Pro Minoritate, 1999 (1. szám)

ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK Az újra induló Pro Minoritate első számát tartja kezében az olvasó. De ez pusztán sajtótörténeti érdekesség, reményeim szerint a lapot ismerők és olvasók, a korábbi számokhoz hasonlóan, a te­matikus gazdagságot és szemléleti sokszínűséget fogják most is értékelni. Változott a szerkesztő­ség és a főszerkesztő személye is, de a változás lényege nem az, hogy kik szerkesztik a lapot, ha­nem az, hogy milyen politikai körülmények szabják meg régiónk kisebbségeinek létfeltételeit. Tíz évvel a rendszerváltozás után már kirajzolódik, milyen nemzetközi környezetben élnek majd régiónk többségei és kisebbségei, melyek azok a változások, amelyek markánsan megkülönböz­tetik a következő évtizedeket a magunk mögött hagyottól. Térségünk történelmében Kelet- és Közép-Európában a nemzetek határai sohasem estek egybe az államok határaival. Csak az utóbbi években vált egyértelművé, hogy a különböző történelmi örökségek okán a térség államai között jóval nagyobbak a különbségek, mint azt korábban felté­telezték. Az 1989-es fordulat nagyobb szabadságot hozott a kisebbségeknek, de vele a nemzeti többség nacionalizmusa is erőteljesebben bontakozhatott ki. Ezért elengedhetetlennek tartjuk, hogy mindjárt itt az első számban és a későbbiekben is próbáljunk rávilágítani a térség népeinek mint államalkotó nemzeteknek fejlődési problémáira, görcseire. Az új helyzet megoldására nem volt és azóta sincs a Nyugattól készen átvehető recept. A nemzeti önrendelkezés fogalmának bi­zonytalan státusa, a teljes önrendelkezés hiánya, illetve a kisebbségi nemzeti identitások vállalá­sának megakadályozása következménye és oka is, hogy a térségben minden nemzettudat sérült. Viselkedjenek bárhogyan is a kisebbségek, puszta létüknél fogva konfliktusforrást jelentenek az érintett államok politikai életében. Igaz, ennek mértéke az adott országtól függően változik. Jo­gos igényük a kisebbségek politikai érdekképviseleteinek, hogy a térség stabilitása és az adott or­szágok határainak változatlansága akkor garantálható, ha a kisebbségek rendelkeznek azokkal az egyéni és kollektív jogokkal, melyek gyakorlása révén megőrizhetik kultúrájukat, önazonosságu­kat, nyelvüket. Nézzük, mi változott az elmúlt évtizedben! Ma már térségünk egy részére igaz, hogy a határok jelentősége megváltozott. Kiegészítve avval, hogy az európai integrációt választó és arra komo­lyan esélyes országokban a decentralizáció és a szubszidiaritás elve kötelező gyakorlatként jele­nik meg. Komolyan veendő a feltételezés, hogy szűkebb térségünkben, a Kárpát-medencében Magyarország/Budapest részben földrajzi, részben gazdasági okok miatt regionálisközpont-sze­­repet játszhat. Ez tíz éve még csak remény volt, ma arra kell készülnünk, hogyan feleljünk meg ennek a lehetőségnek, illetve hogyan használhatjuk fel kisebbségeink javára. Visszatérve lapunkhoz, olyan számokat tervezünk, ahol az állandó rovatok mellett azokat a te­matikus kérdéseket kívánjuk körüljárni, amelyek, a szűkebben vett kisebbségi kérdéskör mellett, a régió problémáit értőn és elemezve mutatják be. Ezért az első, a nemzeti tudattal foglalkozó és a regionális különbségeket bemutató szám után a Balkán-félszigetre jellemző nemzetépítési straté­giákat, a múltban létezett autonómiaformákat és azok jövőbeli esélyeit, majd a harmadik szám­ban az elmúlt tíz évben lezajlott gazdasági átalakulás társadalmi következményeit próbáljuk több oldalról bemutatni. Alapítványunk kuratóriuma a lap újraindításával lehetőséget adott a határokon innen és túl élő társadalomtudósoknak, a kisebbségi kérdés szakértőinek, hogy elemző munkával, vitát provoká­ló jobbító szándékkal szót emeljenek régiónk magyar és nem magyar kisebbségeiért. Köszönöm, ha velünk tartanak. Záhonyi Botond

Next