Reform, 1872. október (4. évfolyam, 269-299. szám)
1872-10-19 / 287. szám
Kötelességemnek tartom azon minden tekintetben jogosult érdeknél fogva, melylyel az ország a közös haderő fejlesztése iránt méltán viseltetik, s azon közel 7 millió frtnyi többlettel szemben, mely a közös hadsereg 1873. évi szükségletében az 1872. évre megszavazott összeghez képest nyilvánul, daczolva az ismétlés veszélyével, nehány szóval s csak átalános főbb vonásaiban előadni azon szempontokat, melyek a hadügyi albizottság jelentésében foglalt javaslatainak indokul szolgáltak. Az országos bizottságok feladatát az 1867-dik évi XII. tcz., a közös hadsereg szükségletével szemben pedig e törvényczikken kívül még az 1868. évi XL. a véderőről szóló törvény világosan és szabatosan körvonalazza. Meglévén a törvény által állapítva a közös hadsereg összes létszáma, a kérdés, melylyel a hadügyi albizottság, de az országos bizottságok is foglalkozhatnak, csak az lehet : vájjon a közös hadsereg szakszereink három évig kifutják mégpedig igen jól, és mindkét szükségletből a legjobbat hozzuk magunkkal. Tengeri eb- és medvehús már a kedves ételekhez tartoznak. Igen meg vagyok elégedve gépünkkel is, csak igen kevés szenet emészt, úgy hogy 50 napra számított távolságra bőven utazhatunk vele, nem számítva a kályhát és a konyhát, előbbit még nem sütöttük, oly jól vagyunk öltözve, hogy könnyen nélkülözhetjük.. Önkéntelen itteni tartózkodásunkat arra használjuk, hogy legénységünket és a kutyákat a szán kezelésében betanítjuk. Utóbbiak már be kezdik látni küldetésük fontosságát, s kissé ildomosban viselik már magukat. Naponkint 3—4 szánkával mennek át a szigetre, és este fával, kő- és növénygyűjteményekkel megrakva, s néha vaddal is jönnek hajónkra a kiküldöttek. Az ,Isbjöru“'fedélzetéről tegnap egy medvét lőttünk le, közvetlenül a hajó mellől. Előttünk tegnap egy hatalmas medve ugrott vízbe, de a nagy jégtorlaszok miatt elég korán nem ragadhattuk meg. Kovaja-Semlja szigetének térképe a tengernagy félszigetétől kezdve igen megbízhatatlan. Minden sötétségben lappang. Alig találgathatni, melyek az előttünk fekvő szigetek. Fájdalom, az időjárás eddig oly kedvezőtlen volt, hogy földrajzi mérésekre még gondolni sem lehetett fia egyszer a Nassan fokon elmentünk minden támpont végkép megszűnik. Már érdekes „észrevételeket“ gyűjtöttünk. Egyéb gyűjteményeink is szépen vannak. Mikor megyünk el innét, azt az „Isbjörn” utján fogjuk tudatni. Még legfölebb néhány napig várok s aztán erélyes kísérletet teendek a kiszabadulásra. Hogy ön, verejtékben fürödve, a fagylalt mellett a jSpecchi“ kávéházban gyakran gondolt reám, azt elképzelhetem. Tiszteletemet családjának. A tekintetes asszony ne aggodalmaskodjék. Én igen jól vagyok, és nagyon erősen számítok reá, hogy két év múlva ismét láthatni fogom önöket. Amint tudja, korántsem szándékom, bőrömet itt az északon megfagyasztani. A trieszti levegő, a corsó és a farsang egyelőre sokkal vonzóbbak. tek. Most isten önnel, ujjaim egészen megdermeddalom kész. Boldog viszontlátásra! Széll Kálmán azt hiszi, legczélszerűbb lesz a bizottság határozatait a tengerészeti költségvetést illetőleg közölni a birodalom másik felének delegácziójával, mert midőn a birodalmi tanács delegácziójával a hozott határozatok közöltetnek, az üzenetben az m mondatik : A magyar országgyűlés által kiküldött országos bizottság a haditengerészet költségvetésére vonatkozólag a következő határozatokat hozta, és azután elsoroltatnak azon tételek, melyek határozatilag megszavaztattak. Miután a kérdéses hajó építése iránt határozat nem keletkezett, az az üzenetbe nem lesz belevéve, hanem a birodalmi tanács delegácziójához menesztendő üzenet ennek kihagyásával lesz szerkesztve. (Helyeslés.) Azt gondolja tehát, hogy a nélkül hogy megsértenék azon határozatot, melyet Itt hoztunk, a kérdés ezen uton természetszerű megoldást nyer és nem kell kimondanunk, hogy a dolgot elejtettük, vagy pedig föntartjuk. (Átalános helyeslés.) Wahrmann Mór elfogadja az expedienst, de a jövőre nézve nem kíván oly szigorúan eljárni, hogy a delegáczió belső ügyeit is határozatnak tekintse, s így ezek elintézésére is 31 szavazat szükségeltessék. Határozat szerinte az, mit az egyik delegáczió hoz, a másikkal közöl, s így az országgyűlés elé juttat. Andrásy Aladár gr. pártolja Wahrmann Mór nézetét. Mesznil Viktor dr. függőben kívánja tartatni a kérdést. Szőgyényi László azt hiszi, hogy a végtelen szavazásból úgy juthatunk ki, ha elvileg elhatározzuk, hogy egy bizonyos, csupán belső ügynek elhatározására elégséges a jelenlevők abszolút majoritása, de a budgetszavazásnál ragaszkodni kell a 67-iki 12. t. ez. rendeletéhez, mely szerint 31 tag jelenléte szükséges, és ha 31 tag valamely tételt meg nem szavaz, akkor valóban nem marad egyéb hátra, minthogy az a tétel a budgetbe