Prágai Magyar Hirlap, 1927. május (6. évfolyam, 100-124 / 1434-1458. szám)

1927-05-13 / 110. (1444.) szám

8 ryummmmmmmmmmmmtmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmm „Nyugták a bíróság asztalán" a­ zsidó gazdasági párt vezetőjének­ l­evele a Prá­gai Magyar Hirhphcsz Kaptuk és adjuk a következő levelet: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! B. lapjában, annak 1927 május 6-iki számában ,,Nyugták a bi­­­rósá­g asztalán” című közlemény jelent meg, mely­ben a Zsidó Gazdasági Pártnak a zsidó „nemzeti" Párt elleni s a prágai törvényszéknél lefolytatott sajtóperének tárgyalását ismertette. A szóba­nfor­­gó közlemény azonban hiányos és részben kiiga­zítandó, mert eddigi tartalma alkalmas arra, hogy rólunk a nagyközvéleményben hamis vélemény alakuljon ki. Ezért az Ön igazságérzésére hivat­kozva, tisztelettel kérem a következő helyreigazí­tás közlésére: 1. A vád azt inkriminálta, hogy Margulies dr. leitmeritzi ügyvéd azt írta rólunk, „... hogy egy megvett és megvehető klerikális csoport a zsi­dóság ellenségeinek szolgálatában a zsidóság ér­dekeit eladta..továbbá, hogy Singer dr. prá­gai ügyvéd a prágai városi tanács ülésében tartott beszédjében azt állította rólunk, és ezt az inkri­minált cikkben kinyomatta, hogy az orth. rabbik 100.000 korinát kaptak. 2. Ezzel szemben a felelősségre vont szerkesz­tő úgy vonta ki magát a vád alól, hogy arra a törvényes, mentesítő okra hivatkozott, ha a cikket le nem közölte volna, akkor állását veszti A cionista párt vezére, Singer dr. ur pedig védekezésében letagadta, hogy beszédjében az inkriminált kifejezést használta volna, hogy nem tudta, hogy beszédjét az inkriminált cikkben le­közölték és kijelentette, hogy soha sem állította, sem el nem hitte, hogy Weber főjpibbi é­s társai pénzt kaptak saját céljaikra. Az erről szóló tárgya­lási jegyzőkönyv hiteles másolatát közzé fogjuk tenni. 3. Margulies dr. azzal védekezett, ő sem állí­totta, hogy Weber és társai pénzt kaptak volna, cs­ak azt kívánta bizonyítani, hogy a párt ungvári jelöltje, Ungár prágai kereskedő, 100.000 koronát kapott és ennek bizonyítására becsatolt egy lefény­képezett nyugtát. 4. A kihallgatott Salamon dr. ungvári ügyvéd azt vallotta, hogy csak másoktól hallotta, hogy a párt ungvári megbízottjai 150.000 koronát kaptak. 5. A tárgyalást azért halasztották el, hogy a német inkriminált ujságközlem­ényt cseh nyelvre­­ lefordittassuk. Ezen tények mellett azonban kétségben, hogy sem Weber, sem társai soha senkitől pénzt nem kaptak és nem is tudtak arról, hogy Ungár vagy mások Ungvárott pénzt kaptak, amit a vád­­lottak nem is állítanak.­­ Végre a nagy nyilvánosság előtt leszögezem, hogy az az Ungár Márk, akinek nyugtáját a vád­lottak bíróság elé vitték, a zsidó ..nemzed” párt és nem a mi pártunk jelöltje volt, mert nevezett pártunkat, azután, hogy a cs. földműves párttól állítólag pénzt kapott, elhagyta és átpártolt a cio­nista­ párthoz. . Engedje meg, hogy mindezen tényekhez még a következő észrevételeket fűzzem. A cionista párt jól szervezett sajtójával, helyi szervezeteivel, hatalmas rendelkezésre álló bel­földi és külföldi pénzbeli alapjaival szemben pár­tunknak sem sajtója, sem