Reformátusok Lapja, 2005 (49. évfolyam, 1-52. szám)

2005-01-02 / 1. szám

4 A Bibliáról Isten változatlan igéje egy változó világban A Magyar Bibliatársulat Alapítvány Bocskai úti székházában tartotta meg évzáró kuratóriumi ülését. A számadás és az előretekintés jegyében itt elhangzottak is a Bibliatársulatok Világszövetsége (United Bible Societies) idei nagygyűlésének fenti vezérgondolatával foglalhatók össze legtömörebben. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök, ki az MBTA elnöke a walesi Newportban megrendezett világgyűlésen történtekkel kapcsolatban elmondta, hogy 137 nemzet 400 küldötte ünnepelte együtt a Brit és Külföldi Bibliatársulat 200 esztendős évfordulóját, méghozzá az azóta világméretűvé vált bibliatársulati mozgalom bölcsőjében, Mary Jones hazájában. Az elmúlt év hazai bibliaterjesztéséről szólva arról tett említést az elnök, hogy idén először az új fordítású bibliatípusokra jelentősen nagyobb igény mutatkozott, mint a Károli fordításúakra. Az okok között részben a nemzedékváltást említette, másrészt viszont a magyar nyelv változását és megújulását, amely a világon minden nyelvre jellemző, s amely éppen ezért teszi elengedhetetlenné a folyamatos bibliafordítási és szöveggondozói munkát. Tarr Kálmán főtitkárhelyettes jelentésében az elnöki beszámolóhoz kapcsolódva mindenek előtt arra hívta föl a figyelmet, hogy az MBTA megalakulása óta (akkor Magyar Bibliatanácsként) részese volt a nemzetközi bibliamunkának. Hiszen 1948-ban attól a Brit és Külföldi Bibliatársulattól vette át ezt a komoly szolgálatot, amelynek bicentenáriumáról korábban szó esett, amely az 1800-as évek közepe óta hazánkban is munkálkodott, s amelynek a ma is olvasható, 1908-as Károli-revíziót köszönhetjük. Ma új utakat és módokat kell találni, hogy „a Biblia közérthető nyelven való megjelenése, az elérhető árú bibliakiadások biztosítása és a hatékony bibliaterjesztés megvalósuljon”. Szomorú, hogy egyre szaporodnak azok a vélemények és próbálkozások, amelyek az egyházak nélkül szeretnék eljuttatni a Szentírást az olvasókhoz. Ez a nyugat- és kelet-európai példákat egyaránt figyelembe véve csakis az egyházak helyzetének további romlásához vezethet. Az MBTA tizenkét hazai tagegyházában meg kell teremteni azokat a fórumokat, ahol a Szentírás terjesztésével összefüggő adatokat és tapasztalatokat kiértékelhetik, és ahol ezért az ügyért hatékonyan tenni tudnak. Szót ejtett az új fordítású Biblia megjelenésének jövő évben esedékes 30, illetve a revideált kiadás 15 esztendős évfordulójáról, melynek kapcsán egy majdan a Ráday utcai Biblia Múzeumban megrendezendő nagyszabású kiállítás terveiről tett említést. Az elmúlt év legújabb kiadványai közül az őszi megjelenése óta máris nagy sikert aratott A Biblia története c. színes, tudományos-ismeretterjesztő albumot, valamint az MBTA különböző felekezetű bibliatudósai által közösen elkészített, és Pécsák Ottó főtitkár által egybeszerkesztett Bibliaismereti kézikönyvet emelte ki. Végül a Losonczi Léna mátészalkai református tanárnő 150 bibliai zsoltárparafrázisát tartalmazó Zsoltár minden időben című szépmívű könyvecskéjére hívta föl a figyelmet, mely a magyar líra hagyományait őrizve hivatott az írást népszerűsíteni. Az elmúlt és a következő esztendő gyakorlati munkájáról mindezeken túl az MBTA adománygyűjtő akciói adnak még hitelesebb képet. A 2003. év során a kórházi és a lakótelepi misszióknak juttatott Biblia-adományok után ebben az esztendőben, az összegyűlt önkéntes adományokból a hazai roma gyerekekkel foglalkozó iskolák kaphattak több mint félmillió forint értékben a