fel ne vétessék. E szerint azon nézetben van, hogy az Erzherzog Kari féle hajóra kívánt összeg nem szavaztatott meg. (Helyeslés.) Széll Kálmán, Andrásy Aladár gr. felszólalása után Keglevich István gr. azon nézetét fejezi ki, hogy e kérdést szavazás alá bocsátani nem lehet. Sennyey Pál br. csatlakozik a Széll Kálmán által ajánlott módozathoz. EcdOtsy Imre azt hiszi, hogy ha Széll Kálmán indítványa azt jelenti, miszerint ezen tételt el nem fogadja a bizottság, akkor helyesen és őszintén cselekszünk, ha pedig mást akar, nem fogadja el, mert nem őszintén cselekszünk. Akkor azt nekünk ki kellene mondani, hogy erre nézve határozatképtelenek vagyunk, ezt pedig nem mondjuk a bizottság nevében, miután azt hiszi a bizottságnak ügyrend, nem is akarta soha, hogy a bizottságot abba a pozíczióba hozza, hogy határozatképtelenné legyen. Vannak sokan, kik az hiszik, hogy azért vagyunk határozatképtelenek e kérdésben, mert nem vagyunk kellő számban, t. i. hatvanan. Pedig az eset is képzelhető, hogy hatvanan vagyunk s 30 igennel , 30 nemmel szavaz. (Felkiáltások: ott van az elnök) ezt pedig a házszabályok nem akarták soha, hogy a bizottság, ha teljes számban is van jelen, határozatképtelen legyen. Azt találja, hogy e kérdésben a törvény nem értelmeztetik helyesen. Felfogása szerint a törvény akkor, midőn azt mondja, hogy a fönálló helyzeten változtatni kell, tehát positív indítvány elfogadásáról van szó, ez csak úgy történhetik, ha 31 szavaz mellette, de azt mondani, hogy a jelenleg fönálló állapot sem maradhat fön, anélkül, hogy az határozottan 31 tag által követeltetik, ez lehetetlen. E szerint azt hiszi, hogy az Erzherzog Karl-féle hajóra vonatkozó tétel egyszerűen elejtettnek tekinthető. Faik Miksa: Miután a vitás pont nem csak a házszabályokban foglaltatik, hanem benne van a törvényben is, azt hiszi, hogy erre a törvényhozót semmiféle más ok nem vihette, mint az, hogy az ilyen fontos határozatoknál, hol milliókról van szó, ne döntsön egy véletlen relatív többség, hanem arra, hogy határozat hozathassák, megkívántatik, hogy 31 tag legyen jelen. Ez a törvény rációja,és hogy ha a törvény azt kívánja, hogy csak azon összeg tekintessék megszavazott összegnek, melyre 31 tag szavazott, akkor ebből az következik, hogy azon összeg, melyre 31 tag nem szavazott, nincs megszavazva. (Helyeslés.) Tehát Hodossy t. tagtárs nézetéhez csatlakozik, hogy ezen tétel nincs megszavazva. Beöthy Ákos e tételt egyszerűen elejtettnek tekinti. Kemény Gábor b.rövid fölszólalása után Zichy Nándor gr. napirendre térést indítványoz, mit pártol Perczel Béla is. Végre is a többség Hodossy Imre indítványát fogadta el. Következik a hadügyi albizottság jelentésének tárgyalása. Bujanovics Sándor végletére előirányzott összegek, tekintve a létszámot s az adminisztráczió költségeit, valóban s egész mértékben szükségesek-e ? és vajjon a múltban megszavazott összegek megfelelő módon fordíttattak-e a közös hadseregre, s ezáltal nyujtatik-e a terhet viselő honpolgároknak azon megnyugvás, hogy a közös hadsereg szervezeténél, adminisztrácziójánál és harczképességénél fogva a célnak megfelelő, s a monarchia biztosságának védelmére minden körülmény közt képes. Az első kérdésre vonatkozólag a hadügyi albizottság beható és részletes tanulmányozás után azon meggyőződésre jutott, hogy az általa megszavazás végett ajánlott szükséglet a közös hadseregnek harczképes állapotban való föntartására mulhatlanul szükséges, s hogy ez összegeknél a czél veszélyeztetése nélkül nagyobb törlések nem eszközölhetők. A közös hadsereg szükségletét a legjelentékenyebb részben a békelétszám szabályozza, s e tételnél fölmerül azon kérdés, váljon a közös hadsereg előirányzatában fölvett létszámemelés a hadsereg begyakorlásának s harczképességének biztosítására okvetlenül szükséges-e ? Nem akarok most az átalános tárgy 1ásnál ezen főfontosságú kérdéssel bővebben foglalkozni, csak jelezni kívánom, hogy az albizottság a harczi fegyvereknek tökélye, s az ennek folytán változott harczmodor mellett a kiképzésnek nagyobb mérvben elérése s a fegyelemnek nagyobb mérvben biztosítása szempontjából a sorszolgálati idő meghosszabbítását a közös hadseregben nem csak átalalában harczképes, de az európai nagy államok hadseregeivel versenyképes állapotban föntartására szükségesnek elismerte, s az albizottság ezen meggyőződését támogatja még azon mindenesetre figyelmet érdemlő tény is, hogy az európai nagyobb hadseregeknél behozott békelétszám, a hadi létszámhoz arányosítva, mindenütt a közös hadseregben fönálló arányhoz képest kedvezőbb, s hogy a tettleges sorszolgálati idő a nagyhatalmak hadseregeiben, mindenütt a közös hadseregben eddig fönálló szolgálati időnél hosszabb. S ha más államok, melyeknek műveltségi viszonyai a mienket jóval meghaladják, s melyek geográfiai fekvésüknél