh néppárti törvényhozók értekezlete után ma, szombaton a cseh nemzeti szocialisták tartanak klubtanácskozást, amelyen az egész nemzethez, az ország összes lakosaihoz intézendő proklamációt fognak megszövegezni a pásztorlevél ügyében. Mondanunk sem kell, hogy a nép, a nemzet nagy többségére való hivatkozás üres frázis csupán, amelyet szükség esetén minden koalíciós párt előhúz rozsdás fegyvertárából. A kormányválsággal kapcsolatosan az új kormányrezsimre vonatkozóan ismét a legváltozatosabb tervek merülnek fel, így szóba jött a vörös-zöld, a polgári, a szocialista kisebbségi kormány eszméje, valamennyiről megállapítják azonban az életre való képtelenséget. A nagy nemzeti koalíció megrögzött védelmezőinek egyetlen reménye Svehla miniszterelnök visszatérése, akii ezelőtt a válságos pillanatokban mindig talált valami olyan veszedelmes fenyegetést, melytől az engedetlenek megrémültek. Ez a veszedelem legtöbbször az új választással való fenyegetés volt; ma már egy párt sem ijed meg attól, ezért Svehlának valami új, hatásosabb fenyegetést kell kigondolnia; a koalíció megszelidítésének egyik ilyen hatásos eszköze volna az, hogy Svehla a kommunistáknak, vagy a nemzeti kisebbségi pártoknak a koalícióhoz való csatlakozásával fenyegetné a rakoncátlankodókat. A koalíciós kormányrezsim a válság idején is csupán a saját hatalmi állására gondol s eszébe sem jut az, hogy komoly munkához lásson. Volna pedig itt olyan munka is, amely a hivatalos programban nem volt felvéve. Ilyen például az ügye, a tisztviselők kérdése; állampolgárság Szlovenszkóról egyre érkeznek a rémhírek az állampolgársági üldözésekről s a nyugdíjasok sem laktak jól a fizetésemelést szabályozó törvénnyel, mert pénzt még mindig nem láttak. A komoly munkától való irtózás jellemzi a koalíciós kormány többéves életét s ez a mimikától való irtózás hozta meg a mai válságot s fogja eltemetni a lustálkodókat. S őrsieteket mindenki csak Galerik és Tsa makiiszAkai vesz, BR ym&M. Raüottna ni. Telefon 3501, 2602 és 2693. IS Mmmm *j ■ «* •mmm ■*! W «* w « ** fű "5 «9 B? ff! KI Dü «J f? lg 0 Kedd: BUDA LÁSZLÓ: Az alsós parti után. Szerda: ÁRVA PÁL: Az asszony és az ősz. I. Csütörtök: ÁRVA PÁL: Az asszony és az ősz. II. Péntek: Ifj. KRÚDY GYULA: Az óriás. Szombat: MENCZEL ALADÁR: Gyurim. Vasárnap: ÖLVEDI LÁSZLÓ: A Darám télen. (Vers.) — LŐRINCZY GYÖRGY: Holdvilág. «..............wrmmSSsmmm................ Egyperces találka a múlttal Az óra négy és harminc percet vert és jött a múlt váratlanul, puhán, kezet fogott és nézett, egyre nézett (talán más lett az arcom s a ruhám). És megkérdezte, merre jártam én, mióta messze, messze hagytam őt; az erőm, kedvem, vágyon, mit csinál? sülyedt, nyugodt vagy még nagyobbra nőtt? Én mosolyba ringattam meg szavát és mondtam, hogy jaj sok-sok minden volt, vittek és hoztak kormos vonatok s az élet minden színe rámhajolt. Egy perc van csak ... és ment tovább a múlt, de felszaggatta bennem önmagát, s még most is hallom, percek hidján át: a régi, régi gyógyító dalát . . . Urr Ida. STOPP Mell, amerikai gomb - különlegességek minden patikában, droprériában ás parfümériában kaphatók Vasárnap, március 1. Étert, a telet Mason Éllé, Kitolt Halálát hashári vasmiradás okozta • Újabb káosz előtt a