Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1874 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1874-01-04 / 1. szám
s a kép felett e felirat olvasható: concurrunt ut alant. A történelm efféle tanulságain okaiva, figyelmünket mind elejétől fogva oda irányoztuk, hogy mellőzve mindazt, mi elválaszt, mi az apostollal szólva „vitatkozásokat támaszt inkább, hogy nem mint istenben való épülést," az egyházi elemek mind ama közhumantási mozzanatait érvényesítsük, melyek szeretetben egyetlítek. Belmissió, a könyörület művei, a szellemi munkások helyzetének javítása, protestáns irodalom ájulása, a tudomány népszerűsítése, s mindezek nagyobb mérvű eszközlése a különvált krületek egyesített közreműelése által : ezek voltak a célok, melyek elérésére törekedtünk. Eleintén a viszonyok kezünkre dolgoztak. A hatalom, mely a nemzet össz< jogát confiskálta volt, utoljára a protestáns egyházra is rákerítette a sort. E idézés címe alatt hatalmi tény átal a magyar protestantismus százados létalapjainak felforgatása vétetett célba. — Az önkény minden emeltyűi mozgásba hozattak és Bécben percig sem kétkedtek, hogy miután a hatalmas katholikus egyház békéül tűrte történelmi jogainak erőszakos bolygatását, a skkal gyöngébb és szegény protestáns egyház még köszönettel is fogja fogadni oly rendszer behozatalát, mely a szereplőknek hatalmat, rangot, a szegényeknek némi segélyt biztosított. Annál biztosabban hittek pedig sikerre számithan, miután nem egy couprit nagy testülettel, három különvált györge csoportokkal volt dolguk. Azonban félreismerték a protestantismus szellemét és a testületi élet önntartási törvényét. Amit a nyugalom napjaiban a leghőbb törekvés nem bírt kivinni, meghozta a közös veszedelem: felköltötte az együvétartozás tudatát, és mint egy varázsüésie megérlelte minden protestáns emberben azt a meggyőződést, hogy istenen kívül nincs másban menekvés, mintha egymás mellett állunk, együtt és egymásért cselekszünk. Oly napok jöttek azután, midőn az isten mintegy közelebb jővén az emberi lélekhez, abba bátorságot és tettre kész önzetlenséget önt. A közfellángolásban, mely a sziveket egy akaratban egyesítette oly jelenetek tüntek föl, melyek a több mint tiz éven keresztül hallgatagon tűrő nemzet kebelében az önkény emléreit megdélben tették és szándékuk megváltoztatására bírták. A pátens vissza lett vonva és megkezdődött a restitutio. Semmi sem tanulságosabb mint e restitutio története. A válságos percek multával, a veszély szerencsés leküzdése után egyideig a fölébredt testvéri szellem utórezgései még érezhetők voltak ; ezek behatása alatt történt, hogy a lezajlott megalon vezérférfiai Debreczenben 1860. sept. 25 én egybegyűlvén, az egyházi gyűlések képviseleti alapra fektetését, és e rendszer minden fokozatokon át történendő keresztülvitelét rövid tanácskozás után elfogadták, és később az egyes superintend ntiákkal is elfogadtatták. Lapunk, mely a pátens ideje alatt a mozgalom egyik főeszközét s a szereplőknek találkozási pontját képezte, a vihar lezárása után mint oly dolgokat sürgetett, melyek képesek legyenek az elszigetelt, gyakran egymással ellenkező, egymást paralyzáló részek közt köteléket alkotni s egységet megállapitani. A sok mindenféle üdvös dologból, melyet pengettünk, valami csak megfogamzott mindég. Missióügy, árvaügy, takarék-magtárak, papi értekezletek s több ilyfélek felkarolása megindul, s uj életre költötte az egyház minden rendű és sorsú tagjait. Időközben az 1861 iki rövid alkotmányosdit felváltotta a bécsi kamarilla forralta utolsó beolvasztási kísérlet. Egy uj provisorium a S>aoh-korszakbeli kényuralom minden időtlenségeit felújította. — Külső látszat szerint ott álltunk ismét, hol az ötvenes években, de aki a dolgok mélyére pillantott, hamar észrevehette, mily nagy horderejű a két helyzet közti különbség. 61 előtt a kamarilla a maga győzelmét teljesnek és biztosítottnak hitte, a nézet pedig resignatióval tűrve, csak az európai viszonyok valamely véletlen constellitiójától várta üdvan; 61 után ellenben a nemzet Deák felírásában jövőjének oly biztos programmját birta, melyben minden hazafi megegyezett, s épen ez egyértelmüség biztositotta neki a békés és törvényes ellentállás diadalát, mig Bécsben csak a bureaukratikus rövideszüség adhatta Schmerling atjára a büszke kifejezést; a csak kicsit is messzebblátó „várhatunk" politikus észrevehette már akkor az észak és dél felől felvonuló vihart, mely utoljára is oda kényszeritette a dynastiát, hogy sz. István koronájának aegise alatt keressen menedéket.