Prágai Magyar Hirlap, 1935. október (14. évfolyam, 224-249 / 3776-3801. szám)
1935-10-01 / 224. (3776.) szám
Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed* Szerkesztőség: Prága II. Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre évente 450,4 Szl()VGTlSzkÓl 65 rUSZÍnSzkÓl TnCLQUQTSá2 allcel2, 1L emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • Prága II., Panská ulice 12, HL emelet fs képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. D0UtIKQl TICLDÍIgdÍO • • TELEFOMj 303-11 • ft Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. “ SÜRGŐNYCIM HÍRLAP PRflHfl Ifjúsági könyv (s. i.) Különös és kulturember számára megdöbbentő hírt olvashattunk az elmúlt napokban e lap hasábjain: lévai tudósítónk jelentette, hogy az ottani polgári iskola ifjúsági könyvtárából kiselejtezték és visszaküldték a könyvkereskedőnek azokat a könyveket, amelyek Budapesten jelentek meg. A művelet egy rendelet alapján történt, amelyet a pozsonyi isolaügyi referátus adott ki. A kiselejtezett könyvek egyrésze fordítás volt, az ifjúsági világirodalom legszebb termékei, magyar nyelven, azok a könyvek, amelyeket gyerekkorunkban mi is habzsoltunk izgalommal, mindent elfelejtve, pad alatt és kertben elrejtőzve. May Károly könyvei, indiánus történetek, Mark Twain. Mark Twain-t is kiselejtezték a lévai polgári iskolából. Ha a magyar diák elmegy a könyvtárba és ki akarja venni a „Koldus és királyfi“-t, amely könyvet talán apja vagy bátyja dicsért előtte, — nem kaphatja meg. Nem kaphatja meg a ,,Skalpvadászok“-at sem, Verne Gyula könyveit, a „Grant kapitány gyermekei“-t, vagy „A tizenötéves kapitányit sem. Ha a pozsonyi iskolai referátus rendelete komoly és végleges, a magyar gyermek Szlovenszkón nem kaphatja meg a francia, angol és amerikai remekműveket, jóllehet a köztársaság részben szövetségi, részben rendkívül barátságos viszonyban van ezekkel az államokkal. Vajon nem méltó a magyar gyermek arra, hogy e népek szellemi termékeit olvassa? Mi felnőtt magyarok már valahogy beletörődtünk abba, hogy elzárták kultúránk természetes forrásait, a magyar könyvek szabad forgalmát. Azzal is vigasztalódhatnánk, hogy gyermekeink nem tudják, mitől fosztották meg őket. Nehéz azonban elképzelni, hogy úgyszólván olvasmány nélkül nőjjenek fel, pedig ezt jelenti a lévai „könyvselejtezés**. Magyar ifjúsági könyv úgyszólván csak Budapesten jelenik meg, — nem tudunk arról, hogy az iskolaügyi referátus itteni kiadványokkal igyekeznek pótolni a hiányt — a budapesti könyveket kitiltják, ami azt jelenti, hogy a szlovenszkói magyar diák sosem kaphatja meg azt a lelki táplálékot, amely fejlődéséhez okvetlenül szükséges. Jelleme nem csiszolódhatik a nemes és romantikus példákon. Történéseket szomjazó lelke a maga fantáziájára lesz utalva és táplálékát onnan szerzi, ahonnan kapja. A pubertással járó képzelgés és kalandvágy nem nyerhet kielégülést az olvasmányban, semmiesetre sem a megfelelő olvasmányban. Lehetséges, hogy a természetes szellemi tápláléktól megfosztott magyar gyermek a nagyok táplálékát fogja megkívánni, titokban megszerzi a feltalálható detektívregényeket és azokat habzsolja majd, ha az iskolai könyvtárakban nem találja meg az ifjúkor klasszikus könyveit. Ez a jobbik eset. Könnyen elképzelhető azonban, hogy az egészséges olvasmány hiányában a gyermek elszokik az olvasástól és növekvő lényének neurotikus képzelgései más irányba vezetik. Nem találhatja meg a kielégülést olvasmányokban, igyekszik megtalálni cselekedetekben. Normális helyzetben is megtörténik, hogy