Reform, 1994. január-április (7. évfolyam, 1-17. szám)
1994-03-04 / 9. szám
A FÜGE a Független Gondolkodók Egyesülete. Amúgy a FÜGE- találkozók is egy orgiával érnek fel. Féktelen kicsapongás, mert hiszen itt nincs az a bizonyos fék, ami amúgy megakadályozza ezeket az urakat-hölgyeket abban, hogy kedvükre dolgozhassanak és élhessenek. A harmadik FÜGE-estet tartották a minap a Pesti Színházban. Alaptalan volt a félelem, miszerint a betiltott és veszélyeztetett tévé- és rádióműsorok munkatársainak műsorán, a „kirekesztettek bálján” más nem lesz, csak anyázás, meg fügemutogatás (értsd: fityisz). Ehelyett láthatott a nagyérdemű egy szamizdat Egyenleget, adás előtt-után titokban felvett stábtréfákkal. A kulcsmondatot Hardy Mihály mondta ki, aki Cyranot idézve vezette be az összeállítást: „magamat kigúnyolom, ha kell, de hogy ezt más tegye, azt nem tűröm el...” Aztán egy kis eleganciatanulmány. Miképpen értetlenkedjünk mosolyogva a Magyar Rádió legújabb Csúcs-teljesítményén: Győrffy Miklós beszélgetése Borenich Péterrel a Magyar Rádió 320 dolgozójának úgymond gazdasági okokból történő leendő elbocsájtásáról. Kiderül, hogy a Rádióban 2100-an dolgoznak, a szűk műsorkészítő stáb alig 700... Az elbocsájtások a Rádiónak 330 millió (!!) forintba kerülnek, merthogy fizetni kell végkielégítést, felmondási időt, egyebet... Akkor most mi gazdaságtalan? Aztán jönnek a megszüntetett, letiltott műsorok szerkesztői, Sárközy Erika abban reménykedik, hogy felvirrad még a Reggelnek, Mester Ákos és Bölcs István köszönik szépen, hogy letiltották a 168 óra című újságot, hiszen így kétszeresen léteznek, mert van ugye a műsor és az ettől független lap... Bölcs hozzáteszi, hogy már a Gondolatjel ötven százalékára is szemet vetettek. „Vagy a gondolat kell nekik, vagy a jel”... Az OPÁL nevű dokumentumfilmes stáb nem kell a tévének, merthogy színvonaltalan. Az OPÁL nevű dokumentumfilmes stáb a Magyar Játékfilm Szemlén a közelmúltban elnyerte a legjobb dokumentum műhelynek járó fődíjat. Kézdy György meg semmi mást nem csinál a zajos jókedv érdekében, csak felolvassa az aznapi tévéműsort. A publikum a hasát fogja. Jön Juszt, vágja a centit, mint a katonaságnál, aztán jön Markos is, aki gúnyosan énekli: ,JVe várd a májust”. De lehet, hogy azt énekelte: JVe várd a májuszt”... És persze élő Hócipő, Farkasházy interjút készít egy Selmeczi nevű lerobbant trógerral. A padon lakó Selmeczi imigyen szól „My pad is my castle!” és kirak egy táblát a beszélgetés idejére: „HÁZON KÍVÜL VAGYOK’. Mint a teremben a legtöbben. .. T. Z. Nem fityisz, FÜGE Max de Roche úr aztán tudta, mitől döglik a légy! A szerelem étkei című receptkönyvében a leghatásosabb bájitalok és vágygerjesztők titkait írja le. Közöttük említi a fügét. „Minden más gyümölcs íztelennek tűnik állományának gazdagságához, húsának zamatához képest. A sötétvörös magokban gazdag, kékesfekete füge már önmagában is egy orgiával ér fel!” Ez a füge. De mi a FÜGE? reform A színészmvész Hol vannak már azok az idők, amikor a HOTEL MENTHOL többet hozott a konyhára, mint egy világvárosi szállodalánc? Kihűlt a limbóláz, talán a csókkirály is egy szeretetkonyha viaszkosvászon abroszán mereng a régmúlton. Fenyő Miklós jampicsapata, a Hungária legendává szelídült, sőt, osztódással szaporodó utódzenekarai sem dobogtatják már a rajongók szívét. Tudja-e valaki, hogy Zsoldos Dedy (Zsoldos Imre trombitaművész és Sárosi Kati énekesnő gyermeke), aki a Hungáriában átjampiskodott közel két év után Dolly ritmusfelelőse lett, majd a Step együttes alapítótagja volt, titokban fűrészművész? Hogy mit rejt a titokzatos szóösszetétel? Nos, nem villogó izmú fanyűvőt, még