Reformátusok Lapja, 1987 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1987-01-04 / 1. szám
Veszprém megye 17—18. századi magyar textilművészetéről — a magyar nyelvterület egészéhez hasonlóan — legrészletesebb képet a református úrasztali térítők és kendők adják. Ezek a vászonhímzések színükben és ékítményeikben a liturgia által nem megkötöttek, alig, vagy egyáltalán nem különböznek a világi célra készült díszített textíliáktól. Előfordult — amint ezt pápai és szentantalfai adatok is igazolják —, hogy világi használatra készült egy-egy terítő, kendő, s csak később került kegyes adományként az egyház birtokába. Olyan motívumegyüttesek figyelhetők meg rajtuk, amelyek a 19—20. században a népi hímzéseken, többnyire a párnahajakon és a halottas lepedőkön jelennek meg. A balatonfüredi református egyház birtokában három olyan úrasztali kendő is található, amelyek eddig ismeretlenek voltak. Mindhárom rendkívül jelentős emléke a Dunántúl református egyházművészetének. Tanúskodnak a térség református lakosságának ízléséről, szépérzékéről, de a gyülekezet anyagi felkészültségéről is. A ma már használaton kívüli kendők fehér patyolatra, ill. gyolcsra fémszállal (arany, ezüst) és selyemszállal hímzettek. Az egyház levéltárában található jegyzőkönyvbe Szép Gergely prédikátor 1796-ban többek között ezeket is feljegyezte:.......öt fejér keszkenek. Egy patyolat tiszta aranyszállal varrott. Egy patyolat arany és ezüst fonállal varrott. Egy patyolat arany és selyem czernával varrott...” stb. A felsorolt kendők formája megközelítőleg négyzet alakú, nagyságra közeli rokonságot mutatnak a katolikus kehelytakarókkal, velumokkal. Az első kendő (1. sz. kép) aranyszállal hímzett, négy sarkában négy nyitott, háromágú jácintban végződő gránátalma és fogazott, vaskos levelet hajtó bokor díszült. A második kendőt (2. sz. kép) arany és ezüst szállal varrták, négy sarkában négy-négy török körtét, apró kacsokat és bóbitákat (gömböcskék), vaskos, egy oldalra fogazott leveleket termő bokrokkal, amelyek az oldalközepeken is megjelennek. A harmadik kendő (3. sz. kép) ,arany, valamint ekrü és türkiz színű selyemszállal kivarrott, négy sarkában egy-egy virágbokorral. Ezeken a főszár végén ülő zárt gránátalmán kívül a kiágazó oldalszárakon egy rózsa, valamint egy-egy szekfű és zárt gránátalma található. Az első kendőt török laposöltéssel (színe és fonákja megegyező), a gránátalmák közepét és koronáját ferdetáblás laposöltéssel, míg az indákat és a kerületét szalagöltéssel varrták. A második kendő hasított laposöltéssel, a szárak, indák szalagöltéssel, a bimbók kitöltéssel, a kacsok fonattöltéssel kivarrottak. A harmadik kendő öltéstechnikája a gránátalmák és virágok esetében török laposöltés, a száraknál, kacsoknál szalagöltés, a leveleknél ferdeöltés. Bár valamennyi kendőt az aszimmetria jellemzi, de különösen is vonatkozik ez a harmadik virágbokraira. A mozgalmasság, hajlékonyság igazán egyiknek sem sajátja, azonban az első kettő a harmadik rendkívüli merevségével összevetve inkább rendelkezik — ha kis mértékben is — eme tulajdonságokkal. A hímzőfonalat, a megjelenített motívumokat, a szerkesztést és a kivitelezést tekintve mindhárom kendőn európai reneszánsz és keleti török elemeket fedezhetünk fel, sajátosan magyar megjelenítésben. Mindhárom az úrihímzéses textíliák csoportjába tartozik, kompozíciójukban jelenlegi tudásunk szerint egyedülálló változatokat képviselve. Feltehetőleg a 17. század végén és a 18. század elején helyben készült és kegyes adományként a balatonfüredi református egyházhoz került textilművészeti emlékek. Köszönet illeti Petrőcz László balatonfüredi lelkipásztort a kutatás lehetővé tételéért. A kendők részletes elemzése a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1986—87.) kötetében lát napvilágot. (Veszprém) Sonnevcndné dr. Lackovits Emőke múzeológus DICSÉRET A falusi hímzőasszonyoknak Jönnek a kedvesek, összefogózva A Kunságból és Palócföldről, Hevesről és a Duna mellékéről, a Drávaszögből és Kapuvárról. Lépkednek fényesen, billegetik ujjukat citeraszóra. Íme, szegett bársonnyal terítik a szent sarkot — öregapáink kamarás asztalát. Madaras párnát simítanak fejünk alá, lepedővégekkel takarják szégyenünket. Kedves Testvéreim, édes Nénéim, koszorúban és főkötőben, pillében és keszkenőben, varrottatokkal és hímesekkel, aranycsipkével és ezüstsújtással