Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)

1872-10-19 / 287. szám

Kötelességemnek tartom azon minden tekintet­ben jogosult érdeknél fogva, melylyel az ország a­­ közös haderő fejlesztése iránt méltán viseltetik, s azon közel 7 millió frtnyi többlettel szemben, mely a közös hadsereg 1873. évi szükségletében az 1872. évre meg­szavazott összeghez képest nyilvánul, daczolva az ismétlés veszélyével, nehány szóval s csak átalános főbb vonásaiban előadni azon szempontokat, melyek a hadügyi albizottság jelentésében foglalt javaslatai­nak indokul szolgáltak. Az országos bizottságok feladatát az 1867-dik évi XII. tcz., a közös hadsereg szükségletével szem­ben pedig e törvényczikken kívül még az 1868. évi XL. a véderőről szóló törvény világosan és szabatosan körvonalazza. Meg­lévén a törvény által állapítva a közös had­sereg összes létszáma, a kérdés, melylyel a hadügyi albizottság, de az országos bizottságok is foglalkoz­­hatnak, csak az lehet : vájjon a közös hadsereg szak­szereink három évig kifutják még­pedig igen jól, és mindkét szükségletből a legjobbat hozzuk magunk­kal. Tengeri eb- és medvehús már a kedves ételek­hez tartoznak. Igen meg vagyok elégedve gépünkkel is, csak igen kevés szenet emészt, úgy hogy 50 napra számí­tott távolságra bőven utazhatunk vele, nem számítva a kályhát és a konyhát, előbbit még nem sütöttük, oly jól vagyunk öltözve, hogy könnyen nélkülöz­hetjük.. Önkéntelen itteni tartózkodásunkat arra hasz­náljuk, hogy legénységünket és a kutyákat a szán kezelésében betanítjuk. Utóbbiak már be kezdik látni küldetésük fontosságát, s kissé ildomosban vise­lik már magukat. Naponkint 3—4 szánkával mennek át a szi­getre, és este fával, kő- és növénygyűjteményekkel megrakva, s néha vaddal is jönnek hajónkra a kikül­döttek. Az ,Isbjöru“'fedélzetéről tegnap egy medvét lőttünk le, közvetlenül a hajó mellől. Előttünk teg­nap egy hatalmas medve ugrott vízbe, de a nagy jégtorlaszok miatt elég korán nem ragadhattuk meg. Kovaja-Semlja szigetének térképe a tengernagy fél­szigetétől kezdve igen megbízhatatlan. Minden sötét­ségben lappang. Alig találgathatni, melyek az előt­tünk fekvő szigetek. Fájdalom, az időjárás eddig oly kedvezőtlen volt, hogy földrajzi mérésekre még gon­dolni sem lehetett fia egyszer a Nassan fokon el­mentünk minden támpont végkép megszűnik. Már érdekes „észrevételeket“ gyűjtöttünk. Egyéb gyűjte­ményeink is szépen vannak. Mikor megyünk el in­nét, azt az „Isbjörn” utján fogjuk tudatni. Még leg­­fölebb néhány napig várok s aztán erélyes kísérletet teendek a kiszabadulásra. Hogy ön, verejtékben fürödve, a fagylalt mel­lett a jSpecchi“ kávéházban gyakran gondolt reám, azt elképzelhetem. Tiszteletemet családjának. A tekintetes asszony ne aggodalmaskodjék. Én igen jól vagyok, és na­gyon erősen számítok reá, hogy két év múlva ismét láthatni fogom önöket. A­mint tudja, korántsem szán­dékom, bőrömet itt az északon megfagyasztani. A trieszti levegő, a corsó és a farsang egyelőre sokkal vonzóbbak. tek. Most isten önnel, ujj­aim egészen megdermed­dalom kész. Boldog viszontlátásra! Széll Kálmán azt hiszi, legczélszerűbb lesz a bizottság határozatait a tengerészeti költségvetést ille­­tőleg közölni a birodalom másik felének delegáczió­­jával, mert midőn a birodalmi tanács delegácziójával a hozott határozatok közöltetnek, az üzenetben az m mondatik : A magyar országgyűlés által kiküldött országos bizottság a hadi­tengerészet költségvetésére vonatkozólag a következő határozatokat hozta, és azután elsoroltatnak azon tételek, melyek határozati­­lag megszavaztattak. Miután a kérdéses hajó építése iránt határozat nem keletkezett, az az üzenetbe nem lesz belevéve, hanem a birodalmi tanács delegáczió­­jához menesztendő üzenet ennek kihagyásával lesz szerkesztve. (Helyeslés.) Azt gondolja tehát, hogy a nélkül hogy megsértenék azon határozatot, melyet Itt hoztunk, a kérdés ezen uton természetszerű meg­oldást nyer és nem kell kimondanunk, hogy a dolgot elejtettük, vagy pedig föntartjuk. (Átalános helyeslés.) Wahrmann Mór elfogadja az expedienst, de a jövőre nézve nem kíván oly szigorúan eljárni, hogy a delegáczió belső ügyeit is határozatnak tekintse, s így ezek elintézésére is 31 szavazat szükségeltessék. Határozat szerinte az, mit az egyik delegáczió hoz, a másikkal közöl, s így az országgyűlés elé juttat. Andrásy Aladár gr. pártolja Wahrm­ann Mór nézetét. Mesznil Viktor dr. függőben kívánja tartatni a kérdést. Szőgyényi László azt hiszi, hogy a végtelen szavazásból úgy juthatunk ki, ha elvileg elhatározzuk, hogy egy bizonyos, csupán belső ügynek elhatározá­sára elégséges a jelenlevők abszolút majoritása, de a budgetszavazásnál ragaszkodni kell a 67-iki 12. t. ez. rendeletéhez, mely szerint 31 tag jelenléte szük­séges, és ha 31 tag valamely tételt meg nem szavaz, akkor valóban nem marad egyéb hátra, minthogy az a tétel a