Prágai Magyar Hirlap, 1929. május (8. évfolyam, 100-122 / 2025-2047. szám)

1929-05-01 / 100. (2025.) szám

T^Mt^aM^npflaBSíaiwmMWBJawr ■■ ■ na l^a^aaaaHiaaaa|*BwnBnHnnaHnMnMMH^M>üdDaMMMMMMHMaaavHauMaanMaMnKaMaMBBHnsaMCMMHMHHHMBBBHnBiaB>ii;i~i ■ ■ ■ ■. ■ m mmrtf ■ ■ msm A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok ÉSsferjesz/ő­ politikai napilapja Feíeles sxríe^ö: DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Nal uámuttk 12 oEctaS sz^m ®*®**^a 1 c Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó­­hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Te­lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 3S Kő. Egyes szám­ára 1*20 Ke 1 ^ - - - - -■ - ^ ^ - - ^ - ; Május elsejére Senki neHi méltóbb arra, hogy a munkát a­ sajátjának­­­ tekintse és megünnepelje, mint az a kisebbség, melynek minden lépése két­szeres erőfeszítés az életért, kétszeres küz­delem és kétszeres teher. Egy ezredév munkájával létet és érvényt biztosított önmagának néhány millió magyar Európa közepén, nagy, ólálkodó tömegektől körülbástyázva egyetlen pillanata sem volt, amikor oly meleg mosollyal nézett volna rá az élet, mint bárki másra Nyugateurópában a pikárd mezőktől Szicília gondiozó szőlő­­kertjeiig. Mikor már európai rangra emelke­dett, új összeroppanás következett be és Szizifaszként élőb­ől kezdhette a munkát. Most még kisebb egységekre tagozódva, még nehezebb körülmények között kell fön­­maradásáért dolgoznia. Nagy része kisebb­ség lett s a kisebbségek munkaprogramjá­ban nem szerepelhet a nyolcórai munkaidő, nincs sztrájkjog­, nincs biztos szervezet és erő; egyetlen pillanat sincs, amikor meg­szűnhet az idegölő robot, s néha még az álom séma hoz pihenést, mert ott is folytatni kell a küzdelmet! A kisebbségi magyar is­kolás gyerme­k két­szeres munkát végez: anyanyelvűn kívül idegen nyelvvel is meg kell birkóznia, hogy biztosíthassa jövőjét. A kisebbségi magyar egyetemi hallgató két kultúrát kénytelen egyszerre megismerni: a sajátját és­­­ azt, amelyet főiskolája képvisel. Tagadhatatlan, van ebben sok előny és a kétszeres meg­próbáltatás között felnövő­ generáció kétsze­res tudást, tájékozottságot, fegyelmet és energiát jelent, de ki téríti meg neki valaha azt az irtózatos munkaértéket, amit ezzel a kettős megterhelte­téssel elfogyasztott? A magyar középosztály, hivatalnok és keres­kedő saját szakmunkáján kívül óriási mun­­kaballasztokat kap nemzetisége miatt: két­szeres „leistungot“ kel produkálnia, hogy megállhassa helyét az ellenséges konkur­­renciában, melyet mindenfelől támogatnak, míg őt senki sem segíti, csak Isten és ön­maga. Mily küzdelem, míg magyar hivatal­nok hivatalt kap! A legkisebb hiba és vége mindennek. Csak munka és erőfeszítés, ide­gekre menő munka és erőfeszítés tarthatják őt fönn. És így van a magyar gazdákkal, akik közé idegenek jönnek, így van a ma­gyar munkással, akit nehezebben alkalmaz­­nak, mint bárki mást, így van a magyar iparral, melynek sorsa örökös halálküzde­lem, a magyar birtokkal és mindennel, ami magyar és kisebbségi. Aki a külföldön jár, szomorodott szívvel tapasztalhatja, mennyi ballaszttól mentes a nyugateurópai polgár, hozzánk arányí­tva. Mennyivel egyszerűbb, kényelmesebb és derűsebb tegyük fel a francia munkás, a francia földmi vas, hivatalnok, kereskedő vagy bármily más foglalkozásbeli ember élete, mint a mienk. Munkája körülbelül a felére redukálódik és nincs benne az az örökös félelem és bizonytalanság, mint ben­nünk, ha a kenyerünkre és a jövőnkre gon­dolunk. Sehol a világon nem kénytelen az ember annyit dolgozni, mintha egy kisebbséghez tartozik. Ami másutt természetesség: saját nemzeti léte, az itt csak halált megvető ne­héz munkával érhető el. A magyar kisebb­ségek tízéves története nem egyéb, mint a legnagyobb erőfeszítések és a