Reformátusok Lapja, 1987 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1987-01-04 / 1. szám

Veszprém megye 17—18. századi magyar textilművé­szetéről — a magyar nyelvterület egészéhez hasonlóan — legrészletesebb képet a református úrasztali térítők és kendők adják. Ezek a vászonhímzések színükben és ékítményeikben a liturgia által nem megkötöttek, alig, vagy egyáltalán nem különböznek a világi célra készült díszített textíliáktól. Előfordult — amint ezt pápai és szentantalfai adatok is igazolják —, hogy világi hasz­nálatra készült egy-egy terítő, kendő, s csak később került kegyes adományként az egyház birtokába. Olyan motívumegyüttesek figyelhetők meg rajtuk, amelyek a 19—20. században a népi hímzéseken, többnyire a pár­nahajakon és a halottas lepedőkön jelennek meg. A balatonfüredi református egyház birtokában három olyan úrasztali kendő is található, amelyek eddig is­meretlenek voltak. Mindhárom rendkívül jelentős em­léke a Dunántúl református egyházművészetének. Ta­núskodnak a térség református lakosságának ízléséről, szépérzékéről, de a gyülekezet anyagi felkészültségé­ről is. A ma már használaton kívüli kendők fehér patyo­latra, ill. gyolcsra fémszállal (arany, ezüst) és selyem­szállal hímzettek. Az egyház levéltárában található jegyzőkönyvbe Szép Gergely prédikátor 1796-ban töb­bek között ezeket is feljegyezte:.......öt fejér keszkenek. Egy patyolat tiszta aranyszállal varrott. Egy patyolat arany és ezüst fonállal varrott. Egy patyolat arany és selyem czernával varrott...” stb. A felsorolt kendők formája megközelítőleg négyzet alakú, nagyságra közeli rokonságot mutatnak a kato­likus kehelytakarókkal, velumokkal. Az első kendő (1. sz. kép) aranyszállal hímzett, négy sarkában négy nyitott, háromágú jácintban végződő gránátalma és fogazott, vaskos levelet hajtó bokor díszült. A második kendőt (2. sz. kép) arany és ezüst szállal varrták, négy sarkában négy-négy török körtét, apró kacsokat és bóbitákat (gömböcskék), vaskos, egy oldal­ra fogazott leveleket termő bokrokkal, amelyek az ol­dalközepeken is megjelennek. A harmadik kendő (3. sz. kép) ,arany, valamint ekrü és türkiz színű selyemszállal kivarrott, négy sarkában egy-egy virágbokorral. Ezeken a főszár végén ülő zárt gránátalmán kívül a kiágazó oldalszárakon egy rózsa, valamint egy-egy szekfű és zárt gránátalma található. Az első kendőt török laposöltéssel (színe és fonákja megegyező), a gránátalmák közepét és koronáját ferde­táblás laposöltéssel, míg az indákat és a kerületét sza­lagöltéssel varrták. A második kendő hasított laposöl­téssel, a szárak, indák szalagöltéssel, a bimbók kitöl­téssel, a kacsok fonattöltéssel kivarrottak. A harmadik kendő öltéstechnikája a gránátalmák és virágok ese­tében török laposöltés, a száraknál, kacsoknál szalag­öltés, a leveleknél ferdeöltés. Bár valamennyi kendőt az aszimmetria jellemzi, de különösen is vonatkozik ez a harmadik virágbokraira. A mozgalmasság, hajlékonyság igazán egyiknek sem sajátja, azonban az első kettő a harmadik rendkívüli merevségével összevetve inkább rendelkezik — ha kis mértékben is — eme tulajdonságokkal. A hímzőfonalat, a megjelenített motívumokat, a szer­kesztést és a kivitelezést tekintve mindhárom kendőn európai reneszánsz és keleti török elemeket fedezhe­tünk fel, sajátosan magyar