fogva politikailag is sokkal kedvezőbb helyzetnek örvendnek, a nagyobb létszám föntartását, a hosszabb szolgálati idő behozatalát, saját biztosságuk szempontjából szükségesnek látták, e szükséget nálunk, hol népnevelési intézményeink hatását csak bizonyos idő múlva fogjuk tapasztalhatni, monarchiánkban, melynek már fekvése nagyobb óvatosságot, a nagyobb előrelátást igényli, el van ismerve, nem lehet nélkülözni annál is inkább, mert a fölemelt létszám szerint is a közös hadsereg békelétszáma mintegy 240.0100 az összes hadi létszámhoz 800.000-hez viszonyítva túlságos nagynak nem lesz mondható, s nem fogja elérni az Európa többi hadseregeiben tettleg fönálló arányt. A hadsereg föntartásának kérdése egyéni fölfogásom szerint politikai kérdés s megítélése, a politikai helyzet megítélésétől elválaszthatatlan. Nem az egyes államoknak egymás közötti viszonylatait értem, melyek egy vagy más pillanatban derültebbek, vagy borultabbak lehetnek, melyek monarchiánkra nézve a jelen pillanatban teljesen kielégítők, de melyeket figyelembe venni egyátalában nem kívánok, hanem értem azon átalános politikai irányt, mely a jelen korban az államok fönállásának legjelentékenyebb biztosítékául, haderejük kifejtését, nagy és hatalmas hadseregek föntartását tekinti. S midőn, és ameddig körülöttünk mindenki fegyverben áll, hogy a békét, polgárai nyugalmát kültámadás ellen biztosítsa, nem tartom monarchiánkat sem elég erősnek, de elég gyengének sem arra, hogy magát ezen átalános irány befolyása alól kivonja. (Tetszés.) Nem tartom elég erősnek, elég hatalmasnak sem monarchiánkat, de egy európai államot sem arra, hogy bízva igaz jogában, helyesebb közgazdászati szempontok alkalmazása végett magát elszigetelten lefegyverezze, s a hódítás czéltáblájául védtelenül kitegye, s nem tartom ezt egy államra nézve sem lehetségesnek mindaddig, mig a panaczaea, mely az igaz jogot az erő nélkül is diadalra segíti, föltalálva nem lesz. (Tetszés.) De nem tartom, s nem is akarom látni monarchiánkat elég gyengének arra, hogy lemondjon hivatásáról, s a napirendre kerülő, talán életérdekeit érintő kérdések megoldásánál, védereje gyengeségénél fogva a tétlen szemlélő, vagy az akaratnélküli eszköz szerepére sülyedjen. (Hosszas élénk tetszésnyilvánítások.) S minthogy már a nagy hadsereg föntartásának közgazdászatilag bármennyire káros szüksége alól magunkat ki nem vonhatjuk, minthogy sereget, és pedig nagy sereget kell tartanunk — mert azt a törvény és saját érdekünk parancsolólag követeli, — azt akarom és akarja a hadügyi albizottság, hogy a hadsereg, melyet föntartunk, kellőleg kiképezve és begyakorolva is legyen, s ezáltal czéljának megfelelve, a béke zálogát képezze. (Helyeslés ) Igaz, a költség, a szükséglet, melyet a közös hadseregre fordítunk, nagy a rendes és rendkívüli költségvetésben közel 100 milliónyi szükséglet súlyosan nehezedik a monarchia polgárainak vállaira, — de a szükséglet csak abstracto tekintve, csak pénzviszonyainkhoz képest mondható nagynak, mert tekintve a közös hadsereg összes s a fegyverben lévő békelétszámot, a közös hadsereg költségvetése, összehasonlítva valamennyi európai nagy állam költségvetésével viszonylag a legcsekélyebb. Igaz, a költségvetés 1868. év óta folytonosan növekedett, de megbírálva a növekedést előidéző tételeket, meggyőződünk arról, hogy a növekedés, amint egyrészt a tüzérség és lovasság létszáma emeléséből folyik, úgy másrészt az élelmezési és ruházati czímeknél a terményárak folytonos emelkedése által idéztetik elő, minek elhárítása nincsen a hadügyi kormányzat hatalmában. Nem csekélyebb fontosságú, tisztelt országos bizottság, ama második kérdés, vájjon a közös hadsereg föntartására a múltban megszavazott összegek fölhasználása megfelel-e a czélnak, vajjon a növekedett szükségleti tételek megfelelnek-e a megnyugvás azon mértékének, melyet a közös hadsereg czélszerű szervezete és adminisztrácziója a kiadott nagyobb összegek kárpótlásául bennünk előidéz. Ha a kérdést komoly és elfogulatlan bírálat tárgyává tesszük, ha az eddig életbe léptetetett intézkedéseket behatóan megvizsgáljuk, el kell ismernünk, hogy az utolsó évek alatt s nagy részben az országos bizottságok kezdeményezése folytán, a hadsereg adminisztrációjának javítása, harcképességének emelése érdekében jelentékeny haladás tapasztalható. Nem akarom az ez irányban részben már eszközölt részben folyamatban levő intézkedéseket részletesen elősorolni, kiemelendőnek tartom csupán, hogy a csapatoknak a lehetőségig hadkiegészítő kerületeikbe vagy azok közelébe való elhelyezése, s az ezen elhelyezésre alapított területi divíziók rendszerének a hadi csatarenddel összhangban a hadsereg békeadminisztrácziójának alapjául elfogadása, a közös hadsereg egyes fegyvernemeiben fenálló aránytalanságok kiegyenlítése, a műszaki