a felajzott képzelődésű gyermek kalandvágyból megszökik hazulról és világgá megy, hogy ,,hősi“ dolgokat vigyen véghez olvasmányainak mintájára. Általában nem így van, a legtöbb gyermek fantáziáját kielégíti maga az olvasmány, de ha ezt a levezetési lehetőséget megvonják tőle, úgy beláthatatlan cselekvésre ragadhatja serdülő fantáziája. Példát, utat sem kaphat a klasszikus olvasmányokból, amelyeket eltiltottak tőle, attól lehet tartani, hogy útszélen szedi fel a példát és — hiába vigyázunk rá — szomjas lélekkel beleveti magát abba, amit a tisztátalan napi élet kínál. A serdülő ifjúság érzékeny lelkét nem óvhatjuk a természetes, a homeopata szerekkel, amiket a világirodalom nagyjai nyújtanak számára. Mi felnőttek segítünk magunkon, ahogy tudunk. Ha elzárult előttünk a természetes kútfő, úgy menekülünk idegen nyelvekhez, vagy pedig lemondunk az olvasásról és kulturális igényeinket átvezetjük kényszerű sikátorokba. De mit kezdjünk az ifjúsággal amelytől jövőnket reméljük? Az ifjúsággal, amely elsősorban magyarul tud? Ha elismerik azt a jogát, hogy magyar nyelven nevelődjék és tanuljon, úgy teljessé kell tenni ezt a jogot, különben a nevelés, amelyet kap, hiányos lesz és a féleszközökkel dolgozó iskolai tanítás űrt hagy a lelkében, amely telítődni akar. Az eszközök hiányában nem felelhetünk azért, hogy mivel telítődik meg a szomjas ifjú lélek. Lehet, hogy „retorzió** az alapja a pozsonyi iskolai referátus intézkedésének. De miféle gondolat szülheti a retorziót, amely ártatlan gyermeklelket sújt? A köznapi életben is a legsúlyosabban elítélik az olyan megtorlást, amely a felnőtt esetleges vétkéért a gyermeket bünteti. Nem, akárhogy forgatjuk a dolgot, nem tudjuk megérteni, miért kell bűnhődniök az itteni magyar gyermekeknek, miért veszik el tőlük pihenő óráik legkedvesebb olvasmányait. Egymás után tolulnak fel az ellenérvek, de nem tudjuk leírni őket. . . Egyszerűen képtelenségnek tartjuk ezt az intézkedést, azt hisszük, hogy a lévai polgári iskoláiban, ahol kiselejtezték Mark Twaint, helytelenül értelmezték az iskolai referátus rendeletét, félreértés csúszott a szövegezésbe, talán a gépírónő tévedett, talán a nyomda ... Elképzelhetetlennek tartjuk, hogy felelősséget tudó, komoly, felnőtt ember felelősségteljes állásban le tudja írni azokat a súlyos szavakat, hogy a magyar iskolák növendékeitől el kell venni Mark Twaint, May Károlyt, Verne Gyulát, el kell venni tőlük lelkük táplálékát és hitüket az emberi szellem ragyogásában. 750.000 katonát mozgósított a négus Az olaszok megkezdték az előnyomulást — jelenti Addis-Abeba Haponta 10.000 olasz katona indul belet afrikába Mussolini felhívása az ango nemzethez • A szombati olasz minisztertanács a népszövetségről Készül az angol-francia katonai szövetség Addis Athént, szeptember 30. (United Press). A császári udvar hivatalos közlése szerint az olasz csapatok Assab közelében az eritreai határom továbbá Ual-Val vidékén megkezdték előnyomulásukat. Az olasz csapatok hadmozdulatait az olasz offenzíva előjelének kell tekinteni. Róma, szeptember 30. Illetékes körökből származó jelentés szerint az abessziniai mozgósítás következtében az olaszok elhatározták, hogy megszállják az abessziniai határterület stratégiailag fontos pontjait. Addis Abeba, szeptember :/d. Az olasz konzul befejezte hivatalos működését és elhagyta a várost. Az utolsó katonai előkészületek Paris, szeptember 30. A népszövetségi tanács október elején esedékes abessziniai döntése előtt a helyzet változatlan a konfliktus frontján, de annyi bizonyos, hogy a kibontakozás irányában nem sok lépés történik. Az egyik párisi lap az események kedvezőtlen fejlődését a következő szavakban foglalja össze: „A vaskocka el van vetve.