Prágai Magyar Hirlap, 1925. március (4. évfolyam, 49-73 / 792-816. szám)

1925-03-01 / 49. (792.) szám

2 A P. M. H. VASÁRNAPI ROVATA írja: Tömöri János. A helpsiifika Keli­mpijánál Prága, február 28. "A csehszlovák belpolitikának talán a megalakulás forradalmi napjai óta nem vol­t olyan forrongó hete, mint éppen az, amely­nek végén tartunk. Megállapíthatjuk rögtön azt is, hogy a forrongás nem fejeződött be még, a koalíciós fűtők állandóan táplálják még azt a tüzet, amely a forrongó kazánt immár szé­tv­etéss­el fenyegeti. Látszik, hogy a gépész, Svehila­ nincs jelen, a­ki mérsékletre inthetné a túlbuzgó fűtőket, akik nem tudják megtalálni azt a biztonsági szelepet, amely­nek megnyitásával a túlfeszített gőzök sza­bad utat nyernének. Bizonyos azonban a­z is, hogy eme biz­tonsági szelep körül is valami hiba van: be­dugult, elromlott. A robbanásig túlfeszített kazán gőzenergiája azonban másfelé is elve­zethető, még­pedig a hasznos munkát végző hengerbe. Érdekes, hogy erre a megoldásra senki sem gondol a koalícióban, amelynek vezérei csak fűtik a kazánt, arról azonban nem gondoskodnak, hogy a forrongó kazán­nal munkát is végeztessenek. Valamen­­­ny­iknek legnagyobb gondja csupán az, hogy ki tudja a kedélyeket jobban hevíteni. Csupán röviden mutatunk rá arra, hogy a koalíciónak egyáltalán nem sikerült elhárí­tania az ellentéteket. A cseh néppárti tör­vényhozók értekezlete után ma, szombaton a cseh nemzeti szocialisták tartanak klubta­­nácskozást, amelyen az egész nemzethez, az ország összes lakosaihoz intézendő prokla­­mációt fognak megszövegezni a pásztorlevél ügyében. Mondanunk sem kell, hogy a nép, a nemzet nagy többségére való hivatkozás üres frázis csupán, amelyet szükség esetén minden koalíciós párt előhúz rozsdás fegy­vertárából. A kormányválsággal­ kapcsolatosan a­z új kormányrezsimre vonatkozóan ismét a legváltozatosabb tervek merülnek fel, így szóba jött a vörös-zöld, a polgári, a szocia­lista­ kisebbségi kormány eszméje, valamen­­­nyiről megállapítják azonban az életre való képtelenséget. A nagy nemzeti koalíció meg­rögzött védelmezőinek egyetlen reménye Svehla miniszterelnök visszatérése, akii ez­előtt a válságos pillanatokban mindig talált valami olyan veszedelmes fenyegetést, mely­től az engedetlenek megrémültek. Ez a ve­szedelem legtöbbször az új választással való fenyegetés volt; ma már egy párt sem ijed meg attól, ezért Svehlának valami új, hatá­sosabb fenyegetést kell kigondolnia; a koalí­ció megszelidítésének egyik ilyen hatásos eszköze volna az, hogy Svehla a kommunis­táknak, vagy a nemzeti kisebbségi pártoknak a koalícióhoz való csatlakozásával fenye­getné a rako­ncátl­ankod­ók­at. A koalíciós kormányrezsim a válság idején is csupán a saját hatalmi állására gon­dol s eszébe sem jut az, hogy komoly mun­kához lásson. Volna pedig itt olyan munka is, amely a hivatalos programban nem volt felvéve. Ilyen például az ügye, a tisztviselők kérdése; állampolgárság Szlovenszkó­­ról egyre érkeznek a rémhírek az állampol­gársági üldözésekről s a nyugdíjasok sem laktak jól a fizetésemelést szabályozó tör­vénnyel, mert pénzt még mindig nem láttak. A komoly munkától való irtózás jel­lemzi a koalíciós kormány többéves életét s ez a mimikától való irtózás hozta meg a mai válságot s fogja eltemetni a lustálkodókat. S őrsieteket mindenki csak Galerik és Tsa makiiszAkai vesz, BR­ ym&M. Raüottna ni. Telefon 3501, 2602 és 2693. IS Mm­­­m­m *j ■ «* •m­m­m ■*! W «* w « ** fű "5 «9 B? ff! KI Dü «J f? lg 0 Kedd: BUDA LÁSZLÓ: Az alsós parti után. Szerda: ÁRVA PÁL: Az asszony és az ősz. I. Csütörtök: ÁRVA PÁL: Az asszony és az ősz. II. Péntek: Ifj. KRÚDY GYULA: Az óriás. Szombat: MENCZEL ALADÁR: Gyurim. Vasárnap: ÖLVEDI LÁSZLÓ: A Darám télen. (Vers.) — LŐRINCZY GYÖRGY: Holdvilág. «..............wrmmSSsmmm................ Egyperces találka a múlttal Az óra négy és harminc percet vert és jött a múlt váratlanul, puhán, kezet fogott és nézett, egyre nézett (talán más lett az arcom s a ruhám). És megkérdezte, merre jártam én, mióta messze, messze hagytam őt; az erőm, kedvem, vágyon, mit csinál? sü­lyedt, nyugodt vagy még nagyobbra nőtt? Én mosolyba ringattam meg szavát és mondtam, hogy jaj sok-sok minden volt, vittek és hoztak kormos vonatok s az élet minden színe rámhajolt. Egy perc van csak ... és ment tovább a múlt, de felszaggatta bennem önmagát, s még most is hallom, percek hidján át: a régi, régi gyógyító dalát . . . Urr Ida. STOPP Mell, amerik­ai gomb­ - különlegességek minden patikában, droprériá­ban ás parfümériában kaphatók Vasárnap, március 1. Étert, a telet Mason Éllé, Kitolt Halálát hashári vasmiradás okozta • Újabb káosz előtt a német politika Berlin, február 28-Ma reggel kilenc órakor bécsi hírek nyomán a középeurópai fővárosokat bejárta már az a hír, hogy Ebert birodalmi elnök meghalt. A Wolff-ügynökség reggel kilenc órakor kiadott hivatalos jelentése szerint a halál még nem következett be, de öt óra tájt a hashártyagyulladás hirtelen terjedni kez­dett és a kezelőorvosok szerint az elnök ál­lapota ettől az időtől fogva reménytelen volt. A katasztrófa tényleg még a délelőtt fo­lyamán bekövetkezett és az elnök, aki reggel felé elvesztette eszméletét, anélkül, hogy azt visszanyerte volna, 10 óra 10 perckor meghalt. A halálos ágynál Ebert asszony, az elnök gyermekei, valamint veje, Janicke dr. és Meissner tíz. államtit­kár voltak jelen. Ebert elnök halála a német politikai éle­tet újabb megrázkódtatásoknak teszi ki. Bár az elnökválasztás problémája a közeljövőben aktuálissá vált már, ez a hirtelen halál sok mindent rontott el. Annál is inkább, mert Ebert elnök min­den támadás és meghurcoltatás dacára va­lóban a német nép szeretetében állott. Csöndes, igénytelen alakja, mely nem vett részt a politika harcias platformján és mely mindig minden irányzattal szemben megértően viselkedett, az egyszerű életkö­rülmények közül a legmagasabb polcra jutott férfiút a belföld előtt, sőt még a külföldi ál­lamfők előtt is, igen szimpatikussá tették. Ez utóbbit bizonyítja az a sok távirat, melyet Ebert elnök betegsége alatt a külföldről ka­pott.A német jobboldal gyakran igyekezett kompromittálni az elnök alakját. Az elmúlt hónapok folyamán nagy feltűnést keltett a magdeburgi per, melyben Ebertet haza­­árulónak akarták bélyegezni és azt rábi­zonyítani, hogy az 1918-as összeomlást ő okozta. Az egész hajszáról kisült, hogy a felelőt­len elemek komlottja volt és az elnök sze­mélyét nem érhette vád. Ugyanígy megdől a Barmat-botrányban való rész­vételének vádja is és ezek a rosszul sikerült manőverezések csak emelték a­z elnök belföldi Végeredményben a fővád mindig tekintélyét, csak az volt az elnök ellen, hogy egyszerű családból származik és egy közönséges nyergesinas bitorolja a legfőbb államfői méltóságot. Mert annyi tény, hogy Fritz Ebert a leg­alacsonyabb sorból emelkedett a tetőpontra-1871-ben született, egyszerű nyergesmun­kás volt, majd hírlapíró és képviselő. Bá­bel halála után ő lett a német szociálde­mokrata párt vezére és mint ilyen nagy tiszteletre tett szert nyugalmával és mér­­sékeltségével. 