Protestáns Szemle, 1930
Kritikai Szemle - Tolnai Vilmos: Óvári-Avari Károly: Báró Mednyánszky Cézár emlékezései
a hibákat, a korrupt kegyenc-uralmat, az ország elidegenítését az uralkodótól Bécs felé, az alsóház sok fölösleges conventiculumait, meddő szócsatáit a rendek felé, nem keresve egyik oldalon sem a népszerűséget. Esterházyt a király részéről állandó kegyesség, a szíves jóakarat kifejezései nyugtatták el. II. Ferdinánd éppen úgy, mint III. Ferdinánd láthatólag nagyra becsülték, panaszkodó irataira sok biztató és szelíd szóval válaszoltak még ott is, ahol terveit nem pártolták, a nemtetszésnek alig észrevehető szülvirágaival öltöztették föl az elhalasztott végrehajtást, vagy visszautasított véleményt. De a nagy államgépezetben elfoglalt helyzete és súlya az olyan nyilatkozatok nyomán mutatkozik siváran, mint amikor például azt árulja el, hogy a külföldi politikai eseményekről csak a „garasos Zajtungok"-ból veszi értesüléseit. Tehát nem az udvar értesítéseiből, hanem onnan, ahonnan bárki más is vehette. Nem csoda, ha belefáradva az áldatlan viszonyok között vívott tusákba, több ízben kérte az uralkodótól nádori tisztétől való fölmentését, nem egyszer nagyon megindító szavakkal ajánlva lemondásának elfogadását, míg végül mégis csak a halál vette le a terhet válláról, melyet oly kényszerűen, szinte keserűséggel viselt. Hajnal István dolgozata cicomátlan, világos előadásával mindvégig fenn tudja tartani érdeklődésünket. ítéletosztásában mértéktartó, nem vesztegeti meg tárgyának szeretete. A dolgozat életrajzi részlet volta mellett egyben jól használható kormányzattörténeti rajz is. Erénye, hogy oeconomikusan korlátozott, nem terjeszkedik szélesebbre, mint kitűzött tárgya kívánja, nem szól Esterházy családi életéről, birtokszerzéseiről, vallásos tevékenységének különféle tényeiről, politikai pártfoglalásairól, az erdélyi ügyben elfoglalt álláspontjáról. De mindezekről nem is kell szólnia. Forrásai bő részben ismeretlen anyagot tartalmaznak. Próbára tevő, de méltó feladatnak ajánlkozik ezek után Hajnal István részére Esterházy Miklós életének monographikus feldolgozása. Nagy hasznára lenne történetírásunknak, amely régóta várja a nagy nádor életének és történeti jelentőségének tárgyilagos ismertetését. Zsinka Ferenc: Báró Mednyánszky Cézár emlékezései és vallomásai az emigrációból. Angolból fordította dr. Óvári-Avary Károly. Budapest, Singer—Wolfner kiadása. 1930. 238 l. A szerző képmásával. •Szemlénk olvasói előtt nem idegen e könyv hősének életpályája. Az emlékirat fordítója a Protestáns Szemle 1927. évfolyamában néhány nagy vonásban ismertette hőse regényes életének fordulatait. Most az emlékirat maga fekszik előttünk, melyet szerzője 1856. novemberében kezdett papirosra vetni, hogy onnan egészen tragikus haláláig, 1857 április 19-ig mint naplót folytassa. Mert valóban tragikus sors, mely e könyv lapjairól elénk tárul; költő alig tud ilyet kieszelni, erre csak a legnagyobb költő, az élet képes. Mednyánszky Cézár báró, a vágvölgyi nagy család sarja 1824-ben született. Egy reménytelen szerelem után a papi pályára lép. Mint főrend részt vesz az utolsó rendi gyűlésben, majd az első képviseleti országgyűlésben is. llangja-