megjelenítésben. Mindhá­rom az úrihímzéses textíliák csoportjába tartozik, kom­pozíciójukban jelenlegi tudásunk szerint egyedülálló változatokat képviselve. Feltehetőleg a 17. század vé­gén és a 18. század elején helyben készült és kegyes adományként a balatonfüredi református egyházhoz került textilművészeti emlékek. Köszönet illeti Petrőcz László balatonfüredi lelki­­pásztort a kutatás lehetővé tételéért. A kendők rész­letes elemzése a Veszprém Megyei Múzeumok Közle­ményei 18. (1986—87.) kötetében lát napvilágot. (Veszprém) Sonnevcndné dr. Lackovits Emőke múzeológus DICSÉRET A falusi hímzőasszonyoknak Jönnek a kedvesek, összefogózva A Kunságból és Palócföldről, Hevesről és a Duna mellékéről, a Drávaszögből és Kapuvárról. Lépkednek fényesen, billegetik ujjukat citeraszóra. Íme, szegett bársonnyal terítik a szent sarkot — öregapáink kamarás asztalát. Madaras párnát simítanak fejünk alá, lepedővégekkel takarják szégyenünket. Kedves Testvéreim, édes Nénéim, koszorúban és főkötőben, pillében és keszkenőben, varrottatokkal és hímesekkel, aranycsipkével és ezüstsújtással a­­lakodalomra és a bölcsőre, keresztelőre és a koporsóra, konyha falára és az Úrnak asztalára — mutassátok nekem a kezeiteket! Kezek, ti teremtők és bizakodók, hűségesek és megtartók, gyógyítók és oltalmazok, palántáié és gyomláló kezek. Írásaitokkal és hímeseitekkel, hűségetekkel és hitetekkel őrizzetek meg minket magunknak most és minden időkre örökkön örökké. Ámen. Benke Irén tI KIRMÁTI IMIM A közösségi szellem ma is él Az 1920-as évek derekán Miskolcon meg­indult ifjúsági evangélizáció a fiatal leá­nyok és ifjak körében széles körű érdek­lődést váltott ki. Az addig egységes, egy gyülekezetben folyó hitéletnek az egyház­részekre — Kálvin-szövetségi körzetekre — osztódás során létrejött rendkívül aktív if­júsági bibliakörök nyújtottak keretet. Alig telt el pár év, máris létrejöttek az egyház életén belül a — külön-külön hatóságilag jóváhagyott alapszabállyal és tisztikarral, lelkipásztori vezetéssel működő — ifjúsági egyesületek: a Miskolci Református Leány­egylet, a Miskolci Keresztyén Ifjúsági Egye­sület, a Miskolci Református Gazdaleányok és Ifjak­ Egyesülete. Amikor az egyházré­szek önálló egyházközségekké szerveződ­tek, ezek az egyesületek és Kálvin-szövet­ségi körzetek beépültek a gyülekezetek missziói életébe s a tagok itt aktív vezető szerepet vállalva, presbiterek és missziói munkások lettek. A kialakult testvéri-baráti közösség szelleme továbbra is élt közöttük 1986 őszén a tiszáninneni egyházkerület székházában a volt Leányegylet tagjai kö­zül huszonöten 50 éves jubileumi találkozó­ra érkeztek, hogy hálát adjanak az elin­dulás áldásokban gazdag gyümölcseiért, beszámoljanak életútjuk emlékezetes ese­ményeiről, ragaszkodó és hálát szeretettel köszöntsék Budapesten élő volt elnöknőjü­ket, dr. Enyedy Andornét, s meghallgassák magnószalagon küldött, emlékeket elevení­tő üzenetét. Részt vett az összejövetelen Kürti László püspök is, aki előadásában egyebek között bemutatta a székház mint missziós intézmény életét. A Leányegylet százon felüli állandó lét­számával — a Kálvin-szövetség mellett — Miskolcon a legjelentősebb missziói intéz­mény volt. Az özv. Balaton Antalné által, a tapolcai Kőkötő hegyen adományozott 5 holdas területen, a miskolci