Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)
1937-06-22 / 140. (4286.) szám
2 Érelmeszesedés, neurasthénia, golyva, mirigy-, csont-, izületi- és bőrbajok, büdések, köszvényes-csuzos loboknál CSÍZ Jöd-bröm gyógyfürdő Olcsó pausás árak az Összköltségekkel: az elő-és utóidényben 14 napra KG 760'— Otthon tartandó ivókúrákhoz 21 napra KG 1100'— CSIZI JÓD-BRÓM03 QYDOYVNI Ismertetőt, használati utasítást küld a Fürdőigazgatáség ÜSZ-KÚPELC, Ilov. A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA másebb kívánságait is teljesítette, de ugyanakkor azt szerette volna, ha a „magániniciatíva", az ipar és a kereskedelem a régi, bevált módon fölpezsdíti az ország közgazdaságát, a szorongatott helyzetben lévő, tapasztalatlan és tehetetlen kormány segítségére siet, s valahogy helyrebillenti a francia nemzetgazdaság egyensúlyát. Blum kénytelen volt a francia tőke és gazdasági szakélet támogatását remélni, egyrészt, mert érezte, hogy hiányzik az az apparátusa, amely a meglévőt helyettesíti, másrészt a tőkések klikkje olyan hatalom Franciaországban, amely mélyen belenyúl a népbe, s tízmillió kistőkést mondhat a magáénak, harmadrészt, mert a népfront egyik tagja, a radikális párt nem engedélyezett szocializáló pénzügyi experimentumokat, azaz azt kívánta, hogy Blum költséges szociális törvényeit összeegyeztesse a tőke, a szabadkereskedelem, a magániniciatíva, a francia gazdasági és nemzeti liberalizmus rendszerével. Ez nem ment, mert a tőke visszahúzódott Blumtól. Ma Blum is belátja, hogy a kísérlet nem sikerült és teljhatalmat kíván, hogy radikálisabb szocialista politikát folytathasson a pénzügyek terén, vagy — ki tudja — a teljhatalom védőpajzsa alatt visszatérjen a régi rendszerek klasszikus frankmentő módszereihez: az adóemeléshez, a drágításhoz és az újabb devalvációhoz. Vagy esetleg valamennyihez, mert a frank helyzete annyira siralmas, hogy valamennyi mentő lehetőséget egyszerre mozgósítani kell. Lehetetlen méregdrága szociális törvényeket hozni, s mégis a vállalkozóktól remélni gazdasági élet fölpezsdítését. Amikor Blum kormánya mindent megszavazott a munkásoknak, nem gondolt arra, honnan szerzi meg a fedezetre szükséges pénzt. A bevételeket túl optimisztikusan kalkulálta. (Tízmilliárddal volt kevesebb az állam bevétele, mint remélte.) A devalvációval az ipar és a magániniciatíva föllendítését akarta elérni, de a tőke és a vállalkozók visszahúzódtak az érdekeiket figyelembe nem vevő kormánytól. 80 milliárd frank vándorolt külföldre. A sztrájkok, a szociális terhek megdrágították a termelést, az elkedvetlenedett gyárosok bezárták üzemeiket, nem fizettek adót. A negyvenórás munkahét sem vált be. Az ipari termelés indexe 71-re süllyedt, holott Blum előtt 76 volt (1929 - 100), míg más országokban az ipari termelés magasra szökött, így Németországban 93-ról 105-re. A pénz fogyott, a katonai terhek nőttek, senki sem vett francia árut, a drágulás következtében a lakosság vásárlóereje nem nőtt, pedig Blum ettől remélte a legtöbbet, az idegenek elmaradtak, a frank menekült, a kiadások magasba szöktek. A francia állam 48 milliárdot vesz be és 80 milliárdot ad ki, miből fedezni a hiányt? A deficit napi 109.5 millióval nő, óránkint 4,5 millióval, —’ ez a politika katasztrófához vagy a frank elértéktelenedéséhez vezet. Naponta 1 millió frank értékű arany vándorol el. A francia ipar nem konkurrenciaképes. A frank 20 milliárdos ,,kiegyensúlyozó alapja" az utolsó fillérig elhasználódott, az alap három pénzügyi vezetője lemondott. Egyszóval: az ország negyvenmilliárddal többet ad ki, mint