német politika Berlin, február 28-Ma reggel kilenc órakor bécsi hírek nyomán a középeurópai fővárosokat bejárta már az a hír, hogy Ebert birodalmi elnök meghalt. A Wolff-ügynökség reggel kilenc órakor kiadott hivatalos jelentése szerint a halál még nem következett be, de öt óra tájt a hashártyagyulladás hirtelen terjedni kezdett és a kezelőorvosok szerint az elnök állapota ettől az időtől fogva reménytelen volt. A katasztrófa tényleg még a délelőtt folyamán bekövetkezett és az elnök, aki reggel felé elvesztette eszméletét, anélkül, hogy azt visszanyerte volna, 10 óra 10 perckor meghalt. A halálos ágynál Ebert asszony, az elnök gyermekei, valamint veje, Janicke dr. és Meissner tíz. államtitkár voltak jelen. Ebert elnök halála a német politikai életet újabb megrázkódtatásoknak teszi ki. Bár az elnökválasztás problémája a közeljövőben aktuálissá vált már, ez a hirtelen halál sok mindent rontott el. Annál is inkább, mert Ebert elnök minden támadás és meghurcoltatás dacára valóban a német nép szeretetében állott. Csöndes, igénytelen alakja, mely nem vett részt a politika harcias platformján és mely mindig minden irányzattal szemben megértően viselkedett, az egyszerű életkörülmények közül a legmagasabb polcra jutott férfiút a belföld előtt, sőt még a külföldi államfők előtt is, igen szimpatikussá tették. Ez utóbbit bizonyítja az a sok távirat, melyet Ebert elnök betegsége alatt a külföldről kapott.A német jobboldal gyakran igyekezett kompromittálni az elnök alakját. Az elmúlt hónapok folyamán nagy feltűnést keltett a magdeburgi per, melyben Ebertet hazaárulónak akarták bélyegezni és azt rábizonyítani, hogy az 1918-as összeomlást ő okozta. Az egész hajszáról kisült, hogy a felelőtlen elemek komlottja volt és az elnök személyét nem érhette vád. Ugyanígy megdől a Barmat-botrányban való részvételének vádja is és ezek a rosszul sikerült manőverezések csak emelték az elnök belföldi Végeredményben a fővád mindig tekintélyét, csak az volt az elnök ellen, hogy egyszerű családból származik és egy közönséges nyergesinas bitorolja a legfőbb államfői méltóságot. Mert annyi tény, hogy Fritz Ebert a legalacsonyabb sorból emelkedett a tetőpontra-1871-ben született, egyszerű nyergesmunkás volt, majd hírlapíró és képviselő. Bábel halála után ő lett a német szociáldemokrata párt vezére és mint ilyen nagy tiszteletre tett szert nyugalmával és mérsékeltségével. 1918-ban kancellár lett, 1919- ben pedig a német köztársaság elnöke s mint ilyen csendesen s a nyilvánosság előtt nem szerepelve, de annál többet fáradozva a rend, a nyugalom biztosításán és az örökös ellentétek kiegyenlítésén, élt kis palotájában. Berlin, február 28. A birodalmi elnök halálának híre villámgyorsan terjedt el a városban. Minden újság különkiadást adott ki. Az utcákon csoportok képződtek, melyek pártállásukra való tekintet nélkül, emberileg meghatódva tárgyalták az elnök hirtelen halálát. A nyilvános épületeken gyászlobogók lengenek. A tőzsde forgalmát azonnal beszüntették a hír hallatára. A birodalmi kormány már fél 11 órakor összeült, hogy megbeszélje a szükséges rendszabályokat. A német köztársaság ugyanis eddig még nem rendelkezett olyan ceremóniákkal, melyeket a köztársasági elnök halálakor kell életbe