Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. január-június (2. évfolyam, 1/1-52. szám)
1836-03-23 / 24. szám
Megjeleli e’ divatusság hetenkint 2szer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben fél évi dija 4 fr., egész 24dik szám/i. Előfizethetni helyben a‘ kiadónál Dorottya utczában Czigler házban Ildik szám alatt. — Pesten kívül pedig minden cs. kir. Post-hivatalnál. PEST Martins' ILdik. évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS DIVATVILÁGBÓL. 1856. MÁSODIK Éj’ Szebb jövendőt a* Hazának, Bús idői már valának. ELSŐ FELE. 1836. RABLÓDAL. Fönnlobog vezérlő fáklyánk — A’ fényes, égi hold! Már a’ szirtok’ éji baglya Éjfélre fölhuholt. Föl legények! indulóra Hiv meg minket most az óra. ’S mintha a’ sir’ angyalának Harsanna el szóvá, Fölriadva a’ zsiványhad Röpülve megy tova. ’S szép lyánykák forrón ölelnek, Ha a’ rablók útra kelnek. Merre titkos útunk nyúlik Dalt zeng a’ csalogány, Messze földeken csavargunk Egy kis zsákmány után. ’S ha megtérünk éjszakára Készen várnak vacsorára. A’ nyert gazdag martalékkal Híven megosztozunk, Megterített asztaloknál Dusán lakmározunk. ’S fönn mikint egy hős királyné — Ül köztünk a’ kapitányné. ’S mig a’ fényes nap fölöttünk Ösvényét futja meg, ’S egy rövidke napra ébred A’ víg embertömeg, Mig madár dali a’ cserágon ’S minden él a’ fölvilágon ; Addig mi leánykarokban Álmokkal eltelünk, És szerelmi kedvcsapongás Vigan mulat velünk. ’S ha a’ hold ismét föltűnik Hosszú álmunk is szűnik. Földr. EGY HÁZASSÁG PARISBAN. (Vége.) Hősünk egy roskadt házba vitetek a’ szoba*ban, vagy inkább teremben tarka rendetlenségben állott nehány rokkant asztal, mellyről elöntött bor és ser rondán csöpöge. Körültök részegség* tüzétöl villogó ocsmány arczok tündöklőnek; röhögés, förtelmes dalok’ zengése, czivódás, korsók’ ősze szeütése , gyermekrivás , ’s kutyaugatás harsoga vad zavarban a’ kandallóban égő tűz vig pattogásai közt, ’s egy bordón komoly méltósággal ült keresztbe vetett lábakkal Trouillefou Clopin , a’ koldusok’ királya, súlyos korbácsot tartván hatalmas jobjában. ,,Ki ezen gazember?“ kerdé durva hangon szegény költőnket. ,,Nagyságos— kegyelmes — fölséges uram, megengedjen, valóban nem tudom, mi néven nevezzem,“ rebege az elrémült költő. „Fölséges ur, vagy pajtás, mindegy, nevezz mint akarsz, — felele gorombán Csopin, — de siess, mit mondhatsz védelmedre?“ „Védelmedre? ez nekem nem tetszik,“ — gondold Gringorre Péter, ’s hebegve így szólott: „Én vagyok a’ ma eljátszott darab’ szer.... „Az ördög körmeiért, hallgass, — szakasztá félbe a’ koldus király, — nevedet akarom tudni gazember, egyebet semmit. Halld: három hatalmas uralkodó elött állasz: előttem, Trouillefou Clopin i Zagyvalék - ország’ királya, Spicali Hunyadi MVlátyás, Aegyptus’ herczege, *) ’s Rousseau Vilmos, Galilea’ császárja előtt. Te vakmerőn áthágtad Zagyvalék-ország’ határit a’ nélkül hogy jobbágya volnál, ’s így városunk szent alkotmányát erősen megsérted. Ezért büntetést érdemelsz ’s el nem fogod kerülni, hacsak hitelesen be nem bizonyítod , hogy az úgy nevezett becsületes emb Ki költségére akart Hugo ur itt elménczkedni ’s mi okbul s megmondhatnám, de két okbul hallgatok, Iszor mert tisztelt olvasóim bizonyosan mindnyájan tudják ; 2szor pedig, mivel Hugo ur e’ lapokat nehezen olvasandja, ’s így a’ leczkézés siker nélkül maradna. — N. I» [24]