alakodalomra és a bölcsőre, keresztelőre és a koporsóra, konyha falára és az Úrnak asztalára — mutassátok nekem a kezeiteket! Kezek, ti teremtők és bizakodók, hűségesek és megtartók, gyógyítók és oltalmazok, palántáié és gyomláló kezek. Írásaitokkal és hímeseitekkel, hűségetekkel és hitetekkel őrizzetek meg minket magunknak most és minden időkre örökkön örökké. Ámen. Benke Irén tI KIRMÁTI IMIM A közösségi szellem ma is él Az 1920-as évek derekán Miskolcon megindult ifjúsági evangélizáció a fiatal leányok és ifjak körében széles körű érdeklődést váltott ki. Az addig egységes, egy gyülekezetben folyó hitéletnek az egyházrészekre — Kálvin-szövetségi körzetekre — osztódás során létrejött rendkívül aktív ifjúsági bibliakörök nyújtottak keretet. Alig telt el pár év, máris létrejöttek az egyház életén belül a — külön-külön hatóságilag jóváhagyott alapszabállyal és tisztikarral, lelkipásztori vezetéssel működő — ifjúsági egyesületek: a Miskolci Református Leányegylet, a Miskolci Keresztyén Ifjúsági Egyesület, a Miskolci Református Gazdaleányok és Ifjak Egyesülete. Amikor az egyházrészek önálló egyházközségekké szerveződtek, ezek az egyesületek és Kálvin-szövetségi körzetek beépültek a gyülekezetek missziói életébe s a tagok itt aktív vezető szerepet vállalva, presbiterek és missziói munkások lettek. A kialakult testvéri-baráti közösség szelleme továbbra is élt közöttük 1986 őszén a tiszáninneni egyházkerület székházában a volt Leányegylet tagjai közül huszonöten 50 éves jubileumi találkozóra érkeztek, hogy hálát adjanak az elindulás áldásokban gazdag gyümölcseiért, beszámoljanak életútjuk emlékezetes eseményeiről, ragaszkodó és hálát szeretettel köszöntsék Budapesten élő volt elnöknőjüket, dr. Enyedy Andornét, s meghallgassák magnószalagon küldött, emlékeket elevenítő üzenetét. Részt vett az összejövetelen Kürti László püspök is, aki előadásában egyebek között bemutatta a székház mint missziós intézmény életét. A Leányegylet százon felüli állandó létszámával — a Kálvin-szövetség mellett — Miskolcon a legjelentősebb missziói intézmény volt. Az özv. Balaton Antalné által, a tapolcai Kőkötő hegyen adományozott 5 holdas területen, a miskolci hívek segítségével olyan missziói telepet létesítettek, ahol tágas gyülekezeti terem, üdültetésre alkalmas lakószobák, közös ebédlő és nagyszerűen felszerelt kisegítő helyiségek hoszszú éveken keresztül biztosították a miszsziós összejövetelek, evangelizációk, konferenciák rendezését és az ország különböző részeiből is érkezett fiatalok üdültetését. A Leányegylet Papp-Váry Elemérné nevét viselő leánycserkész-csapat a kirándulások, táborozások rendezésével, a különböző bizottságok tagjai vasárnapi iskolák vezetésével, a kórházmisszió keretében betegek látogatásával, iratok terjesztésével, karácsonyi szegénygyermek-felruházási akciók lebonyolításával, kézimunka-tanfolyamok rendezésével, műsoros estek, neves előadók meghívásával, vallásos irodalmi délutánok, jótékony célú tombolák, kerti ünnepségek megszervezésével a hitbuzgalmi élet aktív részesei lettek. Az egyesület énekkara fontos szerepet töltött be a miskolci gyülekezetek életében. A dr. Enyedy Andor későbbi püspök által vezetett bibliaórák pedig az aktív közösségi élet ébresztői és táplálói voltak. A jubileumi összejövetelen a bibliatanulmányt Novotny Gyula akkori püspöki missziós lelkész vezette. Megható percek peregtek le, amikor két egykori leányegyleti tag elindult, hogya jubilálok kegyeletének babérkoszorúját elvigye dr. Enyedy Andor budapesti sírjára. -y G- 1987. január 4. Kollégiumaink kiadványai Tér, idd, Ige Érdekes, és hazánkban szokatlan témájú könyv jelent meg a Debreceni Református Kollégium sokszorosító műhelyében. A könyv — a szakembereken túl — érdeklődő „laikusok” figyelmét is felkeltheti. Dr. Gaál Botondnak, a Református Gimnázium igazgatójának. „Tér, idő és az Ige” című doktori disszertációja nem könnyű olvasmány, az olvasótól természettudományos, teológiai és filozófiai alapjártasságot követel meg. Áttanulmányozása mégis megéri a fáradságot, mert a keresztyén hit alapigazságait olyan új összefüggésekben vizsgálja, melyek a tudományos gondolkodáshoz szokott kínai ember számára elősegíthetik az Ige üzenetének teljesebb megértését. A disszertáció elsősorban Torrance skót teológus hasonló témával foglalkozó műveit veszi alapul és az általa kidolgozott