Rajzolatok a társas élet és divatvilágból, 1839. január-június (5. évfolyam, 1/1-52. szám)
1839-05-05 / 35. szám
Pest Május 5 kén 1839. 35-dik szám. a’ ___ T.RSAS IIiIJEX Előfizethetni kígyó utczában , kígyó patikától Iső kapa, 3dik házban -1 és minden cs. kir. postahivatalnál. Megjeleli e’ divatnjság hetenkint 2szer. Helyben félévi dija 5 fit., egész évi 10 fit. Postán 6 és 12 fit. p. ES MJATVMAAtHOII. Ötödik év’ Híve légy törvény szavának: Isten’, Király’ és Hazának. mise fele. Az eljegyzettek* FEREXCZHALJXIm (Vége.) X. Az szoba, melly most előttünk megnyílik, bútorokra nézve nagyon hasonlít pestihez, sőt csinosságra nézve sokat felül múl, a’ pamlag előtt egy lámpa világította hosszas asztal állott; — a’ pamlag jobb felén egy aszszony ült, ki mint látszik az kötést inkább szokásból, mint szenvedélyből forgatja; az mellette ülő egy ifjú leány volt, előtte könyv — pedig ha jól látok — magyar könyv, ’s képéről kivehetni, hogy boszonkodék olvasmányában a’ néni beszédjei által magát olly sokszor háborítva látván. A’ zugban kályha mögött ült egy férfiú, kit kora mellett ás lehet még mondani , úgy tetszik nem annyira meleget keresni ült oda, hanem hogy éppen átellenben annál gyakrabban vethessen az olvasóra tekinteteket, mellyeket a’ figyelmező talán szerelemnek mondana. — „Kaptál levelet, és ígért pénzt Ballaitól“ kérdé az asszony elmerült fiját. — „Megkaptam, az az egyetlen hiba, hogy igen is pontos!“ jegyzé meg a’székéről felkelő. „És Pálról mit írnak?“ kérdé Lenka, ki látván, hogy a’ sok zavartatásban nem boldogult a’ könyvet fére tette. — „Pálról a’ gaz gyermekről? — szólt a’ néni — ki évek alatt egyszer látogatja meg apját, hogy írhatna arról valamit?“ (1839) — „Semmit éppen semmit!“ volt a’ kérdett válasza — szememben ő egy méltatlan gyermek , mint apjára, mint te reád Lenka!“ „Miért? Ő ellenem mit sem vétett!“ monda a’ lányka szokott szerénységgel. — „Hirtelen irántad! — erősité Kövesd Sándorné’s egyet köhögött, mit az ember mindannyiszor tenni szokott valahányszor igazat nem mond. „Hűtlen lenne? ő, ki még a’ szerelmet sem ismeri, ’s már arról vádolja, hogy abban állhatatlan ? ő még egész gyermek.“ — „Még egész gyermek — hevesen fogta fel e’ szókat a’ nő, mint a’ mellyek, meg lévén czáfolva kisegítették — ő még egész gyermek, ’s mikor alkalmas lesz a’ házassághoz, a’ te rózsáid már elvirágoztak, emlékezz meg leány, asszonynak egyszer van tavasza nem évenkiirt, életére.“ „Mitől kell tartanom — viszontá Lenka könnyeden— én nem várok, én csak várakozom , férjről már biztosává vagyok.“ — „Jézus Mária még legalább nyolcz évet várakozni, jegyesed akkor tekintetedtől elijedne , megvetne. „És azután kisvárosunk gúnya, a’ kikaczagtatás téged megemésztene“ kettőzteté anyja állítását a’ fiú, s ostromba vették a’ leányt, a’ természettől is könnyen hívőt, mennyire mentek a’ jövő megfogja mirtatni. — Ezen éppen mondottak ellemében látszanak a’ leánynak csak három holnap előtti viseletével is , azért nem fog ártani kissé átfutni azon elveket , mellyek neveltetésében használtattak. (35)