Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1879-10-19 / 42. szám
Huszonkettedik évfolyam. 43. mm. Budapest, 1879. október 19. PROTESTANTS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. Egy számára 20 kr. HSF"* Teljes számi* példányokkal mindent szolgálhatunk. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d_íj : WQT Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük lejár, annak megújítására felkéretnek."^BH Felelet Molnár Aladár urnak. Molnár Aladár képviselő úr felszólalása után kénytelen vagyok még egyszer igénybe venni e lapok hasábjait. Molnár Aladár az ex cathedra modorban ugyancsak lehord, hogy könnyelműen kezdek agitatiót az ő javaslata ellen, mely pedig már nemcsak az övé. (Mily vakmerőség!) Alapos tárgyismeret nélkül, adatok nélkül szólok — úgymond — a dologhoz. Azután leckét tart, hogy mit kellett volna tennem, ha komolyan és csak némileg alaposan akartam volna a kérdést tárgyalni. No hát nézzük a követelt nagy komolyságot, alaposságot és valódi tárgyismeretet, melyet Molnár Aladár úr tanúsít a maga cikkében. Nekem — úgymond — ki kellett volna mutatnom, hogy a tervben előadott reformok nem szükségesek; ki kellett volna mutatnom a javasolt szervezet rossz voltát s helyébe jobbat hoznom javaslatba. De hiszen M. A. maga is tudomást vesz arról, hogy én szívesen elfogadom az ő javaslatát, ha t. i. csak programm akar lenni, mely felé törekedni kell, sőt túl is szeretnék menni rajta. Azt követelni tőlem, hogy mutassam ki annak a rosszaságát, amit jónak tartok, ez már azután furcsa alaposság. ” Ami pedig a szükségességet illeti, absolut szükségességnek is csak azt ismerem, hogy tartsuk fenn a protestáns közoktatást, ne reducáljunk oly roppant nagy mérvben, mely az abdicatióval volna egyértelmű, és ami különösen figyelemre méltó, a nagy reductióval és az ebben rejlő abdicatióval, ne adjuk fel azon követelésünket, hogy az állam adja meg azt, ami minket a vallásbeli egyenlőség és viszonosságnál fogva megillet. Ezeket tartom én elsősorban szükségeseknek; ezekkel szemben a Molnár Aladár úr reformjai lehetnek igen szép, igen hasznos dolgok, de igenis nem szükségesek. Azt mondja továbbá M. A., hogy nekem tények, adatok, reális viszonyok ismertetésével kellett volna kimutatnom a változást, melyet terve előidéz s bebizonyítanom, hogy annak fedezésére nem képes felekezetünk. Szolgálok vele. Nem fogok ugyan hasábszámra idézni statistikai adatokat, de fel fogok hozni oly egy pár tényt, melyet ismer mindenki s amely tökéletesen elégséges próbául szolgálhat a dolgok mostani stádiumában. A mi kisebb gymnasiumainkban a tanárok fizetése 5—600 frt, a főiskolákban 800 — 1000 forint. M. A. terve szerint gymnásiumi tanárok átlagos fizetése volna körülbelül a 1500 forint. Akadémiai tanáraink fizetése most 1000 — 1200 frt; a terv szerint volna körülbelül 2000 frt. Ez az egyik fő tényező. A másik az, hogy a terv szerint nevezetesen szaporíttatnék a tanárok száma. A harmadik az, hogy a Molnár-féle légártéri méretek szerint át kellene alakítani a tantermeket. (Hogy ez utóbbit, melyik §. követeli? A 119. §., mely a legnagobb latitűdet engedi az illető hatóságnak.) Hát azt kérdem, mi szükség van ezen tagadhatlan tények mellett arra, hogy apróra kiszámítsam részletesen az előidézendő változást ? Nem világos-e teljesen, hogy oly reductióról van itt szó, mely után itt-ott marad egy-egy protestáns tanintézet ? Molnár Aladár urnak tessék kimutatni: hány iskola és mekkora fog fenmaradhatni, ha terve keresz Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 str., egyszeriért 7 kr sorra. — Bélyegdij külön 30 kr. 88