Református Egyházi Értesítő, 1930 (20. évfolyam, 2-20. szám)
1930-02-02 / 2. szám
ti itEJTOBMATUB JEGYHAZI fiBUBLIÍÖ fsában ne csak a majd öntudatra ébredő gyermek és annak szülei, keresztszülei, hanem az egyház tagjai is részesüljenek. jHiterősítés a családi körben A család is főkép arra van hívatva, hogy a kebelében élő családtagok, de különösen a gyermekek alvó hitét felébressze, annak az első támasztékot, indítást, kedvező légkört megadja. Sok felnőtt ember hite itt, a családi körben vet kiírthatatlan, erős gyökereket, vagy itt kap az egész életre kiható, végzetes bénítást, lesorvasztást. Egyházunk azért ajánlja, hogy református fél lehetőleg szintén református féllel kössön házasságot; vagy ha ez nem lehet, legalább születendő gyermekeit biztosítsa a saját vallása, felekezete számára, idejében és törvényes formák között megkötött megegyezés, az úgynevezett reverzális által; mert egy vallású házasságban, vagy legalább is egyvallású gyermekek között fejlődik, bontakozik egyenletesen a kicsinyek hitélete, s mert csak oly vallási formák szerint tudja minden szülő a gyermeke hitét erősíteni, amilyen formákban, szellemben ő maga is egész lelkével benne él. Ha minden szülő előre tudná és érezné, milyen fájdalom idegen lelkiségben, szellemben látni és nevelni gyermekeinket, nem adná senki oda gyáva megalkuvásból, melléktekintetekért, vagy könnyelmű közönnyel születendő gyermekeit más, idegen vallásra. S azért igyekszik egyházunk a család védelmére, a családi bensőséges szellem, lelkiség megtartására és kifejlesztésére mertt ebben a szellemben, lelkiségben van a legnagyobb hiterősítő befolyás és hatalom. (Folytatjuk.) A vasárnapi iskola Londonban a remek fekvésű Victoria Embankmenten egy embernek a szobra áll, aki kezében egy nyitott, bibliát tart. Anglia egyik nagy emberének, Robert Raikesnek a szobra ez, aki hitt a gyermekekben és minden gyermeknek kezébe akarta adni a bibliát. Amikor ezt a szobrot leleplezték, John Wanamaker, a híres amerikai milliomos, tartott beszédet, amelyben azt mondotta: ha Robert Raikesnek, a Vasárnapi Iskola megalapítójának, ez a szobor alakja tiszta aranyból volna és hatalmas formájával ott állna a Houses of Parliament csúcsán, akkor sem tudná kellőképpen reprezentálni azt a mérhetetlen értékét, amit az ő általa alapított Vasárnapi Iskola, mozgalma jelentett Anglia nemzeti életében. Angliának Gloucester nevű városkájában egyik szűk utcában, a „Scoty Alley-ben, van egy kis terem, ahol másfél évszázaddal ezelőtt, 1782- ben, az első Vasárnapi Iskola tartotta legelső összejövetelét. Robert Raikes a város egyik külső negyedében járt, egy kertészt keresvén. A kertész nem volt otthon és míg Raikes a kapuban állít, várván míg haza jő, látta, hogy az utcán a gyermekeknek egy egész serege kiabál és verekedik. Raikes megkérdezte a kertész feleségét, hogy lehet az, hogy ezek a gyermekek annyira el vannak itt hanyagolva. „Oh uram, — felelte az asszony — lenne csak itt vasárnapokon, a lárma, ilyenkor oly hangos, hogy nem képes az ember a bibliáját sem olvasni.“ Raikes meglepődve hallotta és kérdezte: „Hát nem lehet semmit sem tenni ezeknek a gyermekeknek az érdekében?“ és nyomban