1918-ban kancellár lett, 1919- ben pedig a német köztársaság elnöke s mint ilyen csendesen s a nyilvánosság előtt nem szerepelve, de annál többet fáradozva a rend, a nyugalom biztosításán és az örökös ellentétek kiegyenlítésén, élt kis palotájában. Berlin, február 28. A birodalmi elnök halálának híre villámgyorsan terjedt el a vá­rosban. Minden újság különkiadást adott ki. Az utcákon csoportok képződtek, melyek pártállásukra való tekintet nélkül, emberi­leg meghatódva tárgyalták az elnök hirtelen halálát. A nyilvános épületeken gyászlobo­gók lengenek. A tőzsde forgalmát azonnal beszüntették a hír hallatára. A birodalmi kormány már fél 11 órakor összeült, hogy megbeszélje a szükséges rendszabályokat. A német köztársaság ugyanis eddig még nem rendelkezett olyan ceremóniákkal, melyeket a köztársasági elnök halálakor kell életbe léptetni­. Parlamenti körökben úgy vélik, hogy a bi­rodalmi gyűlés hétfőn csak formális és gyászülést tart, ami után rögtön elnapolja magát. Az elnök ideiglenes helyettese alkotmányosan kancellár lesz. A­­ világ minden tájáról rész­a véttáviratok érkeztek. Berlin, február 28. A ma délelőtti kabi­netülésen Luther dr. birodalmi kancellár meghatód­va emlékezett meg az elnök haláláról. Kiemelte Ebert hazafiságát és okossá­­gát, mely gyakran segített ott, ahol már minden elveszettnek látszott. Az elnök min­dig a német nép érdekében cselekedett és a legnagyobb odaadással, szerénységgel és puritán altruizmussal intézte a birodalmi el­nök kötelességeit. Soknak barátja lett, akik a birodalmi kormányba léptek.­­ A néppárt lapja, a Zeit megemlékszik arról, hogy a po­litikai veszekedés hirtelen megszűnt, amint Ebert elnök betegségéből kitudódott, hogy veszedelmes. Ez a körülmény is mutatja, hogy az elnök személye közszeretetnek ör­vendett. Berlin, február 28. Hivatalos jelentések szerint az új birodalmi elnök választása néhány héten belül megtörténik. A birodalmi elnököt az egész német nép választja és hivatali ideje hét évig tart. Csak az a jelölt lehet elnök, aki az abszolút többséget, azaz a leadott szavazatoknak több mint a felét megkapja. Ha így nem si­kerül elnököt választani, akkor 14 nap múl­va új választást írnak ki, ahol a relatív több­ség dönt. A szavazatok száma körülbelül 35 millió a birodalomban. — A magdeburgi pert az elnök halálára való tekintettel elna­polták. — (Városi közgyűlés Rimaszombatban.) Rimaszombati tudósítónk jelenti: A városi képviselőtestület február 26-án tartotta ezévi első rendes közgyűlését. A bakti pusztai te­lepesek állampolgársága ügyével kapcsolat­ban Törköly József dr­ éles szavakkal ítélte el a kormánynak illetőségi politikáját. Java­solta, hogy a memorandumban kérje meg a képviselőtestület a teljhatalmú minisztert, hogy amíg az illetőségi és állampolgársági kérdés­­ [UNK] törvényhozásilag elintézést nem nyer. azon állampolgárok, akik a meglevő jogszokás szerint éltek Szlovenszkón, jogai­kat egyelőre továbbra is gyakorolhassák­ Csorbai főjegyző bejelenti, hogy Hanes já­rásfőnök Pálóczy Czinke István képviselő­­testületi tagtól a mandátumot megvonta. Törköly jogfosztásnak minősíti a járásfőnök eljárását, amely szintén a­z elfogult illetőségi politikán alapszik. Májusi részegség — A Prágai Magyar Hírlap eredeti tárcája — írta: Erdődy Mihály. — Hát olyan rossz házasodni? ■ Dr. Szűcs a kezével legyintett. — Asszonyom, házasodni nagyon rossz. De férjhez menni még mindig jobb, mint megnősülni. Az asszony felkacagott. — Ha még ezt egy nős ember mondaná. — Akkor talán más véleményen volnék. Saját tapasztlatainkat ritkán formáljuk igaz­sággá. A hazugság az illúzió alapföltétele. Illúzió nélkül pedig nem érdemes élni . . . Figyeljen ide asszonyom, el fogok­­ mondani önnek egy esetet, amely egy védencemmel történt, akit, sajnos, a bíróság