pénze nem volt, és így a nagyközönség előtt az a körülmény, hogy e két zsidópárt harcának mi volt a lényege, ismeretlen maradt, mert nem volt meg a lehetőségünk ma, hogy a nagyközönséget propaganda útján felvi­lágosítsuk. A zsidó nemzeti párt minden eddig megszokott zsidó gondolkodástól eltérően, a zsidót mindenütt a hospitáns államokban, idegenekké­l egy különálló zsidó nemzeti kisebbséggé — akarja deklarálni és e köztársaságban is dekla­ráltanu. Egyenjogú polgárokból egy törpe — 2V1 százalékos — politikai mintír­itássá akarja ledefra­­dálni a zsidókat, épp úgy mint az­­ antiszemiták, akik­nek évszázados kifogása a­ zsidó emancipáció ellen mindig az volt, hogy a zsid­óság egy külön nemzet, tehát „idegen“ a saját búzájában. Eme politikai öngyilkosság, a zsidóság zár f?ta­­sztróf­ájához vezethető fanatikus ön­ület­ek­en men­tünk harcba, midőn azt hirdettük, hogy z­sid­ó vol­tunkból ne csináljunk politikumot, nem en­gedjük önmagunkat valóságunkból, gyondolkodásunkból é­s érzéseinkből kivetkőzhetni, mert minden zsidó kö­telessége az összlakosság között legjobb meggyő­ződése és érzése szerint elhelye­zkedn­i, és af­41 évszázados jó barátságát és viszonyát fantazi­zni. Láttuk a veszélyt, hog­y ha 5—6 zsidó nemzeti ági­, tábor a parlamentben elhelyezkedik és az „új“, de nem létező nemzeti politikai kisebbségért fog har­colni, úgy az úgynevezett államtalkotó nemzet­ek­­nél, d­e az összlakosságnál is, csak recenzenst és végeredmé­nyben antiszemitizmust fog kiváltani, mellyel a kisebbségi jog elismeré­se ellenében nu­merus clausust fognak a zsidóságra követelni. Féltünk és félünk, hogy ilyen 5—6 zsidó „nem­zeti­ agitátor egy uj „Drohobycz“-hoz vezetne, amikor mint közismeretes, az 1911. évi osztrák galíciai választások alkalmával, a zsidó nemzeti kisebbségi választásokat vérengzésbe fojtották a lengyel és ukrán nemzetiségek, akik nem akartak saját területükön és hazájukban más „új" nem­zetiséget tűrni. Weber főrabbi, mint az orth. zsidóság itteni látható feje, nem tűrhette, hogy az a zsidó nem­zeti irány, mely a hitfelekezeti községeket szét­robbantani, felekezeti jellegüktől megfosztani és „autonóm jellegű zsidó népközséggé" akarja át­alakítani, amely a hires konzervatív zsidó feleke­zeti iskolákat „nemzeti" iskolákká átváltoztatni, a vallás helyébe a nemzeti „néphitet" léptetni akarja, — a zsidóság parlamenti képviselője le­gyen. Ezért ment­ vele a konzervatív zsidóság a választási harcba. Eme elvi különbség mellett, csak határozott ré­­szakarat­ volt a cionista uraktól pártunkat „meg­vételnek nyilvánítani­­ . Egyetlen egy pártot sem kompromittálhat egy ember. — Ha igaz is volna, hogy egyik pártjelöl­­tünk Ungvárott az agrárpárttól pénzt kapott vá­lasztási céljaira és ő ezt mandátuma támogatására elfogadta, az még nem teszi a pártot, de különö­sen Weber főrabbit és társait megvette, kik mind­erről nem tudtak. Köztudomású, hogy a cionista pártot úgy belföldi, mint külföldi cionista alapok­ból, tehát máscélú pénzekkel támogatták, tehát, hogy választási célokra ők is pénzt fogadtak el, tehát ők is megvoltak ezért véve(?). Hogy a cio­nista párt is így gondolkodott, igazolja világosan az a körülmény, hogy