csapatok, tüzérség és lovasság létszámának felemelése által, a hadfelszerelési szernek és hadi anyagnak a területi divíziók szükségéhez képest felosztása, a közös hadsereg felfegyverzésének tökélesbítése, mindazon intézkedések közé tartoznak, melyek a közös hadsereg gyors mozgósítása és ez által harczképességének emelése érdekében kezdeményeztettek, és részben már keresztül is vitettek. Nem akarom állítani, hogy a közös hadsereg mai szervezete és adminisztrácziója elérte már a tökély tetőpontját, hisz a hadügyi albizottság maga is több helyt kijelöli a hiányokat, s kijelöli a javítás irányát is nem akarom állítani, hogy az új szervezet már bevégzett má s nincs szüksége tökéletesítésre, annál kevésbé állíthatnám azt, mert tudom, hogy valamint a tudomány más ágaiban, úgy a haditudományban megállapodás nincs, s figyelmen kívül hagyása az előhaladásnak, a tapasztalatoknak s az emberi elme találmányainak gyakran keserűen megboszulja magát, de azt, hogy az eddig történtek a közös hadsereg előnyére lényeges változást idéztek elő ; azt, hogy a közös hadseregre fordított nagyobb összegek egyenes arányban állanak a hadsereg harczképességének emelésével, azt el kell ismernem, s azt minden elfogulatlan bírálónak is el kell ismernie. Tudom én azt, t. orsz. bizottság, hogy a hadsereg helyes szervezetén, teljesen kiképzett, fölszerelt és harczkész állapotban föntartásán kívül veszély idején még másra is van szükség, hogy a siker biztosittassék. E másik tényező, melyet dekretálni vagy megszavazni nem lehet, a szellem, mely a harczost győzelemre vezeti, bizalmát és erejét balszerencse közt föntartja. (Halljuk! Halljuk!) Túlesnék rövid előadásom keretén foglalkozni mindazon tényezőkkel, melyek a hadsereg szellemének fokozására, erősbítésére szolgálnak. Ha mégis fölhozom ezen tényezőt, teszem ezt azért, mert a hadsereg kellékeihez, hogy az nehéz föladatának mindenkor megfelelhessen, ez is, és pedig első sorban tartozik. (Helyeslés.) Nekem nincs okom a közös hadseregnek hazafias és önfeláldozó szellemében kétkedni ; nem is teszem azt, de meg kell jegyeznem, hogy a jelenlegi institucziók mellett, midőn az átalános védkötelezettség elvének keresztülvitelével a hadsereg megszűnt kaszt lenni, a hadsereg szellemét a honpolgárok szelleme képezi (Élénk helyeslés), e szellem föntartására és erősbitésére mi, a monarchia két államterületének valamennyi népei vagyunk hivatva, sőt kötelezve (Élénk helyeslés), s ha egyszer bennünk mindnyájunkban meggyökerezik, a mint kell hogy meggyökerezzék, az önalkotta törvényeink iránti kellő tisztelet (Élénk tetszés), alkotmányos intézményeink nagyrabecsülése,, s a monarchia fönállásának szüksége iránti érzék (Élénk tetszés) akkor önmagától meg fog jönni, meg lesz a közös hadseregben a szellem is, a nagy tettek ezen egyedüli rugója. (Zajos tetszésnyilvánítások.) A hadügyi albizottság megnyugvást merítve az iránt, hogy az országos bizottságok működésének ideje óta, a közös hadsereg szervezete, és adminisztrácziójában mindazon változások és előhaladások, melyeket a kor és tudomány kívánalmai s az utolsó évek hadi történetéből merített tapasztalatok okvetlenül szükségessé tettek, — ha nem is végleg életbe léptetve, ha nem is teljesen befejezve, de ez él irányosan kezdeményezve lőnek : a közös hadsereg jövő évi költségvetésének alapjául a szükségesség szempontját állította föl, s elfogadva az előirányzott létszámot, a minden egyes czímnél, az előirányzat szükséges vagy nem szükséges voltáról, beható tanulmány által szerzett meggyőződés alapján terjeszti az országos albizottság elé javaslatait, — melyeknek kellő méltánylására a t. országos bizottságot a hadügyi albizottság nevében ezennel fölkérem. (Hosszasan tartó élénk tetszésnyilvánítások). Zsedényi Ede : Midőn az 1869-ik évi közösügyi bizottságban azt indítványoztam, hogy az 1870-dik hadibudget fölvétele előtt 1868 és 1869. évi tulkiadásokra vonatkozó előterjesztéseket tárgyalván, szerezzük magunknak azon teljes megnyugtatást, hogy ezentúl kiadások csak elkerülhetlen szükség nyomán merültek föl, és ha ezen meggyőződést nyertük, vegyük tanácskozás alá az 1870 ik évi hadügyi költségvetést: — a hadügyminiszter t. képviselője a hadügyminiszter megbízásából azt válaszolt, hogy a hadügyminiszter a delegácziók által megállapított költségvetést mindenkor szabályozónak és megtartandónak ismeri azt jegyezvén meg egyszersmind, hogy a múlt két évi költségvetési túlhaladás leginkább hatalmon kívül eső rendkívüli körülményeknek tulajdonítható — és úgy van meggyőződve, hogy jövőben ilyen túlhaladásnak esete előállani nem fog. Ezen nyilatkozat szóról szóra indítványomra igtattatott a jegyzőkönyvbe és íme épen a jelen ülésszak alatt vizsgáltuk meg az illető 1870 ik évi költségek zárszámadását, melyek irányában az érintett nyilatkozat történt és azt