tavaly, tízmilliárddal kevesebbet vesz be és 80 milliárd frank visszavonult a gazdasági élettől. A drágaság nő, a gyárakat sorra bezárják, az adómorál rossz, a hadsereg pénzt sürget, a frank inog. Ez egyévi népfronti gazdaságpolitika mérlege, a legteljesebb kudarc, ami egy rendszert ért. Most már Blum is belátja, hogy könnyű a munkásságnak mindent megadni, amit csak kíván, ha az ember nem gondol arra, hogy miből fedezi a fényűző szociálpolitikát. Belátta és teljhatalmat kért az erőszakos pénzszerzésre. Egyelőre nem adták meg neki, — meglátjuk, mit hoz a jövő. — PÁLYAVÁLASZTÁSI TANÁCSADÓ könyvecske „Vezető" címen bő tájékoztatót nyújt szülőnek és az ifjúságnak egyaránt. Megrendelhető Janson Jenő, Bratislava-Pozsony, Safarik-tér 4., I. em. 6. Aza 7 korona, amely összeg bélyegben is beküldhető. <I^<M-Magyar-HIEL5P 1937 június 22, kedd* Szüllő Géza beszéde TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON Ezután Szüllő Géza emelkedett szólásra. Megjelenésekor hosszantartó éljenzés fogadta. Beszédét az átvonuló viharról mondott példázattal kezdte. — Nem vagyunk olyan nép — mondotta később, — amely kegyelemkenyérre vágják, de tudatában vagyunk annak, hogy ha a verejtékünkre, munkánkra szükség van, akkor joggal követeljük jogainkat. Nem morzsákat akarunk, hanem mindazokat a jogokat, amelyeket a békeszerződések biztosítottak számunkra. Ezután a szónok a népszövetséget bírálta. A képmutatás — mondotta — még soha nem ült úgy orgiákat, mint a népszövetségben. A népek — úgymond —• nem ellenségeik egymásnak, mert békében akarnak élni és csak élni akarnak. Az ellenségeskedést mindig a diplomaták szítják. A népeknek össze kell fogniok a diplomaták rosszakarata ellen. A népszövetség csődben van s a népszövetség palotáját nem szabad a Vatikánhoz hasonlítani, mint azt egyesek megtették, mert a Vatikán szeplőtelen, ellenben a népszövetség — szeplős. Beszéde további során a népek egyenjogúságát követeli. Jogunk van az élethez — úgymond —, ragaszkodunk mindazokhoz a jogokhoz, amelyeket a békeszerződések biztosítottak számunkra. Üres ígéretek és a külföldön terjesztett mesék nem elégíthetik ki a kisebbségeket. Az üres ígéretekkel és propagandamesékkel a nagygyűlésre hozott föliratos táblákat állítja szembe, amelyek a magyar panaszokat sorolják föl. Békében, de jogaink birtokában akarunk élni. Több mint három évtizedes parlamenti múltam bizonyítja — folytatta emelt hangon Szüllő —, hogy a testvéri együttélés híve voltam és a kormány mai elnöke is tudomással bírt arról, hogy a szlovákság védelmezője voltam. Joggal viszem tehát a harcot az ezer éven át testvéri barátságban élt magyarok és szlovákok érdekében. Gerinces, öntudatos kisebbség vagyunk és mindaddig rendületlenül küzdeni fogunk, míg eszméink diadalt nem aratnak. Hatalmas taps és éljenzés fogadta Szüllő Géza fejtegetéseit. Majd Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, a párt országos elnöke lépett az emelvényre, hogy Prágában a kormánytöbbség munkaképtelen. A koalíció olyan, mint egy szekér, amelybe lovat és ökröt fogtak, nem juthat előre. A többség nem akarja megadni Szlovenszkó autonómiáját, pedig az államalakuláskor ezt ígéretben leszögezték. Jólét, gazdasági fellendülés származna az autonómiából. Gazdasági életünk küzködik s autonómia nélkül nem jutunk ki a bajból. A szónok bírálja a kormánytöbbség módszereit és a szerinte túldimenzionált költségvetést. Ha felemeljük tiltakozó szavunkat, — folytatja tovább, — akkor ránksütik az államfelforgató jelzőt, ami nem szolgál a lelkek megbékélésére. Voltaképpen hálásak lehetnének őszinte