Rakéta, 1936 (5. évfolyam, 11-27. szám)

1936-03-10 / 11. szám

HLj közlekec­ts, ah! Avagy rendőröiró az utcán A rendő­rbíró elé visznek egy ügy­nököt az Emke-sarokról. — Szabálytalan közlekedésért két pengőre ítélem. Kifizeti itt mindjárt, vagy csekken küldi be? Az ügynök a kérdésre kérdéssel válaszol: — És ha se most, se később nem fizetek? — Akkor le kell ülni. — Kérem — hajtja meg magát az ügynök — kihozatok egy széket a ké­­véházból és inkább leülöm. BENŐKE — No Benőke, add csak oda szépen azt a másik darab csoko­ládét a siró öcsikédnek. Tudod, hogy az okosabb enged. Benőke elfut a csokoládéval s messziről kiáltja vissza. — Nem vagyok bolond, hogy én legyek az okosabb! ------ — Maga­mért nem táncol? — öreg vagyok én már a tánc­hoz. — A tánchoz sose öreg az em­ber. — No, akkor meg pláne van időm! 3 Egy kislány aranyos iskolai dolgozata A kislányoknak házi feladatul egy szép történetet kellett írni. Egyik kislány ezt írta meg: A hajóskapitány nagyon boldogan élt a feleségével, csak az volt a bá­nata, hogy nem volt gyerekük. Imád­kozott a jóistenhez, hogy adjon neki gyereket, de a jóisten nem adott. A hajóskapitány bánatában fel­szállt a hajójára és öt évig szomorúan bolyongott a tengeren és szabad ide­jét itt is mindig csak imádkozással töltötte el. Amikor végre hazaérkezett, otthon két gyereket talált és az neki igen nagy örömet okozott. Pogány esküvő vérszerződéssel ? Minek ? Minden házasság vérre megy! Pogány esküvőt tartottak Óbudán. A menyasszony és a vőle­gény vérét kupába csorgatták. Csak ne legyen jogszabály ebből, csak ne emelkedjék tör­vényerőre ! Többek között a divatos primadonnára gondolunk, aki havon­ként válik és havonként házasságot köt. Szegényke! Egy év alatt elvérezne. PEST MINDENBŐL SZÓVICCET CSINÁL Az egyik hetenként megjelenő is­meretlen közgazdasági lapocska, újab­ban ismét felszínre tornászta magát és új köntösben jelent meg. Címe alatt ezt az új „jelleget” hirdeti: Képes hetilap. Persze a pestiek rögtön szóviccet csináltak rá. A szóvicc így hangzik: Kétes hetilap. ------------­ILYEN AZ ÉLET! A kisvárosi iskola előtt egy ökrösszekér áll. A gyerekek a szünetben piszkálni kezdik az ökröket, csak Kovács Pista az intézet legjobb viseletű tanuló­ja nem bántja őket. Jön a ko­csis, a gyerekek szétrebbennek. Kovács Pista azonban ártatlan­ságának tudatában ottmarad. A dühös kocsis persze neki ken le egy pofont. Látja ezt a tanító, azt hiszi, hogy Pista tényleg vétkes volt ő is ad neki egyet. Kovács Pis­ta elkeseredésében rettenetesen bőgni kezd. Meghallja a zoko­gást az igazgató és odajön: — Mi tör*érd itt? — Igazgató úr kérem, a ta­láié úr pofonvágott, pedig én nem is bántottam az ökröt... Erre aztán az igazgatótól is kapott egy pofont. SZÍNHÁZI kritika — Na, milyen az az operett, amit tegnap láttál? — CarmeniH! __ ? — Kár menni.

Next