Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-08 / 45. szám
sát is, aligha meg nem fogja bánni F. úr, miután ez, azon értelemben, amelyben ezt ő felfogja s felhasználja, csupa valótlanság. A kérdés alatti tény értékének tiszta felfogása végett, múlhatlanul figyelembe kell vennünk, a történeti igazság szempontjából, a következő tényeket: Kitörvén az erdélyi protestáns papság között az úrvacsorája feletti vita, a fejedelem rendeletéből 1560. január 10. Megyesen nyilvános vitatkozás tartatott, egész tudományos szabatossággal; de a vita nem szülte az óhajtott eredményt; — mindegyik fél szigorúan megtartotta a maga álláspontját. 1560. nov. 11-dikén maga az országgyűlés rendelt Megyesre 1561.Dorottya napjára új nagyszerű vitatkozást, melyen a nemesség részéről is számos tekintélyes férfiak legyenek jelen. A vita megtartatott s néhány napig folyt, de ismét az óhajtott eredmény nélkül. Ekkor maguk a lutheránusok látták magukat indíttatva, s illetőleg kényszeríttetve arra, hogy a még ekkor buzgó lutherán fejedelem II. János egyenes pártfogása, s közvetlen fejedelmi ajánlása mellett, külföldre egy küldöttséget küldjenek a végre, hogy a wittenbergi, lipcsei, rostocki, oderai, frankfurti lutherán egyetemektől s Major és Stöckel buzgó lutherán egyes tudósoktól, a vita eldöntését kérték. Ezek természetesen, mind a lutherán párt mellett nyilatkoztak, nem csak, hanem a fejedelmet ugyancsak nógatták, hogy a sakramentariusok tanát teljesen kiirtani igyekezzék. Azt említni sem kell, hogy a küldöttség, az említett lutherán egyetemekkel s egyes tudósokkal a reformátusok tantételeit is közlötte. A követek 1562-ik év elején tértek vissza. Vegyük figyelembe már most, hogy noha a fejedelem nyiltan és határozottan a lutheri párt mellett állott, el annyira, hogy a külföldi egyetemekhez intézett levelében is azt írja hogy ő „ifjúságától fogva a tiszta lutheri tudományban neveltetett, s annálfogva a legnagyobb fájdalommal látja azt, hogy az Ő birodalmában a sakramentariusok mérge oly nagy mértékben elterjedt ;4 noha továbbá, ugyancsak a fejedelem, külön is felkérte a szász választó fejedelmet, hogy az ügynek lutherán értelemben való eldöntését eszközölje; s noha végre, a megkérdezett külföldiek csakugyan mindnyájan református őseink ellen nyilatkoztak: mindezen ellenkező külső körülmények dacára is , minden külföldi segítség nélkül oly diadallal és sikerrel védték református őseink a maguk nézeteit, miszerint sok, eddig lutherán székely és szász egyenesen a reformátusokhoz állott, s általában oly erőre és győzelemre emelkedett saját erejével a magyar kálvinizmus ügye, hogy az 1563. június 6-án Tordán tartott országgyűlés, már kimondotta a reformált egyház szabad vallásgyakorlatát. Ezek tények, és pedig forrásokból merített tények, amelyek alapján, ha az ügyben, a szükséges terjedtebb körű tájékozással nem bírnánk, vajon nem a legnagyobb határozottsággal felállíthatnók-e ezen tételt: a Hebler vezérlete s a fejedelem pártfogása alatt állott erdélyi lutheránok, református őseink ellenvetéseit megcáfolni képesek nem lévén, a külföldi egyetemekhez s tudósokhoz folyamodtak; — s ezen tétel aztán egészen ellenkező lenne mint a F uré. • Jegyezzük meg végre, azon nagy fontosságú tényt, hogy református őseink az ügyet természetesen, a külföldi lutherán tekintélyek véleményével együtt 1564 közepén, tehát a hazai vitának sajátlagos bevégeztetése, s a kálvinismusnak államjogi győzelme után, közlötték a heidelbergiekkel, éspedig már, mint a közlött tények mutatják, épen nem tehetlenségek miatt, hanem a kérdés egyetemes értékű voltánál fogva. — Maga a külföldi lutherán tekintélyek véleménye is megtalálta Melius Péterben az ő kemény magyar cáfolóját. Ezek szerint tehát, merő történelmi valótlanság az, hogy őseink azért folyamodtak volna ki a heidelbergiekhez, mert Hebler ellenvetéseit megcáfolni képesek nem valónak. Jól tudom, hogy elemi s talán más iskoláinkban is, efféle valótlanságot beszélnek gyermekeink, midőn a heidelbergi káté hazánkba lett bevézetésének történetét adják elő; ámde egy oly férfiutói, ki őseink tudományossága felett, a történelmi igazság szempontjából akar ítélni, s ki e mellett még talán egyháztörténelem tanára is volt egyik főiskolánkban, mindenesetre alaposabb eljárást várhat a tisztelt olvasó közönség. De várjon mindezek mellett is, mi lehetett