Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-09-13 / 37. szám
pelődnek, de a vallásos és erkölcsös életre hatni nem csekély a gondjuk. Legalább is ezt bizonyítja az, hogy éppen a főtanácsi gyűlés előtti napon, az egyház első püspökéről elnevezve »Dávid Ferenc-Egyletet« alakítottak a valláserkölcsi életnek híveik között leendő ápolására. A célt, mint az alapszabályok mutatják, egy megfelelő irodalom és kivált közgyűlések alkalmával tartandó felolvasások, értekezések és tanácskozások segítségével akarják elérni. Hogy törekvések célra vezet, az bizonyítja, hogy a mozgalmat éppen nem a kormányzó közegekből indították meg, hogy a közgyűlésen az ország minden részéből vettek részt, nemcsak egyházi emberek, hanem világiak is, akiknek száma igen tekintélyes volt ez alkalommal. Már az alakulás napjáig több mint kétszázan sorakoztak, több mint 600 forint aláírással, s mintegy 30—40 előljáró ember küldött be nyilatkozatot a közhangulat illusztrálására, ami mindenütt biztató és reményre jogosító. Ez egyleti mozgalomban az a nevezetes is megvan, hogy a férfiakkal a nők is sorakoznak, ami eléggé kitűnik abból, hogy a központi választmány tagjainak felerésze nőkből állíttatott össze Annyi mindezekből látszik, hogy az unitáriusok, nemcsak egyházukért, hanem vallás-erkölcsi életükért s általában a közmorál emeléséért is igyekeznek tenni. Hogy a valóságban mit vihetnek ki, tudniuk nem lehet, de hogy jó irányú törekvésük célravezessen, azt az emberi művelődés érdekében is kívánnunk kell, mert bizony az egyházak életében sem volna felesleges egy kissé több élénkség. Amicus. A gömöri ev. ref. egyházmegye egy határozata. A gömöri ev ref. egyházmegye folyó év szept. i-sején O.-Kisfaludon tartott közgyűlésében e következő, alább szóról-szóra közölt határozatot hozta : »A felolvasott esperesi hivatalos jelentés folytán Szentpétery Sámuel pelsőci lelkész, s egyházmegyei s kerületi tanácsbíró következő indítványt terjeszti elő : »Tekintettel arra, hogy a folyó évi junius 29 — 30 napjain Sárospatakon tartott egyházkerületi gyűlésen a ref. püspökök és főgondnokok főrendiházi tagsága és középiskoláink állami segélyezése tárgyában hozott határozatok ugyalaki mint érdemi tekintetben alapos aggodalmakra adnak okot, és pedig,tekintettel arra, hogy azok egyetemes anyaszentegyházunkat oly mélyen érdeklő ügyekben, ezeknek napirendre lett előleges kitűzése nélkül s oly közgyűlésben hozattak, melyen főleg csak a főiskolai, különösen oda utasitott ügyek szoktak tárgyaltatni, s a hol ezen okból s a szorgos nyári munkaidő miatt is az egyházmegyék a szokott számban képviselve nem voltak ; »tekintettel arra, hogy e határozatok az ev. ref. egyházunkban a zsinat által elérni kivánt régegység helyett kiszámithatlan káros következésű óhajtott visszavonást, sőt szakadást is idézhetnének elő , hogy az egyházkerület az egyetemes convent illetékességi felsőbbsége iránt az elismerést megtagadván, ezen és hasonló esetek az egyházi hatóságok egymáshozi törvényes viszonyának a zsinati törvényekkel egyenes ellentétben álló, a közrend és kormányzat nyilvánvaló hátrányára szolgáló megzavarására vezethetnek, e mellett egyházi közügyeink körül megbecsülhetlen érdemeket szerzett egyházkerületi elnökeink iránt bizalmatlanságot fejeznek ki s őket szemben a conventi határozattal s a szentesített országos törvénnyel követendő magatartásukra