Református Egyházi Értesítő, 1930 (20. évfolyam, 2-20. szám)

1930-02-02 / 2. szám

ti itEJTOBMATUB JEGYHAZI fiBUBLIÍÖ fsában ne csak a majd öntudatra ébredő gyermek és annak szülei, kereszt­­szülei, hanem az egyház tagjai is részesüljenek. jHiterősítés a családi­ körben A család is főkép arra van hívatva, hogy a kebelében élő családtagok, de különösen a gyermekek alvó hitét felébressze, annak az első támasztékot, indítást, kedvező légkört megadja. Sok felnőtt ember hite itt, a családi kör­ben vet kiírthatatl­an, erős gyökereket, vagy itt kap az egész életre kiható, végzetes bénítást, lesorvasztást. Egyházunk azért ajánlja, hogy református fél lehetőleg szintén református féllel kössön házasságot; vagy ha ez nem lehet, legalább születendő gyermekeit biztosítsa a saját vallása, felekezete számára, idejében és törvényes formák között megkötött megegyezés, az úgynevezett reverzális által; mert egy vallású házasságban, vagy legalább is egyvallású gyermekek között fejlődik, bontakozik egyenletesen a kicsinyek hitélete, s mert csak oly vallási formák szerint tudja minden szülő a gyer­meke hitét erősíteni, amilyen formákban, szellemben ő maga is egész lelké­vel benne él. Ha minden szülő előre tudná és érezné, milyen fájdalom idegen lelkiségben, szellemben látni és nevelni gyermekeinket, nem adná senki oda gyáva megalkuvásból, melléktekintetekért, vagy könnyelmű kö­zönnyel születendő gyermekeit más, idegen vallásra. S azért igyekszik egy­házunk a család védelmére, a családi bensőséges szellem, lelkiség megtartá­sára és kifejlesztésére mertt ebben a szellemben, lelkiségben van a legna­gyobb hiterősítő befolyás és hatalom. (Folytatjuk.) A vasárnapi iskola Londonban a remek fekvésű Victoria Embankmenten egy embernek a szobra áll, aki kezében egy nyitott, bibliát tart. Anglia egyik nagy emberé­nek, Robert Raikesnek a szobra ez, aki hitt a gyermekekben és minden gyer­meknek kezébe akarta adni a bibliát. Amikor ezt a szobrot leleplezték, John Wanamaker, a híres amerikai milliomos, tartott beszédet, amelyben azt mon­dotta: ha Robert Raikesnek, a Vasárnapi Iskola megalapítójának, ez a szobor alakja tiszta aranyból volna és hatalmas formájával ott állna­­ a Houses of Parliament csúcsán, akkor sem tudná kellőképpen reprezentálni azt a mér­hetetlen értékét, amit az ő általa­ alapított Vasárnapi Iskola, mozgalma jelen­tett Anglia nemzeti életében. Angliának Gloucester nevű városkájában egyik szűk utcában, a „Scoty Alley-ben, van egy kis terem, ahol másfél évszázaddal ezelőtt, 1782- ben, az első Vasárnapi Iskola­­ tartotta legelső összejövetelét. Robert Raikes a város egyik külső negyedében járt, egy kertészt keresvén. A kertész nem volt otthon és míg Raikes a kapuban állít, várván míg haza jő, látta, hogy az utcán a gyermekeknek egy egész serege kiabál és verekedik. Raikes megkér­dezte a kertész feleségét, hogy lehet az, hogy ezek a gyermekek annyira el vannak itt hanyagolva. „Oh uram, — felelte az asszony — lenne csak itt vasárnapokon, a lárma, ilyenkor oly hangos, hogy nem képes az ember a bibliáját sem olvasni.“ Raikes meglepődve hallotta és kérdezte: „Hát nem lehet semmit sem tenni ezeknek a gyermekeknek az érdekében?“ és nyomban

Next