budgetbe fel ne vétessék. E szerint azon nézetben van, hogy az Erzherzog Kari féle hajóra kívánt összeg nem szavaztatott meg. (Helyeslés.) Széll Kálmán, Andrásy Aladár gr. felszóla­lása után Keglevich István gr. azon nézetét fejezi ki, hogy e kérdést szavazás alá bocsátani nem lehet. Sennyey Pál br. csatlakozik a Széll Kálmán által ajánlott módozathoz. EcdOt­sy Imre azt hiszi, hogy ha Széll Kál­mán indítványa azt jelenti, miszerint ezen tételt el nem fogadja a bizottság, akkor helyesen és őszintén cselekszünk, ha pedig mást akar, nem fogadja el, mert nem őszintén cselekszünk. Akkor azt nekünk ki kellene mondani, hogy erre nézve határozatképte­lenek vagyunk, ezt pedig nem mondjuk a bizottság nevében, miután azt hiszi a bizottságnak ügyrend, nem is akarta soha, hogy a bizottságot abba a pozí­czióba hozza, hogy határozatképtelenné legyen. Vannak sokan, kik az hiszik, hogy azért va­gyunk határozatképtelenek e kérdésben, mert nem vagyunk kellő számban, t. i. hatvanan. Pedig az eset is képzelhető, hogy hatvanan vagyunk s 30 igennel , 30 nemmel szavaz. (Felkiáltások: ott van az elnök) ezt pedig a házszabályok nem akarták soha, hogy a bizottság, ha teljes számban is van jelen, határozat­­képtelen legyen. Azt találja, hogy e kérdésben a tör­vény nem értelmeztetik helyesen. Felfogása szerint a törvény akkor, midőn azt mondja, hogy a fönálló helyzeten változtatni kell, tehát positív indítvány el­fogadásáról van szó, ez csak úgy történhetik, ha 31 szavaz mellette, de azt mondani, hogy a jelenleg fönálló állapot sem maradhat fön, anélkül, hogy az határozottan 31 tag által követeltetik, ez lehetetlen. E szerint azt hiszi, hogy az Erzherzog Karl-féle ha­jóra vonatkozó tétel egyszerűen elejtettnek tekinthető. Faik Miksa: Miután a vitás pont nem csak a­­ házszabályokban foglaltatik, hanem benne van a tör­vényben is, azt hiszi, hogy erre a törvényhozót semmi­féle más ok nem vihette, mint az, hogy az ilyen fon­tos határozatoknál, hol milliókról van szó, ne döntsön egy véletlen relatív többség, hanem arra, hogy hatá­rozat hozathassák, megkívántatik, hogy 31 tag le­gyen jelen. Ez a törvény rác­iója,és hogy ha a törvény azt kívánja, hogy csak azon összeg tekintessék megsza­vazott összegnek, melyre 31 tag szavazott, akkor eb­ből az következik, hogy azon összeg, melyre 31 tag nem szavazott, nincs megszavazva. (Helyeslés.) Tehát Hodossy t. tagtárs nézetéhez csatlakozik, hogy ezen tétel nincs megszavazva. Beöthy Ákos e tételt egyszerűen elejtettnek tekinti. Kemény Gábor b.rövid fölszólalása után Zichy Nándor gr. napirendre térést indítványoz, mit pártol P­erczel Béla is. Végre is a többség Hodossy Imre indítványát fogadta el. Következik a hadügyi albizottság jelentésének tárgyalása. Bujanovics Sándor­ végletére előirányzott összegek, tekintve a létszámot s az adminisztráczió költségeit, valóban s egész mér­tékben szükségesek-e ? és vajjon a múltban megsza­vazott összegek megfelelő módon fordíttattak-e a kö­zös hadseregre, s ezáltal nyujtatik-e a terhet viselő honpolgároknak azon megnyugvás, hogy a közös hadsereg szervezeténél, adminisztrácziójánál és harcz­­képességénél fogva a c­élnak megfelelő, s a mon­archia biztosságának védelmére minden körülmény közt képes. Az első kérdésre vonatkozólag a hadügyi albi­zottság beható és részletes tanulmányozás után azon meggyőződésre jutott, hogy az általa megszavazás vé­gett ajánlott szükséglet a közös hadseregnek harcz­­képes állapotban való föntartására mulhatlanul szük­séges, s hogy ez összegeknél a czél veszélyeztetése nélkül nagyobb törlések nem eszközölhetők. A közös hadsereg szükségletét a legjelentéke­nyebb részben a békelétszám szabályozza, s e tételnél fölmerül azon kérdés, váljon a közös hadsereg elő­irányzatában fölvett létszámemelés a hadsereg begya­korlásának s harczképességének biztosítására okvet­lenül szükséges-e ? Nem akarok most az átalános tárgy 1­ásnál ezen főfontosságú kérdéssel bővebben foglalkozni, csak je­lezni kívánom, hogy az albizottság a harczi fegyverek­nek tökélye, s az ennek folytán változott harczmodor mellett a kiképzésnek nagyobb mérvben elérése s a fegyelemnek nagyobb mérvben biztosítása szempontjá­ból a sorszolgálati idő meghosszabbítását a közös hadse­regben nem csak átalalában harczképes, de az európai nagy államok hadseregeivel versenyképes állapotban föntartására szükségesnek elismerte, s az albizottság ezen meggyőződését támogatja még azon minden­esetre figyelmet érdemlő tény is, hogy az európai nagyobb hadseregeknél behozott békelétszám, a hadi létszámhoz arányosítva, mindenütt a közös had­seregben fönálló arányhoz képest kedvezőbb, s hogy a tettleges sorszolgálati idő a nagy­hatalmak hadse­regeiben, mindenütt a közös hadseregben eddig fön­álló szolgálati időnél hosszabb. S ha más államok, melyeknek műveltségi viszo­nyai a mienket jóval meghaladják, s melyek geográ­fiai