Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1869 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1869-05-30 / 22. szám
Tizenkettedik évfolyam.GYHÁZI PROTESTÁNS LAP Pest, május 30. 1809. INILDETESEK DIJA : SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ HIVATAL: A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ : Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál, helyben a kiadóhivatalban. Szerény kérelem és indítvány! Az ember hogy övéit el ne hagyja, és róluk meg ne feledkezzék, erre az általános soha el nem nyomható kegyelet-érzet mellett a keresztyén tantételek által is fenhangon iitetünk. Igen, el ne feledkezzék, mert aki a mult és jövő közt magát törhetlen szilárd kapocsnak érzi, az idők láncolatában egy ép, egészséges szemnek tudja és hiszi, az remélheti jogos alapon, hogy neki jövője is van. Áthatva áll meg a jó hírnév s becsület horizonán, remegve de öntudatosan belátja, hogy mindazokat a mult teremté, a miket, mint megannyi nemes magvakat vigyázva felszedegeti, elteszi, keble melegén csirába ereszti, mert sejti, hogy ezek azok az emblematikus szétszórt csontok, melyek uj életre ébresztik a jövőt, s a kegyelet templomában a bátrak harcára gyulasztják az utókor el nem fásult kebelét. E kegyeletteljes eszménykép, e megbűvölő túlvilági fáklya fényénél emelkedtek a pantheonok szimandrási loborok, ennél kereste fel a füveket, fákat a visszaemlékezés, hogy elhunyt kedvesei s jelesei szellemtelen várait bebalzsamozva soká igen soká láthassa, birhassa a hálás utókor, nem tudván megbarátkozni azon gondolattal, hogy a feledhetlen mult oszlopait alásülyedni lássa a feledékenység mállott fövenyébe. Ha a véráztatta csatamezők munkásai — a rokkant vitézek számára palotákat rakai a nemzeti szellem, vagy tán az Önkény ura: van e okunk fagyos közönynyel végig bámulni ama sok száz és sok ezer jelesünk emléktelen sirhalmát, kik a mi testünkből való testek, a mi vérünkből való vérek valának, s értünk, nyugalmunkért, szabadságunkért végig küzdötték ama legmagasztosabb elvcsatákat, mik után felsarjadzott a pozsonyi és eperjesi vérbíróságok a közvélemény utálatára érdemes vakbuzgó bérenceinek gyilkos, irtó inquisitioi dacára is magyar protestáns vallásszabadságunknak éghez emelkedni törekvő fája ? Nekünk úgyis mint magyaroknak, úgyis mint protestánsoknak nem került még az elhunyt nagyok élő szellemei számára pantheonokra, remek emlékszobrokra. Van is e tekintetben igenis alapos mentségünk. Egyesek és a népegyetem nagy része inkább gyűjtött s pazarul költött a zárdákra, szerzetes papucsos hercegek palotáira—Róma eme „Kaméliáira," mint elporlott jeleseinek emléktemplomaira ! . . A kijózanult kor pártatlanul itél, törekvésünk hajója más irányba tereltetett, s nem is fog másutt csak a mindenkit egyformán áldásával fogadó révparton elhelyezkedni, habár az obscurantismus ezer hydrái csikorgatnák is rá mérges, vicsorgó fogaikat ! Közbevetőleg szabad legyen egyet megemlíteni... Meddig keres még belügy, hadügy- és kultusügyünk kormányzata csonkabénák, utcán, vásáron borzadályt gerjesztő nyomorékok, a védtelen kisdedek, a búcsúkon eme céhgyűlésükön ciszelgő koldusok, a rokkant és növendék hadfiak, a községi, állami tanodák, a gazdasági iskolák, reáltanodák, a praeparandiák, az ipartelepek, az árvák, özvegyek vagy a nőneveldék, távirati tanulmányok, az elhagyatott utasok s szegények kórházának számára alkalmas házakat, helyiségeket ? ! Ő bizony az isten tízparancsolatjai közül egyik ellen sem vétene, sőt a kor magasztaló helyeslésével találkoznék, ha oda vinné e védtelen gyermekei ügyét, hogy azokban a szép kastélyokban mindezek menhelyet, gyarapodást s életet nyerjenek. *) *) Hogy mennyire vannak hasznára az államnak az ily gazdag koldusok palotái, felveszem számadásom alá a legkisebb államok egyikét Aargau kantont, hol a kolostorok töltelékei ily számadást nyújtottak be a kantoni bizottmánynak 1835 ben. S rákövetkezett az eltöröltetés. A nagyobb államok kombinálhatnak belőle. ,,Az aargaui eltörlesztett kolostorok vagyona 7 millió svejci frankot vagy 3 millió tallért tesz. Ebből 40,000 frankot másoknak adtak 6 milliót pedig csupán magokra költöttek." — Zárjel kört folytassuk ! .. . Aargau egész statusvagyona 10 millió frankot tett. Ebből a kanton a status háztartását fedező, egyházakra 117,000, oktatásra 121,270 frc, szegényeknek 54,820 frc adott. S mig a status a 10 millióval ingyen gazdálkodott, s még feleslege is maradt, addig a 137 szerzetes 6 millió jövedelme mellett adósságot csinált!!" Oly kevés embernek — kérdi kútfőnk — kik azonfölül szegénységi fogadalmat lőnek, minek volt oly nagy összeg? Feleletet a szerzetesek számadásai adnak erre : — Kérjük a figyelmet ! „muri kolostor 23- s 9 testvére 1835 az ott leöltön kivül naponkint 220 font húst emésztett el. Évenkint 378 akó bort ittak meg, s azontúl még 300 frankon vettek." ,,Klingenbergi kolostorjószágon a 3 expositusnak a jószágjövedelme 150,000 frc soha nem volt elegendő. Ök tojás, csiga ég 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr.