Pro Minoritate, 2003 (1-4. szám)
2003 / 2. szám - VESZÉLYEZTETETT KISEBBSÉGEK - Pozsony Ferenc: A moldvai csángó-magyar falvak társadalomszerkezete
A moldvai csángó-magyar falvak társadalomszerkezete ségnek (Gemeinschaft) nevezte az emberek azon csoportját, akiket nagyon szoros személyes és természetes kapcsolatok fűznek össze, s mely belső fejlődés révén organikus módon jön létre. Tönnies a tradicionális csoportokra és falvakra jellemző közösség terminus mellett bevezette az úgynevezett társadalom (Gesellschaft) fogalmat is, mely szerinte elsősorban a városra, a modernebb társadalmakra vonatkoztatható. A társadalom tehát a jogilag független egyének szabad társulásából jött létre, tagjait szerződéses viszony fűzi össze, elsősorban személytelen cserekapcsolatok dominálják, intézményei mesterségesek, s organizált jellegű. Ferdinand Tönnies művében azt a folyamatot nevezte modernizációnak, mely során a reciprocitáson alapuló közösségi kapcsolatok fokozatosan visszaszorulnak, s egyre inkább az individualizmus, az egyéni életpálya-építés nyer nagyobb hangsúlyt az emberek között. A modernizáció révén létrejövő társadalomban elsősorban a piaci viszonyokkal számoló, formalizált csere domináns, mely egyúttal összekapcsolódik a szerepszegmentáció folyamatos megerősödésével.5 A magyar társadalomtudósok szerint a tradicionális közösségek szétbomlásának kezdete és gyökeresebb modernizációja között még egy másik jellegzetes folyamat, a polgárosulás is hatott.6 A hazai liberális értelmiségi diskurzusokban a polgárosodás terminus viszonylag korán, már a reformkorban megjelent, de csak később, a két világháború közötti időszakban vált meghatározó fogalommá. A magyar népi írók és szociográfusok az 1930-as években elsősorban a polgárosodás hazai megkésettségével vagy hiányával magyarázták a paraszti közösségek megrekedtségét. A magyar elit jelentős része már a két világháború közötti korszakban felfigyelt az emberi kapcsolatok gyökeres és gyors átalakulására, az urbanizáció és az iparosítás elkerülhetetlen kihívásaira. Már akkor egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a polgárosulás hatására fokozatosan megváltozik az emberek mikrokörnyezete, s a folyamat eredményeképpen a közösségi ember fokozatosan egyénné, állampolgárrá válik. Eltávolodik helyi közösségének értékrendszerétől, életpályáját már nem a lokális és a vérségi alapon szervezett csoport által szigorúan ellenőrzött normák szerint, hanem szabad egyénként, saját döntése alapján tervezi meg. Az individualizáció együtt jár ugyanakkor azzal is, hogy egy személy helyét a társadalomban már nem a családjától örökölt státusz dönti el, hanem azt elsősorban egyéni teljesítménye határozza meg és jelöli ki. A polgárosodás hatására gyökeresen megváltozott a gyermeknevelési eszmény, s a falusi szülők is egyre nagyobb hangsúlyt fektettek gyermekeik sokoldalú oktatására. A változás gyökeresen érintette a lakáskultúrát, mivel rurális közegben is meghonosodott a kényelmet és a védelmet nyújtó polgári otthon eszménye, s hatására a családi hajlék területe specifikus életfunkciók szerint tagolódott: például megjelent a nappali, a háló, gyermek- és fürdőszoba stb. Városi minták hatására falvakon is gyökeresen megváltozott a higiéniai rend, s tovább folytatódott a ruházat differenciálódása: például megjelent a munkavégzés, a hétköznapok és az ünnepek idején használt viselet. A közösségi életforna szétesése nyomán fokozatos