pihenést­ nem törő munka szakadatlan láncolata, melyben nincs szünet, nincs megállapodás, nincs munkajog. Éppen ezért a nemzetéért dolgozó kisebb­ség fokozatos mértékben ünnepelheti meg Súlyos lengyel-német incidens Német nacionalista diákok lengyel-ellenes tüntetése Oppeln­­ben — idegesség Lengyelországban — Megtorló intézkedések Varsó, április 30. Német nacionalista ele­mek a felsősziléziai Oppelnben több len­gyel állampolgárt megtámadtak és súlyosan bántalmaztak. Az incidensnek súlyos vissz­hangja támadt Lengyelországban. Zaleski külügyminiszter táviratilag Varsóba hívta a felsősziléziai lengyel főkonzult, hogy meg­hallgassa jelentését. Ugyanakkor a felső­­sziléziai lengyel­ nemzeti szövetség és a kattowitzi vegyes bizotság elnöke is Var­sóba utazott, hogy jelentést tegyen az eset­re. A lengyel sajtó óriási felháborodással ír a német nacionalistákról és erélyes meg­torlást kiván. Hivatalos körökben komoly következményektől tartanak. Jellemző,­ hogy a berlini lengyel képzőművészeti ki­­i­állítás megnyitását az oppelni események­­ hatása alatt elhalasztották, azzal az indo­kolással, hogy nem tanácsos a jelen vesze­delmes időben a lengyel műkincseket és a lengyel tudósokat Berlinbe küldeni. Angol demars Párétai lőmm&mmm az adósságrendező szerződések ratifikálása érdekéid A francia kamara kellemetlen dilemma előtt — Mi lesz az augusztusban fizetendő 400 millió dollárral! Pária, április 30. Az angol kincstári hivatal újból demarsot intézett a francia kormány­hoz, amelyben kifejezi azon óhaját, hogy a francia parlament ratifikálja végre az 1926- ban hozott Caillaux—Churchill-féle adósság­­rendező szerződést. Mint ismeretes, Francia­­ország mindeddig nem ratifikálta ezt a szer­ződést,­­ de provizórikusan teljesítette annak feltételeit. Ugyanígy járt el az Amerikával kötött Beranger-féle adósságrendező szerző­déssel is. A ratifikálás elhúzódása mindkét esetben komoly diplomáciai bonyodalmat okoz, amelyek különösen most, a jóvátételi kon­ferencia izgalmas légkörében, kellemetle­nek. 1929 augusztusában Franciaország 400 mil­lió dollárt kénytelen Amerikának fizetni a szerződés értelmében azokért a katonai fel­szerelési tárgyakért, amelyeket 1919-ben vá­sárolt az Uniótól. Ha a Beranger—Mellon­­szerződést nem sikerül kellő időben ratifi­kálni, Franciaország kénytelen lesz az egész 400 milliót egyszerre megfizetni, ami a né­met annuitások késedelme következtében ka­tasztrofális csapást jelentene a francia nem­zetgazdaságra. Ennyi devizája, nincs Francia­­országnak és ennyi külföldi devizát csak sa­ját valutájának veszélyeztetésével szerezhet be ily rövid idő alatt. A francia valuta romlása természetesen kellemetlenül érintené az Angol Bankot is, amely rendkívül nagy mértékben van érde­kelve a frank stabilitásánál. Éppen ezért az angol kormány újból felszólí­totta Franciaországot, hogy a fizetségeket rendkívül megkönnyítő adósságrendező szer­ződést ratifikálja és így ne veszélyeztesse sa­ját valutáját. Viszont Franciaország azért ké­sik a szerződések ratifikálásával, mert ha a­ jelen pillanatban enyhülést is jelentene az amerikai és az angol adósságrendező szerző­dés végérvényes elfogadása, később olyan terheket róna Franciaországra, melyeket, a képviselők többsége semmiesetre sem fo­gadna el. A görög flotta meglátogatja az olasz és jugoszláv kikötőket Athén, április 30. Hír szerint a görög flotta a nyár folyamán meg fogja látogatni az olasz és jugoszláv kikötőket. A görög flot­ta ezzel akarja viszonozni a jugoszláv flotta korfui látogatását. Franciaország vissza­ajándékozza Avignont a pápának Pár is, április 30. Ha a francia jobboldali sajtónak hinni lehet, a francia kormány és a május elsejét, a munka ünnepét. Ha az élet föntartó tényezőjét, a munkát kell ünnepel­ni, ő méltán ünnepelhet, hisz a