Rádió és Televizió Szemle, 1977 (9. évfolyam, 1-4. szám)
1977-12-15 / 4. szám
A Televízió kis játékai Kuczka Péter Nem azokról a játékokról van szó, amelyeket a Televízió, vagy műsorszerkesztése velünk, nézőkkel játszik, amikor úgy állítja össze a programot, ahogy a műsorfüzetben, vagy a képernyőn megjelenik, vagy amikor fenntartja magának a módosítás és változtatás jogát, anélkül, hogy nekünk a bosszankodáson és a gomb megnyomásán kívül bármilyen jogot megadna, nem ezekről a játékokról van tehát szó, pedig ezek is megérnének némi kutatást és vizsgálatot, megérnék, hogy a „miért” szócskát többször feltegyük, s ne nyugodjunk bele szótlanul abba, hogy partnerként mindössze két stratégiára vagyunk kényszerítve, a „nézni”, vagy a „nem nézni” stratégiájára, s bírálatunkat, megjegyzéseinket legfeljebb családi, vagy munkatársi körben mondhatjuk el, vagy — ha vallásosak vagyunk — a Jóistennek, illetve ellenlábasának, a Pokol helytartójának. Nem ezeket a „kis” játékokat vizsgáljuk tehát, pedig valójában ehhez volna nagyobb kedvünk, hanem azokat a műsorokat, vagy azt a műsortípust, amelyet a Tv maga is játéknak tekint, bizonyára szűkebben értelmezve a fogalmat, mint mi, akik hajlamosak lennénk arra, hogy ne csak a Szórakoztató Osztály meghatározott termékeire gondoljunk. Azoknál a műsoroknál maradunk, amelyek a „Kicsoda, micsoda?”, a „Lehet egy kérdéssel több”, a „Játék a betűkkel”, a Most mutasd meg” jellegű címeket viselik s amelyek műfaját hol „társasjátékának, hol „vetélkedődnek mondják, ez utóbbival némi forgalmi zűrzavart okozva, hiszen ezen az alapon ide kellene sorolnunk a különböző „ki-mit-tud”-osokat, táncdalfesztiválokat, könynyűzenei, népzenei és egyéb versenyeket. Előre szeretném bocsátani, hogy még ezeknek a szűkebb értelemben vett játékoknak az elemzésére sincs elég terem és időm, s ezért inkább azzal próbálkoznék, hogy kérdéseket tegyek fel, illetve vizsgálati módszerek után tapogatózzam. Ebből talán az is következik, hogy némely kérdésben indokolás és érvelés nélkül a kijelentésre szorítkozom, természetesen nem kizárva, vagy megelőzve, inkább elkerülve a vitát. Valódi játék — televíziós játék Definíciós nehézségbe ütközünk az első pillanatban. Játék-e még az a játék, amely a televízió képernyőjén megjelenik, tehát belekerült a műsorba, annak alkotóeleme és nézők százezreinek (millióinak?) szórakoztatását szolgálja? A probléma hasonlít ahhoz, hogy színdarab-e a tele