Rakéta, 1936 (5. évfolyam, 11-27. szám)
1936-03-10 / 11. szám
HLj közlekects, ah! Avagy rendőröiró az utcán A rendőrbíró elé visznek egy ügynököt az Emke-sarokról. — Szabálytalan közlekedésért két pengőre ítélem. Kifizeti itt mindjárt, vagy csekken küldi be? Az ügynök a kérdésre kérdéssel válaszol: — És ha se most, se később nem fizetek? — Akkor le kell ülni. — Kérem — hajtja meg magát az ügynök — kihozatok egy széket a kévéházból és inkább leülöm. BENŐKE — No Benőke, add csak oda szépen azt a másik darab csokoládét a siró öcsikédnek. Tudod, hogy az okosabb enged. Benőke elfut a csokoládéval s messziről kiáltja vissza. — Nem vagyok bolond, hogy én legyek az okosabb! ------ — Magamért nem táncol? — öreg vagyok én már a tánchoz. — A tánchoz sose öreg az ember. — No, akkor meg pláne van időm! 3 Egy kislány aranyos iskolai dolgozata A kislányoknak házi feladatul egy szép történetet kellett írni. Egyik kislány ezt írta meg: A hajóskapitány nagyon boldogan élt a feleségével, csak az volt a bánata, hogy nem volt gyerekük. Imádkozott a jóistenhez, hogy adjon neki gyereket, de a jóisten nem adott. A hajóskapitány bánatában felszállt a hajójára és öt évig szomorúan bolyongott a tengeren és szabad idejét itt is mindig csak imádkozással töltötte el. Amikor végre hazaérkezett, otthon két gyereket talált és az neki igen nagy örömet okozott. Pogány esküvő vérszerződéssel ? Minek ? Minden házasság vérre megy! Pogány esküvőt tartottak Óbudán. A menyasszony és a vőlegény vérét kupába csorgatták. Csak ne legyen jogszabály ebből, csak ne emelkedjék törvényerőre ! Többek között a divatos primadonnára gondolunk, aki havonként válik és havonként házasságot köt. Szegényke! Egy év alatt elvérezne. PEST MINDENBŐL SZÓVICCET CSINÁL Az egyik hetenként megjelenő ismeretlen közgazdasági lapocska, újabban ismét felszínre tornászta magát és új köntösben jelent meg. Címe alatt ezt az új „jelleget” hirdeti: Képes hetilap. Persze a pestiek rögtön szóviccet csináltak rá. A szóvicc így hangzik: Kétes hetilap. ------------ILYEN AZ ÉLET! A kisvárosi iskola előtt egy ökrösszekér áll. A gyerekek a szünetben piszkálni kezdik az ökröket, csak Kovács Pista az intézet legjobb viseletű tanulója nem bántja őket. Jön a kocsis, a gyerekek szétrebbennek. Kovács Pista azonban ártatlanságának tudatában ottmarad. A dühös kocsis persze neki ken le egy pofont. Látja ezt a tanító, azt hiszi, hogy Pista tényleg vétkes volt ő is ad neki egyet. Kovács Pista elkeseredésében rettenetesen bőgni kezd. Meghallja a zokogást az igazgató és odajön: — Mi tör*érd itt? — Igazgató úr kérem, a taláié úr pofonvágott, pedig én nem is bántottam az ökröt... Erre aztán az igazgatótól is kapott egy pofont. SZÍNHÁZI kritika — Na, milyen az az operett, amit tegnap láttál? — CarmeniH! __ ? — Kár menni.