Reform, 1993. január-április (6. évfolyam, 1-17. szám)
1993-01-07 / 1. szám
reform ben, talán nem hiába SZERVÁTIUSZ TIBOR: „Hogy egyesek a közös gyökereinkből eredő kincseket mucsai provincializmusnak bélyegezzék meg európaiságukra hivatkozva, az több mint bántó, öngyilkos gondolkodásmód. Nincs »mucsaibb« és »provinciálisabb«, mint rosszul utánozni másokat, átvenni elüzletiesedett kultúrdiktátumukat áldivatérzékenységből. Az maga a gyarmatosodás szellemileg.” VÁMOS MAGDA: „Az emberek nyitott szemmel járnak, sok mindent észrevesznek. Azt is, hogy a gyönyörű, már-már örök divatszínnek számító piros-fehér-zöldet egyesek elcsépelik. Vagy azt, hogy többen nem azért fordítanak köpönyegükön, mert az már kopottas, hanem mert az új módihoz igazodni sikk.” CSAPÓ GÁBOR: „Kis nemzet vagyunk. Ezt a szlogenszerű baromságot mentegetőzésül találtuk ki önmagunk számára. Amit húsz év nemzetközi sport után összegezhetek: a »nagy« nemzetek fölénye az önbizalomból fakad. Még talán a fizikai fölény is. Mi fejben kitűnően lejátszottuk a meccseket, aztán kisnépi bizonyítási dühünkkel és individualizmusunkkal olykor-olykor elszúrtuk.” OR. RADÓ DEZSŐ: „Ha zöld szlogent fogalmaznék, a legszívesebben azt mondanám: a rendszerváltás alatt a környezetrombolás zavartalanul működik. Vadkeletinek aposztrofált kapitalizmusunkban mindenki azonnal akarja a nagy meneyt. Az önkormányzatok is. Oda nyúlnak, ahonnét az a leghamarabb és számukra a legolcsóbban leakasztható: a (még) be nem épített területekhez.” BENEDEK MIKLÓS: „Az emberi butaság, a hatalomhoz törleszkedés a demokráciában sem látszik megszűnni. Csupa olyan »aktualitás«, amiből születhetne, mégsem születik igazi értékálló kabaré. Nincs az a poén, amely holnapra már ne lenne »passzé« ? Na egy-egy parlamenti személyiség »nagyjelenetét nézzük, mintha maga lenne a Budapest Orfeum panoptikuma. Csak épp a szöveget írta rosszabb szerző, mint anno.« DEÁK BILL GYULA: „Nem vagyok bölcs vezér, nem vagyok szent. De mások sem kenhetik fel magukat azzá a maiMagyarországon. Az, hogy a nótámnál maradjak - rossz vért szül. Persze szentekre azért lenne kereslet, olyanokra, akik megérzik, hogy a népnek jó a hallása, újra felismeri a hamis hangokat. Olyanokra, akiknek kellő ütemérzékük is van hozzá, hogy tudják: a népnek teli van a töke, de nincs teli a nadrágja.” FRAJT EDIT: „A bajban kötelességben már megvan az emberek önállósága, felelősségviselése, de amikor jogokról és járandóságokról van szó, akkor mintha még mindig mindent »állambácsitól« kapnának ajándékba. Minden zászlóra tűzetik és robogtatik, egy kicsit sok már a frázisból, s abból mintha lassan megint csak hatalombegyűjtésről lenne szó, nem arról, hogy az emberekért, a kis és nagy közösségekért kell fent és lent dolgozni.” AIGNER SZILÁRD: „A hatalom alatt néhány emelettel elhelyezkedő helyezkedők egyszerűen túltolják a »szekeret«. Már-már annyira igyekeznek, hogy beleszédül, aki a kormányrúdnál helyet foglal. Ebből az »ügyködésből« ered aztán a látott és tapasztalt kapkodásrángatás. A sok szervusz kérlek alassant és hízott libát invesztálók aratni is akarnak.” GROSICS GYULA: „Zavaró, hogy két esztendeje megy a méta, ki ütött előbb. Két éve még tényleg nyugodt volt a »nyugodt erő«. Csakhogy állandó ellenállásba, lesajnálásba ütközik... Úgy érzem erkölcsi kötelességem ma ott lenni, ahol történelmünk történik. Nem előkelő idegenként kibicként üldögélni a lelátón, s ölbe tett kézzel nézni, várni, míg a gladiátorok lent pusztulnak. Úgyis akadnak pályán körül elegen, akik arra várnak, hogy a mai küzdők kiirtsák egymást” DR. BUDA BÉLA: „Ha visszanézzük a hatvanas évek filmjeit, látható szegénység, lepusztultság, szinte kézzelfogható a reményvesztettség. Hogy most mégis sokan nosztalgiáznak, annak oka szerintem elsősorban az, hogy abban a nagyon is rafinált, bár egyszerűnek mutatkozó világban az általában sablonokban gondolkodó átlagember tudta, hogy »merre lakik a jóisten.«” DÉLHÚSAGYÓN: „Történjék bérmi is itt az életnek mennie kell. Előre. Másfelé nem tud, hiába is húznák jobbról-balról visszafelé. Mindig azt hallani: ilyen-olyan bajok vannak, fel kell készülni rájuk, fel kell vérteződni ellenük. Nem akarom hallani ennyit ! S mások sémi ijesztgetései helyett mosolyogni tessék megtanítani a népet Az egészséges önirónia, egymás és - igen - önmagunk szeretete a belső biztonsági lényege.” SZÉKHELYI JÓZSEF: „Elég sok olyan »téma« akad - munkanélküliség, szegénység -, amivel ki lehet vinni az embereket az utcára, de nem szabadna ezt demagóg módon tenni, jelenségszinten megélve és megéletve az emberekkel. Mert azért az utca inkább sétára, barátságra, nyílt közeledésre és közlekedésre való.”