Rádióélet, 1942 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1942-02-06 / 6. szám

KÍVÜL A KASZÁRNYÁN . . . (fia édes angyalom . . .) Szöve­gét írta dr. Liszt Nándor, zené­jét szerzette: Norbert Schultze. — 1. Kívül a kaszárnyán, — Kint a kapunál — Lámpa lán­golt árván, — Most is ottan áll... — Szivemre zárna kát karom, — A lámpás égne a fa­lon, — Mint akkor, angyalom, — Én édes angyalom! — 2. Ket­tőnknek árnya — Egybeolvadott — És a vén kaszárnya csak egyre halgatott. — Hozzád re­pül ma bús dalom. — De el nem ér a két karom. — Mint akkor, angyalom. — Én édes angya­lom! — 3. Emlékezel még. — Drága kedvesem? — Trombitált az őrség! — Én szerelmesem! — Mért is csitult el halk dalom. — Be kellett volna vallanom: Sze­relek, angyalom, — Én édes angyalom! — 4. Száll a szél a szárnyán, — Vak sötét az ég, — És otthon a kaszárnyán, — Régi lámpa ég. — Jaj, hogyha éltem itt hagyom, — A láng csak ég a kőfalon, — Mint akkor, an­gyalom.— Én édes angyalom! — 5. Úgy fáj a lelkem, — Mit felelhetek? — Lámpafény . . . szerelmem ... — Mindig ott le­szek. — Távol boríthat sírhalom, — Örökre rólad álmodom, — Mint akkor, angyalom. — Én édes angyalom! Copyright 1940 by Apolló Ver­lag Paul Lincke, Berlin, SW. 68. Copyright 1941 by Rózsavölgyi and Co., Budapest. VALAHOL OROSZORSZÁG­BAN . . . Kovách Kálmán verse, de Fries Károly zenéje. — I. Üzenet jött messze, messze föld­ről. — Halványzöld szín tábori­levél. — Aki írta, a szivével írta. — Minden sora őszintén be­szél. — II. Muszka földre lassan jár a posta — S alig várják már a válaszom. — Megkérem a rádiótól szépen, — Közvetítsék kívánságdalom. — Reír.: Sok­kal jobban szeretlek, mint más­kor, — Minden percben rád gon­dolok százszor. — Valahol Oroszországban, — Valahol Oroszországban, — (Valahol Ma­gyarországon, — Valahol Ma­gyarországon.) — Mindig a te leveledet várom, — S csak te­­rólad álmodom az álmom, — Valahol Oroszországban, valahol Oroszországban, (Valahol Ma­gyarországon, valal­d Magyar­­országon.) — S arra gondolok, mikor a csillag rám ragyog, — Azt a csillagot te otthon (te ott kinn) éppúgy láthatod, — Sok­kal jobban szeretlek, mint más­kor, — Minden percben rád gon­dolok százszor, — Valahol Oroszországban, valahol Oroszor­szágban (Valahol Magyarorszá­gon, valahol Magyarországon.) Copyright by Francis Bárd und Sohn, Budapest. HAMVADÓ CIGARETTAVÉG. Hegedűs Tamás verse és zenéje. I. Zene szól az éjben már vala­hol. — A hold fenn az éjben jár. — Szivem, mint az expressz, úgy zakatol — S állomásnál majd megáll. — A szív az min­dent nem bírhat el. — Holnap már az sem fáj. — Ha szembe­jössz és nem is szólsz énhazám. — II. Messze tűnt a május, messze a nyár. — Már a­ nap le­szállt régen. — Árva már a szí­vem, nincs aki vár. — Este van már énnekem. — Ülök magam­ban, könnyesen én. — Nem várok semmi jót. — A csók, a május csupán illúziók. — Refr.: Hamvadó cigarettavég — ül­ a hamutálcán s csendben végig ég. — Kis cigaretta, te hidd ne­kem el, (hogy) — Engem is csak égve dobtak el . . . — Vol­tam én ifjú, lángoló, — Bíbor­­piros ajkat csókra csábító, — Most a szobámba’ magam va­gyok én — S merengek a múl­tak ütemén. — Hittem néked s ezernyi csókban égett a nyár, — Égben, szívben azóta ősz van, — Már későre jár, az én időm lejár ... — Hamvadó kis fehér