ugyanezt az Ungárt — a pénz átvétele után — az eperjesi kerületben sa­ját listájukra elsőnek jelölték. Az, aki által állí­tólag az egész párt inficiálódott, becsületes em­berré vált volna azáltal, hogy az ő pártjukhoz tett át, míg a régi párt becstelen maradt? Hisz joggal kérdezhetjük mi is, nem vették-e meg a cionista urak ezt a­z embert? Ha igaz is lett volna, ami azonban nem áll, hogy pártunkat más párt választási költségekkel támogatta volna, el kellett volna fogadni ezt a támogatást, mert abból a célból, hogy a zsidó tö­megeket egy katasztrófától megmenteni, a zsidó­­ nemzeti mozgalmat megbuktatni és ezt az új be­tegséget kiirtani lehessen, indokolt lett volna minden eszközt igénybe venni, még az ördöggel is szövetkezni. A sajtópe­r, a­melynek tárgya az, váljon a vádlók saját céljaikra pénzt kaptak-e, — formailag még nincs befejezve. A vádlottak védekezése és tagadása, az a körülmény, hogy légből kapott ál­lításukat határozottan visszavonják, és ezért fe­lelősséget vállalni nem akarnak, sőt ahhoz a szo­katlan védekezéshez is fordulnak, hogy tagadják azt, hogy kijelentéseiket az ő tudtukkal kinyomat­ták, — már most is bennünket igazol, mert va­lótlanságot állítottak, s így rágalmaztak akkor, mikor Weber* főrabbi és társairól azt írták, hogy meg voltak véve, hogy saját céljaikra pénzt kap­tak volna. Főszerkesztő Urnak előzékenységét e cikk közléséért köszönöm és maradtam (Nagytapolcsány) Kiváló tisztelettel Web­cart Vilmos dr. ügyvéd. A bűnöző nő mai típusa: a csaló nő Visszaemlékezés az elmúlt idők női gonosztevőire — A méregkeverő­nők, kuruzsló-asszonyok és a férfi bűnösök segítőtársai — Érdekes és jellegzetes női bűnösök Prága, május 12. Az elmúlt hetek kriminalisztikai eseteiben három nő bukkant fel. Az egyik egy pozsonyme­­gyei falusi asszony, aki tisztes polgári életet élt, amig csak Lecián, a modern haramia meg nem jelent környezetében s meg nem hódította. Attól az időtől fogva ő lett Lecián leghűségesebb segítő­társa, sőt ő termelte ki a vakmerő gonosztettek terveit is s ő kisérte autóutjaira a banditát. A másik a szerencsétlen, sokat emlegetett Hanika Hilda, akit szörnyű szenvedéseitől most váltott meg a halál. A harmadik Bodolay Józsefné, aki két hete a Markó­ utcai fogház lakója. Beköltöz­tették az anyjával együtt, akit Adámi Gyulánénak hívnak s valóságos Balzac-figura. Ő a főbűnöse az ismert csekklopásoknak, aki leányát is elcsábí­totta a gonoszságokra. BodoLayné előkelő úriasszony volt. A múlt szezonban még társasági dáma, a pesti bálok ki­rálynője, akit a hódolók s lovagok frakkos serege vett körül, őrizetes fogoly.Most bűnrészes a csekklopásban és Az ő esetével kapcsolatban érdemes egy kis visszapillantást vetni a régibb s a mostani idők bűnözőire, mert az a típus, melyet­­ Bodo­ ayné képvisel, csak nemrég fejlődött ki és a tipikus női bűnözők történetében hosszú volt az út idáig. A női bűnöző a középkorban méregkeverő nő. Ma, a női emancipáció korában, amikor az as­­­szony igyekszik gazdaságilag is emancipálni magát, a bűnöző nő sok esetben konkurrense a férfibűnösnek. A konjunktúra alatt Tornay Rózsi s Schossberger­­ Anna éppoly raffináltan és éppoly körmönfont