csak nem is messze földön híres asztalosmestert. Dedy fantasztikus zeneszerszám birtokosa: édesapjától örökölt egy éneklő fűrészt. - Amikor édesapám még a Magyar Rádió tánczenekarában játszott, a szintén ott muzsikáló bátyjával gyakran elővették az éneklő fűrészt — meséli Dedy. - A szalonok világába való, éteri hangú zeneszerszámon meseszép dallamokat és bravúrszámokat játszottak. Persze engem is megigézett a dolog, és én is megtanultam „fűrészelni”. Tizenhárom évig zongoráztam, volt hát fülem ehhez is, és amikor 1981-ben Perényi Sándor a szalonzenekarában, édesít apámmal együtt zenélg tünk Lindauban egy csoda-00 latos szabadtéri kaszinóban, akkor már én játszottam az éneklő fűrészen. Dedy életében a rock and roll évek következtek, s míg lelkében az éneklő fűrész éteri hangjai muzsikáltak, ő maga a hatvanas évek jampiszerelésében nyomta a talpalávalót. A nagy rock and roll őrület végén került elő ismét az éneklő fűrész, amikor Fehér Attila gitárossal, Mester Tamás basszusgitárossal, Gay Tamás billentyűssel Dél-Franciaországban szalonzenéltek. A szelídszolid jazzduókhoz szokott füleknek újdonság volt a latin zenéből, rapből, diszkószámokból, rock and rollokból összegyúrt repertoárjuk, amelyben - a meglepetések meglepetése - helyet kapott Dedy csodafűrésze is. — Őrült siker volt, a milliomosok előre köszöntek, mindenki haver volt, partyról fogadásra jártunk, s habár egyetlen szót sem beszéltünk franciául, kiváló barátságok szövődtek. Persze mindig a fűrész volt a nagy különlegesség, így volt ez a határokon is, ahol rendszeresen el kellett magyarázni, hogy miért cipelem magammal. Emlékszem, egyszer egy keletnémet reptéren hátrahőköltek a vámosok, amikor a csomagom röntgenképén kirajzolódott a fűrész. Kutattak, motoztak, és ott előttük játszanom kellett, bizonyítva azt, hogy nem titkos fegyvert csempészek... Pedig titkos fegyver ez. Valamiféle léleknyugtató csoda. Darvas Ferenc zeneszerző háromtételes művet komponált az éneklő fűrészre, amelyet úgy másfél éve a televíziósok is rögzítettek. Ezekben a zűrzavaros időkben ideje lenne már bemutatni... T. Z. Füllentés ZZ TOP Antenna Alighanem a ZZ Top a világ legegyszerűbb zenekara. Olyan a recept, mintha Horváth Ilona szakácskönyvéből másztak volna elő, semmi úri huncutság, de helyén a pörkölt. Alapszolgáltatás alapáron, megbízható hozzávalókkal. Végy két irdatlan libbenő szakállt. Keríts hozzájuk egy bajuszost, akinek viszont legalább a neve szakállas (Frank Beard) és dobolni is tud. Az állszőrzetek meg majd himbálóznak a húrok felett, miközben gazdáik ragaszkodnak a tradíciókhoz. Billy Gibbons és Dusty Hiff gitárosok ugyanis nem adják fel. Változatlanul enyhén dzsokis kalapot viselnek és könyörtelenül dacolnak a közvélemény-kutatókkal, képtelenek elviselni, hogy állítólag konyec a rythm and blues-nak. Lehet persze, hogy azért ilyen makacsok, mert öregszenek és csak annyit látnak lefelé a színpadról, hogy jé, már megint tele a stadion, akkor meg ki tudja rosszul, hogy mit utál a néző, a trend felvigyázók, vagy a jegyszedők. Kétségtelen persze, hogy hőseink fellegvára, Houston nem egy Brooklyn, elnyújtják a hangokat és egyáltalán olyan déliesre veszik a figurát, hogy még egy űrközpontot se néz ki belőlük az ember, de azért ez még nem a vég. Antenna című legújabb albumuk azért meglepő, mert az egyre kifinomultabb hangzás ellenére még mindig olyan, mint az 1970-es kezdet. Blues és rock a zenében, néhány elszólaláson kívül semmi különösebb duma a szövegben, Trés Hombres a mexikói határhoz közel, amint éppen nem csinálnak semmi különöset, csak egy újabb remek lemezt. Akinek van hozzá antennája, hallgassa. H.H.Z.