Prágai Magyar Hirlap, 1937. június (16. évfolyam, 122-146 / 4268-4292. szám)

1937-06-22 / 140. (4286.) szám

2 Érelmeszesedés, neurasthénia, golyva, mirigy-, csont-, izületi- és bőrbajok, büdések, köszvényes-csuzos loboknál CSÍZ Jöd-bröm gyógyfürdő Olcsó pausás árak az Összköltségekkel: az elő-és utóidényben 14 napra KG 760'— Otthon tartandó ivókúrákhoz 21 napra KG 1100'— CSIZI JÓD-BRÓM03 QYDOYVNI Ismertetőt, használati utasítást küld a Fürdőigazgatáség ÜSZ-KÚPELC, Ilov. A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA másebb kívánságait is teljesítette, de ugyan­akkor azt szerette volna, ha a „magáninicia­­tíva", az ipar és a kereskedelem a régi, be­vált módon fölpezsdíti az ország közgazda­ságát, a szorongatott helyzetben lévő, ta­pasztalatlan és tehetetlen kormány segítsé­gére siet, s valahogy helyrebillenti a francia nemzetgazdaság egyensúlyát. Blum kényte­len volt a francia tőke és gazdasági szakélet támogatását remélni, egyrészt, mert érezte, hogy hiányzik az az apparátusa, amely a meglévőt helyettesíti, másrészt a tőkések klikkje olyan hatalom Franciaországban, amely mélyen belenyúl a népbe, s tízmillió kistőkést mondhat a magáénak, harmad­részt, mert a népfront egyik tagja, a radi­kális párt nem engedélyezett szocializáló pénzügyi experimentumokat, azaz azt kíván­ta, hogy Blum költséges szociális törvé­nyeit összeegyeztesse a tőke, a szabadkeres­kedelem, a magániniciatíva, a francia gazda­sági és nemzeti liberalizmus rendszerével. Ez nem ment, mert a tőke visszahúzódott Blum­­tól. Ma Blum is belátja, hogy a kísérlet nem sikerült és teljhatalmat kíván, hogy radiká­lisabb szocialista politikát folytathasson a pénzügyek terén, vagy — ki tudja — a telj­hatalom védőpajzsa alatt visszatérjen a régi rendszerek klasszikus frankmentő módszerei­hez: az adóemeléshez, a drágításhoz és az újabb devalvációhoz. Vagy esetleg vala­mennyihez, mert a frank helyzete annyira siralmas, hogy valamennyi mentő lehetősé­get egyszerre mozgósítani kell. Lehetetlen méregdrága szociális törvénye­­­ket hozni, s mégis a vállalkozóktól remélni gazdasági élet fölpezsdítését. Amikor Blum kormánya mindent megszavazott a munkásoknak, nem gondolt arra, honnan szerzi meg a fedezetre szükséges pénzt. A bevételeket túl optimisztikusan kalkulálta. (Tízmilliárddal volt kevesebb az állam be­vétele, mint remélte.) A devalvációval az ipar és a magániniciatíva föllendítését akarta elérni, de a tőke és a vállalkozók visszahú­zódtak az érdekeiket figyelembe nem vevő kormánytól. 80 milliárd frank vándorolt külföldre. A sztrájkok, a szociális terhek megdrágították a termelést, az elkedvetlene­dett gyárosok bezárták üzemeiket, nem fi­zettek adót. A negyvenórás munkahét sem vált be. Az ipari termelés indexe 71-re sül­­­lyedt, holott Blum előtt 76 volt (1929 - 100), míg más országokban az ipari terme­lés magasra szökött, így Németországban 93-ról 105-re. A pénz fogyott, a katonai terhek nőttek, senki sem vett francia árut, a drágulás következtében a lakosság vásár­lóereje nem nőtt, pedig Blum ettől remélte a legtöbbet, az idegenek elmaradtak, a frank menekült, a kiadások magasba szöktek. A francia állam 48 milliárdot vesz be és 80 milliárdot ad ki, miből fedezni a hiányt? A deficit napi 109.5 millióval nő, óránkint 4,5 millióval, —’ ez a politika katasztrófához vagy a frank elértéktelenedéséhez vezet. Naponta 1 millió frank értékű arany vándo­rol el. A francia ipar nem konkurrenciaké­­pes. A frank 20 milliárdos ,,kiegyensúlyozó alapja" az utolsó fillérig elhasználódott, az alap három pénzügyi vezetője lemondott. Egyszóval: az ország negyvenmilliárddal