ravaszsággal hajtották­ végre csalásaikat, mint ed­zett, gyakorolt és tapasztalt férfikollégáik. Emellett a csaló nőnek bizonyos előnye van a csaló férfivel szemben. Mintha jobban sikerülne nekik minden, mintha könnyebben hajt­hatnák végre előre megfontolt terveiket, különösen, ha külsejük, beszédmodoruk és intelligenciájuk arra predesztinálja őket, hogy be tudnak férkőzni jobb tár­saságba, az előkelő társadalmi körökbe is. Emlékezzünk csak vissza Mme Joniot-ra, egy belga szenátor fe­leségére, aki nemcsak Belgiumban, hanem egész Európában szédelgett, s végül, hogy a följelenté­sektől meneküljön, gyilkosságra vetemedett. Tizenegy férjét tette el Mme Joniot láb alól, mert tizen­egy életbiztosítást kötött férjének halála esetére. A hatóságok és biztosító társaságok csak a tizenegyedik eset után jöttek arra a gondolatra, hogy valami nincs rendjén Joniot asszony tizen­egy férjének gyors egymásutánban történt elhalá­lozásai közül s tízszer fizették ki neki a biztosí­tási összeget, míg a­­ tizenegyedik esetben rajta­veszett. Az elmúlt század női bűnöző típusa a gyilkos nő. Nem beszélünk most a szerelmi féltékenység­ben elkövetett gyilkosságokról. Olyan nő, aki sze­relmi féltékenységben gyilkol, mindig volt s min­dig lesz. A legutóbbi időkben azonban a bűnöző nő típusa a gyilkos nőből átformálódott s kiala­­kult nő, aki csal. A bűnözés e fajtája a régebbi időben úgyszólván csak a bűnöző férfi privilé­giuma volt. A nő, ha régebben csalt, inkább csak kuruzslásokkal kísérletezett. A hetvenes években tűnt­ fel Bajorországban Adél Spitzeder, akinek ügyes, eredeti szélhámos­ságairól valóságos regényt lehetne írni. Abban az időben volt egy áramlat a katolikus Európában, hogy a Rothschild-ház hatalmát tönkre kell tenni, legalább is erős konkurrenciát kell teremteni a zsidó bankároknak és Bpitzeder asszony a müncheni érvek tá­mogatásával ezzel az ürüggyel több száz­­millió márkával károsította meg a bajor piacot. Nemsokára Franciaországban akadt követője, Mme Bontoux szintén keresztény pénzintézetek a lapitásá­nak ürügyével s egy előkelő Bourbon asszony segítségével követte el sorozatos csalásait s a francia kistőkéseket fosztogatta. A nagy s világhírre emelkedett Panama-csatorna ügyében is komoly sze­repet játszottak a nők, a félvilági hölgyek, a dém­onok s a kokottok, akik befurakodtak előkelő és befolyásos férfiak köze­lébe s egyéni varázslatukkal olyan hatalomra tet­tek szert egyesekmél, hogy azok hálójukba kerül­tek s nem tudtak nekik ellentmondani. Érdekes, hogy utazó zsebtolvajok, továbbá a hamiskártyások is állandóan a nők segítségét veszik igénybe manipulációiknál. A női segítőtársnak csak kacérnak, szépnek, elegánsnak, ha­­dinaak kell lennie, hogy elszédítse és körülfonja a kiszemelt áldozatokat. Ezen a téren igazán nagystílű volt és rendkívül ügyesen dolgozott a berlini kabaré népszerű mű­vésznője, Grete Wollner. Ez a kilencenes években történt. Akkor tűnt fel Párisban Yvette Gilbert, a világhírű dizőz s vele egy rangon s egy nívón emlegették német kolléganőjét. A kabaréművésznőnek egy volt gár­datiszt s urlovas lett a barátja, aki jómódban szü­letett, előkelő nevelést kapott s hivatalos volt az udvari