Reform, 1989. január-április (2. évfolyam, 1-16. szám)

1989-03-10 / 9. szám

16 1989. MÁRCIUS 10. Mit jelent ez a szó ? „Jogilag definiálhatatlan fogalom” - mondja a Fidesz vezető jogásza • A szocializmus-kitétel Alkotmányban való elhelyezésével sok szervezet nem ért egyet. Ez a fogalom sokak számára az éppen meghaladni kívánt létező szocializmust jelenti, s ma a társadalom jelentős része a jelző nélküli demokratikus társadalmi berendezkedéssel is megelégedne. Gond az is, hogy jogilag definiálhatatlan fogalomról van szó. A zavar érthető, hiszen míg korábban a hatalommegosztás elvét eretnek tannak (burzsoá találmánynak) tekintették, addig ez most alkotmányos alapelv. Míg korábban a marxista-leninista párt minősült a társadalom vezető erejének, addig most a hatalom monopóliumának tilalmát fogalmazza meg a koncepció, valamint az állami tulajdon elsődlegessége helyett a közösségi és egyéni tulajdon egyenrangúsága felé kíván elmozdulni a szabályozás. Hogy a pozitív változások ellenére miért berzenkedik mégis az alternatív szervezetek egy része attól, hogy a szocializmus meghatározása az Alkotmányba kerüljön? Elsősorban azért, mert ha a megfogalmazás nagyon konkrét, akkor félő, hogy egy már túlhaladott modell több elemét is rögzíti a törvény szövege, ha pedig nagyon általános, akkor a jogalkalmazó számára biztosít igen széles mérlegelési jogokat. A nyugati alkotmányok nagy része a társadalmi rend definiálása helyett olyan alapelveket, állampolgári jogokat és jogintézményeket határoz meg, amelyek biztos tájékozódási pontokat jelentenek az alkotmánybíró számára akkor, amikor abban kell határoznia, hogy a párt célkitűzései, a párt tagjainak magatartása a demokratikus alaprend csorbítására vagy megszüntetésére irányul-e. Hasonlóan kellene az új alkotmánynak is elmozdulnia. • Erre azonban az átdolgozott koncepciónak is csak egyes részeiből lehet következtetni: „Az állam egyetlen szervezetének, illetve a társadalom egyetlen szervezetének vagy tagjának a tevékenysége sem irányulhat a hatalom kizárólagos, illetve erőszakos úton történő megszerzésére vagy birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben mindenki jogosult és egyben köteles fellépni." (Idézet a 8. oldal b. koncepciójából)... Ha kiemeljük a pártokat, akkor a hatalom monopolizálásának általános alkotmányjogi tilalma mellett részben a párttörvényben, részben a pártközi tárgyalásokon a következő főbb kérdéseket kell megoldani. Az első, hogy munkahelyi vagy területi elv alapján szerveződjenek-e a pártok. A hatékony munka, a dolgozók közötti konfliktusok megelőzése érdekében el kell kerülni, hogy a munkahelyek a pártpolitikai küzdelmek színtereivé váljanak. A jelenlegi egypártrendszer igen sok példával szolgált arra, hogy a pártbizottságok beleszólása a munkahelyi ügyekbe (a vezetők kiválasztásától kezdve a vállalat gazdálkodásáig) egy sor diszfunkciót eredményezett. Ha valódi, versengő többpártrendszer a cél - és lehet-e más, ha igazán demokratikus jogállamot akarunk -, akkor a többi párt is joggal formálna igényt arra, hogy munkahelyi pártbizottságai legyenek. Ez azonban csak a pártbürokráciák felesleges felduzzadásához, a munkahelyi politikai küzdelmek kiéleződéséhez vezetne. Nem lehet cél, hogy a munkahely legyen a politikai nagygyűlések, az agitáció és propaganda színtere. Ez nemcsak a hatékony gazdálkodást nem segíti, de az eredményes politizálást sem. A munkahelyi konfliktusokat a munkáltató és a munkavállalók szervezetei közötti tárgyalásokon kell megoldani. • A Fidesz felveti, hogy egyes munkakörökre ki kell mondani a párthoz tartozás (párttagság) tilalmát. Az igazságszolgáltatásban dolgozóknak és a fegyveres erők tagjainak mindenképpen azok közé kell kerülniük, akiket a pártküzdelmektől a jövőben távol kell tartani. Az alkotmánybírák kiválasztásánál azonban már most mindenképpen érvényesíteni kell azt a követelményt, hogy bíró egyetlen politikai pártnak sem lehet tagja. A Reform február 10-i száma kivonatosan ismertette a Politikai Bizottság, illetve a Minisztertanács munkásőrségre vonatkozó 1957-es határozatát. Ezután remélhetően nem kell újabb érveket felsorakoztatni