Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1836. július-december (2. évfolyam, 2/53-104. szám)
1836-10-22 / 85. szám
PEST October’ 22dik. Megjelen e* divatojsag hetenkint 2szer, esztendő alatt legalább 64 képpel. Helyben félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postán 5 fr. és 10 f. pengő. DIVATVILÁGBÓL. MÁSODIK ÉV* Szebb jövendőt a* Hazának, 1856. 85dik szám. Előfizethetni helyben a’ kiadónál Ujvilág utczában Reisinger házban 554 dik szára alatt. Pesten kivül pedig minden cs. kir. Posta hivatalnál. Bús idői már valának. MÁSODIK FELE. A’ TÁRSAS ÉLET ÉS RÓKA URFI’ VŐLEGÉNYKEDÉSE. BULWÉR UTAK. Az időben, mellyről itt szólok, még nem uralkodott ellenséges indulat a’ különböző állatnemek közt. A’ kutya és nyúl egész örömmel beszélgetenek egymással, ’s mindenki tudja, hogy a’ farkas, ki még akkor az urühusról semmi felfedezést nem tön, különös vonzalommal vala a’ bárány iránt. A dltama’ boldog időben két főlő tekintetű ’s régi családból eredő macskának egyetlen egy lánya. Soha sem élt még egy szeretetre méltóbb , kecsesebb czicza; midőn nagyobb jön, annyi kellemet fejte ki, hogy rövid időn első szépségnek kiáltatékki egész vidéken. Leirjam-e jelességeit ? Elég legyen jelentenem, hogy szőrének színe a’ legfinomabb békateknőéhöz hasonlíta, hogy lábfejei bársonynál lágyabbak, bajusza legalább tizenkét hüvelyknyi volt, ’s hogy szemei macskára nézve csudálatos szelidséget fejeztek ki. Ha e’ fiatal szépség már monsieur’ és madame’ életében nagy mennyiségben birt kérőkkel, képzelhetitek, hogy ezek’ száma nem csökkent , midőn harmadfél esztendős korában árva ’s ez úttal szülői’ egész vagyonának birtokosa jön. Egy szóval, ő leggazdagabb leány volt egész országban. A’ nélkül, hogy önt, drága olvasó, egyéb szeretőinek történeteivel és kapott kosaraival terheljem, ezennel a’ két vágytársra megyek által, kiknek legtöbb reménységök volt szerencsés sükerre, — az ebre és rókára. Az eb kellemes, talpig becsületes, kőszívü legény volt. .,Részemről nem csudálkozom, úgymond hogy hágom Maczkót a’ medvét és Vicsorgit a’ farkast elutasitá ; természetesen nagy tekintetet adnak ők maguknak és nemeseknek mondatnak, de mi több? Maczkó’ mindig rósz humorban van ’s Vicsorgi szüntelen szenvedélyben; a’ legcsekélyebb érzésű macska is bármellyikkel nyomorú életet viselne. Mi engemet illet, én mindig legjobb kedvben vagyok, ha erőszakkal föl nem lázitnak, ’s nincs egyéb hibám, mint hogy boszos leszek, ha evés 1836. közben háborgatnak. Fiatal vagyok és jó termetű , szeretem a’ játszadozást és örömöket ’s általában olly jó férj vagyok, minőt csak macska egy nyári napon találhat. Ha elfogad engem, jól van, birtokát megtarthatja magának ! Ha nem fogad el, azért nem fogok rá haragudni, ’s bizonyosan nem szeretek belé annyira, hogy elfelejtsem, mi szerint még a’ világon más macska is van.“ Ezzel a’ kutya hátára csapta farkát ’s vidám arczczal parancsnoknéjához ment. Azonban a’ róka hallotta ám, mit beszélt így magában az eb, mert a’ róka mindenütt előkukucsált az üregekből és szögletekből, ’s midőn az eb eltűnt szemei elől, hahátára fakadott. „Hohó! derék legényke,“ mondá, „ne olly gyorsan, ha szabad kérnem. Tudnod kell, hogy vágytársod a’ róka.“ A’ róka, mint tudjátok, olly állat, melly semmit sem tehet fondorkodás nélkül, ’s minthogy csalfaságai miatt közönségesen minden válalatában szerencsés volt, egy pillanatig sem kétkedett, hogy elsózza a’ kutyának ételét. Igen tudá azt a’ prémes urfi, hogy a’szerelemben , ha lehet, elsőnek kell lenni, ’s ez okból elhatározta, hogy a’ kutyát megelőzi ’s nála hamarább érkezik a’ macska’ lakába. Ez azonban nem könnyű dolog valt , mert ha a’ róka darab ideig gyorsabban futhatott is a’ kutyánál, még sem ért föl vele hosszabb nyargalásban. „Mind a’ mellett,’ szóla prémes, illy jólelkű teremtményeknek soha sincs elég eszék, ’s úgy gondolom, tudom már, mi tartsa fel őt úttjában.“ Ezzel a’ róka egy közelebb ösvényen az erdőn keresztül gyorsan rugtatott előre, megelőzte a’ kutyát, egy lyukba feküdt a’földben, ’s igen jajgatva ordítni kezdett. A’ kutya, midőn a’ lármát hallotta, megijedett nagyon. ,,Nézzük csak,“ szóla, „nem akadt-e tőrbe a’ róka. Illy furfangos teremtmények mindig szerencsétlenek; hála istennek, nekem soha sem jut eszembe, hogy furfangos legyek.“ "S a’jólelkű te