bálokra is. De a sport és kártya tönkre­tette. Menekülnie kellett, Délamerikába vándo­rolt.. Ott­­ azonban nem tudott élni, valami szug­­gesztiv erő vonzotta vissza Berlinjébe, ahol egy szép napon megjelent rongyosan, pisz­kosan, letörve, züllötten s végső két­ségbeesésében szövetkezett Grete Wolf­­nerrel. Kettőjük között valamikor sze­relem volt, ez a szerelem még nem múlt el. Megállapodtak abban, hogy szállodai lopásokat fognak elkövetni. Grete Woll­ner lovagja volt az a híres tolvaj, aki fekete selyemálarcban s gummicipőben dolgozott s hónapokon keresztül fosztogatta a legelőkelőbb szállodákat barátnője segítségével Természetesen végül mindketten rajtavesztettek. A hamiskártyások ősidőktől fogva „felhaj­­tók“-nak használták a nőket. Mi sem könnyebb ennél, mint elegáns dámákat beküldeni gazdag, könnyelmű és kalandvágyó férfiak társaságába. A nők mézes-mázos szavakk­al odacsábít­ják a gazdagokat, a kártyaasztalhoz s az áldozat nem is sejti, hogy itt összejátsza­nak ellene, hogy bűnszövetkezetbe ke­rült, a nő, aki az imént még szerelemről hazudott neki, a hamiskártyás partnere s most jelekkel árulja el a hódoló lovag kártyáját. A hamiskártyásokkal dolgozó nőknek egyik legn­evezet­esebb­j­e Comtessa Moradini olasz grófnő volt, aki férje halála után fényes palotát örökölt. Egyébként azonban minden vagyonát elvesztette, nem maradt egyebe, csak a palota, amelyben nagy és fényes estélyeket rendezett. Ezeken nagyban kártyáztak s végül ki­derült, hogy a hamiskártyásoknak egész bűnhálózata lapult meg a vendégek kö­zött, akiket rendszeresen fosztogattak. Magyarországon is szerephez jutott egy nagy hamiskártyás ügyben egy előkelő mágnáscsalád­ból származó uriasszony. Megjelent Pesten annak idején Marquis de Villiers, ősrégi francia család sarja, aki játék­klubot alakított. Addig úgyszólván csak a ferblit és a tarokkot játszották Pesten, a márki, népszerűsítette a makaót s a hí­­­vőket egy magyar grófnő segített neki felhajszolni. Az előkelő Budapest számos nagyvagyonú és nevezetes férfia, fiatalok és öregek, megjelentek a klubban s egész vagyonok, hatalmas birtokok, káprázatos jövedelmek úsztak el a makaón. Kiderült, hogy a játék nem volt fair, a márkit ki­toloncolták az országból, a grófnő pedig kolos­torba vonult. Az apróbb szélhámosságok, csalások és vis­­­szaélések sorozatait manapságban sokkal nagyobb számban követik el a nők, mint a régi időkben. Mintha a szomorú és súlyos gazdasági viszonyok kényszerítő hatása nyilvánulna meg itt is, a csaló nő típusában, melynek legjellegzetesebb s legfris­sebb figurája Bodolay Józsefné, aki letartózta­tása előtt még az előkelő arisztokrata körökben játszotta a grande dame szerepét.. 1927 május 13. pontért.