többet ad ki, mint tavaly, tízmilliárddal ke­vesebbet vesz be és 80 milliárd frank vissza­vonult a gazdasági élettől. A drágaság nő, a gyárakat sorra bezárják, az adómorál rossz, a hadsereg pénzt sürget, a frank inog. Ez egyévi népfronti gazdaságpolitika mér­lege, a legteljesebb kudarc, ami egy rend­szert ért. Most már Blum is belátja, hogy könnyű a munkásságnak mindent megadni, amit csak kíván, ha az ember nem gondol arra, hogy miből fedezi a fényűző szociálpo­litikát. Belátta és teljhatalmat kért az erő­szakos pénzszerzésre. Egyelőre nem adták meg neki, — meglátjuk, mit hoz a jövő. — PÁLYAVÁLASZTÁSI TANÁCSADÓ könyvecske „Vezető" címen bő tájékoztatót nyújt szülőnek és az ifjúságnak egyaránt. Meg­rendelhető Janson Jenő, Bratislava-Pozsony, Safarik-tér 4., I. em. 6. Aza 7 korona, amely összeg bélyegben is beküldhető. <I^<M-Magyar-HIEL5P 1937 június 22, kedd* Szüllő Géza beszéde TUDÓSÍTÁS ELEJE AZ 1. OLDALON Ezután Szüllő Géza emelkedett szólásra. Megjelenésekor hosszantartó éljenzés fo­gadta. Beszédét az átvonuló viharról mon­dott példázattal kezdte. — Nem vagyunk olyan nép —­ mondot­ta később, — amely kegyelemkenyérre vá­gják, de tudatában vagyunk annak, hogy­ ha a verejtékünkre, munkánkra szükség van, akkor joggal követeljük jogainkat. Nem morzsákat akarunk, hanem mindazo­kat a jogokat, amelyeket a békeszerződé­sek biztosítottak számunkra. Ezután a szónok a népszövetséget bírál­ta. A képmutatás — mondotta — még so­ha nem ült úgy orgiákat, mint a népszö­vetségben. A népek — úgymond —• nem ellenségeik egymásnak, mert békében akar­nak élni és csak élni akarnak. Az ellensé­geskedést mindig a diplomaták szítják. A népeknek össze kell fogniok a diplomaták rosszakarata ellen. A népszövetség csődben van s a nép­­szövetség palotáját nem szabad a Vati­kánhoz hasonlítani, mint azt egyesek megtették, mert a Vatikán szeplőtelen, ellenben a népszövetség — szeplős. Beszéde további során a népek egyenjogú­ságát követeli. Jogunk van az élethez — úgymond —, ragaszkodunk mindazokhoz a jogokhoz, amelyeket a békeszerződések biztosítottak számunkra. Üres ígéretek és a külföldön terjesztett mesék nem elégíthe­tik ki a kisebbségeket. Az üres ígéretekkel és propagandamesékkel a nagygyűlésre hozott föliratos táblákat állítja szembe, amelyek a magyar panaszokat sorolják föl. Békében, de jogaink birtokában akarunk élni. Több mint három évtizedes parla­menti múltam bizonyítja — foly­tatta emelt hangon Szüllő —, hogy a testvéri együttélés híve voltam és a kormány mai elnöke is tudomással bírt arról, hogy a szlovákság védelmezője voltam. Joggal viszem tehát a harcot az ezer éven át test­véri barátságban élt magyarok és szlo­vákok érdekében. Gerinces, öntudatos kisebbség vagyunk és mindaddig rendületlenül küzdeni fogunk, míg eszméink diadalt nem aratnak. Hatalmas taps és éljenzés fogadta Szüllő Géza fejtegetéseit. Majd Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, a párt országos elnöke lépett az emelvényre, hogy Prágában a kormánytöbbség munkaképte­len. A koalíció olyan, mint egy szekér, amelybe lovat és ökröt fogtak, nem juthat előre. A többség nem akarja megadni Szlovenszkó autonómiáját, pedig az államalakuláskor ezt ígéretben leszögezték. Jólét, gazdasági fellen­dülés származna az autonómiából. Gazdasági életünk küzködik s autonómia nélkül nem jutunk ki a bajból. A szónok bírálja a kor­mánytöbbség módszereit és a szerinte túldimen­zionált költségvetést. Ha felemeljük tiltakozó szavunkat, — folytatja tovább, — akkor ránk­sütik az államfelforgató jelzőt, ami nem szolgál a lelkek megbékélésére. Voltaképpen hálásak lehetnének őszinte