és nyílt kritikánkért. — Bírálja a külpolitikát, amelynek Páris és Moszkva alkotja a tengelyét. A magyarok Szlovenszkón a népszámlálás adatai szerint 18 százalékot jelentenek. A terhekből ilyen arányban ki is vesszük részünket, — úgymond, — de amit kapunk, csak öt százaléknyi. Kulturális téren a magyarságnak sok igényelni valója van. Nyitrának is magyar elemi iskolát és óvodát követelünk. Kiváncsiak vagyunk, hogy Schulcz és Csömör támogatják-e majd ezt a jogos követelésünket. Az agrárok domíniuma a gabonamonopólium, a szociáldemokratáké a betegsegélyző. Amíg sérrelmeink meg nem szűnnek, addig nem adjuk fel ellenzéki álláspontunkat, hanem gerincesen, megalkuvást nem ismerő módon fogunk harcolni igazunkért. Hosszú tapsorkán jutalmazta Esterházy beszédét. dnegged , TORNA ELŐTT ODOL! Szellőzetlen szobalevegőben, természetesen nem fog tornázni, éppen úgy kéll a száj tisztántartására is gondolnia . ODOLLAL ápolni ! ODOL egyszerre üdít és fertőtlenít. A béll emetlen szájíz, ami reggel gyakran jelentkezik, eltűnik. ODOL a nyálkahártyán vékony fertőtlenítő kérget alkot, melynek hosszantartó hatása van. Beárt a reggeli tornája előtt használjon O DOLT I f Jaross: Az egyesült párt a magyar erők konzerválását jelenti Jaross elmondja, hogy épp egy esztendeje annak, hogy Érsekujvárott kibontották az egyesült párt lobogóját és most elmondhatja, hogy a tiszta lobogót győztesen hordozták végig Szlovenszkó és Kárpátalja földjén Pozsonytól Kőrösmezőig. A mi magyarságunkat — úgymond — nem lehet elpusztítani. Elvünk az, hogy az igazság csak egyforma lehet és ami igazság egynek, hasonló mértékben kell alkalmazni másra is. Minden ember nemzeti hitvallását becsüljük, de ugyanakkor joggal követeljük, hogy a magyar nemzeti hitvallást is tiszteletben tartsák. A magyarság sorsa ebben az államban kisebbségi sors. Valamikor azt mondotta Makkay református püspök, hogy a kisebbségi sors az elmúlás szomorú sorsa. De ahol teljesítik a kisebbségek iránti kötelességeket, ott nem kell tartani e jóslás beteljesedésétől. A magyar kisebbség visszautasítja ezt a pesszimista elméletet, mert élni akar és élni fog. Az egyesült párt megalakítása a magyar erők konzerválását jelenti. Ezért történelmi nevezetességű pillanat volt a két testvérpárt egyesítése. Az ellenzéki politika sziklaszilárd talaján állunk és hiába vannak a sorbontó kísérletek, nem vagyunk hajlandók könyörögni, amit követelünk, azt annak tudatában tesszük, hogy jogosan követeljük. Erkölcsi fegyvereink erejével vívott harcunkat végigvívjuk. Szlovenszkó őslakossága, a magyar kisebbség, sőt a szlovákság is harcolni kénytelen jogaiért. Urak akarunk lenni a magunk portáján. Ebben a mondatban fejezhetném ki programunkat. Percekig zúgott az éljenzés és taps Jaross beszéde végén. Petrásek: A megbékülés hívei vagyunk Petrásak Ágoston nemzetgyűlési képviselő temperamentumos szlovák beszédben ismertette a párt programját. A párt programja — mondotta — négy alappilléren nyugszik: a nemzeti gondolaton, a valláserkölcsi fölfogáson, a szociális igazságon és az igazi demokrácián. Szeretjük hazánkat és fajunkat és nyíltan tárjuk föl a hibákat. Ostoba vád, hogy államfölforgatók vagyunk. Ellenkezőleg, nem vagyunk rombolók, hanem békét akarunk. Fölöslegesek voltak a hatóságok aggodalmai a mostani gyűlés engedélyezése körül is, amit csak hosszas töprengés után adtak meg. Mi a külpolitikában is a megbékélés hívei vagyunk. Mindig hangoztattuk, hogy meg kell békélni minden szomszédunkkal. Ne az északi sarkon keressünk barátokat, hanem elsősorban azoknak nyújtsunk kezet, akiknek