Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1845 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-05 / 1. szám

szorult szegény emberiségnek egy ponyvasátort sem bírnak a­ hamudombon felütni. A' kötheni egylet, míg régit rombolni, míg repristinátiókat kell halomba dönteni, addig igen hatalmas; minden régi elporlik lába nyomai alatt, de ujonan­ építéshez anyaga nem levén, nevetsé­gesen megszorul mindannyiszor, valahányszor csak egy nyomorult tűzhelyet akarna is felrakni. Minthogy pedig valami positivum egyedül csak egy más positivum mellett nélkülözhető: látni­va­ló, hogy ezen pártnak egy­oldalas irtása alatt előbb-utóbb kiveszne minden egyházi, minden ke­resztyén elem, vagy pedig folytonosan föleresztve és higítva a keresztyénséget, végtére is csak sótlan és erőtlen leve maradna meg, mint kórházi leves, az emberiség számára. Nem nehéz e­ párt­nak is jövendőjét eltalálni. Positiv benső ereje, mellyel a' kor éledő egyházi szellemét leverhetné, nem levén, győzni nem fog. Irányt ugyan nehe­zen ha változtat, mert a' tagadások pártatlan ten­gerén nincs, nem lehet positiv pont. Egy új vilá­got keresve — melly földünkön nincs — majd halad, vitorláit szilaj szél dagasztja ; igy röpül el sebesen minden positiv part és kikötő mellett, — igy keringet, míg az idő nagy tengere el nem nyeli. — Magyarhoni egyházunkban e­ túlzó párt tán legnagyobb számmal van, csakhogy nem annyi tudományos készülettel, mint Poroszhonban, — nem is tiszta kitűzött elvből, hanem inkább — mint nálunk szokás — könnyebbség kedvéért. Miért? — Honunkban, hogy magát valamellyik pap meginassa, és minden hivatalos hatását elve­szítse, erre legközelebb út — kivált műveltebb helyeken — az, hogy hallgatóival, a' confessiók kopár utján, a' régi dogmák mezejére járjon le­gelni,'s ennek néhány, még fönálló száraz kórója tövében keressen eledelt. — Mennyi tudomány, mennyi szónoklati ügyesség kívántató pedig ahoz, hogy valaki ez elhagyott tarlókon kalászokat szed­hessen, mutatja Tholuck, Hamis, Krummacher, és sokak példája, kik e' régi festményekre annyi mély tudomán­nyal, annyi alapos készülettel tu­dának némi eleven szint mázolni. A' mi fiatal pap­jaink kivált, egyet fordítnak a­ dolgon, 's a­ he­lyett, hogy a' keresztyén vallás positivumát ol­vasztanák bele vallásos nézeteikbe, — vagy meg­fordítva, — a­ helyett, hogy ennek annyi százados szegletességeit tudományosan köszörülnék : egy vallást hirdetnek, de ezt is csak vasárnaponként — melly Jézus vallása mellett csak ugy áll erős­ségül, mint állhatott szemközt Athénében sz. Pál­lal a­ görögöknek ismeretlen istene.— Egy Wim­mer szájában — például — igenis győz és emel nálunk is a­ népszerű, szó szerint vett symbolis­mus, mert ő egyedi mély tudományosságát és — a* mi csudálatos — független szabad lelkületét foglyul tudta vinni az igének, de hidegebb szel­lem 's kevesebb lelkesedés mellett, — száraz, lelketlen előadás leple alatt — kérdem — mi is lesz symbolumainkból?— Visszatér a' protestáns papnak nem termett fiatal vagy vénebb lelkész a' száraz helyekről, hol csak a' hit véres töviskoro­nája virít, és virágokat keres magának a'rationa­lismusnak — ha ez sincs — a' sentimentalismus­nak nyíltabb mezején. — Az erős positivitást majd embereinknek mélyebb és érettebb tudomá­nyos készülete termi meg. E' két túlzó párt között középen áll az úgyne­vezett mozgalom-párt,— nem haladáspárt , — mert a' szoros értelemben vett haladás minden régi terhet kihány hajójából. A' mozgalom a' régi és új között forog, mint egy örvény, me­ly szint­annyit sodor le magába a' múltból, mint a' mennyit lenyel a­ jövendőből. A­ haladás csak előre néz és tart, a­ mozgalom néz múltat, jelent és jövőt. Még most kevesen vannak ezen a' párton, számuk nem nagy, de azért a­ kevés szám nagy erőt fejt ki; az erő abban a­ biztos reményben áll, hogy ellentéteik egy magasabb egységben kiengesztel­hetők idővel mind. Mozgalom-pártnak lehet ne­vezni azért is, mert az idő és történet érthető mozgalmaihoz csatlakozva, az unió nagy eszmé­jét magához tisztán felölelve, valami szép ujat akar teremteni, a­­nélkül, hogy az egyház histó­riai alapját megtagadná, vagy a­ régi tökéletlent előbb ki akarná hordani az egyházból, mielőtt he­lyébe valami új tökélyesbet felállíthatott volna. — Elve: A­ f önállóbeli tovább­fejlesztés. Eddig átalában két főirány tört magának utat e­ párt kebelében, mellyek közöl bár mindegyik egy oldalra kanyarodjék ki, de azért, kivált az egyiknek, magva igen egészséges. Ők a­ fenál­lóból két induló­pontot jelöltek ki, mellyből to­vább­ fejleszteni akarnak: az egyik kijelöli az átalános keresztyénség elvét, a­ másik inkább az evangelicus egyházét. Ezért az első közvetlenül az irást választá alapul, a­ másik inkább az ágos­tai hitvallásra nehézkedik. Az első eltisztít, el­hord a' keresztyén egyházról minden emberi ro­mot, minden későbbi építményt, a­ másik csak a 1 confessionalis szárnyat akarja tovább rakni Egyet­ért mind a1 kettő annyiban, a­­mennyiben mind a1 kettő tovább akar építni; csakhogy az egyik elébb, a­ másik hátrább kezdi; az egyik inkább ujat al­kotni , a­ másik inkább már a­ meglevőt szándé­kozik tovább­ fejleszteni. Természetesen még súrlódni kell egymás között a­ két iránynak, mi­előtt egy közös vágásban haladhatnak. Az első­nek orgánuma a­ Breslauban megjelenő Prophet, a­ másikénak lehet biztosan mondani a­ gnadaui paptanakodást ís) Pastoral-konferenz. A­ mozgalom pártnak a­ Próféta által képvi­selt fractiója egyedül az írásra épít, míg a' sym­bolumokat a' régi evang. egyház most már nem .) A' diákos konferentia helyett tán nem volna rosz elfo­gadni a' becsületes magyar tanakodást? D.

Next