“ Abesszínia császára elrendelte az általános mozgósítást és ezt be is jelentette a népszövetségi tanács elnökének. Táviratában megállapítja, hogy az afrikai olasz hadsereg állandó megerősítését nem nézheti tétlenül és kénytelen ellenrendszabályokat foganatosítani. Ugyanakkor Olaszország fokozott iramban folytatja csapatszállításait. Szombaton Nápoly kikötőjéből 10.000 katona indult Keletafrikába, vasárnap ismét 10.000. Szombaton az olasz kormány minisztertanácsot tartott és újból hangsúlyozta, hogy az abessziniai kérdésben nem engedhet. Mussolinit semmi el nem térítheti eddigi útjáról és akarata hajlíthatatlan. A minisztertanácsról kiadott hivatalos kommüniké éles kritika tárgyává teszi a népszövetség tevékenységét és helyteleníti, hogy a különböző jogi eljárások útvesztőjébe került, miközben nem akar új kezdeményezéssel hozzájárulni a helyzet megoldásához. Olaszország érdekeiről Genf nem akar tudomást szerezni. Ennek ellenére a kommüniké kifejezi, hogy Mussolini mindaddig nem hagyja el a népszövetséget, amíg a genfi gyülekezet visszavonhatatlanul ki nem fejezi, hogy vállalja a felelősségét mindazokért a rendszabályokért, amelyeket Olaszország ellen foganatosítanak. Mussolini felhívást intézett az angol néphez és tudomására hozta, hogy az antifasiszta misztifikációkkal ellentétben az olasz kormány hajlandó a konfliktus megoldásáról tárgyalni, de csak akkor, ha Olaszország érdekeit figyelembe veszik. Olaszország a maga részéből ugyancsak figyelembe akarja venni Anglia érdekeit. Anglia védi Franciaország biztonságát Az abesszíniai konfliktus fejleményeivel párhuzamosan világpolitikai jelentősége van annak a válasznak is, amit az angol kormány adott a biztonsági problémát érintő francia kérdésekre. Franciaország ugyanis megkérdezte, hogy mennyiben számíthat Anglia segítségére, ha indokolatlan támadás éri a kontinensen a népszövetség egyik tagja vagy nem tagja részéről. Az angol válasz megismétli Sir Samuel Hoare genfi bejelentéseit és kiegészíti azokat. A jegyzék szerint a népszövetségi paktum 16. cikkelyét, amely a közös szankciókról szól, nem alkalmazhatják akkor, ha a támadás mintegy negatív módon történik, azaz a szerződések be nem tartásából áll. A háború felelősségnek és az indokolatlan támadásnak különböző foka van és így azokban az esetekben, amelyekre a népszövetségi paktum 16. cikkelye vonatkozik, különbözők a foganatosítandó rendszabályok. A biztonság egyik lényeges része a rugékonyság, mert a világ nem statikai. A jegyzék végén Anglia hangsúlyozza, hogy Anglia népszövetségi politikája nemcsak a jelenlegi angol kormány politikája, hanem az egész ország s így az ellenzék is helyesli azt. A népszövetségbe vetett hitnek ugyanolyan kollektívnek kell lenni, mint a biztonságnak. Ha a béke érdekében bizonyos terheket vesz valaki magára, akkor mindenki kötelessége, hogy együtt hordja a terheket, mondja az angol jegyzék. Az angol nép és az angol kormány hajlandó a népszövetség valamennyi alapelvéért síkra szállni. Az angol sajtó nagy jelentőséget tulajdonít a jegyzéknek s megállapítja, hogy Anglia mindaddig támogatja a népszövetségi paktumot, amíg az el nem veszíti érvényét. A jegyzék egyúttal válasz Mussolini új tervére, amely a közvetlen abesszini olasz tárgyalásról szól. Mussolini felhívása a lapok szerint annak a téves olasz felfogásnak a bizonyítéka,