találtuk, hogy a túlkiadások még tettemesebbek voltak a megelőző évi kiadásoknál, — az 1871. és 1872 ik évi költségvetések nyomán pedig hasonlólag kérettek póthitelek. Jogom van tehát kérdezni, vajjon nem szünt e meg a delegácziók elé terjesztett hadügyi költségvetés a szigorú megbírálás és komoly megszavazás tárgya lenni, jogom van a hadügyminiszter úrhoz azon kérdést intézni, mielőtt a költségvetés részletei fölött szavaznánk: Mikép tudja azon túlhaladásokat 1869. augusztus 16-án tartott ülésben tett nyilatkozatával összhangzásba hozni és mikép szerezheti a delegáczióknak azon teljes megnyugtatást, hogy az általunk megszavazott hadügyi költségvetés jövőben csakugyan szabályozni fogja szigorúan a hadügyminisztériumot kiadásaiban ? Mert ha ez iránt biztosítva nem vagyunk, a hadügyi albizottság jelentése nyomán csak egyszerű véleményt mondhatnánk az elénk terjesztett hadügyi költségvetés fölött, szabályozó,végzéseket megszavazni teljesen fölösleges lenne. (Élénk helyeslés.) Benedek Sándor, — a hadügyminisztérium képviselője: — T. bizottság ! (Halljuk !) Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy a t. előttem szóló kérdésére a hadügyér nevében azonnal válaszolhatok. Az első kérdés vonatkozik a múltra, főképen pedig az 1870. évre megszavazott összegek túlhaladására. Miután a t. bizottság a zárszámadások megvizsgálásánál az egyes tételek túllépését indokoltnak találta és mentelmet megadni méltóztatott, azt gondolom, fölösleges lenne ezen tárgy részletezését tovább folytatni, de az ügy fontossága azt kívánja, hogy a t. bizottság szives figyelmét az iránt kérjem ki, hogy az 1870. évben az igazgatás oly rendkívüli volt, hogy emberi előrelátással mindazon bonyodalmakat, melyek az 1870. évben föltűntek és befolyást gyakoroltak az osztrák-magyar monarchia viszonyaira, senkinek sem lehetett 1869-ban előre megmondani. Ezen bonyodalmak voltak okai az árak emelkedésének, és mivel azon évben a lovasságnál, a tüzérségnél és a szekerészetnél is a létszám fölemeltetett, természetes volt azon következmény, hogy a természeti és az élelmezési tárgyakban valami 304 ezer frtnyi túlhaladás történt. A t. bizottságnak tudomása van arról, hogy az 1870. évre a határőrvidéki csapatok és az ottani igazgatás számára a hadügyőrség által előirányzott egy millió 38,000 frt helyett a t. bizottság csak 200 ezer frtot szavazott meg. A hiányt pedig a határőrvidék saját jövedelmeiből pótolni nem lehetett, mert azon jövedelmek hátramaradtak, és újra 311 ezer frtnyi túlhaladás történt. A harmadik nagyobb tétel az építkezések czímén fordul elő. Ott a régi idők hiányait kellett helyrehozni és a hátramaradásokat az 1866., 67. és 68-dik évekből végrehajtani. Természetes, hogy midőn a számadásokat befejeztük, 131 ezer frtnyi tulhaladás mutatkozott, melynek oka nem a mostani, hanem az előbbi években és számadásokban fekszik. Azonkívül a IX. és XIII. czimen is vannak tulhaladások, de ezek nem tekinthetők tulajdonképen azoknak, mert ezek főkép az üzlet kiterjesztésénél fogva történtek és nagyobb bevételek által tökéletesen födezve vannak. 1871. évben csupán egy póthitel köretett s ez volt a 300 ezer frt a barakkórház építésére, azon czélból, hogy a hadügyi kormányzat a Ludovica-Akadémiát a magyar kormánynak átadhassa. Az 1872. évben előterjesztett póthitelek csupán abból származnak, melyek 1870. év után föltűntek, t. i. a 13-ik tüzérezred fölállítása, a hadsereg deczentralizácziója és több efféle, tehát többnyire épületekre, melyek megkezdettek, és melyeknek minél hamarábbi befejezésére mulhatlan szükséges. Ezek, azt gondolom, t, országos bizottság! mind oly körülmények, melyek a hadügyérnek hatalmán kívül estek és ezek voltak főkép okai, hogy nem lehetett a megszavazott összeggel beérni. De hogy a hadügyérnek igaz és szüntelen törekvése minél többet meggazdálkodni, az abból is kitetszik, hogy épen azon évben, midőn azon tulkiadások történtek, a többi czimen nevezetes megtakarítások jelentkeztek, úgy hogy azon tulkiadások teljes fedezetén túl még 280,000 frt megtakarítás maradt. (Helyeslés.) Ami a másik kérdést illeti, bátor vagyok csupán azon nyilatkozatra hivatkozni, melyet ő exczellencziája a hadügyminiszter úr az albizottság tárgyalása alkalmával tett és hol a hadsereg organizáczióját befejezettnek kijelentette, hivatkozva továbbá azon nyilatkozatra, melyet ő exczellencziája az osztrák delegáczió egyik nyilvános ülésén tett, s mely következőleg szól: Irigy épen a kormány nevében kimondhatja, hogy ezen budget további időre normál budgetnek tekintendő és ezen kért összegeken túl az ordináriumban magasabb követelés nem fog köretni, kivévén azon tárgyakat és czimeket, amelyek például, mint az élelmezés, az árak természetes ingadozásának vannak alávetve. (Helyeslés.) : Elnök : Miután senki szólásra följegyezve nincs, az