Reform, 1993. január-április (6. évfolyam, 1-17. szám)

1993-01-07 / 1. szám

reform ben, talán nem hiába SZERVÁTIUSZ TIBOR: „Hogy egyesek a közös gyökereinkből eredő kincse­ket mucsai provincializmusnak bélye­gezzék meg európaiságukra hivatkoz­va, az több mint bántó, öngyilkos gondolkodásmód. Nincs »mucsaibb« és »provinciálisabb«, mint rosszul utánozni másokat, átvenni elüzletiese­­dett kultúrdiktátumukat áldivatérzé­­kenységből. Az maga a gyarmatoso­­dás­­ szellemileg.” VÁMOS MAGDA: „Az emberek nyitott szemmel járnak, sok mindent észre­­vesznek. Azt is, hogy a gyönyörű, már-már örök divatszínnek számító piros-fehér-zöldet egyesek elcsépelik. Vagy azt, hogy többen nem azért for­dítanak köpönyegükön, mert az már kopottas, hanem mert az új módihoz igazodni sikk.” CSAPÓ GÁBOR: „Kis nemzet vagyunk. Ezt a szlogenszerű baromságot mente­getőzésül találtuk ki önmagunk számá­ra. Amit húsz év nemzetközi sport után összegezhetek: a »nagy« nemzetek fö­lénye az önbizalomból fakad. Még talán a fizikai fölény is. Mi fejben kitűnően lejátszottuk a meccseket, aztán kisnépi bizonyítási dühünkkel és individualiz­musunkkal olykor-olykor elszúrtuk.” OR. RADÓ DEZSŐ: „Ha zöld­ szlogent fogalmaznék, a legszívesebben azt mondanám: a rendszerváltás alatt a környezetrombolás zavartalanul mű­ködik. Vadkeletinek aposztrofált kapi­talizmusunkban mindenki azonnal akarja a nagy meneyt. Az önkormány­zatok is. Oda nyúlnak, ahonnét az a leghamarabb és számukra a legol­csóbban leakasztható: a (még) be nem épített területekhez.” BENEDEK MIKLÓS: „Az emberi butaság, a hatalomhoz törleszkedés a demokráciában sem látszik megszűnni. Csupa olyan »aktu­alitás«, amiből születhetne, mégsem szüle­tik igazi értékálló kabaré. Nincs az a poén, amely holnapra már ne lenne »passzé« ? Na egy-egy parlamenti személyiség »nagyje­lenetét nézzük, mintha maga lenne a Buda­pest Orfeum panoptikuma. Csak épp a szö­veget írta rosszabb szerző, mint anno.« DEÁK BILL GYULA: „Nem vagyok bölcs vezér, nem vagyok szent. De mások sem kenhetik fel magukat azzá a mai­­Ma­gyarországon. Az, hogy a nótámnál ma­radjak - rossz vért szül. Persze szentek­re azért lenne kereslet, olyanokra, akik megérzik, hogy a népnek jó a hallása, újra felismeri a hamis hangokat. Olya­nokra, akiknek kellő ütemérzékük is van hozzá, hogy tudják: a népnek teli van a töke, de nincs teli a nadrágja.” FRAJT EDIT: „A bajban­ kötelességben már megvan az emberek önállósága, fe­lelősségviselése, de amikor jogokról és járandóságokról van szó, akkor mintha még mindig mindent »állambácsitól« kapnának ajándékba. Minden zászlóra tűzetik és robogtatik, egy kicsit sok már a frázisból, s abból mintha lassan megint csak hatalombegyűjtésről lenne szó, nem arról, hogy az emberekért, a kis és nagy közösségekért kell fent és lent dolgozni.” AIGNER SZILÁRD: „A hatalom alatt né­hány emelettel elhelyezkedő helyezke­­dők egyszerűen túltolják a »szekeret«. Már-már annyira igyekeznek, hogy be­leszédül, aki a kormányrúdnál helyet foglal. Ebből az »ügyködésből« ered az­tán a látott és tapasztalt kapkodás­­rángatás. A sok szervusz kérlek alas­­sant és hízott libát invesztálók aratni is akarnak.” GROSICS GYULA: „Zavaró, hogy két esz­tendeje megy a méta, ki ütött előbb. Két éve még tényleg nyugodt volt a »nyugodt erő«. Csakhogy állandó ellenállásba, lesajnálás­­ba ütközik... Úgy érzem erkölcsi kötelessé­gem ma ott lenni, ahol történelmünk törté­nik. Nem előkelő idegenként kibicként üldö­gélni a lelátón, s ölbe tett kézzel nézni, várni, míg a gladiátorok lent pusztulnak. Úgyis akadnak pályán körül elegen, akik arra vár­nak, hogy a mai küzdők kiirtsák egymást” DR. BUDA BÉLA: „Ha visszanézzük a hatvanas évek filmjeit, látható sze­génység, lepusztultság, szinte kéz­zelfogható a reményvesztettség. Hogy most mégis sokan nosztalgiáz­nak, annak oka szerintem elsősorban az, hogy abban a nagyon is rafinált, bár egyszerűnek mutatkozó világban az általában sablonokban gondolko­dó átlagember tudta, hogy »merre lakik a jóisten.«” DÉLHÚSA­G­YÓN: „Történjék bérmi is itt az életnek mennie kell. Előre. Másfelé nem tud, hiába is húznák jobbról-balról vissza­felé. Mindig azt hallani: ilyen-olyan bajok vannak, fel kell készülni rájuk, fel kell vérte­­ződni ellenük. Nem akarom hallani ennyit ! S mások sémi ijesztgetései helyett moso­lyogni tessék megtanítani a népet Az egész­séges önirónia, egymás és - igen - önma­gunk szeretete a belső biztonsági lényege.” SZÉKHELYI JÓZSEF: „Elég sok olyan »téma« akad - munkanélküliség, sze­génység -, amivel ki lehet vinni az em­bereket az utcára, de nem szabadna ezt demagóg módon tenni, jelenségszinten megélve és megéletve az emberekkel. Mert azért az utca inkább sétára, barát­ságra, nyílt közeledésre és közlekedés­re való.”

Next