hívek segítsé­gével olyan missziói telepet létesítettek, ahol tágas gyülekezeti terem, üdültetésre alkalmas lakószobák, közös ebédlő és nagy­szerűen felszerelt kisegítő helyiségek hosz­­szú éveken keresztül biztosították a misz­­sziós összejövetelek, evangelizációk, konfe­renciák rendezését és az ország különböző részeiből is érkezett fiatalok üdültetését. A Leányegylet Papp-Váry Elemérné nevét vi­selő leánycserkész-csapat a kirándulások, táborozások rendezésével, a különböző bi­zottságok tagjai vasárnapi iskolák vezetésé­vel, a kórházmisszió keretében betegek lá­togatásával, iratok terjesztésével, karácso­nyi szegénygyermek-felruházási akciók le­bonyolításával, kézimunka-tanfolyamok ren­dezésével, műsoros estek, neves előadók meghívásával, vallásos irodalmi délutánok, jótékony célú tombolák, kerti ünnepségek megszervezésével a hitbuzgalmi élet aktív részesei lettek. Az egyesület énekkara fon­tos szerepet töltött be a miskolci gyüleke­zetek életében. A dr. Enyedy Andor ké­sőbbi püspök által vezetett bibliaórák pe­dig az aktív közösségi élet ébresztői és táp­lálói voltak. A jubileumi összejövetelen a bibliatanul­mányt Novotny Gyula akkori püspöki missziós lelkész vezette. Megható percek peregtek le, amikor két egykori leányegy­­leti tag elindult, hogy­­a jubilálok kegye­letének babérkoszorúját elvigye dr. Enyedy Andor budapesti sírjára. -y G- 1987. január 4. Kollégiumaink kiadványai Tér, idd, Ige Érdekes, és hazánkban szokatlan témájú könyv jelent meg a Debre­ceni Református Kollégium sokszorosító műhelyében. A könyv — a szak­embereken túl — érdeklődő „laikusok” figyelmét is felkeltheti. Dr. Gaál Botondnak, a Református Gimnázium igazgatójának. „Tér, idő és az Ige” című doktori disszertációja nem könnyű olvasmány, az olvasótól termé­szettudományos, teológiai és filozófiai alapjártasságot követel meg. Átta­nulmányozása mégis megéri a fáradságot, mert a keresztyén hit alapigaz­ságait olyan új összefüggésekben vizsgálja, melyek a tudományos gondol­kodáshoz szokott kínai ember számára elősegíthetik az Ige üzenetének tel­jesebb megértését. A disszertáció elsősorban Torrance skót teológus ha­sonló témával foglalkozó műveit veszi alapul és az általa kidolgozott rendszert fejleszti tovább. Ragadjunk ki néhány gondolatot a műből, mint­egy ízelítőt adva,a témából és a feldolgozás módszeréből. A keresztyén teológiai gondolkodás mindenkor szoros kölcsönhatásban állt a „világi” tudományokkal, befolyásolták egymás fogalomalkotásait, gondolati rendszerét. Az üdvtörténeti események a hívő ember számára valóságosan, azaz térben és időben játszódtak és játszódnak le. A tér és idő mibenlétének, szerkezetének vizsgálata legmagasabb szinten a modern fizikában (relativitáselmélet) történt meg. A szerző részletesen kifejti, hogy a mai fizika világképe, az absztrakt fizikai mező fogalmának megalkotása olyan teológiai analógiák megteremtését teszi lehetővé, melyek segítségé­vel Istennek a Jézus Krisztusban kijelentett megváltói munkáját általáno­sabb összefüggéseiben szemlélhetjük. A történeti részben két téma kapott kiemelt helyet: hogyan észlelhető a Niceai Hitvallás megszövegezésén az a tény, hogy a megfogalmazó egy­házatyák szakítani igyekeztek az ókori görög tudósok primitív térszemlé­letével? Miben volt Kálvinnak a térről és időről