fekvésüknél fogva politikailag is sokkal kedve­zőbb helyzetnek örvendnek, a nagyobb létszám fön­­tartását, a hosszabb szolgálati idő behozatalát, saját biztosságuk szempontjából szükségesnek látták, e szükséget nálunk, hol népnevelési intézményeink ha­tását csak bizonyos idő múlva fogjuk tapasztalhatni, monarchiánkban, melynek már fekvése nagyobb óva­tosságot, a nagyobb előrelátást igényli, el van is­merve, nem lehet nélkülözni annál is inkább, mert a fölemelt létszám szerint is a közös hadsereg béke­létszáma mintegy 240.0100 az összes hadi létszámhoz 800.000-hez viszonyítva túlságos nagynak nem lesz mondható, s nem fogja elérni az Európa többi had­seregeiben tettleg fönálló arányt. A hadsereg föntartásának kérdése egyéni fölfo­gásom szerint politikai kérdés s megítélése, a politi­kai helyzet megítélésétől elválaszthatatlan. Nem az egyes államoknak egymás közötti viszonylatait értem, melyek egy vagy más pillanatban derültebbek, vagy borultabbak lehetnek, melyek monarchiánkra nézve a jelen pillanatban teljesen kielégítők, de melyeket figyelembe venni egyátalában nem kívánok, hanem értem azon átalános politikai irányt, mely a jelen korban az államok fönállásának legjelentékenyebb biztosítékául, haderejük kifejtését, nagy és hatalmas hadseregek föntartását tekinti. S midőn, és a­meddig körülöttünk mindenki fegyverben áll, hogy a békét, polgárai nyugalmát kültámadás ellen biztosítsa, nem tartom monarchiánkat sem elég erősnek, de elég gyen­gének sem arra, hogy magát ezen átalános irány be­folyása alól kivonja. (Tetszés.) Nem tartom elég erősnek, elég hatalmasnak sem monarchiánkat, de egy európai államot sem arra, hogy bízva igaz jogában, helyesebb közgazdá­­szati szempontok alkalmazása végett magát elszige­telten lefegyverezze, s a hódítás czéltáblájául védte­lenül kitegye, s nem tartom ezt egy államra nézve sem lehetségesnek mindaddig, mig a panaczaea, mely az igaz jogot az erő nélkül is diadalra segíti, fölta­lálva nem lesz. (Tetszés.) De nem tartom, s nem is akarom látni monar­chiánkat elég gyengének arra, hogy lemondjon hiva­tásáról, s a napirendre kerülő, talán életérdekeit érintő kérdések megoldásánál, védereje gyengeségénél fogva a tétlen szemlélő, vagy az akaratnélküli eszköz sze­repére sülyedjen. (Hosszas élénk tetszésnyilvánítások.) S minthogy már a nagy hadsereg föntartásának közgazdászatilag bármennyire káros szüksége alól magunkat ki nem vonhatjuk, minthogy sereget, és pedig nagy sereget kell tartanunk — mert azt a tör­vény és saját érdekünk parancsolólag követeli, — azt akarom és akarja a hadügyi albizottság, hogy a had­sereg, melyet föntartunk, kellőleg kiképezve és be­gyakorolva is legyen, s ezáltal czélj­ának megfelelve, a béke zálogát képezze. (Helyeslés ) Igaz, a költség, a szükséglet, melyet a közös hadseregre fordítunk, nagy a rendes és rendkívüli költségvetésben közel 100 milliónyi szükséglet súlyo­san nehezedik a monarchia polgárainak vállaira, — de a szükséglet csak abstracto tekintve, csak pénzvi­szonyainkhoz képest mondható nagynak, mert tekintve a közös hadsereg összes s a fegyverben lévő béke­létszámot, a közös hadsereg költségvetése, összehason­­lítva valamennyi európai nagy állam költségvetésével viszonylag a legcsekélyebb. Igaz, a költségvetés 1868. év óta folytonosan növekedett, de megbírálva a növekedést előidéző té­teleket, meggyőződünk arról, hogy a növekedés, a­mint egyrészt a tüzérség és lovasság létszáma em­elé­­séből folyik, úgy másrészt az élelmezési és ruházati czímeknél a terményárak folytonos emelkedése által idéztetik elő, minek elhárítása nincsen a hadügyi kor­mányzat hatalmában. Nem csekélyebb fontosságú, tisztelt országos bizottság, ama második kérdés, vájjon a közös had­sereg föntartására a múltban megszavazott összegek fölhasználása megfelel-e a czélnak, vajjon a növeke­dett szükségleti tételek megfelelnek-e a megnyugvás azon mértékének, melyet a közös hadsereg czélsze­­rű szervezete és adminisztrácziója a kiadott nagyobb összegek kárpótlásául bennünk előidéz. Ha a kérdést komoly és elfogulatlan bírálat tár­gyává tes­szük, ha az eddig életbe léptetetett intézke­déseket behatóan megvizsgáljuk, el kell ismernünk, hogy az utolsó évek alatt s nagy részben az országos bizottságok kezdeményezése folytán, a hadsereg ad­­minisztrác­iójának javítása, harc­képességének emelé­se érdekében jelentékeny haladás tapasztalható. Nem akarom az ez irányban részben már eszkö­zölt részben folyamatban levő intézkedéseket részletesen elősorolni, kiemelendőnek tartom csupán, hogy a csa­patoknak a lehetőségig hadkiegészítő kerületeikbe vagy azok közelébe való elhelyezése, s az ezen elhe­lyezésre alapított területi divíziók rendszerének a ha­di csatarenddel összhangban a hadsereg békeadmi­­nisztrácziójának alapjául elfogadása, a közös hadse­reg egyes fegyvernemeiben fenálló aránytalanságok kiegyenlítése, a műszaki