parázs — Megremeg az éjben, úgy veri a láz. — Nyugszik a tálca hamus peremén. — Az ő sorsa, pontosan enyém. Copyright by »Csárdás« Zene­műkiadó kft., Budapest. SZÁZ PIROS RÓZSA ... Ko­vách Kálmán verse, de Fries Károly zenéje. — I. Emlékszik az első bálra, mélg? — Szívem azóta is lázban ég. — Úgy so­hase nézett rám. — Mint azon az éjszakán. — Tánc közben suttogta, úgy szeret — S szemé­vel megcsókolt engemet. — Má­morosan átkarolt, — Szivünkben a vágy dalolt. — II. Emlékszik az első csókra még? — Bóditó ize a számon ég. — Járja velem úgy, mint rég, — Vágyainknak valcerét. — Elhervadt már minden rózsaszál, — Elmúlt már rég minden Anna-bál. — Már csak az emléke él, — Szi­vünknek a múlt mesél ... — Refr.: Száz piros rózsa, válhat-e valóra kétszer egy álmodás? — Szivem virága, mondd el, hogy utána nem jöhet senki más.­­­­Első csak egy van, csak egyetlen egy. — Akkor vagy győz a szív, vagy tönkre megy. — Száz piros rózsa, válhat-e valóra, kétszer is egy álmodás? Copyright by Bárd Ferenc ós Fiai, Budapest. PANNI. (Katonainduló.) Dr. Egyed Miklós zenéje, Horváth László verse. — I. Jóska lel­kem, elküldöm zenéked — Htt szivemmel írott levelem. — Ér­zed, úgy-e, hogy szeretlek téged. )— Mig a földön csak virág te­­■J rém. — A kopertában itt egy szál szegfű virít, szerelmem kül­döm véle el — És elküldöm véle szívem vágyó szavát. — Hogy vár rád a sírig hűséges Pannikád. — Hogy vár rád a sírig hűséges Pannikád. — II. Jóska lelkem, én édes vitézem. — Küldj egy pár sírt nékem majd haza, — írd meg azt is tábori levélben, — Csillagos-e ott az éjszaka? — Mert minden estesen hűen, szerelmesen csak bámulok egy csillagot — És megkérem arra, hogy sugározza rád. — Hogy vár rád a sírig hűséges Pannikád. — Hogy vár rád a sírig hűséges Pannikád. — III. Jóska lelkem, nézz a fé­nyes égre, — Hogyha levelem majd megkapod. — Gondolj csak az itthoni vidékre — S megtalálod azt a csillagot, — üzenj te is nekem a csillagos égen, hogy visszajössz majd győztesen — És meghallod itt­hon szívem boldog dalát. — Hogy vár rád a sírig hűséges Pannikád, — Hogy vár rád a sírig hűséges Pannikád. Copyright by Bárd Ferenc és Fiai, Budapest. SAJNÁLOM, HOGY ELMÚLT. Kovách Kálmán verse, de Fries Károly zenéje. — I. Szerelme­­sebb vagyok, mint voltam, — Mikor egy lánynak udvaroltam, — De most eljött egy asszony, — Hogy új tavaszt fakasszon, — Én erre már nem is gondol­tam. — Remélem, mindent el­felejtett, — Amit szivében tit­kon rejtett. — Azt a sok ked­ves bókot — És azt az első­ csó­kot, — Amit egy asszony nem felejthet... — II. Úgy látszik, ez az élet rendje, — A férfi­­szív csak úgy jön rendbe, — Ha érkezik egy másik, — Az újabb állomásig — A régit szé­pen elfeledje. — Még boldog­ságban nem volt részem, — Most az vagyok és mégis ér­zem, — A szívem legszebb ál­mát. — Azt a kis szőke lány­kát — Nem felejthetem el egé­szen. — Refr.: Sajnálom, hogy elmúlt az a csodaszép szerelem, — Mert azt elfeledni nem le­het talán sohasem. — Gondolok majd rá sok nyári éjszakán. — Hogyha vágyom majd egy forró csók után... — Álomnál is szebb volt az a csodaszép sze­relem — S most, hogy elmúlt, érzem, hogy egy kicsit fáj a szívem. — Azt az elsőt elfe­ledni nem lehet sosem... — Sajnálom, hogy elmúlt az a szerelem! Copyright by Bárd Ferenc és Fiai.

Next