ülést föloszlatom, s délután 5 órakor folytatjuk... Ülés vége 11 óra 40 perczkor. A magyar delegáczió esti ülése 5 órakor kezdetett meg. Elnök : Majláth Antal gr. Megnyittatván az ülés, kihirdettetett a délelőtti szavazás eredménye. Az 5-ös bizottságba választottak: Éber Nándor, Szapáry Gyula gr., Széll Kálmán, Zichy Viktor gr., Mesznil Viktor br. A 7-es bizottságba Bujanovics S., Lészay L., Széll Kálmán, Perczel B., Szőgyényi L., Prileszky Tádé, Sennyey Pál br. fölszólalásának czélja jelezni azon álláspontját, melynél fogva a hadügyi albizottság jelentését nem fogadja el minden részleteiben. Tekintve pénzügyi helyzetünket, ellene van a hadügyi költség szaporításának, s mindazonáltal nem terjeszt be különvéleményt, mert nem hiszi, hogy ez megnyerné a bizottság tetszését, hanem kijelenti, hogy kész pártolni minden indítványt, mely a költségek indokolt törlését czélozza. Ezzel azonban nem akar bizalmatlanságot szavazni a hadügyminiszternek, kinek elismeri jó szándékait, de a főtekintetnek tartja azt megítélni, hogy mit képes megbízni nemzetünk. Nem helyesli azon eljárást, hogy a beterjesztett költségvetést úgy tüntetik föl, melynek megszavazása nélkül a hadsereg nem lenne harczképes, mert ezáltal a takarékosok sarokba vannak szorítva. Ez eljárást tovább folytatni nem lehet. Öntimitásnak, csalódásnak nevezi azt is, hogy normális költségvetést lehetne megalapítani, s nem is nyugszik meg a hadügyminiszter e tárgyban mondott nyilatkozatában, mert tudja, hogy azt megtartani nem lehet. Fölhozza, hogy egy katonai szaklap már most pengeti, hogy a tisztek nyugdíjazása nagyon kis mérvben van fölvéve a költségvetésbe s okvetlenül szükségesnek találja a nyugdíjak összegét emelni a jövő évre, annyival inkább, mivel ez által új elemek lépnek be a hadseregbe. Aggódva tekint tehát a jövőbe, s noha akarja a hadsereg fejlesztését, tekintetbe óhajtja vétetni az ország erejét is, s ezért a hadügyminisztertől nem békét, de fegyverszünetet kér a költségek emelése tárgyában, hogy némileg enyhíthessük a deficit nehéz sebeit. Pénzügyi helyzetünk valóban ijesztő, mert 13—14 millió rendes deficitre van kilátásunk, s azonkívül a nagy kamatbiztosítási összeg. És ez állapot nem is fog változni a jövő évben sem, s így tekintetbe véve még a politikai helyzetet, nem tartja indokoltnak a hadügyi költségvetés szaporítását. A nemzetek ereje nem csak a hadsereg harczképességében, hanem vagyonuk és gazdasági viszonyaik rendezettségében is áll; ne iparkodjunk Poroszországnak csakis hadseregszervezetét utánozni, hanem annak munkásságát és takarékosságát is. Pulszky Ágost védi a hadügyi albizottság eljárását Wahrmann vádjaival szemben, s különösen azt emeli ki, hogy az albizottság mindent részletesen vizsgált meg. épen a pénzügyi helyzet tekintetbevétele miatt és csakis azt ajánlotta elfogadás végett, mit szükségesnek talált. (Helyeslés.) A békelétszám és szolgálati idő felemelését nem tartja meglepőnek, mert hisz a 68. évi 40. törvényczikk már előre látta és meghatározta, hogy mit tekint szükségesnek a monarchia véderejének biztosítására, midőn a hadi létszámot 800,000 főben állapította meg, s a szolgálati időt három évrre szabta meg. Ha szükségessé vált az újabb harczmódok folytán a nagy tömegek szereplése, még inkább elkerülhetetlen, hogy e tömegek az újabb hadtudomány követelményeinek megfeleljenek, s ezért tökéletesen helyesli a hadügyminiszter azon intézkedését, hogy a szolgálati időt meghosszabbította. Ezt még politikailag is okvetetlenül szükségesnek találja már az altisztek érdekében is. Hisz eddig csakis az altisztek köteleztettek 3 évi szolgálatra, s igy épen azon osztály Bujtatott nagyobb teherrel, mely szorgalmasabb és tanultabb volt. De kérdi, hogy helyettesitendi a 3 évig szolgált altiszteket azon legénység, mely sokkal rövidebb szolgálati idő alatt szívta magába a hadi tudományt. Ez anomáliát tehát meg kell szüntetni mielőbb, és pedig úgy politikai, mint hadseregünk harczképességének emelése szempontjából. Ezután kijelenti, hogy most már elértük a hadseregben azon maximumot, mely után vágytunk, s így e maximum erejét kell fokozni, s különösen szellemileg. A hadsereg szervezete elérte az állandóságot, s e tekintetből ítélve meg a költségvetést, nem hiszi, hogy az albizottság megérdemli a kapkodó nevet midőn nagyban elfogadja a hadügyminiszter előterjesztését. Pártolja az albizottság jelentését. (Helyeslés.) Wahrman Mór, Pulzler Ágost személyes kérdésben emelnek szót, s utána Prleszky Tádé igazította helyre félremagyarázott szavait. Fodmanstsky Frigyes báró az utolsó időben méltán kérdezte magától, hogy béke vagy háború előestéjén állunk-e, oly folytonosan emlegetni a hadsereg harczképességet, pedig ez nem mindig áll összeköttetésben azon számokkal, melyek a papíron vannak. Fontosnak tartja a békelétszám