Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1879 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-19 / 42. szám

Huszonkettedik évfolyam. 43. mm. Budapest, 1879. október 19. PROTESTAN­TS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Helyben házhozhordással s vid­ékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál , helyben a kiadóhivatalban. Egy szám­ára 20 kr. HSF"* Teljes számi* példányokkal mindent szolgálhatunk. Szerkesztő- és KIADÓ-HI­V­A­TA­L: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési d_íj : WQT Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésük lejár, annak megújítására felkéretnek."^BH Felelet Molnár Aladár urnak. Molnár Aladár képviselő úr felszólalása után kénytelen vagyok még egyszer igénybe venni e lapok hasábjait. Molnár Aladár az ex cathedra modorban ugyan­csak lehord, hogy könnyelműen kezdek agitatiót az ő javaslata ellen, mely pedig már nemcsak az övé. (Mily vakmerőség!) Alapos tárgyismeret nélkül, ada­tok nélkül szólok — úgymond — a dologhoz. Azután leckét tart, hogy mit kellett volna tennem, ha ko­molyan és csak némileg alaposan akartam volna a kérdést tárgyalni. No hát nézzük a követelt nagy komolyságot, alaposságot és valódi tárgyismeretet, melyet Molnár Aladár úr tanúsít a maga cikkében. Nekem — úgymond — ki kellett volna mutat­nom, hogy a tervben előadott reformok nem szük­ségesek; ki kellett volna mutatnom a javasolt szer­vezet rossz voltát s helyébe jobbat hoznom javaslatba. De hiszen M. A. maga is tudomást vesz arról, hogy én szívesen elfogadom az ő javaslatát, ha t. i. csak programm akar lenni, mely felé törekedni kell, sőt túl is szeretnék menni rajta. Azt követelni tőlem, hogy mutassam ki annak a rosszaságát, a­mit jónak tartok, ez már azután furcsa­­ alaposság. ” A­mi pedig a szükségességet illeti, absolut szükségességnek is csak azt ismerem, hogy tartsuk fenn a protestáns közoktatást, ne reducáljunk oly roppant nagy mérvben, mely az abdicatióval volna egyértelmű, és a­mi különösen figyelemre méltó, a nagy reductióval és az ebben rejlő abdicatióval, ne adjuk fel azon követelésünket, hogy az állam adja meg azt, a­mi minket a vallásbeli egyenlőség és viszonosságnál fogva megillet. Ezeket tartom én első­sorban szükségeseknek; ezekkel szemben a Molnár Aladár úr reformjai lehetnek igen szép, igen hasznos dolgok, de igenis nem szükségesek. Azt mondja továbbá M. A., hogy nekem tények, adatok, reális viszonyok ismertetésével kellett volna kimutatnom a változást, melyet terve előidéz s bebi­zonyítanom, hogy annak fedezésére nem képes fele­kezetünk. Szolgálok vele. Nem fogok ugyan hasáb­számra idézni statistikai adatokat, de fel fogok hozni oly egy pár tényt, melyet ismer mindenki s a­mely tökéletesen elégséges próbául szolgálhat a dolgok mostani stádiumában. A mi kisebb gymnasi­umainkban a tanárok fizetése 5—600 frt, a főisko­lákban 800 — 1000 forint. M. A. terve szerint gymnásiumi tanárok átlagos fizetése volna körülbelül a 1500 forint. Akadémiai tanáraink fizetése most 1000 — 1200 frt; a terv szerint volna körülbelül 2000 frt. Ez az egyik fő tényező. A másik az, hogy a terv szerint nevezetesen szaporíttatnék a tanárok száma. A harmadik az, hogy a Molnár-féle légártéri méretek szerint át kellene alakítani a tantermeket. (Hogy ez utóbbit, melyik §. követeli? A 119. §., mely a legnag­obb latitűdet engedi az illető ható­ságnak.) Hát azt kérdem, mi szükség van ezen tagadhatlan tények mellett arra, hogy apróra kiszá­mítsam részletesen az előidézendő változást ? Nem világos-e teljesen, hogy oly reductióról van itt szó, mely után itt-ott marad egy-egy protestáns tanin­tézet ? Molnár Aladár urnak tessék kimutatni: hány iskola és mekkora fog fenm­aradhatni, ha terve keresz­ Hirdetések díja: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 str., egyszeriért 7 kr sorra. — Bélyegdij külön 30 kr. 88

Next