léptetni. Parlamenti körökben úgy vélik, hogy a birodalmi gyűlés hétfőn csak formális és gyászülést tart, ami után rögtön elnapolja magát. Az elnök ideiglenes helyettese alkotmányosan kancellár lesz. A világ minden tájáról résza véttáviratok érkeztek. Berlin, február 28. A ma délelőtti kabinetülésen Luther dr. birodalmi kancellár meghatódva emlékezett meg az elnök haláláról. Kiemelte Ebert hazafiságát és okosságát, mely gyakran segített ott, ahol már minden elveszettnek látszott. Az elnök mindig a német nép érdekében cselekedett és a legnagyobb odaadással, szerénységgel és puritán altruizmussal intézte a birodalmi elnök kötelességeit. Soknak barátja lett, akik a birodalmi kormányba léptek. A néppárt lapja, a Zeit megemlékszik arról, hogy a politikai veszekedés hirtelen megszűnt, amint Ebert elnök betegségéből kitudódott, hogy veszedelmes. Ez a körülmény is mutatja, hogy az elnök személye közszeretetnek örvendett. Berlin, február 28. Hivatalos jelentések szerint az új birodalmi elnök választása néhány héten belül megtörténik. A birodalmi elnököt az egész német nép választja és hivatali ideje hét évig tart. Csak az a jelölt lehet elnök, aki az abszolút többséget, azaz a leadott szavazatoknak több mint a felét megkapja. Ha így nem sikerül elnököt választani, akkor 14 nap múlva új választást írnak ki, ahol a relatív többség dönt. A szavazatok száma körülbelül 35 millió a birodalomban. — A magdeburgi pert az elnök halálára való tekintettel elnapolták. — (Városi közgyűlés Rimaszombatban.) Rimaszombati tudósítónk jelenti: A városi képviselőtestület február 26-án tartotta ezévi első rendes közgyűlését. A bakti pusztai telepesek állampolgársága ügyével kapcsolatban Törköly József dr éles szavakkal ítélte el a kormánynak illetőségi politikáját. Javasolta, hogy a memorandumban kérje meg a képviselőtestület a teljhatalmú minisztert, hogy amíg az illetőségi és állampolgársági kérdés [UNK] törvényhozásilag elintézést nem nyer. azon állampolgárok, akik a meglevő jogszokás szerint éltek Szlovenszkón, jogaikat egyelőre továbbra is gyakorolhassák Csorbai főjegyző bejelenti, hogy Hanes járásfőnök Pálóczy Czinke István képviselőtestületi tagtól a mandátumot megvonta. Törköly jogfosztásnak minősíti a járásfőnök eljárását, amely szintén az elfogult illetőségi politikán alapszik. Májusi részegség — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Erdődy Mihály. — Hát olyan rossz házasodni? ■ Dr. Szűcs a kezével legyintett. — Asszonyom, házasodni nagyon rossz. De férjhez menni még mindig jobb, mint megnősülni. Az asszony felkacagott. — Ha még ezt egy nős ember mondaná. — Akkor talán más véleményen volnék. Saját tapasztlatainkat ritkán formáljuk igazsággá. A hazugság az illúzió alapföltétele. Illúzió nélkül pedig nem érdemes élni . . . Figyeljen ide asszonyom, el fogok mondani önnek egy esetet, amely egy védencemmel történt, akit, sajnos, a bíróság fölmentett. — Sajnos? — Igen. Határozottan sajnos. A végén ön is be fogja látni . . . A bíró összehúzta szemöldökét. — Megértette a vádat? Védencem kiegyenesedett. Himlőhelyes arcán átszökött a vér, vizeskék szeme kigyult és púpja a válla fölé emelkedett. — A vádat megértettem. A bíró rászegezte tekintetét. — Bűnösnek érzi magát? A vádlott