Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)

1839-01-31 / 8. szám

Januar­ - jén Megjeleli e’ divatuj­­ság hetenkint 2s­.ev. Helyben félévi dija 5 frt., egész évi lefrt. Postán 6 és 12 frt. p. 1839. 8-dik szám. Pest , a’ TÁRSAS ÉTET . ÉS WIVJITVIJLJL&BOI,. Előfizethetni kígyó utczában, kigyó pa­tikától lső kapa, 3dik házban, és minden cs. kir. postahivatalnál. Ötödik Híve légy törvény szavának: Isten’, Király’ és Hazának. JEllő/ele: Világ! Asszony világ, férfivilág, divatvilág, Lámpavilág, mécsvilág, szemvilág; vagy: Olly sok mindenféle világ, hogy már a’ világosságot sem látjuk. Gyertyavilág mellett irta: Munkácsy. A’ világ egy nagy gő­zkocsi, mellyen előre le kell fizetnünk a’ vítelbért, mielőtt végállomásunkon, a’ sírkertben, kiszállí­tana ’s letenne. Ki tovább akart menni ez élet­ben e’ gőzkocsin a’ sirkertnél, az balgatag volt; az azt gondolta, hogy e’ világban is lehet üd­­vössséget találni. Ki e’ világban feölcs nem lett, az nem volt bolondja az embereknek. A’ világ bo­londságából csírázik az ember bölcsesége. E’ világ az a’ nagy kert, mellyben a’ bolon­dok teremnek ’s mellynek élő kerítéséből, tövisbokrok közt, a’ bölcsek nevekednek. E’ világ egy nagy kert, me­llyet a’bölcs kertész veteméyes és virágos ágyakra ’s gyümölcsös kertre osztott. E’ kert vi­rágos ágyában teremnek a’ nagy kertész’ leg­szebb földi virágai, az ártatlan lánykák; a’ veteményes ágyban nőnek az ifjak; a’ gyümölcsös kertbe pedig házassági oltás által ü­lteté a’ bölcs kertész a’ férfiakat. Világ’ eleje, világ vége, két pont kö­zött vont egyenes vonal, mellyen az em­berek görbén járnak. (1839) Világ, és ismét világ! Iskolája a’ böl­cseknek, mellyben az emberek bolondok’ tanításait hallgatják. Mit adott neked e’ világi lét becses olvasóm ? Szépséget? Irigylik az emberek! Észt és magas lelket? Irigylik ’s üldöznek érte az az emberek ! Kincset? Irigylik az emberek! Fényt és fényes hivatalt adott neked a’ világ? Irigylik ’s üldöznek érte az emberek.— Vagy nem nyertél semmit a’ világtól? függet­­lenül, szabadon állsz a’ világban? — Haszta­lan irigylik neked az emberek! „Bene vixit, qui bene latuit.“ — „Boldog volt, ki boldogul rejtve élt e’ világban.“ — ’S te azt hiszed ha boldog vagy, rejtve maradhatsz e’ világban? Csalatkozol barátom; rejtekében e’ világ csak a’ b o l d o g t­a l­a n s nem keresi fel, mert ettől nem várhat, nem reméllhet semmit; de te boldog vagy, ’s hová rejtőzöl e’ földön, hogy rád ne találjon a’ világ? Fel fog ő mindenütt keresni ’s megve­szi rajtad adóját: mert e’ világ, csak attól vesz kinek van, és csak annak nem ád, kinek nincs! Világ, és ismét világ! te nagy bolondí­­tója a’ piczi embereknek, köszöntlek e’gyer­tyavilág mellett! Ez az én világom. Ifjúságom’ sanyarú világát e’ szende világ mellett, szép remények közt álmodtam át, mig a’ nagyvi­lág az élet sivatagán nőtt fiút nem akarta kö­rébe fogadni? Világ, te tarka földi világ! mi az a’ bol­dogság mellyet te adhatsz? Boldog e a bölcs e’ világban? nem, ő csak benső világával CS).

Next