Protestáns Szemle, 1927
Kritikai szemle - Török Pál: Lechner Jenő: A Magyar Nemzeti Múzeum épülete
melyekkel — úgy nagyértékű tankönyveivel, mint kiváló monográfiáival — általánosan elismert, igen előkelő helyet foglal el magánjogi irodalmunkban. Dr. Tóth Lajos. Lechner Jenő: A Magyar Nemzeti Múzeum épülete. Kiadja a Magyar Nemzeti Múzeum barátainak Egyesülete. Pécs, 1927. Dunántúli egyetemi nyomda. Szebb ajándékot nem adhatott volna tagjainak az egyesület, mint ezt a szép kiállítású, művészi ismertetést. Lechner Jenő neve régóta jóhangzású; építészeti enciklopédiáját, a magyarországi reneszánsz építkezésről s a régi Budáról írt műveit ismerve, nem azon csodálkozunk, hogy a Múzeum építőjével kongeniális munkát tudott írni, hanem azon, hogy kéziratának 10 évig kellett nyomtatásra várnia. Magyar sors, amely az Írországból ideszármazott Pollack Mihályt, a Múzeum építőjét is elérte akkor, mikor stílusához legillőbb anyagból épült művét, a régi pesti Vigadót összelövette Hentzi. Szerencsére megmaradt még néhány alkotása, közülük legismertebb a Deák-téri ev. templom (épült 1799—1810), a budai miniszterelnöki palota (eredetileg Sándor grófi palota, 1801—6), Zrinyi utca 10. szám alatt a Festetich-palota, a képről országosan ismert alcsuthi kastély, Teleki Sámuel gyömrői kastélya stb. Klasszikus, de nem sablonos művészetének legnagyobb emléke a Magyar Nemzeti Múzeum épülete. Ennek terveit a bécsi Nobile Péter módosította, s Pollacknak szomorúan le kellett mondania pld. a dekoratív, szobrászati díszítésekről. Maga az épület 1837—45. készült el, a belső berendezés munkája még ezután is tartott. Kitűnően sikerült illusztrációk mutatják az épület külsejét, lesznek, akik még erről is tanulni fognak, de azt hiszem, a Múzeum legalaposabb ismerői is meglepetéssel veszik észre a közölt képekről, mennyi rejtett szépség van ennek a monumentális épületnek belsejében, és mindenki köszönetet fog mondani magában Klebelsberg miniszternek és Hóman főigazgatónak a restaurálás keresztülviteléért. A köszönet azonban kijár azoknak a derék mestereknek is, akik ezt a munkát szakértelemmel végrehajtották. Lechner a régi iratokból kiásott iparos ősök neve után — nagyon helyesen — ezekről is megemlékezett. A könyv gazdag tartalmából még csak a Múzeum történetére utalok. Menekült a Széchenyi-könyvtár Napóleon elől egyszer Temesvárra, egyszer Nagyváradra, az épület lépcsőháza adott talapzatot Petőfinek 1848. március 15-én, díszterme az első magyar képviseleti országgyűlésnek, 1861. után a főrendiháznak volt ülésterme. A nemzet nagy áldozatkészséget, tanúsított a Múzeum alapításakor: a nemesség terhére szavazott meg reá 500.000 forintot az országgyűlés a közteherviselés előtt; az önkényuralom idején 52 szék költségeire rendezett gyűjtést az igazgató Kubinyi, s Bohusné Szögyény Antónia buzgólkodása révén annyi gyűlt össze, hogy abból gazdag fafaragással rendezték be a könyvtár Széchenyi-termét, 100 széket, 42 kiállítási szekrényt, s számos más munkát adtak át a könyvtárnak. A füzet végén közölt kimutatás szerint a múzeumbarátok egye-