fölemelésének kérdését, s a maga részéről nem hajlandó megszavazni a fölemelést. Elismeri, hogy az átalános védkötelezettség hatása nagy, a katonaságból szolgáltak megszokták a fegyelmet és rendet, de épen az átalános védkötelezettség folytán nagyon érezhető a munkaerő hiánya, s így a szolgálati idő fölemelése még inkább érezhetővé teszi e hiányt. Nem is tartja szükségesnek e fölemelést, mert hisz három év alatt jő altisztek is képeztetnek, hogy ne volna tehát elég két év arra hogy a közlegénység is kellőleg megismerkedjék a hadtudomány követelményeivel. Azt hiszi tehát, hogy két év alatt is ugyanazon eredményeket lehet elérni, mint három év alatt. A hadsereg részére főleg két dolgot kiván: az iskolázást és jobb élelmet. Ezután a szolgálatidő meghosszabbításának kérdését pénzügyi szempontból sem helyeselheti, mert azon véleményben van, hogy az államok alapja a rendes háztartás. Ezután elfogadtatott a hadügyi albizottság jelentése a részletes tárgyalás alapjául. Rendes szükséglet. A közös hadsereg 1873-ik évi rendes szükséglete az előirányzat szerint 90.949,310 frtot tesz, mely összeg az 1872-ik évre megszavazott 83.971,295 frttal összehasonlítva, 6.978,015 frttal magasabb. A költségvetést indokoló előadásban részletesen elősorolják mindazon előirányzati tételek, melyek a szükséglet emelkedését minden egyes czímnél előidézik. Mellőzve azoknak részletes kimutatását, ez alkalommal csak azon tételek különös fölsorolását tartja az albizottság szükségesnek, melyek elvi jelentőséggel bírnak, a szükségletet állandóan növelik, s melyek elfogadása vagy el nem fogadása következtében a költségvetés több czimének szükséglete változás alá esik. A közös hadügyminiszternek a költségvetés állandó fölemelését czélró ezen előterjesztései a következők : 1) a katonai papok és hivatalnokok évi fizetésének emelése, s a hivatalnok osztályzati viszonyainak szabályozása ; 2) a hadseregbeli szolgák illetményeinek szabáyozása; 3) a sorgyalogság és vadászcsapat ujonczainak törvényes 3 éves tettleges sorhadi szolgálathoz behívása, illetőleg a sorgyalogság és vadászcsapat békelétszámának állandó fölemelése 28,560 emberrel.A katonai papok és hivatalnokok fizetésfölemelését az albizottság nem tartja elfogadandónak. Hajnald Lajos védi a fizetésfölemelést, s ezt a méltányosság szempontjából teszi. Benedek Sándor szükségesnek találja a fizetés felemelését, annyival inkább, mivel az illetőknek nem igen van reményök az előléptetésre. A többség elfogadta a fizetés fölemelését elvben. A hadseregbeli szolgák állományának szabályozását s ennek folytán illetményeik fölmerését az albizottság elfogadhatónak javasolja. Elfogadtatik. A sorgyalogság és vadászcsapat évi ujonczjutalékának a törvényes három évi tettleges sorhadi szolgálathoz leendő behívását az albizottság helyeslendő intézkedésnek tartja. A többség elfogadja az albizottság véleményét. De midőn az albizottság a sorgyalogság és vadászcsapat békelétszámának fölemelését elfogadás végett ajánlja, s ezáltal a közös hadsereg rendes szükségletét jelentékeny összeggel állandóan fölemelni indítványozza, teszi azt azon meggyőződésben, hogy ezáltal a közös hadsereg új szervezete befejeztetik, mely fölfogást a közös hadügyminiszter közvetlen nyilatkozatban magáévá tevén, az albizottság ezt határozatilag is kimondani véleményezi, s erre vonatkozólag a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja. — Határozati javaslat. — Az országos bizottság kijelenti, hogy a sorgyalogság és vadászcsapat békelétszámának felemelése következtében a közös hadsereg új szervezetét befejezettnek, és erre vonatkozólag a végleges békebudgetet elértnek tekinti. A birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok országos bizottsága ezen határozati javaslathoz való hozzájárulásra fölszólítandó. Éber Nándor ezután a következő határozati javaslatot nyújtja be : A magyar országos bizottság azon meggyőződésben lévén, hogy a három évi szolgálati idő a legénységnek nem csak katonai kiképeztetésére, hanem átalános oktatására is czélszerűen használtathatik föl, utasítja a hadügyminisztert, hogy egy rendszeres tervezetet dolgozzon ki, mely kivihető legyen anélkül, hogy ez által a költségvetés emeltessék. Mindkét határozati javaslat elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás. Központi vezetés, hatóságok és különös közigazgatási hatóságok czímén előirányoztatott 466,542 frt, az albizottság 430,000 frt ajánl megszavaztatni, mely összeg a fizetés fölemelés folytán 21,164 frttal emelkedett. Elfogadtatik. Ő felsége katonai irodájára 49,039 frt szavaztatott meg az előirányzat szerint. Főhadi hadosztály és katonai parancsnokságok költségére előirányoztatott 303,997 frt, megszavaztatott 303,126 frt. Katonai ügyelőségre kívántatik 691,099 frt, megszavaztatott 636,638 frt. Városi tér- és