\ JzffiHAgyZEm. A POZSONYI MOZIK MŰSORA: REDOUTE: A hős szív. (Ch. Chaplin). AD­LÓN: A práteri hercegnő. URÁNIA: Frigó a gépen. VATRA: Ö ás az asszony. (Iiarold Lloyd). ELITE: Frigó a gépen. Kodály diadala Amszterdamban Amszterdam, május 12. Kodály Zoltán Psalmus Humgaricusa, amely a tavalyi zürichi zeneünnepélyeken aratott óriási sikert, tegnap Hollandia zeneértő közönségét hódította meg. Az amszterdami Oratórium Vereeniging egy­másután háromszor adta elő Kodály remek­művét. A hangversenyt maga Kodály Zoltán vezényelte, a tenorszólót Szék­elyhidy Ferenc dr. énekelte. A hangverseny fényes keretek között folyt le. Az ének- és zenekar Kodály Zoltánt már a hangverseny megkezdésekor vi­rágokkal fogadta. Nagy meglepetés volt az is, hogy az énekkar a zsoltárszöveget magyarul énekelte. Ez­ volt az első eset, hogy magyar működ­ést külföldi művészek együttese ma­gyar nyelven szólaltatott meg. Alighogy Ko­dály a karmesteri emelvényen megjelent, a közönség mintegy parancsszóra felállt helyé­ről s úgy hallgatta végig a hatalmas zneal­ko­­tást. Amikor pedig az utolsó hangok elhang­zottak, z­ugó tapsorkán köszöntötte a művészt és tulipánesővel borították el a karmesteri emelvényt. Majd piros rózsákkal diszitett ha­talmas babérkoszorút nyújtottak át neki. Jó auspíciumok között indul meg a pozsonyi magyar színi évad Május 17-én lesz a megnyitó előadón­k Felvo­nulnak az operett-slágerek Pozsony, május 12. Kedden, e hó 17-én kezdi meg egyhónapos pozsonyi idényét Iván Sándor társulata Szirmai­ Martos kedves operettjével, az Alexandrá­val. A színi­ évad előkészületei serényen folynak, a bér­letek ez idén túlhajtják a tavalyi­ mértéket s ál­talában megállapítható, hogy a közönség nagy vá­rakozással és a támogatás felkészültségével vár­ja a magyar színészeket. Ezt a várakozást egy­részt a téli és tavaszi kéthetenkénti prózai­­ elő­adások váltották ki, amelyek meggyőzték a kö­zönséget arról, hogy Iván Sándor és társulata ko­moly művészi törekvésekkel­­ végzi kötelességét, másrészt Nádor Jenőnek vendégszereplése, mert Nádor úgy él a pozsonyi közönség emlékezeté­ben, mint a bonvián-szerepek tökéletes kreálója, mint a lágy és érzéses melódiák eleven hangsze­re. A pozsonyi idény kimondottan az operett je­gyében zajlik le, amit megokol az a helyzet, hogy a minisztérium a csehszlovák idény alatt prózai előadásokkal engedi be Pozsonyba a magyar és német társulatot. Iván Sándor most felvonultatja majd négyhetes idénye alatt a pesti operett­­színpadokon sikert aratott összes slágereket, hogy a pozsonyi magyar közönség érezze a szerves kontaktust a magyar színi­ élettel. Prózai előadás mindössze egy pár lesz s ezekre irodalmilag és művészeti szempontból kimagasló darabokat tar­togat Iván. A pozsonyi idény sikerét, biztosítja az a kö­rülmény is, hogy az idei helyárak lényegesen alacsonyabbak, mint a tavalyiak voltak, hogy praktikus szelvény-bérletet vezet be az igazgató s hogy az előadások a közönség kívánságának megfelelően nem 1i8 órakor, de 8 órakor fognak kezdődni I WELLS H. G.s | William Clissold vallomásai % Wells életének koronája ez a könyv. $ <$‡ Megtaláljuk benne az író minden ere- ^ $ jét, szellemi gazdagságát. Izgalmas ›> történetek, mélyenjáró gondolatok és ^ a legemberibb, legnemesebb, higgadt­­ líra egyesül ebben a monumentális je­­­­lentőségű mű­ben. Annak, aki tiszta­­ képet akar alkotni magának Wells $ $ világirodalmi jelentőségéről, el kell § ^ olvasnia ezt a könyvet.­­ A két tartalmas kötet ára 78.— Kcs. p^ k & így fiatalít és szépít a • •­­ ! Corall-créme ! Corall-Püuer ! € © ra!I-szappan | F5 l­erakat a C. S. R. léttrész: Vörös Rák gyógytár, Bratislava.

Next