rendszert fejleszti tovább. Ragadjunk ki néhány gondolatot a műből, mintegy ízelítőt adva,a témából és a feldolgozás módszeréből. A keresztyén teológiai gondolkodás mindenkor szoros kölcsönhatásban állt a „világi” tudományokkal, befolyásolták egymás fogalomalkotásait, gondolati rendszerét. Az üdvtörténeti események a hívő ember számára valóságosan, azaz térben és időben játszódtak és játszódnak le. A tér és idő mibenlétének, szerkezetének vizsgálata legmagasabb szinten a modern fizikában (relativitáselmélet) történt meg. A szerző részletesen kifejti, hogy a mai fizika világképe, az absztrakt fizikai mező fogalmának megalkotása olyan teológiai analógiák megteremtését teszi lehetővé, melyek segítségével Istennek a Jézus Krisztusban kijelentett megváltói munkáját általánosabb összefüggéseiben szemlélhetjük. A történeti részben két téma kapott kiemelt helyet: hogyan észlelhető a Niceai Hitvallás megszövegezésén az a tény, hogy a megfogalmazó egyházatyák szakítani igyekeztek az ókori görög tudósok primitív térszemléletével? Miben volt Kálvinnak a térről és időről alkotott képzete ,modernebb, mint a Lutheré, hogyan tükröződik ez az általuk megfogalmazott úrvacsoratanban? Hogyan jelentkezett ez a különbség a szellem- és tudománytörténetben az elkövetkező századok folyamán? E kérdésnek a megválaszolása során a szerző jelentősen épít a 20. század legmagasabb szintű tudományos eredményeire, s használja a relativitáselmélet és a Gödeltétel gondolati konzekvenciáit. A szokatlan téma és a szigorúan tudományos szintű feldolgozás már eddig is érdeklődést váltott ki a nem egyházi szakemberekből is. Könnyen elképzelhető, hogy a jövőbeli marxista—keresztyén párbeszéd egyik új területét nyitotta meg ez a figyelemre méltó munka. Bár a mű kifejezetten teológiai alkotás, hiszen a szerzője teológus, de ugyanakkor egyetemi végzettséggel rendelkezik matematikából és fizikából, mint e sorok írója is. Ezért is érzi kötelességének, hogy az érdeklődő olvasó figyelmébe ajánlja a „Tér, idő és az Ige” című kiadványt. (Debrecen) Győri József Teológiai Diákévkönyv Immár harmadik éve jelenik meg a Budapesti Református Teológiai Akadémia Diákévkönyve. A kötet, melyet az Akadémia tanárai és diákjai a közelmúltban elhunyt dr. Zsindely Endre teológiai professzor emlékének szenteltek, több értékes tanulmányt tartalmaz. Ezek közül is kiemelkedik dr. Zsindely Endre: Felix Platter, a reformáció korának híres svájci orvosa c. érdekes írása. Ebben az évkönyvben olvashatjuk dr. Szűcs Ferenc dékán székfoglaló beszédét, mely a Teológiai Akadémia 1986/87 tanévnyitóján hangzott el „A rendszer kérdése a rendszeres teológiában” címmel. Egy-egy dolgozat foglalkozik korunk egyik kiváló teológusával, Rudolf Bultmannal, ill. korunk mártír teológusával, Dietrich Bonhoefferrel és a világszerte ismert evangélizátor, Billy Graham életével és ökumenikus munkásságával. Az évkönyv ízelítőt ad az Akadémia diákjainak a különböző tanszékeken végzett tanulmányi munkájából, kötelező dolgozataiból, szemináriumi munkáiból, fordításaiból, homiletikai gyakorlatokra készült igehirdetéseiből. A kötet sokszínűen fest hű képet arról a „műhelymunkáról” (ahogy a tanulmányi munkájukat nevezik a diákok), amelyet öt éven keresztül folytatnak a teológusok. Örvendetes és természetes az a sokszínűség, ami a munkák tartalmát és formáját egyaránt jellemzi. Készítőik bátran szembenéznek ezekben a dolgozatokban a legnehezebb teológiai kérdésekkel, széleskörűen feltárják, feldolgozzák a témákhoz kapcsolódó szakirodalmat. Egyéni, saját elképzeléseikkel, meglátásaikkal gazdagítják a feldolgozott témaköröket. A szemináriumi, egyéni kutatások, a témák önálló kidolgozásának lehetősége — természetesen alkalmanként, szükség szerint a tanszékvezető professzorok avatott vezetése és segítsége igénybevételével — mindenkor ösztönzően hat a dolgozatok készítésében. Belelapozva ezekbe a dolgozatokba, írásokba, a nagyon elmélyült munka jellemzi ezeket. A kötet valóban jól szolgálja azt a célt, amelyet az Előszóban Szél János spirituális (a teológus diákok lelkigondozója) így fogalmaz meg: „... a Teológiai Akadémia munkája voltaképpen műhelymunka . .. Úgy gondoljuk, hogy az ebbe való rövid bepillantás hasznos, fontos és szükséges is.” A Teológiai Diákévkönyv megvásárolható a Ráday Kollégium Sokszorosító Műhelyében (Budapest IX., Ráday u. 28.). x. L.