nézve igen nehéz és ellentétes állásba terelik;tekintettel arra, hogy bármely más szempontokból vizsgálva is, ezen határozatokban úgy a főrendiházi tagságra mint a középiskolai államsegélyre nézve az egész egyetemes ev. ref. egyháznak jelenére és jövőjére, kiválóan pedig ezek által legközelebbről is érdekelt egyházkerületünkre nézve nyilvánvalóan káros és ellenérvekkel nem igazolható joglemondások foglaltatnak, emellett némely középiskoláink további fennállhatását kérdésessé, talán lehetetlenné is teszik ; »ezen és számos más bővebb kifejtést nem igénylő okokból mondja ki egyházmegyei közgyűlésünk, hogy a sárospataki egyházkerületi gyűlésen mindkét tárgyban hozott határozatokat megnyugvással nem fogadhatván, egyházunkra nézve üdvöseknek nem tekinthetvén, sőt egyenesen károsoknak és válságos következésüeknek tartván, felkéri a főtiszt, egyházkerületet, miszerint ezen határozatokat, a közelebb Sajó-Szentpéteren tartandó őszi közgyűlésen újabb beható tárgyalás alá vegye s azoktól eltérőleg, az egyetemes convent határozatait alkalmazkodásul fogadja el; »egyszersmind tegyük indítványba azt is, hogy jövőre a Sárospatakon tartandó nyári egyházkerületi gyűléseken, ha azok végkép meg nem szüntethetnének, csupán a főiskolai és a tavaszi közgyűlésről oda áttett más ügyek tárgyaltathassanak.« Egyházmegyénk ezen indítványt komoly tanácskozás után, annak lényegében egyhangúlag elfogadja és magáévá teszi s érdemleges tárgyalás végett a főt. egyházkerületre oly kérelemmel terjeszti fel, hogy az ebben érintett nagyfontosságú tárgyakat a most legközelebb Sajó-Szentpéteren tartandó őszi közgyűlésén ujabb tanácskozás alá venni s azok felett a sárospataki határozatoktól eltérőleg, jelen iditványunkban kifejezett irányban és értelemben határozni méltóztassék. Kovács László, egyházmegyei főjegyző: Adózási viszonyok a budapesti ref. egyházban. A ki az utolsó népszámlálás adataiból látja, hogy Budapesten ezelőtt 4—5 évvel huszonkétezer református vallású ember találtatott és hiszi, hogy ezek között nagyszámmal vannak a jómódúak, a gazdagok és dúsgazdagok , az erősen meg van győződve, hogy a pesti ref. egyház pénztárába az évi adóból tetemes összeg foly be. Igy hittem én is, mielőtt pesti lelkésszé lettem s mielőtt az adószedők könyveit megvizsgáltam volna. De midőn itt a viszonyokat ismerni kezdettem, s az adószedők könyveit megvizsgáltam, megdöbbenve tapasztaltam, hogy ha a pesti egyház fennállásának fő alapja — mint a protestáns egyházközségek nagy részében — a hívek által befizettetni szokott évi adó lenne, ez az egyház egy évig sem állhatna fenn. A pesti ref. egyházban ez ideig az önkénytes adózás divatozott. Adott ki ki annyit, amenyit egyháza iránti szeretete és buzgósága javasolt. Egy-két kiválóan vagyonos egyháztagra nézve jelöltetett meg csak azon összeg, melyet az egyház tőlük megválna, a többi fizetett, ha akart, és annyit, amennyit magára nézve terhesnek nem tartott. De mivel az embernek, még a buzgó kálvinista embernek is, ha fizetnie kell, szűkszájú zsebje van, ezerféle okokkal tudja maga előtt támogatni a nem fizetésnek, vagy a fizetendő összeg lejebbszállításának kényszerűségét : az egyházi adóból befolyt összeg aránylag mindig csekély maradt. Az évi adó csekélységének oka keresendő a fővárosi viszonyokban is. Kis városban és falun igen csekély kivétellel, meg van mindenkinek a maga állandó lakhelye,