csapatok, tüzérség és lovas­ság létszámának felemelése által, a hadfelszerelési szernek és hadi anyagnak a területi divíziók szüksé­géhez képest felosztása, a közös hadsereg felfegyverzé­sének tökélesbítése, mindazon intézkedések közé tar­toznak, melyek a közös hadsereg gyors mozgósítása­ és ez által harczképességének emelése érdekében kez­­deményeztettek, és részben már keresztül is vitettek. Nem akarom állítani, hogy a közös hadsereg mai szervezete és adminisztrácziója elérte már a tökély tetőpontját, hisz a hadügyi albizottság maga is több helyt kijelöli a hiányokat, s kijelöli a javítás irányát is nem akarom állítani, hogy az új szervezet már bevégzett má s nincs szüksége tökéletesítésre, annál kevésbé állít­hatnám azt, mert tudom, hogy valamint a tudomány más ágaiban, úgy a haditudományban megállapodás nincs, s figyelmen kívül hagyása az előhaladásnak, a tapasztalatoknak s az emberi elme találmányainak gyakran keserűen megboszulja magát, de azt, hogy az eddig történtek a közös hadsereg előnyére lénye­ges változást idéztek elő ; azt, hogy a közös hadse­regre fordított nagyobb összegek egyenes arányban állanak a hadsereg harczképességének emelésével, azt el kell ismernem, s azt minden elfogulatlan bírá­lónak is el kell ismernie. Tudom én azt, t. orsz. bi­zottság, hogy a hadsereg helyes szervezetén, teljesen kiképzett, fölszerelt és harczkész állapotban föntartá­­sán kívül veszély idején még másra is van szükség, hogy a siker biztosittassék. E másik tényező, melyet dekretálni vagy megszavazni nem­ lehet, a szellem, mely a harczost győzelemre vezeti, bizalmát és erejét balszerencse közt föntartja. (Halljuk! Halljuk!) Túlesnék rövid előadásom keretén foglalkozni mindazon tényezőkkel, melyek a hadsereg szellemé­nek fokozására, erősbítésére szolgálnak. Ha mégis fölhozom ezen tényezőt, teszem ezt azért, mert a had­sereg kellékeihez, hogy az nehéz föladatának min­denkor megfelelhessen, ez is, és pedig első sorban tartozik. (Helyeslés.) Nekem nincs okom a közös hadseregnek hazafias és önfeláldozó szellemében két­kedni ; nem is teszem azt, de meg kell jegyeznem, hogy a jelenlegi institucziók mellett, midőn az átalá­nos védkötelezettség elvének keresztülvitelével a hadsereg megszűnt kaszt lenni, a h­adsereg szellemét a honpolgárok szelleme képezi (Élénk helyeslés), e szellem föntartására és erősbitésére mi, a monarchia két államterületének valamennyi népei vagyunk hi­vatva, sőt kötelezve (Élénk helyeslés), s ha egyszer bennünk mindnyájunkban meggyökerezik, a mint kell hogy meggyökerezzék, az önalkotta törvényeink iránti kellő tisztelet (Élénk tetszés), alkotmányos intézmé­nyeink nagyrabecsülése,, s a monarchia fönállásának szüksége iránti érzék (Élénk tetszés) akkor önmagá­tól meg fog jönni, meg lesz a közös hadseregben a szellem is, a nagy tettek ezen egyedüli rugója. (Za­jos tetszésnyilvánítások.) A hadügyi albizottság megnyugvást merítve az iránt, hogy az országos bizottságok működésé­nek ideje óta, a közös hadsereg szervezete, és admi­­nisztrácziójában mindazon változások és előhala­­dások, melyeket a kor és tudomány kívánalmai s az utolsó évek hadi történetéből merített tapasz­talatok okvetlenül szükségessé tettek, — ha nem is végleg életbe léptetve, ha nem is teljesen befejezve, de ez él irány­osan kezdeményezve lőnek : a közös had­sereg jövő évi költségvetésének alapjául a szükséges­ség szempontját állította föl, s elfogadva az előirány­zott létszámot, a minden egyes czímnél, az előirány­zat szükséges vagy nem szükséges voltáról, beható tanulmány által szerzett meggyőződés alapján terjeszti az országos albizottság elé javaslatait, — melyeknek kellő méltánylására a t. országos bizottságot a hadügyi albizottság nevében ezennel fölkérem. (Hosszasan tartó élénk tetszésnyilvánítások). Zsedényi Ede : Midőn az 1869-ik évi közösügyi bizottságban azt indítványoztam, hogy az 1870-dik hadibudget föl­vétele előtt 1868 és 1869. évi tulkiadásokra vonat­kozó előterjesztéseket tárgyalván, szerezzük magunk­nak azon teljes megnyugtatást, hogy ezentúl kiadá­sok csak elkerülhetlen szükség nyomán merültek föl, és ha ezen meggyőződést nyertük, vegyük ta­nácskozás alá az 1870 ik évi hadügyi költségvetést: — a hadügyminiszter t. képviselője a hadügyminisz­ter megbízásából azt válaszolt, hogy a hadügyminisz­ter a delegácziók által megállapított költségvetést mindenkor szabályozónak és megtartandónak ismeri azt jegyezvén meg egyszersmind, hogy a múlt két évi költségvetési túlhaladás leginkább hatalmon kívül eső rendkívüli körülményeknek tulajdonítható — és úgy van meggyőződve, hogy jövőben ilyen túlhala­­dásnak esete előállani nem fog. Ezen nyilatkozat szó­ról szóra indítványomra igtattatott a jegyzőkönyvbe és íme épen a jelen ülésszak alatt vizsgáltuk meg az il­lető 1870 ik évi költségek zárszámadását, melyek irányában az érintett nyilatkozat történt és azt