Prágai Magyar Hirlap, 1938. április (17. évfolyam, 76-99 / 4519-4542. szám)

1938-04-24 / 94. (4537.) szám

6 Törköly József ravatalánál Fábry Viktor gyászbeszéde RIMASZOMBAT. — A csehszlovákiai magyarság nagy halottjának, dr. Törköly Józsefnek temetéséről részletesen beszámoltunk szerdai, csütörtöki és pénteki számainkban. Tudósításainkból hiányzott még Fábry Viktor eperjesi evangélikus lelkész, a Szlovenszikói Magyar Evangélikus Szövetség egyházi elnökének búcsúbeszéde. Az eperjesi magyar és német evangélikusoknak nemes ékesszólásáról országszerte ismert papjai nagy Halottunk koporsója fölött a következő gyászbeszédet mondotta: — Husvét evangéliumának angyali szavába úgy vágott a fájdalmas híradás Törköly József fiatalozásáról, mint fehér galambrajzás közé a vércselecsapás fekete villanása. — Jóformán még át sem járhatta benső lelki világunkat a föltámadásnak husvétkor mindig megismétlődő angyali kinyilatkoztatása, amelytől valamikor zengett a verőfényre váró húsvéti hajnal, amikor a táviró már szétröpítette a mi nagy-nagy bánatunkat, a mi nagy-nagy szomorúságunkat és gyászunkat, amely e haláleset nyomán mindnyájunkat ért és amely a nagyhét zsolozsmájává változtatta ajkunkon is, szívünkben is a húsvéti evangéliumot. Pedig erre a szomorú valóságra előkészülhettünk volna régóta már, hiszen hónapok, szinte évek óta féltő, aggódó szeretettel néztük és láttuk, mint szegődik egyre jobban közvetlen közelébe a halál és hogy már csak az időpontot válogatja meg, amikor majd magához öleli egészen ennek a nagy léleknek és szellemnek egyre jobban romló porsátorát, amikor majd halálra fogja szorítani fagyos csontkezével ezt a hűséges, csupa szeretetből alkotott, áldott, nemes jó emberi és baráti szívet. És most, amikor már szomorú valósággá lett, amitől féltünk és amitől remegett a lelkünk, most úgy érzem, mintha a próféta siralma zokogna ki az elmúlt ünnepnek hangulatából és mindnyájunknak a lelkéből. . . elesett a mi fejünknek koronája . . . oda van a mi szivünknek öröme . . .!“ És érzem azt is, hogy ez a prófétai szó állapítja meg a legtalálóbban és a legigazabban azt, hogy mi volt nekünk Törköly József, mit jelentett nemzetpolitikai, kulturális, társadalmi, szociális és gazdasági életünkre nézve egyaránt a Megboldogult, — valóban fejünknek koronája volt ő — és megállapítja ez az ige azt is, hogy milyen mélyséséges bennünk az az érzés, amellyel nagy halottunkat siratjuk és gyászoljuk: bizony oda van a mi szivünk öröme! — Siratjuk és gyászoljuk azonban mi itt élő magyar evngélikusok külön is, akiknek szövetségi életében — annak megalakulásától kezdve szive utolsó dobbanásáig — áldozatos alapító tagja, lelkes, buzgó híve, mindvégig bölcs irányítója és vezetője volt. — Ha igaz az, hogy a kisebbségi sorsban élő népek és egyházak igazi vezető egyéniségeinek és valóban kimagasló alakjainak élete és sorsa: harc, küzdelem és önfeláldozás, akkor ezt kétszeresen vonatkoztathatom nagy halottunkra azzal, amivel a Szlovenszkói Magyar Evngélikus Szövetség és a magam nevében is elbúcsúzom Tőled, példát adó vezér, nemes szivü, ha testvér. Te mindig álltad a harcot, nemesen küzdötted végig mindig soraink élén, mindig közöttünk és érettünk. Megtartottad a hitet és a jó lelkiismeretet. Ha voltál mindenkor és mindenekben mindhalálig, azért hitel hisszük, hogy megdicsőült lelkedre vár az örök áldások jutalma. A tavaszi kúra fiatalító kúra! Egészségünk a legdrágább kincsünk, ezt megtartani a legfőbb kötelességünk! Korunk életviszonyai sok olyan betegséginek az okozói, mint bélrenyheség, aranyér, savtúltengés összes kellemetlen következményeikkel, fekélyképződés, reuma, köszvény, hólyag, vese és az annyira veszélyes cukor, rákbetegség. A természet az emberiségnek gondos előrelátással egyszerű, természetes és bevált gyógy- és óvszereket ajándékozott, hogy egészségüket megóvhassák. Bebizonyítható, hogy 300 éve küldik szét az egész világba, az egész orvosi kar által annyira kedvelt Bilini Sauerbrunn Saidschitzi keserű vizet. Ami évszázadokon kesresztül bevált, annak a jóságát nem kell külön bizonyitani! Ezért mindenkinek ki kell használni a természet drága kincseit. Különösen a tavasz, mely az egész természetnek csodálatos újjáéledését jelenti, alkalmas a Bilini Sauerbrunn vagy Saidschitzi keserűvíz ivókúrára. E kúra által a a szervezet megtisztul a salakoktól, a vért és a nyirokérrendszert alkali tartalékokkal látja el, az egész szervezet újjáéled. A beteg azonban kérdezze meg háziorvosát. Igyon naponként kedve szerint Bilini Sauerbrunnt vagy Saidschitzi keserűvizet és ettől az egyszerű házikúrától új életenergiát, fokozott ellenállóképességet szerez és meggátolja az időelőtti öregedést (érelmeszesedés). Mérget szervezetből eltávolítani, az élet meghosszabbítását jelenti! 1834 TEXGAI-MAGIOMI-HIRL^ I 1938 április 24, vasárnap* Hogyan lett a pozsonyi német könyvkereskedősegédből a múlt század végének egyik legjelentősebb magyar könyvkiadója? A kilencven éves korában elhunyt Stampfel Károly érdekes életpályája ■ Jókai Mór, Kossuth Lajos és Pulszky Ferenc levelei a nagyértékű Stampfel-hagyatékban POZSONY. — Csütörtökön délután helyezték örök nyugalomra a pozsonyi őslakosság nagy részvéte jegyében a kilencvenéves korában elhunyt Stampfel Károly volt császári és királyi udvari könyvkereskedőt, akinek emlékét a magyar művelődéstörténetben megőrzik most már azok a könyvek, amelyeknek kiadását ő tette lehetővé. Patriarkális éveiben is szép öreg uras alakját érdemes még egyszer felidéznünk, mert Stampfel Károly élete is egyik legszebb példa volt arra, hogy a régi világban miként tudott hatni a magyar géniusz átformáló ereje olyan emberre, aki alapjában véve — mai szóval élve — „fajtiszta" német származású volt és a német kultúrán nevelkedett fel, de aki mégis maradéktalanul magába szívta a magyar élet levegőjét. Stampfel Károly típusa volt azoknak a régi pozsonyi németeknek, akik nyelvükben, kultúrájukban megmaradtak németeknek, de lélekben közösséget vállaltak a magyar sorssal. Ősei évszázadok óta éltek Pozsonyban; egykor dr. Ortvay Tivadar, Pozsony legalaposabb történésze akarta megírni a híres magyar könyvkiadó családi krónikáját. A pozsonyi belvárosi telekkönyvben már 1439-ben szerepelt a család egyik őse, Stampfel Vencel mint belvárosi háztulajdonos. De a városi levéltárban őrzött, a tizenharmadik századból fennmaradt egyik iraton is felbukkant a Stampfel név. A családi okmányok hiánytalanul a tizennyolcadik század elejéig vanak meg visszamenőleg. Egy pozsonyi könyvkereskedő „megtanul dolgozni" Stampfel Károly a pozsonyi német reálban hat osztályt végzett kitűnő