fölmentett. — Sajnos? — Igen. Határozottan sajnos. A végén ön­ is be fogja látni . . . A bíró összehúzta szemöldökét. — Megértette a vádat? Védencem kiegyenesed­ett. Himlőhelyes arcán átszökött a vér, vizeskék szeme ki­­gyult és púpja a válla fölé emelkedett. — A vádat megértettem. A bíró rászegezte tekintetét. — Bűnösnek érzi magát? A vádlott púpja még magasabbra da­gadt. Vastag szája kiszélesedett. — Nem. A tárgyalóterem csendjét a megbotrán­kozás moraja szántotta át. A vádlott tehát nem érzi magát bűnösnek, amiért május har­madikén délelőtt tizenegy órakor a nyílt ut­cán egy ismeretlen hölgyet vakmerően ma­gához ölelt és kétszer megcsókolt. Ez aztán már igazán a legnagyobb fokú erkölcsi elté­velyedés. Csak én ültem nyugodtan a helye­men zsebemben az elkészített védőbeszéd kivonatával, amelytől ha nem is teljes fel­mentést, de legalább is enyhe büntetést vár­tam védencem számára. A bíró levette szarukeretes szemüvegét. Tekintete kissé megszelídült: —­­Mit tud felhozni védelmére? A vádlott futó pillantást vetett a pana­szosnőre, aki a padsor végén ült lesütött szemekkel, kicsit dacosan, összeszorított szájjal, aztán a bíró felé fordult. Védencem­re néztem. Intettem neki, hogy csak rövidre fogja, majd én elintézem a dolgot, ne féljen, nincs az a kemény szív, amit én ne tudnék meglágyítani. A panaszos hölgy villámló szemeket vetett rám. Ebben a pillanatban ellenségek voltunk. Védencem előlépett és halkan kezdte, azzal a puha, szinte muzsikáló hanggal, amellyel a természet mintegy kárpótolta őt testi rútságáért. Már majdnem féltékeny voltam a sikerére, amelyet a hallgatóságnál elért és idegesen integettem, hogy hagyja már abba. De a vádlott egyre színesebb, melegebb jelzőket talált és mint valami ra­kéták repültek szájáról a mondatok. — És akkor . . . ott, az utcán ... a mámoros fényben ... a tavaszban szeret­tem­ volna leroskadni az aszfaltra . . letér­delni, mint egy koldus, akit elkergettek a gyönyör terített asztalától . . . akinek soh­a még csak egyetlen morzsa se jutott . . . aki­nek élete úgy telt el zsáktalanul, siváran, a gyötrődéstől fáradtan, kiégve . . . ami ben­nem izzott, lángolt, lobogott, mint egy mág­lya .. . Igen, akkor ott, az utcán, a májusi napban . .. Rádobtam tekintetemet védencemre: — Elég! De ő csak folytatta: — És ittam a fényt ... a tavaszt . . . meghínzó, édes szédüléssel dőltem a falhoz... részeg kábulat sütött át ... a nők ruhája súrolta szivemet .... selyemharisnyájuk perzselve sütött rám . . . engem még senki soha meg nem csókolt . . . senki . . . soha... Elcsuklott a hangja. A panaszosnő zsebkendőjét kereste elő. A szivéhez kapott. A vádlott ráemelte te­kintetét. — És akkor jött ő . . . szépsége át­futotta minden idegszálamat . . . elsuhant mellettem . . . rám sem nézett és akkor... akkor . . . utána vetettem magam, átkap­tam a derekát, a . . . vállába csókoltam és még mielőtt segítségére jöttek volna, a szá­jára tapadtam . . . A panaszosnő felsikoltott. A tárgyalást fel kellett függeszteni. — És mi lett a vége? — kérdezte az asszony. •— A panaszosnő visszavonta a vádat. Felmentették. Reám nem is került sor. Fö­löslegessé vált minden védőbeszéd . . . El se búcsúztam védencemtől. Nagyon bos­­­szantott a dolog. Aztán rá két hónapra olva­som a lapokban, hogy a panaszosnő és vé­dencem házasságot kötöttek. Diadalmasan tettem az újságot az aktáim közé. Meg volt az elégtételem. Dr. Szűcs szivarra gyújtott. — Igen, asszonyom. Ha védencem nem rontja el a dolgot, védőbeszédemre a bíró­ság legfeljebb egy hónapra ítélte volna el. És akkor soha se nősült volna meg, így az­tán életfogytiglanira ítélte magát.

Next