Bibliai történetek gyerekeknek c. kiadványból. Legutóbb az erdélyi magyar nyelvű egyházi iskolák támogatása volt a cél, melynek eredményeképpen az ősz folyamán 1 millió forint értékű Szentírást és igény szerint más bibliatársulati kiadványt juttatott el az MBTA a Romániai Felekezetközi Bibliatársulaton keresztül a magyar iskolákhoz. A most induló adománygyűjtő akcióval a hazánkban működő egyházi és állami gyermekotthonokat, árvaházakat, szociális otthonokat szeretnék támogatni. Ezért minden tagegyház, közöttük a református gyülekezetek is megkapták az MBTA legújabb, Bibliánk c. hírlevelét. Ennek továbbadásával is a hazai és nemzetközi bibliafordítási, -kiadási és -terjesztési munka népszerűsítésére kérte Tarr Kálmán a jelenlévőket, hogy valamennyi egyháztag a magáénak érezze, és ha teheti, önkéntes adományával támogassa is ezt a felelősségteljes, ámde mindenkor áldott missziós munkát. ---------------------------------------- Fodor Csaba Akit szaván fogott az Isten Legutóbb, a Vizsolyi Biblia máig legnépszerűbb átdolgozásának kérdéseiről írva, eszembe jutott, hogy több mint egy évtizede magam is kapcsolatba kerültem a Károli Biblia revíziójának gondjaival. 1995-ben jelent meg Baranyi József nagy munkája, a Konkordancia a Károli Bibliához címmel (Veritas, 1995), s akkor, mint a Károli Gáspár nevét viselő református egyetem Bölcsészkarának dékánja, magam is fölkérést kaptam, hogy üdvözlő sorokat írjak a kötet elé. Ebben az előszófélében érintettem nyelvtörténeti, stiláris kérdéseket is, s végül egy kis epigrammával zártam mondandómat. Talán ennek is tulajdonítható, valamint korábbi nyelvtörténeti tárgyú írásaimnak, hogy több helyről biztatást kaptam, hogy egy esetleges újabb átdolgozásba kapcsolódjam bele, fogjak bele a Károli Biblia újabb nyelvi-stiláris korszerűsítésébe. Többször elhangzott ugyanis a legújabb magyar protestáns bibliafordítással kapcsolatban, hogy sikeresebb lehetne, ha egyetlen író személyiség végezné el a munkát, így Lőrincze Lajos Áprily Lajos nevét emlegette, mint aki a stiláris korszerűsítés feladatát sikerrel elvégezhette volna. Magam Németh Lászlóra gondoltam. Ők azonban akkor már, sajnos, nem éltek. A z a gondolat, hogy író egyéniségekre bízzuk a Biblia stiláris revízióját, éppen Németh Lászlónál merült föl. 1929-ben a Protestáns Szemlében megjelent alapvető tanulmányában arról ír, hogy próbaképpen föl is osztotta néhány kortársa között az egyes bibliai könyveket, de aztán el is vetette. Úgy érezte - nem alaptalanul -, hogy a nemzeti nyelv, a nemzetközi latinnal szemben a fölszabadult népnyelv magára eszmélésével a reformációban oly áradó bőséggel fakad föl, hogy azzal nehezen versenyezhet a mai pallérozottabb, de sápadtabb irodalmi nyelv. A másik ok, ami miatt Németh László elvetette az írók által való átdolgozás gondolatát: „Van az alkotásnak egy magasabb hitele, mint a pontosság és a szépség. Az az erőfeszítés, ami a művet létrehozta. Mondataink és szótáraink jobbak vannak, mint neked (Károli Gáspár), de hitet és ellenállást hol találunk a mondatokhoz? Az igazi irodalmi művet a nagy ellenállás ellen szegett nagy hit hívja világra, enélkül a virtuozitás széthull, s a fölény fölényeskedéssé válik.” Ez a nagy ellenállás ellenébe szegett nagy hit talán a tanulmány írójában, Németh Lászlóban volt meg leginkább 20. századi íróink közül. Nagy veszteségünk, hogy ő, aki azt írta, hogy ebben a Bibliával és zsoltárokkal körülbástyázott közösségben, vagyis a magyar reformátusságban érezte magát mindig igazán otthon, nem kapott fölkérést a Vizsolyi Biblia stiláris korszerűsítésére. Mikor az