és nyílt kritikánkért. — Bí­rálja a külpolitikát, amelynek Páris és Moszkva alkotja a tengelyét. A magyarok Szlovenszkón a népszámlálás adatai szerint 18 százalékot je­lentenek. A terhekből ilyen arányban ki is vesszük részünket, — úgymond, — de amit kapunk, csak öt százaléknyi. Kulturális téren a ma­gyarságnak sok igényelni valója van. Nyitrá­­nak is magyar elemi iskolát és óvodát köve­telünk. Kiváncsiak vagyunk, hogy Schulcz és Csömör támogatják-e majd ezt a jogos köve­telésünket. Az agrárok domíniuma a gabonamonopólium, a szociáldemokratáké a betegsegélyző. Amíg sér­­relmeink meg nem szűnnek, addig nem adjuk fel ellenzéki álláspontunkat, hanem gerincesen, megalkuvást nem ismerő módon fogunk harcol­ni igazunkért. Hosszú tapsorkán jutalmazta Esterházy be­szédét. dnegged ,­­ TORNA ELŐTT­ ODOL! Szellőzetlen szobalevegőben, természetesen nem fog tornázni, éppen úgy k­éll a száj tisztántartására is gondolnia . ODOLLAL ápolni ! ODOL egyszerre üdít és fertőtlenít. A b­éll emetlen szájíz, ami reggel gyakran jelentkezik, eltűnik. ODOL a nyálkahártyán vékony fertőtlenítő kérget alkot, melynek hosszantartó hatása van. Beárt a reggeli tornája előtt használjon O D­O­L­T I­ f Jaross: Az egyesült párt a magyar erők konzerválását jelenti Jaross elmondja, hogy épp egy eszten­deje annak, hogy Érsekujvárott kibontot­ták az egyesült párt lobogóját és most el­mondhatja, hogy a tiszta lobogót győzte­sen hordozták végig Szlovenszkó és Kár­pátalja földjén Pozsonytól Kőrösmezőig. A mi magyarságunkat — úgymond — nem lehet elpusztítani. Elvünk az, hogy az igazság csak egyfor­ma lehet és ami igazság egynek, hasonló mértékben kell alkalmazni másra is. Minden ember nemzeti hitvallását be­csüljük, de ugyanakkor joggal követel­jük, hogy a magyar nemzeti hitvallást is tiszteletben tartsák. A magyarság sorsa ebben az államban ki­sebbségi sors. Valamikor azt mondotta Makkay református püspök, hogy a ki­sebbségi sors az elmúlás szomorú sorsa. De ahol teljesítik a kisebbségek iránti kö­telességeket, ott nem kell tartani e jóslás beteljesedésétől. A magyar kisebbség vis­­­szautasítja ezt a pesszimista elméletet, mert élni akar és élni fog. Az egyesült párt megalakítása a magyar erők konzerválását jelenti. Ezért történelmi nevezetességű pillanat volt a két testvérpárt egyesítése. Az ellenzéki politika sziklaszilárd tala­ján állunk és hiába vannak a sorbontó kísérletek, nem vagyunk hajlandók könyörögni, amit követelünk, azt annak tudatában tesszük, hogy jogosan követeljük. Erkölcsi fegyve­reink erejével vívott harcunkat végigvív­juk. Szlovenszkó őslakossága, a magyar kisebbség, sőt a szlovákság is harcolni kénytelen jogaiért. Urak akarunk lenni a magunk portáján. Ebben a mondatban fejezhetném ki pro­gramunkat. Percekig zúgott az éljenzés és taps Jaross beszéde végén. Petrásek: A megbékü­lés hívei vagyunk Petrásak Ágoston nemzetgyűlési képviselő temperamentumos szlovák beszédben ismer­tette a párt programját. A párt programja — mondotta — négy alappilléren nyugszik: a nemzeti gondolaton, a vallás­erkölcsi föl­fogáson, a szociális igazságon és az igazi demokrácián. Szeretjük hazánkat és fajunkat és nyíltan tárjuk föl a hibákat. Ostoba vád, hogy ál­­lamfölforgatók vagyunk. Ellenkezőleg, nem vagyunk rombolók, hanem békét akarunk. Fölöslegesek voltak a hatóságok aggodalmai a mostani gyűlés engedélyezése körül is, amit csak hosszas töprengés után adtak meg. Mi a külpolitikában is a megbékélés hívei vagyunk. Mindig hangoztattuk, hogy meg kell békélni minden szomszédunkkal. Ne az északi sar­kon keressünk barátokat, hanem elsősorban azoknak nyújtsunk kezet, akiknek