púpja még magasabbra dagadt. Vastag szája kiszélesedett. — Nem. A tárgyalóterem csendjét a megbotránkozás moraja szántotta át. A vádlott tehát nem érzi magát bűnösnek, amiért május harmadikén délelőtt tizenegy órakor a nyílt utcán egy ismeretlen hölgyet vakmerően magához ölelt és kétszer megcsókolt. Ez aztán már igazán a legnagyobb fokú erkölcsi eltévelyedés. Csak én ültem nyugodtan a helyemen zsebemben az elkészített védőbeszéd kivonatával, amelytől ha nem is teljes felmentést, de legalább is enyhe büntetést vártam védencem számára. A bíró levette szarukeretes szemüvegét. Tekintete kissé megszelídült: —Mit tud felhozni védelmére? A vádlott futó pillantást vetett a panaszosnőre, aki a padsor végén ült lesütött szemekkel, kicsit dacosan, összeszorított szájjal, aztán a bíró felé fordult. Védencemre néztem. Intettem neki, hogy csak rövidre fogja, majd én elintézem a dolgot, ne féljen, nincs az a kemény szív, amit én ne tudnék meglágyítani. A panaszos hölgy villámló szemeket vetett rám. Ebben a pillanatban ellenségek voltunk. Védencem előlépett és halkan kezdte, azzal a puha, szinte muzsikáló hanggal, amellyel a természet mintegy kárpótolta őt testi rútságáért. Már majdnem féltékeny voltam a sikerére, amelyet a hallgatóságnál elért és idegesen integettem, hogy hagyja már abba. De a vádlott egyre színesebb, melegebb jelzőket talált és mint valami rakéták repültek szájáról a mondatok. — És akkor . . . ott, az utcán ... a mámoros fényben ... a tavaszban szerettem volna leroskadni az aszfaltra . . letérdelni, mint egy koldus, akit elkergettek a gyönyör terített asztalától . . . akinek soha még csak egyetlen morzsa se jutott . . . akinek élete úgy telt el zsáktalanul, siváran, a gyötrődéstől fáradtan, kiégve . . . ami bennem izzott, lángolt, lobogott, mint egy máglya .. . Igen, akkor ott, az utcán, a májusi napban . .. Rádobtam tekintetemet védencemre: — Elég! De ő csak folytatta: — És ittam a fényt ... a tavaszt . . . meghínzó, édes szédüléssel dőltem a falhoz... részeg kábulat sütött át ... a nők ruhája súrolta szivemet .... selyemharisnyájuk perzselve sütött rám . . . engem még senki soha meg nem csókolt . . . senki . . . soha... Elcsuklott a hangja. A panaszosnő zsebkendőjét kereste elő. A szivéhez kapott. A vádlott ráemelte tekintetét. — És akkor jött ő . . . szépsége átfutotta minden idegszálamat . . . elsuhant mellettem . . . rám sem nézett és akkor... akkor . . . utána vetettem magam, átkaptam a derekát, a . . . vállába csókoltam és még mielőtt segítségére jöttek volna, a szájára tapadtam . . . A panaszosnő felsikoltott. A tárgyalást fel kellett függeszteni. — És mi lett a vége? — kérdezte az asszony. •— A panaszosnő visszavonta a vádat. Felmentették. Reám nem is került sor. Fölöslegessé vált minden védőbeszéd . . . El se búcsúztam védencemtől. Nagyon bosszantott a dolog. Aztán rá két hónapra olvasom a lapokban, hogy a panaszosnő és védencem házasságot kötöttek. Diadalmasan tettem az újságot az aktáim közé. Meg volt az elégtételem. Dr. Szűcs szivarra gyújtott. — Igen, asszonyom. Ha védencem nem rontja el a dolgot, védőbeszédemre a bíróság legfeljebb egy hónapra ítélte volna el. És akkor soha se nősült volna meg, így aztán életfogytiglanira ítélte magát.