Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1837. július-december (3. évfolyam, 2/53-104. szám)
1837-09-17 / 75. szám
Pest. Septemb. IS11 Megjelen e’ divatujság betérdi int 2/.er. Helyben félévi dija 4 fr., egész évi 8 fr. Postái 5 fr. és 10 fr. pengő. TÁRSAS ELET ÉS DIVATTILÁCIBÓL. S5'Uk szám* Előfizethetni új-világ utc aban Keisinger házban 554 ik szám alatt. És minden cs. k. postahivatalnál. Harmadik év: A’ dicsőség fénysugara Lengyen a’ Magyar hazára Második fele. SZELLEMEK’ DALA VIZEK FÖLÖTT. GOETHE UTÁN. Ember’ lelke Vízhez hasonló: * Égből jelens égbe száll föl , Es vizsza ismét A’ földre jő , Örökké változva. Ha lezúg magas, Sík szulfátról A’ tiszta sugár, Szépen porzik el Felleghabokban A’ sima sziken, ’S könnyen fogadva, Elfátyolozva, Csendben rezegve A’ mélybe reng. ’S ha szirtek nyúlnak A’ rohanásnak elébe , Lépcsőzve ’s boszúval Lezúg. Lapos ágyban Vonúl a’ rétvölgyön át,S a’ sima tóban Arczáikat legeltetik Minden csillagzatok. A’ szél a’ habnak Kedves szerelmese, Szél kever föl fenékkel Tajtékzó habokat. Embernek lelke Mint hasonlitsz a’ vizhez ! Embernek sorsa Mint hasonlitsz a’ szélhez! — KAZINCZY GÁBOR, 1831. 183? TENGERI UTAZÁS. TÖRTÉNET LEVELEKBEN NÉMETBŐL EGY DEBRECZENI ASSZONYSÁGTOL. (Folytatás.) 4. Gróf Steinau báró Wellenberghez! Julius 30-án. A’ philosophusoknak a’ tengerre kellene tanító termeiket tenni, akkor bizonyosan tanulni kívánókká lennének tanítványaik. Sokrates bizonyosan sok utazásokat tett tengeren , nem is képzeled melly kedvezők azok a’ bölcsesség’ kifejtésire. Ha így úszkálok egynéhány hónapig, legbölcsebbjévé leszek idő-koromnak,, örökségemen egy hajót veszek egy durva köpönyegbe burkolom magam’, viszsza megyek Európába, megrakom bölcsesség iskolámat tanulni kívánó ifjúsággal, ’s elárasztom a’ világot philosophusokkal. De téged fel nem veszlek iskolámba, mert neked nincs oktatásomra szükséged. — Melly sokszor igyekeztél híjában, engem arról meggyőzni, az mit ugyan nem akarok még most is egészen megvallani, ha szinte ollykor keservesen érzem is, — hogy egyedül vagyok a’ világon , és nem vagyok boldog — és hogy szíves kapcsolatokkal kell valamelly szeretett valósághoz köttetve lennünk , hogy boldogok lehessünk. Nevettem nagy bátyám’ vég rendelete’ azon czikkelyét,mellyben kötelességemmé teszi,hogy nevelt leányát, vagyonja’ másik fele örökösét meglátogassam és ha hajlandóságaink az ő kívánságával meg egyeznének kezemet neki nyújtsam. Most már felényire sem tetszik előttem nevetségesnek a’ feltétel, és ha tudnám, hogy az a’ leányka mindenben éppen ellenkezője az európai leányoknak, valóban azt az ostobaságot tenném hogy rendeleti kívánságát teljesítsem bátyámnak. — De az asszonyok bizonyosan mindenütt egyformák: C75)