talál­tuk, hogy a túlkiadások még tettemesebbek voltak a megelőző évi kiadásoknál, — az 1871. és 1872 ik évi költségvetések nyomán pedig hasonlólag kérettek póthitelek. Jogom van tehát kérdezni, vajjon nem szünt­ e meg a delegácziók elé terjesztett hadügyi költségvetés a szigorú megbírálás és komoly megsza­vazás tárgya lenni, jogom van a hadügyminiszter úr­hoz azon kérdést intézni, mielőtt a költségvetés részletei fölött szavaznánk: Mikép tudja azon túlha­­ladásokat 1869. augusztus 16-án tartott ülésben tett nyilatkozatával összhangzásba hozni és mikép sze­rezheti a delegáczióknak azon teljes megnyugtatást, hogy az általunk megszavazott hadügyi költségvetés jövőben csakugyan szabályozni fogja szigorúan a hadügyminisztériumot kiadásaiban ? Mert ha ez iránt biztosítva nem vagyunk, a hadügyi albizottság jelen­tése nyomán csak egyszerű véleményt mondhatnánk az elénk terjesztett hadügyi költségvetés fölött, sza­bályozó,végzéseket megszavazni teljesen fölösleges lenne. (Élénk helyeslés.) Benedek Sándor,­ ­— a hadügyminisztérium képviselője: — T. bizottság ! (Halljuk !) Azon szerencsés hely­zetben vagyok, hogy a t. előttem szóló kérdésére a hadügy­ér nevében azonnal válaszolhatok. Az első kérdés vonatkozik a múltra, főképen pedig az 1870. évre megszavazott összegek túlhala­­dására. Miután a t. bizottság a zárszámadások meg­vizsgálásánál az­ egyes tételek túllépését indokoltnak ta­lálta és mentelmet megadni méltóztatott, azt gon­dolom, fölösleges lenne ezen­ tárgy részletezését tovább folytatni, de az ügy fontossága azt kívánja, hogy a t. bizottság szives figyelmét az iránt kérjem ki, hogy az 1870. évben az igazgatás oly rendkívüli volt, hogy emberi előrelátással mindazon bonyodalmakat, me­lyek az 1870. évben föltűntek és befolyást gyakorol­tak az osztrák-magy­ar monarchia viszonyaira, senki­nek sem lehetett 1869-ban előre megmondani. Ezen bonyodalmak voltak okai az árak emelkedésének, és mivel azon évben a lovasságnál, a tüzérségnél és a szekerészetnél is a létszám fölemeltetett, természetes volt azon következmény, hogy a természeti és az élel­mezési tárgyakban valami 304 ezer frtnyi túlhaladás történt. A t. bizottságnak tudomása van arról, hogy az 1870. évre a határőrvidéki csapatok és az ottani igazgatás számára a hadügyőrség által előirányzott egy millió 38,000 frt helyett a t. bizottság csak 200 ezer frtot szavazott meg. A hiányt pedig a határőr­­vidék saját jövedelmeiből pótolni nem lehetett, mert azon jövedelmek hátramaradtak, és újra 311 ezer frtnyi túlhaladás történt. A harmadik nagyobb tétel az építkezések czímén fordul elő. Ott a régi idők hiányait kellett helyre­hozni és a hátramaradásokat az 1866., 67. és 68-dik évekből végrehajtani. Természetes, hogy midőn a számadásokat befejeztük, 131 ezer frtnyi tulhaladás mutatkozott, melynek oka nem a mostani, hanem az előbbi években és számadásokban fekszik. Azonkívül a IX. és XIII. czimen is vannak tulhaladások, de ezek nem tekinthetők tulajdonképen azoknak, mert ezek főkép az üzlet kiterjesztésénél fogva történtek és nagyobb bevételek által tökéletesen födezve vannak. 1871. évben csupán egy póthitel köretett s ez volt a 300 ezer frt a barakkórház építésére, azon czélból, hogy a hadügyi kormányzat a Ludovica-Akadémiát a magyar kormánynak átadhassa. Az 1872. évben előterjesztett póthitelek csupán abból származnak, melyek 1870. év után föltűntek, t. i. a 13-ik tüzérezred fölállítása, a hadsereg deczentra­­lizácziója és több efféle, tehát többnyire épületekre, melyek megkezdettek, és melyeknek minél hamarábbi befejezésére mulhatlan szükséges. Ezek, azt gondo­lom, t, országos bizottság! mind oly körülmények, melyek a hadügyérnek hatalmán kívül estek és ezek voltak főkép okai, hogy nem lehetett a megszavazott összeggel beérni. De hogy a hadügyérnek igaz és szüntelen törekvése minél többet meggazdálkodni, az abból is kitetszik, hogy épen azon évben, midőn azon tulkiadások történtek, a többi czimen nevezetes meg­takarítások jelentkeztek, úgy hogy azon tulkiadások teljes fedezetén túl még 280,000 frt megtakarítás maradt. (Helyeslés.) A­mi a másik kérdést illeti, bátor vagyok csu­pán azon nyilatkozatra hivatkozni, melyet ő exczel­­lencziája a hadügyminiszter úr az albizottság tárgya­lása alkalmával tett és hol a hadsereg organizáczióját befejezettnek kijelentette, hivatkozva továbbá azon nyilatkozatra, melyet ő exczellencziája az osztrák delegáczió egyik nyilvános ülésén tett, s mely követ­kezőleg szól: Irigy épen a kormány nevében kimond­hatja, hogy ezen budget további időre normál bud­­getnek tekintendő és ezen kért összegeken túl az or­­dináriumban magasabb követelés nem fog köretni, kivévén azon tárgyakat és czimeket, a­melyek pél­dául, mint az élelmezés, az árak természetes ingado­zásának vannak alávetve. (Helyeslés.) : Elnök : Miután senki szólásra följegyezve nincs, az ülést föloszlatom, s