Rakéta, 1937 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1937-01-05 / 1. szám

Ködös­ humoreszk A napokban szokatlanul vastag köd ereszkedett Budapestre. Ritka sűrű köd volt. Szándékom volt átjutni az Oktogon túlsó oldalára, de eltévedtem a ritka sűrű ködben. Most merre? Nyújtogatni kezdtem a kezem, a legközelebbi házfalat akartam kitapo­gatni. Az lett belőle, hogy egy vicinét tapogattam. Ez az én formám! Azt már többször is megfigyeltem, hogy egy viciné legalább ötvenéves. Ebben a korban szemérmetesek a hölgyek. Az én viciném is nyerített. — Menjen már! — vihogta és kényeskedve mellbe taszított. Közben ismeretlen egyének engem is tapogattak. Puhatolóztak a hasamon és a nyakamon. Egy hölgy azt hitte, hogy én vagyok a férje. Belémkarolt és azt­ mondta: — Na, gyere, Aladár. Ugyanakkor egy férfi suttogott a közelben. — Hol vagy, Lujza? A hölgy erre ijedten kikarolt belőlem. — Maga nem a férjem? — kérdezte gyanakodva. — Annyira nem, — válaszoltam — hogy még Aladár sem vagyok. Most képzelheti! A valódi Aladár ekkor már ott termett mellettünk. Gyufát gyújtott és inzultálni akart. Elfújtam a gyufát. Lassanként tömeg verődött egybe. Csupa eltévedt férfi és nő. Az egyik azt hitte, hogy a Baross-utcában van és aziránt érdeklődött, hogy messze van-e még Rákoscsaba. Felvilágosítottam, hogy ez nem a Baross-utca, hanem az Oktogon. A tömeg harsányan nevetett rajtam. Kiderült, hogy a Munkácsy-utcában vagyok. Telefonáltam az Ibusznak és kértem egy idegenvezetőt. Üsd, ki tudja meddig ütheted! Az úrvezetőnek a falu határában elromlik az autója. Mivel a hibát nem találja meg, bevontatja a kocsit a faluba. Szerelő persze nincs a községben, csak egy kovács, ezt hívják elő. A kovács megnézi a kocsit, kalapáccsal ráüt egyet-kettőt a gyertyára s a kocsi megindul. — Mennyivel tartozom? — Huszonhárom pengő. — Ilyen ,sok? Hiszen csak hármat ütött rá, az volt az egész. — Az igaz. Három ütés, az három pengő és hogy hova kellett ütni, az 20 pengő. —<.— TIVI GRÓF ÉS AZ ÖTVENEZER­PENGŐS RÁDIUMLOPÁS Külföldi útjáról érkezett haza Tivi gróf, amikor a pesti újságok nagy cikkekben számoltak be a Frigyessy­­klinika ellopott rádiumkészletéről. A cikkek egész felvillanyozták. A pá­lyaudvaron rögtön taxiba ült és egye­nesen a klinikára hajtatott. Két perc múlva már az egyik tanársegéd előtt állt. — Igaz kérem, hogy a rákot rá­diummal gyógyítják? — Igaz. De miért érdekli ez gróf urat? — Tegnap a tengerben fogtam egy beteg rákot. MINDENNEK ÁRA VAN? Az angol nyelvtanár épp szájoncsó­­kolja Licikét, amikor a mama várat­lanul belép. — Micsoda dolog ez! Ezért fizetem én magát? — Dehogy is nagycsászom. Ezt in­gyen csinálom. izmus — Hogy lehet, hogy elegáns ember létére folyton azzal a kopott ruhájú Kováccsal ül le kártyázni? — A kifényesedett ruháján vissza­tükröződnek a lapok. Illés bácsit valaki besúgja a fináncoknak, hogy szűzdohányt rejte­get. Kiszállnak hozzá a fináncok s éppen nagy füstölés között érik. Ne­héz volna az illatot letagadni. Előveszik: — Maga szűzdohányt szí, öreg? — Lehetséges. — Hát nem tudja, hogy ilyesmit tartani nem szabad? Illésünk megnyomkodja a parazsat: — Tudom, kérem. Épp azér sietek eltüzelni a pipámba.

Next