várparancsnokságokra előirányoztatott 204,209 frt, megszavaztatott 182,667 frt. Katonai papság czimén előirányoztatott 197,449 frt, megszavaztatott 190,785. Katonai igazságügyre előirányoztatott 328,318 frt, megszavaztatott ugyanannyi. Katonai pénztári igazgatásra előirányoztatott 83,508 frt, megszavaztatott ugyanannyi. Katonai szakosztályra előirányoztatott 361,374 frt, megszavaztatott ugyanannyi. Hadi levéltárra előirányoztatott 54,868 frt, megszavaztatott ugyanannyi. Árjegyzéki lakbérre előirányoztatott 11,900 frt, megszavaztatott ugyanannyi. Ezután megtakarítás czimén a költségvetésbe 31,246 frt állíttatott be, mely összeg levonandó a kiadásból, mely 2.621,281 frtot tesz. Ülés vége 8 órakor. Legközelebbi ülés holnap d. e. 10 órakor. Wahrmann Mór KÜLÖNFÉLÉK. Pest, október 18. [Hivatalos.] Hanthó Lajos lőcsei főreáltanodai ideiglenes igazgató ez állomásra véglegesen kineveztetett. Kineveztettek továbbá adótisztekké : Salamon Károly, Steindl Antal, Heimer Nándor. A királyi igazságügyminiszter : Kátay Gábor orvostudort a karczagi Sohabatka Mihály orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost a magyaróvári, Hável József orvos- és sebésztudort, szülészmestert és k. törvényszéki börtönorvost a zombori, Bécsi János orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost a szolnoki, Harmath Márton orvostudort, megyei fö- és k. törvényszéki börtönorvost a tordai, Purecz Gyula orvostudort és k. törvényszéki bürtönorvost az aradi, Dillnberger Emil orvostudort, városi fö- és k. törvényszéki börtönorvost a beszterczebányai, Varga Zsigmond orvostudort, megyei t. fő- és k. törvényszéki börtönorvost a székes-fehérvári, Altman Leo orvostudort, megyei al- és k. törv.-széki börtönorvost a mármaros-szigeti, Lengyel Gyula orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost a sepsi-szt gyöngyi, Varga Géza orvostudort és kerületi főorvost a hajdúböszörményi, Schossberger György orvos- és sebésztudort, szülész- és szemészmestert az újvidéki, Almai Károly orvostudort és városi főorvost a decsi, Kecskeméti Lajos orvostudort és törvényszéki börtönorvost a kecskeméti, Lyiacsky Pál orvos- és sebésztudort és szülészmestert a n.becskereki, Kopp Gyula orvostudort és megyei főorvost a szilágy-somlói, Schuller Károly orvos- és sebésztudort, szülész-és szemészmestert, városi fő- és kir. törvényszéki börtönorvost a medgyesi, Dózsa Ármin orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost a makói, Edeskuthy Nándor orvostudort és k. törvényszéki börtönorvost a lőcsei, Vári Szabó János orvostudort, megyei t. fő- és k. törvényszéki börtönorvost a pestvidéki, Ullmann Frigyes orvostudort és kir. törvényszéki börtönorvost a liptesztmiklósi, Láng Ferencz orvostudort a beregszászi, és végre Papp István orvostudort, hatósági fő- és k. törvényszéki börtönorvost, a naszódi k. törvényszéknél előforduló törvényszéki orvosi teendőknek a szabályszerű dijak mellett leendő ellátásával megbízta. [Szentesitett törvényczikkek.] A hivatalos lap közelebbi száma közli a kolozsvári magyar királyi tudomány-egyetem feállitásáról és ideiglenes szervezéséről a kolozsvári magyar kir tudományegyetem felállitására s annak 1872. évi föntartására megszavazott póthitelről, a magyar kir. honvédségi Ludovika-Akadémia fölállításáról — a magyar kir. honvédségi Ludovika-Akadémia épületének átalakítására, fölszerelésére 1872-ik évi föntartására pótlólag megajánlott összegek fedezéséről, a honvédzászlóaljak szaporításáról szóló és ö fölsége által szentesitett törvényczikkeket. [Honvédtiszti lemondás.] Gr. Eudai Gábor tettleges állományú honvéd gyalog hadnagy a m. kir. honvédségben viselt tisztti rangjáról s cziméről önként leköszönvén lemondása a honvédelmi minisztérium által elfogadtatott. [A királyasszony fogadtatása Budán.] E hó 17-én este, midőn a királyasszony a királyi gyermekekkel a pesti tndóháztól a budai várhoz érkezett, itt Klotild főherczegasszony, József és Henrik főherczeg, gr. Bellegarde szárnysegéd, Házmán budai polgárnagy, Kocsis budai főkapitány és az udvari kápolna papsága által fogadtatott, kiket ő felsége leereszkedő szívélyességgel üdvözölt. A királyasszony először is a főherczegekkel és Klotild főherczegasszonnyal váltott pár szót, aztán a polgármester és főkapitányhoz fordult, örömét fejezve ki, hogy egy ideig ismét Magyarországon időzhet. A királyasszony ezután a királyi gyermekekkel magántermeibe vonult vissza. E hó 18-án délután ő felsége Lipót főherczeggel Gödöllőre szalonka-vadászatra volt kirándulandó. [A királyasszony] és gyermekei, mint tegnapi lapunkban írtuk a legjobb egészségggel érkeztek a magyar fővárosba. Kiszállás után ő felsége néhány szót intézett dr. Bókayhoz, felemlítvén, hogy ő maga és gyermekei is egészségesek. Andrásy és Hunn gróffal szintén váltott pár szót, azután e szavakkal