Református Egyházi Értesítő, 1927 (17. évfolyam, 4-20. szám)

1927-02-13 / 4. szám

2 REFORMÁTUS EGYHÁZI ÉRTESÍTŐ „Az egyházkerületi közgyűlés tudatában van annak, hogy a konfir­mációs előkészítés, maga a konfirmálás és a konfirmáltak megtartása nem sza­bályozható véglegesen addig, amíg a gyermekek és a serdülő ifjúság pastori­­zációja gyülekezeti életünkben intézményesen meg nem valósul. Tudatában van továbbá annak, hogy a konfirmációval kapcsolatban ki­alakult felfogások és gyakorlatok erőszakkal és fegyelmi intézkedésekkel meg nem változtathatók, hanem a példaadás és a keresztyén eszmény kialakulása lesznek azok a tényezők, amelyek a kívánt reformokat tervszerűen fogják ki­termelni. Ezért az egyházkerületi közgyűlés, kerülni óhajt minden kényszerítést és óva int minden egyházi testületet atól, hogy természetellenesen erőltessen olyan változásokat, amelyek nem a kívánt eredményt, hanme félreértéseket idéznének elő. Tekintettel azonban arra, hogy számos lelkipásztor és gyülekezet okulva a konfirmáció megszokott gyakorlatának elégtelenségén, máris tett olyan in­tézkedéseket, amelyek a gyülekezeti élet e fontos mozzanatát rendeltetésé­nek megfelelőbbé tegye, az egyházkerületi közgyűlés a következőkre hívja fel az érdekeltek figyelmét: 1. Nyilvántartás készítendő nemcsak a konfirmált, hanem a konfirmá­landó növendékekről is, hogy megállapítható legyen, kik vétettek fel az elő­készítő órákra és kik nem. 2. Az Úr asztalához senki nem járulhat, sem serdülő, sem felnőtt (át­térő) nyilvános vallás- és fogadástétel s ennek alapján a hitben való meg­erősítés (konfirmáció) szertartása nélkül. 3. Senki nem bocsátható vallás- és fogadástételre, mielőtt a lelkipásztor alaposan elő nem készíti és a presbitérium előtt ki nem kérdezi református keresztyén vallásunk főbb igazságai, a Bibliának és a magyar református keresztyén egyház történetének legalább elemi ismerete felől és az illető bi­zonyságát nem adja keresztyén életének, arra való készségének ,hogy a tíz­­parancsolat és az egyházi köteleségek teljesítésére igaz szívvel törekszik. 4. A konfirmáció idejére nézve az egyházkerületi közgyűlés tiltakozik az ellen a bibliai és kálvini felfogással merőben ellenkező felfogás ellen, mintha valakit, azért és akkor kellene konfirmálni, mikor bizonyos életkort betöltött. Nem az életkor, hanem a 3. pont alatt körülírt feltételek az irány­adók. Azt azonban hangsúlyozza, hogy egyházunk megmentése érdekében az úrvacsorához ne éretlen és kellő komolyságot nélkülöző gyermekek, hanem legalább 14 évet betöltött serdülők bocsáttassanak. Ez életkoron aluliak, de nem 12 évnél ifjabbak csak abban az esetben konfirmálhatók, ha a keresztyén igazságok, a Szentírás és az egyháztörténelem ismeretében, valamint egy­­házzunk iránt való kötelességeik gyakorlásában kívánatos jártasságot és buz­­góságot tanúsítanak. 5. Azok a szülők, akik gyermekeiket nem bocsájják a konfirmációra, az Egyházi Törvény I­I.-c. 109. §. c) pontjában előírt köteleségüket szegik meg, eljárásuk hithűségbe ütközik, ami az Egyházi Törvény V. t.-c. 34. §. b) pontja értelmében fegyelmi vétség. Ha a lelkész és a presbiterek figyelmez­tetése eredménytelen lenne, az ilyenekkel szemben az egyházközségi bíró­­ság köteles eljárni.

Next