Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1838. július-december (4. évfolyam, 2/1-52. szám)

1838-09-27 / 25. szám

f •# És a’ földi habanaton majd túl adjunk. (Dolgozgatnak ’s dolog közt beszélgetnek.) Szabó lebeny. Kenderesi uram csak min­dig tud valami felvidító nótát kezdeni. Csizma legény. De még Czafrang bá­tyánk is tudja ám, hogy kell rá felelni. — Kend. Jobban is esik úgy a’ munka fiúk, ha egy kis sáfránt keverünk közé énekből. Czafr. A’ sors úgy is kegyetlenül el pap­rikázta éltünket. Cső­mb. Ne zúgolódjatok a’sors ellen, ha Isten ránk mérte a’ nagy csapást, bizonyosan nincs messze tőlünk az ő vigasztalása is. Jobb az hogy eszünkre tértünk, ’s most már iparko­dunk, mint becsületes mesterekhez illő. Éva. Héj apjok, apjok, csak most sem tudom elfelejteni, mint pazaroltátok el a’drága sok pénzt. Cső­nik. Hagyd el anyjok, a’ mi volt nincs, — többet is elvitt a’ nagy árvíz. Ren­d. Aztán Éva asszony, még a’ nyá­ron sokat kaparithatunk össze. Lássa Katiczám is dolgozik’s már is annyit gyűjtögettünk, hogy akár ma kitarthatjuk lakodalmunk! Csom­b.Derék jó féleséget kapsz kötélverő! Éva. Hiszen jó leány az én Piroska lányom is, de mióta­­ Isten bocsássa bűnömet, azt az ördögűző borbélyt látta, azóta többet sóhaj­tozik mint köt és varr. Csomb. Anyjok ne bántsd a’ borbélyt. Kend. Ki tudja szegény hol fekszik már eltemetve. Czafr. Hogy is ne a’manóba, de hiszem Csicsó Gyuri nem olly legény, hogy egy kön­nyen el lehessen temetni. Ne búsulj Piroska, előkerül még ő — ha föld alul is. — Piroska. Czafrang bácsinak én leginkább szeretek hinni. Nem lett annak semmi baja, mert tudom én jól, hogy Dani bácsival hagy­tam. —­­ Csomb. Dani bácsival ám lányom, — de Dani bácsi is hol van ? — Csizma leg. Szegény Dani bácsi, de csak derék egy ember is volt, olly örömest foltoz­gatnám megint csizmáját, ha az is Isten elő­­keritené. Szabó leg. Szegény legény vagyok, de mindjárt várnék neki egy nyári réklit. Dani. (Jő az első színfal közül.) Hegyen, völgyön jár a’ szegény Busan a’ gyalogló legény, Haj csak egyszer it lehetnék Szép kocsiba hogy ülhetnék. Oda jártam a’ világba, Oda jártam nagy hiába; Csalfa a’ szerencse is már, Balra fordult, jobbra nem jár. Bus danája a’ szegénynek, Hogy ha nem hisz a’ reménynek: Hittem én, de csak­ a’ remény Szegény valék, ’s az leszek én. Itt vagyok ismét, de mi haszna, örömöm nincs e’ földön, — hiszen még csak ki sem harangozhatom hogy haza jöttem. (hátra fordul.) Isten nevében uraim, egy szegény-------mit látok! Vászontakács! — Csomb. Dániel! Mind. Dániel, Dani bácsi! (körül veszi.) Éva. Ugyan hol járhatott olly soká Dani koma ? — Mind. Dániel hol jártál? Dani bácsi hol járt? Dani. Hetedhét országon, még az ópe­­renczián is túl. — Piroska. Dani bácsi — hol hagyta őt? Dani. Kicsodát? Piroska. Hát nem tudja ? — Dani. Én nem tudok semmit. — Millióm a’ lelke! megakartok ölni kérdéseitekkel? vá­szontakács, kötélverő, szigyártó! és ti mind­nyájan kik jelen vagytok és jelen nem vagy­tok, hát igy fogadjátok a’ becsületes magyar embert? még csak egy kulacsot vagy kan- 194

Next