délután 5 órakor foly­tatjuk... Ülés vége 11 óra 40 perczkor. A magyar delegáczió esti ülése 5 órakor kezde­tett meg. Elnök : M­a­j­l­á­t­h Antal gr. Megnyittatván az ülé­s, kihirdettetett a délelőtti szavazás eredménye. Az 5-ös bizottságba választot­tak: Éber Nándor, Szapáry Gyula gr., Széll Kál­mán, Zichy Viktor gr., Mesznil Viktor br. A 7-es bi­zottságba­­ Bujanovics S., Lészay L., Széll Kálmán, Perczel B., Szőgyényi L., Prileszky Tádé, Sennyey Pál br. fölszólalásának czélja jelezni azon álláspontját, melynél fogva a hadügyi albizottság jelentését nem fogadja el minden részleteiben. Tekintve pénzügyi helyzetünket, ellene van a hadügyi költség szaporí­tásának, s mindazonáltal nem terjeszt be különvéle­ményt, mer­t nem hiszi, hogy ez megnyerné a bizott­ság tetszését, hanem kijelenti, hogy kész pártolni minden indítványt, mely a költségek indokolt törlé­sét czélozza. Ezzel azonban nem akar bizalmatlansá­got szavazni a hadügyminiszternek, kinek elismeri jó szándékait, de a főtekintetnek tartja azt megítélni, hogy mit képes megbízni nemzetünk. Nem helyesli azon eljárást, hogy a beterjesztett költségvetést úgy tüntetik föl, melynek megszavazása nélkül a hadse­reg nem lenne harczképes, mert ezáltal a takaréko­sok sarokba vannak szorítva. Ez eljárást tovább foly­tatni nem lehet. Öntimitásnak, csalódásnak nevezi azt is, hogy normális költségvetést lehetne megalapítani, s nem is nyugszik meg a hadügyminiszter e tárgyban mondott nyilatkozatában, mert tudja, hogy azt megtartani nem lehet. Fölhozza, hogy egy katonai szaklap már most pengeti, hogy a tisztek nyugdíjazása nagyon kis mérvben van fölvéve a költségvetésbe s okvetlenül szükségesnek találja a nyugdíjak összegét emelni a jövő évre, annyival inkább, mivel ez által új elemek lépnek be a hadseregbe. Aggódva tekint tehát a jö­vőbe, s noha akarja a hadsereg fejlesztését, tekin­tetbe óhajtja vétetni az ország erejét is, s ezért a hadügyminisztertől nem békét, de fegyverszünetet kér a költségek emelése tárgyában, hogy némileg enyhíthessük a defic­it nehéz sebeit. Pénzügyi hely­zetünk valóban ijesztő, mert 13—14 millió rendes defic­itre van kilátásunk, s azonkívül a nagy kamat­­biztosítási összeg. És ez állapot nem is fog változni a jövő évben sem, s így tekintetbe véve még a politikai helyzetet, nem tartja indokoltnak a hadügyi költség­­vetés szaporítását. A nemzetek ereje nem csak a had­sereg harczképességében, hanem vagyonuk és gaz­dasági viszonyaik rendezettségében is áll; ne ipar­kodjunk Poroszországnak csakis hadseregszerveze­tét utánozni, hanem annak munkásságát és takaré­kosságát is. Pulszky Ágost védi a hadügyi albizottság eljárását Wahrmann vádjaival szemben, s különösen azt emeli ki, hogy az albizottság mindent részletesen vizsgált meg. épen a pénzügyi helyzet tekintetbevétele miatt és csakis azt ajánlotta elfogadás végett, mit szükségesnek talált. (Helyeslés.) A békelétszám és szolgálati idő feleme­lését nem tartja meglepőnek, mert hisz a 68. évi 40. törvényczikk már előre látta és meghatározta, hogy mit tekint szükségesnek a monarchia véderejének biztosítására, midőn a hadi létszámot 800,000 főben állapította meg, s a szolgálati időt három évrre szabta meg. Ha szükségessé vált az újabb harczmódok foly­tán a nagy tömegek szereplése, még inkább elkerül­hetetlen, hogy e tömegek az újabb hadtudomány kö­vetelményeinek megfeleljenek, s ezért tökéletesen helyesli a hadügyminiszter azon intézkedését, hogy a szolgálati időt meghosszabbította. Ezt még politikai­lag is okvetetlenül szükségesnek találja már az al­tisztek érdekében is. Hisz eddig csakis az altisztek köteleztettek 3 évi szolgálatra, s igy épen azon osz­tály Bujtatott nagyobb teherrel, mely szorgalma­sabb és tanultabb volt. De kérdi, hogy helyette­­sitendi a 3 évig szolgált altiszteket azon le­génység, mely sokkal rövidebb szolgálati idő alatt szívta magába a hadi tudományt. Ez anomáliát tehát meg kell szüntetni mielőbb, és pedig úgy politikai, mint hadseregünk harczképességének emelése szem­pontjából. Ezután kijelenti, hogy most már elértük a hadseregben azon maximumot, mely után vágytunk, s így e maximum erejét kell fokozni, s különösen szellemileg. A hadsereg szervezete elérte az állandó­ságot, s e tekintetből ítélve meg a költségvetést, nem hiszi, hogy az albizottság megérdemli a kapkodó ne­vet midőn nagyban elfogadja a hadügyminiszter elő­terjesztését. Pártolja az albizottság jelentését. (He­lyeslés.) Wahrman Mór, Pulzle­r Ágost személyes kérdésben emelnek szót, s utána Pr­leszky Tádé igazította helyre félremagyarázott szavait. Fodmanstsky Frigyes báró az utolsó időben méltán kérdezte magától, hogy béke vagy háború előestéjén állunk-e, oly folytono­san emlegetni a hadsereg harczképességet, pedig ez nem mindig áll összeköttetésben azon számokkal, me­lyek a papíron vannak. Fontosnak tartja a békelétszám fölemelésének