eredménnyel. Szülei vagyontalanok lévén, a rendkívül jóeszű, értelmes fiú a kereskedői pályára lépett és egy Krapp nevű ember könyvkereskedésében tanulta ki a szakmát. Mint könyvkereskedősegéd ezután több évig tökéletesítette magát Németországban, ahol — miként erre többször hivatkozott, — „megtanult dolgozni". Pozsonyba visszatérve, Wigand Móric könyvkereskedésében kapott állást. Wigandtól 1873-ban — huszonötéves korában — adósságra megvette a könyvkereskedést. Ez ugyan régi könyvesbolt volt, — a levéltári adatok szerint a 19-ik század elején alapította egy Kampf Sándor nevű könyvkötő, aki Schweinfurtból szakadt Pozsonyba s itt megtelepedett — és akkor már igen pangó és elhanyagolt üzlet volt. Szorgalmával, vállalkozó szellemével azután ezt a kis üzletet a régi Magyarország egyik legnagyobb könyvkiadó cégévé fejlesztette. Az első kiadványok Az első könyv, amit az üzlet átvételének évében, még 1873-ban kiadott, német nyelven irt magyar nyelvtan második, javított kiadása volt. A könyv, amely akkoriban 40 krajcárba került, szerencsés indulás volt, mert még ugyanabban az évben megjelentette a nyelvtan harmadik kiadását. Az első években főleg gyakorlati jelentőségű könyveket adott ki, szótárakat, nyelvkönyveket s kiadta Dohnányi Ernőnek, a világhírű zeneszerző édesapjának, — aki a pozsonyi katolikus főgimnáziumban volt tanár, — gyorsirási tankönyvét. Később iskolai célokra nagy fali- és kis kézitérképeket adott ki; ezek voltak az első, Magyarországon kiadott térképek. A következő évben az ifjúság részére „Könyvesház" sorozatot indított, amelynek keretében kiadta Jókai Mór több művét is. Jókaival élénk összeköttetésbe került s nemsokára sajtó alá rendezte Jókainak „Szabadság a hó alatt" című regényét német fordításban. „Jókai jön !“ Stampfel Károly, aki 1876 augusztus 17-én megkapta a „királyi akadémiai könyvkereskedő" címet (a „császári és királyi udvari könyvkereskedő" címet 1883 január 22-én kapta meg), 1879 január elején meghívta Jókai Mórt Pozsonyba és a Pressburger Zeitung, amely akkor Pozsony hivatalos lapjának számított, „Jókai kommt!" címmel közölte elsőnek az örvendetes hírt. Két nappal későbben a Pozsonyvidéki Lapok is átvette a hírt: „Ezen valóban magas látogatást városunk főleg azon szerencsés körülménynek köszöni, hogy Jókai regényeinek német fordításai ezentúl derék könyvkereskedőnk, Stampfel Károly kiadásában jelennek meg. A látogatást a világhírű író tavaszra ígérte". A Westungarischer Grenzbote 1879 április 16-iki számában hosszabb cikkben számolt be arról, hogy a városi színházban tervezett Jókaiestét, amelyen Jókai egyik színművét mutatták volna be, nem tarthatják meg, mert Pozsonyban sem magyar színészek, sem megfelelő magyar műkedvelők ez idő szerint nem állnak rendelkezésre s ezért úgy határoztak, hogy a Jókai-darabot német nyelven fogják előadni az uralkodópár ezüstlakodalma alkalmából. Az újság megemlíti, hogy Stampfel Károly Budapestre utazott, ahol Jókaival személyesen közölte ezt, aki igen sajnálta a magyar előadás elmaradását, de egyúttal örömmel bejelentette Stampfelnek, hogy a Pester Journal Schnitzler nevű szerkesztője éppen most fejezte be színdarabjának német fordítását.. . Siratjuk és gyászoljuk azoban mi itt élő azonnali lement a Franklin-nyomdába, úgyhogy Stampfel még a nyomdafestéktől