Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-01-13 / 2. szám
, r most oly szükség gyanánt tűnik föl, melyet elutasítani nem lehet, sőt hazánk szebb jövője mielőbbi földerítéséhez való járulás által lehet csak kielégíteni. Az isteni gondviselésnek a tiszáninneni ref. egyházkerület választói által kimutatott intézkedése ugy akará, hogy ez idő szerint én állíttassam, mint világi főgondnok a sárospataki főiskola ügyeinek vezetésére.—Ragyogó elődök nyomait látom magam előtt, a herényiektől, a fejedelmek korszakán keresztül , Dobó , Bocskay , Vay, Lónyay, Teleky, Patay, Szathmári nevekben. Velem való szent emlékezetökböl erőt merít lelkem, hogy ugy cselekedvén, mint ők cselekedtek' nem fogok tenni haszontalan szolgálatot. Reménytől dobogó szívvel emelem föl annak okáért szózatomat honunk nemesérzésü fiai s leányai előtt, ezen, némi áldozatot igénylő, de koránsem megbizhatlan feladat pártolására, kivitelére. Alapítványt kérek, mely kamataival a mivelődésnek, a szép hazaiságnak hajtson jövedelmet, kérek a jelenkor lelkeseitől a jövendőkor serdültjei számára, és nem kevesektől, hanem sokaktól, mindnyájunktól; mert kénytelen vagyok föltenni, hogy a közönségesen bevallott szükség fölismerteti magát, s magasabb eszmélettel vonz vállvetésre, együttmunkálásra; s a mi nem telik egytől, nem lesz sok többnek, könnyű lesz pedig valamennyinek. Azon hiedelemben, hogy az autonóm protestáns egyház egyik nevezetes iskolájában, melynek életelve a szabad tanítás, a célba vett intézkedéssel tetemes lendület fog adatni a hazai tudományosságnak, intézem e fölhívást a prot. egyház minden buzgó híveihez oly őszinte kéréssel, hogy sükeréről 1861. év ápril 24-ik napjáig, címem alatt Sárospatakra utasítandó válaszában tudósítani szíveskedjék. Kelt Sárospatakon, 1860. dec. 23-kán. B. Vay Miklós. Ha gyöngeségem tudata nem tiltaná is felszólalni ott, a hol egy Vay nemcsak szava, de tette súlyát is a mérlegbe etve szólott, maga az ügy olyan, hogy hitfeleinknek annak szükséges voltát, üdvös következését mutogatni akarni, tökéletesen annyi volna, mint vizet hordani a Dunába. Avagy van-e lapom olvasói közt ember, kit csak figyelmeztetni is kellene, miszerint az uj constitutionalis életre támadt honban iskoláinknak vissza kell ismét okvetlen foglalatok azon tért, melyet 1848 előtt ifjainknak a honi ügyek vezetésére történt képesítése által oly dicsőségesen betöltöttek ? Szükséges-e fölemlítenem azon áldásokat, melyek a jogi tanulmányok intézeteinkbeni virágzásából a honi tudományra általában, egyházunkra különösebben kiáradtak ? — Ki régi viszonyainkat ismerte, áldozattal is visszahajtja iskoláink régi dicsőségét, ki nem ismerte, az újabb iskolai rendszer abbeli hiányait, maga vagy gyermekei nevelésében fájdalmasan tapasztalhatta. Ahol az ügy maga oly hangosan szól, ott nem szóra, hanem tettre van szükség, s azért báró Vag ö excellentiája kétségkívül a dolog kellő végét fogta, midőn a lelkes felszólítással be nem érve a szent célra történendő aláírást, maga és neje részéről 2,000 fttal kezdte meg. Ily kezdeményezés lehetetlen, hogy buzgó utánzókra ne találjon és teljes hitünk s reményünk, hogy a szép, nagy tettet várt siker koszoruzandja. Faxit Deus! Szerk. EGYHÁZI ÉNEKEINK TÖRTÉNETE, ISMERTETÉSE, ÁTNÉZÉSE. AZ ÉNEK FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA. JAVASLATOK AZ ÉNEKESKÖNYV MEGJOBBÍTÁSÁRA. I. (Folytatás). Az idők viselős méhéből megszületvén a reformatió Luther, Zwingli és Kálvin Istentől támogatott munkája által, a hír villámsebességgel járta be egész Európát, s mintha Keresztelő János szelleme lett volna, a vallásosságnak mármár hamvadozó tüzét fölélesztve, az emberi lelkeket képesekké és fogékonyakká tette az ujjitott tan elfogadására. Mintha az ég csatornái és a mélységes vizeknek fejei nyilatkoztak volna meg, mint özönvízkor, mindenütt bő forrása fakadt az ujjitott tudománynak. Többé nem volt semmi, mi ellentállhatott volna. A papérdek eddig áthághatatlan gátja széttépve, elseperve jön, és az evangyéliomi tudomány habjai, mint egy helyéből kimozdult tenger, hempelyegtek mindenütt , az Isten dicsőségét harsogva. Zúgott, harsogott, rohant, míg hazánkat is elözönlé, s a Krisztusban vetett hitnek eddig megfenekelve álló hajóját itt is fölemelte. S azóta a gálya megy, jár biztos mozgással szállítva a költöző lelkeket az Istennek országába. Énekköltészetünk kűtforrásai. Ezen időben a költészet sem maradhatott hátra. Mert a megváltozott körülményekből származott szükség erősen ösztönözte a kor nevezetesebb férfiait, hogy lantot ragadva, a római katholicismus által a pogánysággal együtt kiélt nemzeti nyelven , újra magyar nyelven értelemmel és okossággal zengjék az Istennek dicsőségét. S támadtak is