említett Károli-konkordancia megszületett, s mikor magam is biztatásokat kaptam az új átdolgozásra, illetve a munkába való bekapcsolódásra, úgy éreztem, hogy nyelvészeti ismereteim és némi stiláris készségem birtokában - különösen a Csokonai kritikai kiadás mintegy 5000 oldalas textológiai munkája után-ezt vállalni tudnám. Ez lehetne filológiai munkásságom egész írói, irodalmán életművem megkoronázása. Csábító, de egyben zavarba ejtő is volt e feladat, s neki is kezdtem. Nemrégiben előkerült néhány oldal az akkori kísérletemből. Ott van mindjárt Mózes I. könyvében, a Teremtés történetében. „Az ég mennyezetének színén madarak repdessenek.” A mennyezet szót kicsit nyelvújításinak éreztem, és átjavítottam boltozatra; igaz, hogy a mennyezetről is kiderült, hogy már létezett a 15. században is baldachin, tetőkárpit értelemben, míg a boltozat csak a következő században tűnt föl. Mégis illőbbnek éreztem a Biblia nyelvéhez a boltozatot. „Az ég boltozatán madarak repdessenek.” A Mózes III. könyvének 16. verse, a 20. századi átdolgozásban így szól: „Fájdalommal szülsz magzatokat (ti. mondta az Úr Évának), és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.” Ez az epekedel, házastársi viszonylatban nagyon furcsán, szokatlanul, sőt logikátlanul hangzott. A Vizsolyi Bibliában ez olvasható: „Fájdalommal szülöd magzatidat". Sőt annak fölötte „a te akaratod a te férjed birodalmában lészen." Az én értelmezésemben „a férjedtől fogsz függni." Újra sajnálni kezdtem, hogy akkor, 1995-ben, részben a feladat nagyságától, részben nehézségeitől megriadtam, hiszen héber és görög tudás is szükséges a helyes és a legjobb megfogalmazás megtalálásához, de még most is megkísértett a gondolat, hogy ezt a munkát elővegyem és befejezzem. Ekkor szólalt meg a telefon a szomszéd szobában a Hármas-Körös gátjára kifutó, csöndes kis Szélmalom utcában, szülőhelyemen. - Baranyi József — hangzott a vonal túlsó végén, és a hívó kezdte volna a bemutatkozást a Károli Biblia Konkordanciájára hivatkozva. Én azonban boldog meglepődéssel szavába vágtam, és szinte áradó boldogsággal újságoltam, hogy épp az elmúlt nap írtam le a nevét, itt van velem a konkordanciája, és a Reformátusok Lapjába szánt cikkemben éppen arról írok, hogy helyes volt, hogy a szövegmutató szótár nem az eredetit, hanem ezt a legnépszerűbb átdolgozást vette alapul. - Éppen ez ügyben keres engem, mivel készül az 1905-ös-1908-as átdolgozás újrastilizálása, nyelvi korszerűsítése, s szeretne bevonni engem is a munkába. A munka már Nagyváradon elkezdődött, ott hat protestáns lelkész bevonásával folyik a szövegek oldalankénti újraolvasása, újraértékelése. Ebbe kapcsolódnék bele, s egyben nekem szánta a különféle átdolgozásokból eredő szövegek végső egységesítését is, afféle „szuperlektorálását”. - Szavamon fogott az Isten - szólalt meg bennem a Hang, s ki is mondtam mindjárt véglegesen hazatalált barátunknak, akiben Isten Igéjének és a magyarságnak szolgálata úgy egybefonódott, mint a reformáció korának embereiben, akikben a „nagy ellenállás ellen szegett nagy hit” munkált, máig érezhető erővel, s úgy vélem, hogy ennek a hitnek kell érződnie az átdolgozásban is, ha nem akarunk méltatlanok lenni a nagy elődök munkájához, az eredetihez. —1-------------------------------------- (Szilágyi) 2005. január 2. Magyar Kórusok Napja Kodály születésnapjának tiszteletére az ország több városában megrendezik a Magyar Kórusok Napját. Szekszárdon a református együttes karnagya, Naszladi Judit kezdeményezésére már az ötödik alkalommal rendezték meg ezt az ünnepi hangversenyt. Gaál Zsuzsanna alpolgármester