Rakéta Regényújság, 1976. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-06 / 1. szám
Agostinho Neto, a népmozgalom vezére. Halált megvető bátorsággal vezette a gyarmatosítók elleni harcot. Mostani ellenlábasai, a szakadárok főkolomposai közül az egyiknek (Szavambi) legalábbis gyanús kapcsolatai voltak a portugál hatóságokkal, a másik (Holden) biztonságos és kényelmes zairei villájából „irányította” a partizánháborút. Hazánk túl gazdag ahhoz, hogy az imperialista érdekeltek zokszó nélkül beletörődjenek függetlenségünk elnyerésébe — mondták az angolai nép szabadságának legállhatatosabb harcosai, az MPLA partizánjai, amikor a kivonulásra készülődő portugál katonaság zászlója még ott lengett az ország fővárosa, Luanda felett. Az események sajnos igazolták ezt a borúlátó jóslatot, a nemzetközi monopóliumok gazdasági és a NATO stratégiai érdekeinek védelmében, két szakadár csoport véres támadást indított Afrika új, független államának szabadsága és egysége ellen. A szakadárok ereje önmagában nem elegendő ahhoz, hogy veszélyeztesse a néphatalmat, és a rend talán már helyre is állt volna Angolában, ha bizonyos imperialista körök nem változtatják át a polgárháborút intervenciós háborúvá. Amerikából és Dél-Afrikából özönlik a fegyver és a zsoldos a sokat szenvedett ország földjére. Erre bőven van pénz, a mercenáriók, Afrika rémei, hatalmas összegeket kapnak a vérontásért, havi fizetésük a 15 000 márkát is eléri, s megbízóik a „győzelem” után „zsíros állásokat” ígérnek nekik. Szégyenletes és szomorú tény, hogy támogatóik között a maoista Kína is szerepel. A szocialista országok természetesen nem hagyhatják magára jogos önvédelmi harcában a népi mozgalmat, amelynek kormányát már huszonegy ország ismerte el, s amelyet a pápa és az egyházak világtanácsa is támogat. Az angolai nők is felkészülnek a haza védelmére. ANGOLA - AHOL AFRIKA JÖVŐJÉÉRT IS HARCOLNAK Ezek a fiatalok tudják, miért harcolnak. A függetlenséget ünneplő lelkes férfiak, kezükben az ősi fegyverrel, a „macheté”-vel. 3