alkotott képzete ,moder­­nebb, mint a Lutheré, hogyan tükröződik ez az általuk megfogalmazott úrvacsoratanban? Hogyan jelentkezett ez a különbség a szellem- és tudo­mánytörténetben az elkövetkező századok folyamán? E kérdésnek a meg­válaszolása során a szerző jelentősen épít a 20. század legmagasabb szintű tudományos eredményeire, s használja a relativitáselmélet és a Gödel­­tétel gondolati konzekvenciáit. A szokatlan téma és a szigorúan tudományos szintű feldolgozás már eddig is érdeklődést váltott ki a nem egyházi szakemberekből is. Könnyen elképzelhető, hogy a jövőbeli marxista—keresztyén párbeszéd egyik új te­rületét nyitotta meg ez a figyelemre méltó munka. Bár a mű kifejezetten teológiai alkotás, hiszen a szerzője teológus, de ugyanakkor egyetemi vég­zettséggel rendelkezik matematikából és fizikából, mint e sorok írója is. Ezért is érzi kötelességének, hogy az érdeklődő olvasó figyelmébe ajánlja a „Tér, idő és az Ige” című kiadványt. (Debrecen) Győri József Teológiai Diákévkönyv Immár harmadik éve jelenik meg a Budapesti Református Teológiai Akadémia Diákévkönyve. A kötet, melyet az Akadémia tanárai és diákjai a közelmúltban elhunyt dr. Zsindely Endre teológiai professzor emlékének szenteltek, több értékes tanulmányt tartalmaz. Ezek közül is kiemelkedik dr. Zsindely Endre: Felix Platter, a reformáció korának híres svájci or­vosa c. érdekes írása. Ebben az évkönyvben olvashatjuk dr. Szűcs Ferenc dékán székfoglaló beszédét, mely a Teológiai Akadémia 1986/87 tanév­nyitóján hangzott el „A rendszer kérdése a rendszeres teológiában” cím­mel. Egy-egy dolgozat foglalkozik korunk egyik kiváló teológusával, Rudolf Bultmannal, ill. korunk mártír teológusával, Dietrich Bonhoefferrel és a világszerte ismert evangélizátor, Billy Graham életével és ökumenikus munkásságával. Az évkönyv ízelítőt ad az Akadémia diákjainak a külön­böző tanszékeken végzett tanulmányi munkájából, kötelező dolgozataiból, szemináriumi munkáiból, fordításaiból, homiletikai gyakorlatokra készült igehirdetéseiből. A kötet sokszínűen fest hű képet arról a „műhelymunkáról” (ahogy a tanulmányi munkájukat nevezik a diákok), amelyet öt éven keresztül folytatnak a teológusok. Örvendetes és természetes az a sokszínűség, ami a munkák tartalmát és formáját egyaránt jellemzi. Készítőik bátran szem­benéznek ezekben a dolgozatokban a legnehezebb teológiai kérdésekkel, széleskörűen feltárják, feldolgozzák a témákhoz kapcsolódó szakirodalmat. Egyéni, saját elképzeléseikkel, meglátásaikkal gazdagítják a feldolgozott témaköröket. A szemináriumi, egyéni kutatások, a témák önálló kidol­gozásának lehetősége — természetesen alkalmanként, szükség szerint a tanszékvezető professzorok avatott vezetése és segítsége igénybevételével — mindenkor ösztönzően hat a dolgozatok készítésében. Belelapozva ezekbe a dolgozatokba, írásokba, a nagyon elmélyült munka jellemzi ezeket. A kötet valóban jól szolgálja azt a célt, amelyet az Előszó­ban Szél János spirituális (a teológus diákok lelkigondozója) így fogalmaz meg: „... a Teológiai Akadémia munkája voltaképpen műhelymunka . .. Úgy gondoljuk, hogy az ebbe való rövid bepillantás hasznos, fontos és szük­séges is.” A Teológiai Diákévkönyv megvásárolható a Ráday Kollégium Sokszo­rosító Műhelyében (Budapest IX., Ráday u. 28.). x. L.

Next