közelében élünk. Az ország határain belül találjon egymás­ra a különféle nemzetiség az egyenrangú­ság alapján. Nyitva is vegyesajkú vidék és bizonyítja, milyen jó megértésben élhetnek egymás mel­lett a különféle nemzetek fiai. Ellenzékben vagyunk, mert számos sérelem éri nemze­tünket. Ezeknek a sérelmeknek el kell tűnniök, ha azt akarják, hogy teljes legyen a béke. A hitünkért, fajunkért és a kenyérért való küzdelmünkben rendületlenül kitartunk és semmi tudáspénzért nem hagyjuk cserben nemzetünket. A képviselő szavait hosszantartó éljen­zés követte. Esterházy: Autonómiát SzlovenszkónakI Ezután Esterházy János nemzetgyűlési képviselő, a párt országos ügyvezető elnöke mondott gyújtóhatású beszédet szlovák és magyar nyelven. — Meg kell nyiltan mondanunk, miért va­gyunk ellenzékben — mondotta egyebek közt. — A mi munkánk nemcsak lázmérés, nemcsak a bajok feltárására, hanem azok orvoslására is törekszünk. Ellenzéki álláspontunk egyik oka, hogy látjuk, Turchányi: A közjogi harc — kenyérkérdés Dr. Turchányi Imre szenátor az egyesült párt programját, majd a szlovenszkói magyar­ság helyzetét ismertette. A békeszerződések — mondotta egyebek közt — különféle jogo­kat biztosítottak számunkra. E jogok nem ele­gendők, de legalább ezeknek a megadásához kell ragaszkodnunk a szerződések alapján. A jogegyenlőségnek meg kell lennie az állam nemzetei között. Tarthatatlan megkötés, hogy a kisebbségi jogok használatát 20 százalékos számarány­hoz kötik, amiből az a helyzet áll elő, hogy egy ezerlakosú községben, ahol 200 magyar van, ezek a magyarok élhetnek kisebbségi jogukkal, ellenben ugyanakkor a nagyváro­sok sokezres magyar tömegei el vannak ütve a kisebbségi jogoktól. Nem százalékos hanem lélekszám alapon kell a kérdést elbírálni. El­lenfeleink azt­ hangoztatják, hogy közjogi küzdelmünk fölösleges, mert elsősorban a kenyérkérdést kell rendezni. Ez nagy téve­dés. A közjogi harc szorosan összefügg a kenyérkérdéssel. Ha Szlovenszkó autonó­miája meglenne, ez azt jelentené, hogy leg­alább 150 ezer őslakos jutna megfelelő állá­sokba. Ez a 150 ezer tisztviselő itt költené el a pénzét. A szónok végül a magyar nőkhöz fordult, hogy a magyar nyelv rendíthetetlen szeretetét oltsák be gyermekeik lelkébe. Turchányi nagy tetszéssel fogadott beszéde után Füssy Kálmán szenátor emelkedett szó­lásra. Fü­ssy a nemzeti nevelés szükségét hirdeti Beszédében a szlovenszkói népek összetartá­sának szükségét hangoztatta. Testvéri együttélésben élt a magyarság a szlo­váksággal — úgymond — ezer éven át s a történelem számos korszaka beszédes példát szolgáltat erre, például a Rákóczi-korban, ami­kor együtt vérzett a magyar és a szlovák. Kéz a kézben, vállvetve kell harcolni most is a jövőért. Mint gazda bírálja a gabonamonopóliumot. A gazda szerinte egy esztendei bizakodás után le­aratja a gabonáját, de nem sok öröme van ben­ne, mert a termésével a gabonamonopólium ren­delkezik. Nem sorol fel sérelmeket, mert azok felsorolására nem percek, hanem napok kelle­nének. Tartsunk össze — úgymond — a szeretet és a megértés jegyében. A magyar és szlovák anyák egyaránt ne engedjék, hogy gyerme­keik nemzetiségi hovatartozásuk szempont­jából elkallódjanak. A szülők neveljék gyer­mekeiket nemzeti öntudatra és a családban pótolják azt, amit az iskola nemzeti szem­pontból nem nyújt a gyermekeknek. A szenátor lendületes lelkesítő beszédét lelkes taps fogadta. A gyűlés utolsó szónoka Mihalik János főtit­kár volt, aki szívhez szóló gyújtóbeszéddel fe­jezte be a nagy manifesztációt. A gyűlés után díszebéd volt a Králik-vendéglőben s ott szá­mos pohárköszöntő hangzott el.

Next