kérdését, s a maga részéről nem hajlandó megszavazni a fölemelést. Elismeri, hogy az átalános védkötelezettség hatása nagy, a katonaságból szol­gáltak megszokták a fegyelmet és rendet, de épen az átalános védkötelezettség folytán nagyon érezhető a munkaerő hiánya, s így a szolgálati idő fölemelése még inkább érezhetővé teszi e hiányt. Nem is tartja szükségesnek e fölemelést, mert hisz három év alatt jő altisztek is képeztetnek, hogy ne volna tehát elég két év arra hogy a közlegénység is kellőleg megis­merkedjék a hadtudomány követelményeivel. Azt hi­szi tehát, hogy két­ év alatt is ugyanazon eredménye­ket lehet elérni, mint három év alatt. A hadsereg ré­szére főleg két dolgot kiván: az iskolázást és jobb élelmet. Ezután a szolgálatidő meghosszabbításának kérdését pénzügyi szempontból sem helyeselheti, mert azon véleményben van, hogy az államok alapja a ren­des háztartás. Ezután elfogadtatott a hadügyi albizottság jelen­tése a részletes tárgyalás alapjául. Ren­des szükséglet. A közös hadsereg 1873-ik évi rendes szükség­lete az előirányzat szerint 90.949,310 frtot tesz, mely összeg az 1872-ik évre megszavazott 83.971,295 frttal összehasonlítva, 6.978,015 frttal magasabb. A költségvetést indokoló előadásban részletesen elősorolják mindazon előirányzati tételek, melyek a szükséglet emelkedését minden egyes czímnél előidé­zik. Mellőzve azoknak részletes kimutatását, ez alka­lommal csak azon tételek különös fölsorolását tartja az albizottság szükségesnek, melyek elvi jelentőség­gel bírn­ak, a szükségletet állandóan növelik, s me­lyek elfogadása vagy el nem fogadása következtében a költségvetés több czimének szükséglete változás alá esik. A közös hadügyminiszternek a költségvetés ál­landó fölemelését czélró ezen előterjesztései a követ­kezők : 1) a katonai papok és hivatalnokok évi fizeté­sének emelése, s a hivatalnok osztályzati viszonyainak szabályozása ; 2) a hadseregbeli szolgák illetményeinek szabá­­yozása; 3) a sorgyalogság és vadászcsapat ujonczainak törvényes 3 éves tettleges sorhadi szolgálathoz be­hívása, illetőleg a sorgyalogság és vadászcsapat bé­kelétszámának állandó fölemelése 28,560 emberrel.­­A­ katonai papok és hivatalnokok fizetésföleme­lését az albizottság nem tartja elfogadandónak. Haj­nald Lajos védi a fizetésfölemelést, s ezt a méltányosság szempontjából teszi. Benedek Sándor szükségesnek találja a fizetés felemelését, annyival inkább, mivel az illetőknek nem igen van reményök az előléptetésre. A többség elfogadta a fizetés fölemelését elvben. A hadseregbeli szolgák állományának szabályo­zását s ennek folytán illetményeik föl­merését az al­bizottság elfogadhatónak javasolja. Elfogadtatik. A sorgyalogság és vadászcsapat évi ujonczjuta­­lékának a törvényes három évi tettleges sorhadi szol­gálathoz leendő behívását az albizottság h­elyeslendő intézkedésnek tartja. A többség elfogadja az albizott­ság véleményét. De midőn az albizottság a sorgyalogság és va­dászcsapat békelétszámának fölemelését elfogadás végett ajánlja, s ezáltal a közös hadsereg rendes szük­ségletét jelentékeny összeggel állandóan fölemelni indítványozza, teszi azt azon meggyőződésben, hogy ezáltal a közös hadsereg új szervezete befejeztetik, mely fölfogást a közös hadügyminiszter közvetlen nyilatkozatban magáévá tevén, az albizottság ezt ha­­tározatilag is kimondani véleményezi, s erre vonat­kozólag a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja. — Határozati j­avaslat. — Az országos bizottság kijelenti, hogy a sorgya­logság és vadászcsapat békelétszámának felemelése következtében a közös hadsereg új szervezetét befeje­zettnek, és erre vonatkozólag a végleges békebudge­­tet elértnek tekinti. A birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok országos bizottsága ezen határozati ja­vaslathoz való hozzájárulásra fölszólítandó. Éber Nándor ezután a következő határozati javaslatot nyújtja be : A magyar országos bizottság azon meggyőződésben lévén, hogy a három évi szol­gálati idő a legénységnek nem csak katonai kiképez­­tetésére, hanem átalános oktatására is czélszerűen használtathatik föl, utasítja a hadügyminisztert, hogy egy rendszeres tervezetet dolgozzon ki, mely kivihető legyen a­nélkül, hogy ez által a költségvetés emel­tessék. Mindkét határozati javaslat elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Központi vezetés, hatóságok és különös köz­­igazgatási hatóságok czímén előirányoztatott 466,542 frt, az albizottság 430,000 frt ajánl megszavaztatni, mely összeg a fizetés fölemelés folytán 21,164 frttal emelkedett. Elfogadtatik. Ő felsége katonai irodájára 49,039 frt szavazta­tott meg az előirányzat szerint. Főhadi hadosztály és katonai parancsnokságok költségére előirányoztatott 303,997 frt, megszavazta­tott 303,126 frt. Katonai ügyelőségre kívántatik 691,099 frt, megszavaztatott 636,638 frt. Városi tér- és várparancsnokságokra előirányoz­tatott 204,209 frt, megszavaztatott 182,667 frt. Katonai papság czimén előirányoztatott 197,449 frt, megszavaztatott 190,785. Katonai igazságügyre előirányoztatott 328,318 frt, megszavaztatott ugyanannyi. Katonai pénztári igazgatásra előirányoztatott 83,508 frt, megszavaztatott ugyanannyi. Katonai szakosztályra előirányoztatott 361,374 frt, megszavaztatott ugyanannyi. Hadi levéltárra előirányoztatott 54,868 frt, meg­szavaztatott ugyanannyi. Árjegyzéki lakbérre előirányoztatott 11,900 frt, megszavaztatott ugyanannyi. Ezután megtakarítás czimén a költségvetésbe 31,246 frt állíttatott be, mely összeg levonandó a ki­adásból, mely 2.621,281 frtot tesz. Ülés vége 8 órakor. