Protestáns Szemle, 1931
Kritikai Szemle - Karácsony Sándor: R. Vozáry Aladár: Elszállt a turul
misítatlan szabadcsapat-felszereléssel rendelkezik: nem egyforma értékű, nem is egyformán gazdag a fegyvertára. Nagy előnye viszont, hogy minden helyzetben mindenféle fegyverének egyforma ügyességgel tudja hasznát venni. Legnagyobb hatást olyankor ér el hitünk szerint, valahányszor az ellenség fegyverét sikerül visszafordítania. Számos cikkében bebizonyítja p. o., hogy a demokratikus csehszlovák köztársaság csak papírforma, valóságban sem nem demokratikus, sem nem közársaság. Igen sikerültek azon pillanatfelvételei is, amelyekből minden elfogulatlan szemlélő megláthatja, hogy nő a számuk évről-évre az egyéni és közszabadságukban korlátozott egyeseknek, közösségeknek egyaránt épen az állítólagos felszabadítók jóvoltából. Végül zavartalan a hatása azoknak a cikkeknek is, amelyekben az nyer bebizonyítást, mennyire lehetetlen magyar származásúaknak a legnagyobb jóindulat és őszinte törekvés mellett is jó csehszlovák állampolgárként viselkedni és elismertetni. Jólesően pozitív tartalmúak a megmaradt magyarság seregszemléjét és a megmaradt magyar értékek leltári anyagát tartalmazó kis tanulmányok is. Nemkülönben nagyon ügyesek a választási agitációk toborzói. Szerencse, hogy Vozáry lelkének szerves alkotója a tárgyilagosság, ezért nem fajulhat a körülmények által ráparancsolt hang nála soha el sem színtelen, ércét vesztette hanggá, sem közömbös, elfáradt, vagy elfásult nemtörődömséggé, még kevésbbé szervilis álmagyarkodássá. Ellenkezőleg, épen ezért válik az ő hűvös józansága veszedelmesebb fegyverré, mint amilyennek a fájdalomordítás paroxizmusa valaha is bizonyulhatna, mert elvi megalapozása megmarad az utódállam keretein belül. Azzal lelkesít a magyar jogpárt mellett, hogy rákényszerítse a kormányzatot saját programmjának őszinte végrehajtására. Ezzel a különleges magyar érdekekről bebizonyítja, hogy azok egyúttal csehszlovák államérdekek még sovén csehszlovák álláspontból tekintve is. Már jóval problematikusabb értékűek az új rezsim visszaéléseit kritizáló cikkek. Igaz, hogy újságíró szempontból épen az ilyenfajta írások a leghálásabbak, de könyvben viszont nagyot fakul a bizonyító erejük s még akkor sem célravezetők, ha adataik mentek a majdnem elkerülhetetlen túlzástól, ferdítéstől, kiszínezéstől, éléreállítástól. Egyszerű a magyarázata, hogy miért. Egy cseh törvény vagy egy cseh tisztviselő mindenestül bizarr és anachronisztikus fantom Munkácson, tekintet nélkül arra, hogy jóindulatú-e vagy rosszindulatú. A bizonyítandó vagy hangsúlyozandó tétel tehát sohasem ez: „lám, ilyenek a csehek", hanem mindig ez, illetőleg ennek kellene lennie: „lám, ilyen lehetetlen helyzetbe kerülnek a csehek azáltal, hogy Ruszinkó is az övék" A könyv két fejezetének összehasonlítása nagyon hálásan illusztrálja ezt. A Csokor Ruszinszkóból c. cikk felsorolja a sikkasztó, csaló, romlott erkölcsű ruszinszkói hivatalnokok egész hosszú sorát. Minden letompított hangon át kiérezzük, hogy a csehek számlájára. Sokkal hálásabb (és az igazságnak is megfelelőbb) beállítás volna szerintünk mindezt változatlanul hagyni, de a helyzet anomáliájául tűn-