friss könyv egyik példányát hazavihette Pozsonyba s itt a német színtársulat rövidesen elő is adta „Held Pálffy" címen Jókai új színművét. UgyanPAIM BEACH az amerikai mosószövet minden jobb szabóságban kapható! Fölerakat: AntylolZii, Iralia I., Masná 19. ebben a számban bejelenti a lap, hogy Jókai, aki a húsvéti ünnepeket Bécsben tölti, visszatérőben félbeszakítja útját Pozsonyban, ahol előadást tart a szegedi árvízkárosultak javára. A „Szabadság a hó alatt" című regény német kiadása után Stampfel Károly még Jókai Mór több regényét kiadta német fordításban, köztük a Rab Rabit is, amelyet Mikszáth Kálmán a legkiválóbb Jókai-regénynek tartott. Kossuth és Pulszky emlékiratai A következő évben, 1880-ban Stampfel Károly merész vállalkozásba kezdett. Kossuth Lajos és Pulszky Ferenc emlékiratainak német nyelven való kiadását határozta el. Kossuth emlékirataiból még ebben az évben jelenik meg az I. kötet „Meine Schriften" címmel, Pulszky emlékiratainak pedig I. és II. kötete „Meine Zeit" címmel. E tette után a Westungarischer Grenzbote azt írja Stampfel vállalatáról, hogy Bécs és Lipcse legkitűnőbb hasonló kiadóvállalataival is felveheti a versenyt Kossuth Lajos emlékiratainak II. kötete 1881- ben, III. kötete 1882-ben jelent meg, Pulszky Ferenc emlékiratainak III. kötetét 1881-ben, IV. kötetét pedig 1883-ban adta ki. Stampfel Károly az emigrációban élő Kossuthtal és Pulszky Ferenccel is, mint a Budapesten élő Jókai Mórral, állandó levelezést tartott fenn és e kultúrtörténeti szempontból ma nagy értékkel bíró levelek szintén ott vannak Stampfel Károly hagyatékában. Kossuth Lajosnak 1880 február 22-én Stampfel Károlyhoz intézett leveléből közöljük a következő sorokat: „Das Interesse der Schriften, die Sie Ungarns Bürgern deutscher Zunge zugänglich zu machen unsternahmen, ist glücklicherweise nicht von meiner geringen schriftstellerischen Fähigkeit abhangig. Was ich dem Publicum biete, ist nicht sowohl mein Werk, als vielmehr ein Rechnunglegen darüber, wie die ungarische Emigration im Exil ihre Pflichten für das Vaterland aufgefasst, wie sie Ungarns gutes Recht im Angesichte der Welt vertrat während die Nation daheim zum Schweigen verdammt sich befand und wie sie die Wiederverwirklichung jenes guten, unverfahrbaren Rechtes an die Momente der Weltgeschichte anzuknüpfen sich bemüht." Kossuth Stampfel Károllyal németül levelezett, éppígy Jókai is. Az első magyar nyelvi tudományos zsebkönyvtár Mindezek a kiadványok a Stampfel-céget hamarosan kiemelték lokális jelentőségéből és megtörtént az a csoda, hogy a kiegyezés utáni korszakban egyre nagyobbarányúvá fejlődő Budapest centralizáló hatása ellenére is sokáig Pozsony volt a magyar könyvkiadás egyik legfontosabb központjá. Stampfel Károly vállalkozó kezdeményezése 1883-ban megteremti a „Magyar Helikon" könyvsorozatot, amelyet azzal a céllal indított útjára, hogy „a magyar ifjúság és a művelt közönség láthassa azon dicső jellemeket, jeles férfiakat, akik magyar nyelvünk és irodalmunk, tudományunk és nemzeti kultúránk felvirágoztatásán lankadatlanul működtek és a nemzeti jólét szegletkövét alkották". A különböző könyvsorozatok közül, amelyeket megindított, az idősebb nemzedék emlékezetében még ma is élénken él a Stampfel-féle Tudományos Zsebkönyvtár sorozata, amely úttörő vállalkozás