amellett, hogy egyetlen pártnak se lehessen fegyveres testületé. Elfogadhatatlan, hogy az egyesülési törvény e kérdésben korszerűnek tekinthető szabályozását a zárórendelkezések - egy anakronisztikus jogszabályt hatályban tartva - lerontsák. Ma még az MSZMP káderhatásköri listái az érdekképviseleti szervek vezetőitől a tömegszervezetek, a szakszervezetek első emberein keresztül a megyei bíróságok elnökeinek kiválasztásáig terjednek. Egy alkotmányos többpártrendszer kialakításának elengedhetetlen feltétele ennek megszüntetése. Akkor, amikor már az új Alkotmány sem kívánja az MSZMP-t a társadalom vezető erejeként definiálni, igazán furcsa lenne egy ilyen szokásjog életben tartása. A vezetők kiválasztásakor végérvényesen a szakmai felkészültségnek kell dominálnia a politikai megbízhatóság - önkényes értelmezésre módot adó - kategóriája helyett. • Külön kérdéscsoport a pártok pénzügyi helyzetének rendezése. A pártok bevételeinek főbb forrásai: a párttagságtól szedett tagdíjak, a pártsajtó bevételei, a pártok gazdasági vállalkozásainak nyeresége, az értékpapírok hozama, az adományok és az állami költségvetési juttatás. Egy kialakult és olajozottan működő többpártrendszerben ezzel valójában nincs is sok gond. Nálunk azonban az újonnan alakuló pártok filléres gondokkal küszködnek, az MSZMP és transzmissziós szervei pedig azon munkálkodnak, hogy a szervezet kezelésében levő állami tulajdont szervezeti tulajdonná alakítsák át. A szándék nyilvánvaló. Miután a parlament téli ülésszakán jelentősen megkurtította a társadalmi szervezetek költségvetési támogatását és elképzelhető, hogy a következő évben ez megismétlődik, az MSZMP-nek nem lehet más célja, minthogy függetlenítse magát a költségvetéstől. Ha a tulajdonátruházás megtörténik, a párt már szabadon rendelkezhet e javak felett, vállalataiból részvénytársaságot alapíthat, az oktatási központokat a teremhiánnyal küszködő állami oktatási intézményeket felügyelő tanácsoknak bérbe adhatja, üdülőit, vendégházait bekapcsolhatja az idegenforgalomba. Az így szerzett jövedelem már anyagi függetlenséget biztosíthat, s ezután az sem lenne meglepő, ha az MSZMP harcolna leginkább a társadalmi, politikai szervezetek költségvetési támogatásának csökkentéséért. Ahhoz, hogy általános igényként lehessen megfogalmazni, hogy a pártok ne kapjanak költségvetési támogatást, először az MSZMP és az újjáalakuló pártok anyagi helyzetét kellene közelíteni egymáshoz. (Egyébként a pártok költségvetési támogatása a polgári demokratikus országokban nem ismeretlen, így például az NSZK-ban a választásokat követően minden pártra adott szavazat után 2,5 márka kerül a költségvetésből a pártkasszába.) • Ezek szerint normatív szabályokra van szükség a pártok közvetett támogatása ügyében is. Az MSZMP vállalatai jelenleg nem a költségvetésbe, hanem a központi pártkasszába fizetik adóikat. Ezt a kedvezményt vagy megkapja a többi párt is, vagy az MSZMP-nek is le kell mondania erről a juttatásról. A pártoknak anyagi eszközeik eredetéről rendszeresen a nyilvánosság előtt is be kell számolniuk. • Az utolsó kérdés a politikai pártok nyilvántartásba vétele... - A jelenlegi elképzelések szerint ez az alkotmánybíróság hatáskörébe tartozna. Mindenképpen helyeselhető az a szándék, hogy nem a bírósági bejegyzés létesíti a pártot, hanem ez csak a megalakulás tényét rögzíti, és az alkotmányellenesség vizsgálatára csupán a politikai párt működése alapján kerülhet sor. Ezzel azután vissza is kanyarodtunk az első kérdéshez, ha ugyanis a szocializmus sztálini modelljének néhány elemét továbbra is rögzíti az Alkotmány, akkor több párt is alkotmányellenesnek lesz minősíthető, egy túlságosan elvont társadalommodell viszont az alkotmánybírót hozza nehéz helyzetbe véleménye kialakításakor. A. J.-L. J. Az alkotmányozási folyamat egyik kulcskérdése: milyen alapelveket rögzít az új Alkotmány, belekerül-e a szocializmus fogalma és ha igen, akkor milyen tartalommal töltődik meg? Fontos ez azért, mert a pártok működésének törvényességét rendelkezések alapján bírálja majd el az alkotmánybíróság. Áder János, a Fidesz jogi bizottságának vezetője nyilatkozik ezekről a kérdésekről.