közelében élünk. Az ország határain belül találjon egymásra a különféle nemzetiség az egyenrangúság alapján. Nyitva is vegyesajkú vidék és bizonyítja, milyen jó megértésben élhetnek egymás mellett a különféle nemzetek fiai. Ellenzékben vagyunk, mert számos sérelem éri nemzetünket. Ezeknek a sérelmeknek el kell tűnniök, ha azt akarják, hogy teljes legyen a béke. A hitünkért, fajunkért és a kenyérért való küzdelmünkben rendületlenül kitartunk és semmi tudáspénzért nem hagyjuk cserben nemzetünket. A képviselő szavait hosszantartó éljenzés követte. Esterházy: Autonómiát SzlovenszkónakI Ezután Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, a párt országos ügyvezető elnöke mondott gyújtóhatású beszédet szlovák és magyar nyelven. — Meg kell nyiltan mondanunk, miért vagyunk ellenzékben — mondotta egyebek közt. — A mi munkánk nemcsak lázmérés, nemcsak a bajok feltárására, hanem azok orvoslására is törekszünk. Ellenzéki álláspontunk egyik oka, hogy látjuk, Turchányi: A közjogi harc — kenyérkérdés Dr. Turchányi Imre szenátor az egyesült párt programját, majd a szlovenszkói magyarság helyzetét ismertette. A békeszerződések — mondotta egyebek közt — különféle jogokat biztosítottak számunkra. E jogok nem elegendők, de legalább ezeknek a megadásához kell ragaszkodnunk a szerződések alapján. A jogegyenlőségnek meg kell lennie az állam nemzetei között. Tarthatatlan megkötés, hogy a kisebbségi jogok használatát 20 százalékos számarányhoz kötik, amiből az a helyzet áll elő, hogy egy ezerlakosú községben, ahol 200 magyar van, ezek a magyarok élhetnek kisebbségi jogukkal, ellenben ugyanakkor a nagyvárosok sokezres magyar tömegei el vannak ütve a kisebbségi jogoktól. Nem százalékos hanem lélekszám alapon kell a kérdést elbírálni. Ellenfeleink azt hangoztatják, hogy közjogi küzdelmünk fölösleges, mert elsősorban a kenyérkérdést kell rendezni. Ez nagy tévedés. A közjogi harc szorosan összefügg a kenyérkérdéssel. Ha Szlovenszkó autonómiája meglenne, ez azt jelentené, hogy legalább 150 ezer őslakos jutna megfelelő állásokba. Ez a 150 ezer tisztviselő itt költené el a pénzét. A szónok végül a magyar nőkhöz fordult, hogy a magyar nyelv rendíthetetlen szeretetét oltsák be gyermekeik lelkébe. Turchányi nagy tetszéssel fogadott beszéde után Füssy Kálmán szenátor emelkedett szólásra. Füssy a nemzeti nevelés szükségét hirdeti Beszédében a szlovenszkói népek összetartásának szükségét hangoztatta. Testvéri együttélésben élt a magyarság a szlováksággal — úgymond — ezer éven át s a történelem számos korszaka beszédes példát szolgáltat erre, például a Rákóczi-korban, amikor együtt vérzett a magyar és a szlovák. Kéz a kézben, vállvetve kell harcolni most is a jövőért. Mint gazda bírálja a gabonamonopóliumot. A gazda szerinte egy esztendei bizakodás után learatja a gabonáját, de nem sok öröme van benne, mert a termésével a gabonamonopólium rendelkezik. Nem sorol fel sérelmeket, mert azok felsorolására nem percek, hanem napok kellenének. Tartsunk össze — úgymond — a szeretet és a megértés jegyében. A magyar és szlovák anyák egyaránt ne engedjék, hogy gyermekeik nemzetiségi hovatartozásuk szempontjából elkallódjanak. A szülők neveljék gyermekeiket nemzeti öntudatra és a családban pótolják azt, amit az iskola nemzeti szempontból nem nyújt a gyermekeknek. A szenátor lendületes lelkesítő beszédét lelkes taps fogadta. A gyűlés utolsó szónoka Mihalik János főtitkár volt, aki szívhez szóló gyújtóbeszéddel fejezte be a nagy manifesztációt. A gyűlés után díszebéd volt a Králik-vendéglőben s ott számos pohárköszöntő hangzott el.