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. Wahrmann Mór KÜLÖNFÉLÉK. Pest, október 18. [Hivatalos.] Hanthó Lajos lőcsei főreáltanodai ideiglenes igazgató ez állomásra véglegesen kineveztetett. Kineveztettek továbbá adótisztekké : Salamon Károly, Stein­dl Antal, Heimer Nándor. A királyi igazságügyminiszter : Ká­­tay Gábor orvostudort a karczagi Sohabatka Mihály orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost a magyar­óvári, Hável József orvos- és sebésztudort, szülész­­mestert és k. törvényszéki börtönorvost a zombori, Bécsi János orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost a szol­noki, Harmath Márton orvostudort, megyei fö- és k. tör­vényszéki börtönorvost a tordai, Purecz Gyula orvostudort és k. törvényszéki bürtönorvost az aradi, Dillnberger Emil orvostudort, városi fö- és k. törvényszéki börtönorvost a beszterczebányai, Varga Zsigmond orvostudort, megyei t. fő- és k. törvényszéki börtönorvost a székes-fehérvári, Altman Leo orvostudort, megyei al- és k. törv.-széki bör­tönorvost a mármaros-szigeti, Lengyel Gyula orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost a sepsi-szt gyöngyi, Varga Géza orvostudort és kerületi főorvost a hajdúböszörményi, Schossberger György orvos- és sebésztudort, szülész- és szemész­mestert az újvidéki, Almai Károly orvostudort és városi főorvost a decsi, Kecskeméti Lajos orvostudort és törvényszéki börtönorvost a kecskeméti, Lyi­acsky Pál or­vos- és sebésztudort és szülészmestert a n.­becskereki, Kopp Gyula orvostudort és megyei főorvost a szilágy-somlói, Schuller Károly orvos- és sebésztudort, szülész-és szemész­­mestert, városi fő- és kir. törvényszéki börtönorvost a med­­gyesi, Dózsa Ármin orvostudort és k. törvényszéki börtön­­orvost a makói, Edeskuthy Nándor orvostudort és k. tör­vényszéki börtönorvost a lőcsei, Vári Szabó János orvos­­tudort, megyei t. fő- és k. törvényszéki börtönorvost a pestvidéki, Ullmann Frigyes orvostudort és kir. törvény­­széki börtönorvost a lipte­szt­miklósi, Láng Ferencz orvos­­tudort a beregszászi, és végre Papp István orvostudort, ha­tósági fő- és k. törvényszéki börtönorvost, a naszódi k. törvényszéknél előforduló törvényszéki orvosi teendőknek a szabályszerű dijak mellett leendő ellátásával megbízta. [Szentesitett törvényczikkek.] A hivata­los lap közelebbi száma közli a kolozsvári magyar királyi tudomány-egyetem feállitásáról és ideiglenes szervezéséről a kolozsvári magyar kir tudományegyetem felállitására s annak 1872. évi föntartására megszavazott póthitelről, a magyar kir. honvédségi Ludovika-Akadémia fölállításáról — a magyar kir. honvédségi Ludovika-Akadémia épületé­nek átalakítására, fölszerelésére 1872-ik évi föntartására pótlólag megajánlott összegek fedezéséről, a honvédzászló­­aljak szaporításáról szóló és ö fölsége által szentesitett törvényczikkeket. [Honvédtiszt­i­ lemondás.] Gr. Eudai Gábor tettleges állományú honvéd gyalog hadnagy a m. kir. hon­védségben viselt tisztti rangjáról s cziméről önként leköszön­vén lemondása a honvédelmi minisztérium által elfogad­tatott. [A királyasszony fogadtatása Bu­dán.] E hó 17-én este, midőn a királyasszony a ki­rályi gyermekekkel a pesti tndóháztól a budai vár­hoz érkezett, itt Klotild főherczegasszony, József és Henrik főherczeg, gr. Bellegarde szárnysegéd, Ház­mán budai polgárnagy, Kocsis budai főkapitány és az udvari kápolna papsága által fogadtatott, kiket ő fel­sége leereszkedő szívélyességgel üdvözölt. A király­asszony először is a főherczegekkel és Klotild főher­­czegasszonnyal váltott pár szót, aztán a polgármester és főkapitányhoz fordult, örömét fejezve ki, hogy egy ideig ismét Magyarországon időzhet. A királyasszony ezután a királyi gyermekekkel magántermeibe vo­nult vissza. E hó 18-án délután ő felsége Lipót fő­­herczeggel Gödöllőre szalonka-vadászatra volt kirán­dulandó. [A k­i­r­á­l­y­a­s­s­z­o­n­y] és gyermekei, mint teg­napi lapunkban írtuk a legjobb egészségggel érkeztek a magyar fővárosba. Kiszállás után ő felsége néhány szót intézett dr. Bókayhoz, felemlítvén, hogy ő maga és gyermekei is egészségesek. Andrásy és Hunn gróffal szintén váltott pár szót, azután e szavakkal

Next