volt akkoriban Magyarországon. Stampfel rövid idő alatt 160 tudományos kis kézikönyvet adott ki a legkülönbözőbb tárgyról, a nemzetközi jogról, az alkotmánytanról, a kereskedelmi jogról, a szociológiáról, az etikáról, a meteorológiáról, a magyarság őskoráról stb. Amit mostanában a Magyar Szemle Kincsesháza kis könyvei jelentenek, ezt a szerepet töltötte be a századfordulón Stampfel Károlynak a tudományok népszerűsítését célzó magyar vállalkozása, amelynek sikerében a sorozat megindulásakor bizony szakkörökben alig bíztak. Ugyanakkor persze Stampfel Károly tovább folytatta a megkezdett más sorozatokat is: „Ifjúsági Könyvtár", „Ifjúsági Színház", „Leányok Könyvtára", „Nemzetünk nagy költői" címen jelentek meg ezek a sorozatai. A szellem munkásai közül tekintélyes gárdát gyűjtött maga köré, akiknek munkásságát mindig igénybe vette, de akik őbenne is mindig lelkes, áldozatkész támogatójukra és pártfogójukra találtak. Az ifjúsági írók közül Gaál Mózes, Benedek Elek és Tábori Kornél könyveit adta ki különösen szívesen és több könyvét adta ki Thaly Kálmánnak,a Rákóczi-kor lelkes kutatójának is. Könyvkiadásai intenciójával mindenkor bebizonyította, hogy német származású ember létére is lelkét teljesen áthatotta a magyar történelem küzdelmeinek emléke és a magyar kultúra szeretete és nagyrabecsülése. Ha életében nem is tudott sohasem teljesen hibátlanul magyarul, az általa kiadott könyvekbe vitte bele nagy szeretetét a magyarság iránt és ezt az érzését haláláig megőrizte. Harminc éves kiadói jubileuma után két év múlva, 1905-ben — belebetegedvén a szakadatlan munkába, — visszavonult. Pedig akkor még csak ötvenhét éves volt (harminchárom évvel ezelőtt), orvosa azonban már régen kérte, hogy vonuljon vissza, vagy legalább is mérsékelje a munkát. Ez indította őt arra, hogy kiadóvállalatát eladja a Révai Testvérek részvénytársaságnak, amely azóta is Magyarország egyik tekintélyes könyvkiadóvállalata. A magyar könyvkiadás tekintetében Stampfel Károly 32 esztendős könyvkiadói munkássága egyúttal Pozsony magyar kultúrtörténetének is egyik legszebb fejezetét jelenti. A kilencvenéves öregúr, akit most eltemettünk, német származása létére is közöttünk hagyta emlékével azt a csodát, amely őt lélekben magyarrá alakítva, örökké egybeforrasztotta a magyar múlttal. KÖRNYEI ELEK. Fala Tamás: FELEDÉS Van százesztendős feledés, Van ezeréves feledés, Mind olyan könnyű, egyedül Az első tiz-husz év nehéz. Mig a halott vár valakit. Csak addig érzi lenn a bút, Ameddig meg nem szokja, hogy Már nem sirdomb, csak gyalogút. Czél Jenős A temetőn olvad a hó Arany foltok, arany bogarak Villóznak a sír márványokon. Halálba hígult ember-rokon. Látod-e az ibolyás tavaszt Gyökér-csókoló rögök alatt? Feketén csipkézett fát vallat A szél. Ma a halál nászágya kivirult, mint uj asszony vágya. Cipruságon rigófészekből Kicsattog az élet-induló. A barackfa holnap viruló, Mint gyermekszáj az anyakeblen. Valaki akkor sirt legszebben, Mikor barackmagot hullajtott El a temető közepébe. És majd barackvirág kelyhébe Csillog a hullák átszűrt szeme, Méhek, darazsak ezer neme Mintha csendesmisét zsonganak szólnának halk szivü harangok. Márvány, fejfa, temető-rangok. Itt nagyságos ur koponyáján. Ott egy csavargó éhes száján Mozdulnak a tavaszi rögök És a temető* olvad a hó.