legnehezebb munkát végzi. Mindenkivel karöltve, aki ne­hezen dolgozok sorsáért, létéért és azért, ami szent előtte, e szép tavaszi napon né­hány órára mi is letesszük a munkát, hogy föl­lélegezzünk, seregszemlét tartsunk és tiszteljük önmagunk fáradozását és azután újult erővel folytassuk a megállás nélküli robotot c. sorsainkért és nemzetünkére, Vatikán között újabb nagyjelentőségű tárgya­lások kezdődtek. Egyelőre nem tudni, várjon a francia konkordátum megújításáról, vagy az elzászi konkordátum megkötéséről van-e szó. Az Echo de Paris szerint a francia kor­mány visszaajándékozza a pápának a híres avignoni pápai kastélyt. Az Action Francaise szerint a Vatikán azzal a kérdéssel fordult a francia kormányhoz, hogy engedje meg Lour­des önálló püspökséggé való emelését. Lour­des első püspöke egy olasz nemzetiségű egy­házi fejedelem volna. Két gyilkosság a jugoszláv-bolgár határ mentén Szófia, április 30. A jugoszlá­v-bolgár hatá­ron újabb határ­incidens történt. Egy bolgár­­pópát, aki feleségével és fiával együtt, mi­után összes javait pénzzé tette, szabályszerű okmánnyal felszerelve el akarta hagyni Ju­goszlávia területét, a határátlépés pillanatá­ban meggyilkoltak és elrabolták százezer di­nárját. A határ egy másik pontján ugyan­csak meggyilkoltak egy bolgár fiatalembert. Vége a mexikói fomdofomnak Nogales, április 30. A mexikói felkelés végérvényesen levertnek tekinthető. A fel­­kelők és vezéreik csaknem kivétel nélkül az Unió területére menekültek, vagy meg­adták magukat a kormánycsapa­toknak. Be­látták, hogy a további harc reménytelen. Az amerikai határőrök jelentése szerint teg­nap Topete tábornok, Somora állam forra­dalmi parancsnokának helyettese is átlépte a határt. A tábornokot az Egyesült Államok határőrei azonnal internálták. Kísér­­őben volt bátyja és vezérkara is. Ramon K­urpe tábornok, aki jelentős szerepet játszott a forradalomban, szintén átlépte a határt és jelentkezett a bevándorlási hivatalnál, hogy megszerezze a tartózkodási engedélyt. mexikói kormánycsapatok tisztogató mun­­­kát végeznek Somoza államfőin, ahol való­színűleg nem találnak nagyobb ellená­llás­­ra. Egyedül Francisco Borquez tá­bo­rnok maradt kisszámú hadseregével Mexikóban. Általános vélemény szerint Calles hadügy­miniszter néhány hét múlva visszatér Mexi­kóba, ahol diadalmas hadvezérként fogják fogadni. Tűz pusztította el a feligi parlament üléstermét Szófia, április 30. A bolgár parlament ülés­­terében ma reggel fél ötkor rövidzárlat­ kö­vetkeztében tűz ütött ki, amely óriási gyorsa­sággal terjedt el a faburkolatú teremben. Sze­rencsére a rövidzárlat következtében megszó­lalt az­ elnöki emelvényen lévő villamos csengő, ami fölriasztotta a parlamenti őrsé­get. A csakhamar megjelent tűzoltóság segítsé­gével négyórás nehéz munka után sikerült a tüzet lokalizálni. A nagy ülésterem teljesen leégett. A mostani és a lemondott bolgár király óriási és értékes arcképe, amely az elnöki melvény fölött volt elhelyezve, a tűz martalékává vált. A szob­rán je palotájának közelmúltban épített kiegé­szítő részében a tűz nem okozott nagyobb ká­rokat, csupán a vízsugarak rongálták meg az értékes képeket és a faburkolatot. Az anyagi kár jelentékeny­ A szobranjét­ vasárnap elnapolták s a kép­viselők csak május közepén gyűlnek össze, ameddig sikerülni fog a leégett üléstermet úgy-ahogy ideiglenesen rendbehozni. Mussolini nyolcadik miniszteri tárcája Milánó, április 30. Az újonnan válasz­tott olasz kamara Giovanni Giuliatit vá­lasztotta elnökévé, aki megválasztása után azonnal lemondott közmunkaügyi minisz­teri tárcájáról. Mussolini a lemondás után önmaga vállalta el a közmunkaügyi mi­nisztérium vezetését. Mussolini ezzel ma összesen nyolc miniszteri tárcát tölt be. LA U FEsteTARSA,8MTi5iAna STÚR­ UTCA 7 ♦ TELEF. 22-67

Next