bevezetőjében meleg, szép szavakkal köszöntötte ezt a jelentős zenei találkozót. A most már hagyományos rendezvényen első alkalommal hallottuk a zombai Margaréta Dalkört Szabóné Gáncs Tünde vezetésével. Műsorukon karácsonyt idéző erdélyi népdalokat énekeltek ízes szép hangon, muzikálisan. A Liszt Ferenc Pedagógus Kórus még soha nem volt ilyen professzionális színvonalon, mint amióta Anducska Adrienn irányítja az együttest. A közönség intellektuálisan érett muzsikálást élvezhetett karnagyuk alapos felkészültségű és szuggesztív egyéniség. Az énekkar odaadóan azonosul a tolmácsolt zene gondolataival, lüktetésével, dinamikájával és érzelmeivel. Úgy tűnt, hogy énekeseinek volt idejük a részletek kimunkálására és alkalmasak az előadott művek költőiségének tolmácsolására is. Örömmel hallottuk a Bonyhád Várasi Vegyeskart, akik szintén először jelentek meg itt a Kórusok Napján. Szereplésükben legjobban tetszett a műsor összeállításának színes változatossága. Valóságos felüdülést szerzett például Passereau (16. századi francia bíboros és zeneszerző) játékos és könnyed eleganciával előadott kórusdarabjával. Bárdos Lajos „Régi táncdal” című kórusműve a kórusirodalom elnyűhetetlen sikerdarabja. Most is megérdemelten nagy tapsot aratott. A kitűnő kórust és vezetőjüket, Stargl Szilviát, reméljük még sokszor fogjuk hallani városunkban. A szép estet két kiváló tehetségű hangszeres szólista színesítette. Erős Ditta Rebeka és Lozsányi Soma, a szekszárdi Liszt Ferenc Művészeti Iskola növendékei, akik épp az előző napokban Budapesten a Chopin versenyen nyertek díjat. Tízéves a Lemle Zoltán alapította Szekszárdi Gárdonyi Zoltán Református Együttes. Túlzott szerénységre vall, hogy nem ünnepeltették magukat, pedig az elnyert „Hangverseny kórus” fokozatot a mostani szereplésük is igazolta. Karnagyuk, Naszladi Judit felkészült, jelentős egyéniség és elhivatott muzsikus, aki tele van lelkesedéssel és ezt át is tudja adni az együttesének. Vallásos ihletésű műsorukból nehéz valamit is kiemelni. Mélységesen emelkedett volt Bárdos Lajos „Az Úr énnékem őriző pásztorom” című zsoltára, amelyben Isten gondviselésének, szeretetének ábrázolását nyújtották meggyőző erővel. Tillai Aurél 42. zsoltár című alkotásában az idegen földön és a templomtól távol élő lélek sóhaját az élő Isten után, zengte a kórus. Jelentős esemény színhelye volt e koncert. Tillai Aurél ez alkalomra írott művének az ősbemutatója volt, amit a szerző a Gárdonyi Kórusnak ajánlott. Az áhítatosan szép mű címe: „Mely igen jó az Úr Istent dicsérni”. A zsoltárihletésű mű szövegét Sztárai Mihály írta. Az énekkar szép produkcióit sok kitűnő szólista segítette, akik nevét érdemes megjegyezni: Tillai Tímea énekművész (szoprán), Hegedűs Györgyi (mezzoszoprán), Gyimóthy Zsuzsanna (alt), Lemle Zoltán (tenor), Auth Zoltánna brácsaművész, Balázs Réka - hegedű, Buda Bernadett - hegedű, Köntös Hedvig - cselló, és a többszörös segítő Lozsányi Tamás orgonaművész. Zárószámként az összkar Kodály egyik örök szép remekét adta elő Tillai Aurél, Liszt-díjas karnagy vezényletével. ----------------------------------------- Husek Rezső Móricz Zsigmond vándorkiállítás Debrecenben Tavaly december 19-én Móricz Zsigmond vándorkiállítás nyílt a debreceni Nagytemplom kiállítótermében. Az ünnepi alkalmon megnyitó beszédet Bölcskei Gusztáv tiszántúli püspök mondott, a nagy íróra Görömbei András akadémikus emlékezett. A kiállítás megtekintésére szeretettel várják az érdeklődőket. „Kettős parafrázis” címmel kerül sor január 18-án, este 6 órakor Petrőczi Éva és Csörsz Rumen István vers-koncertjére Budapesten, a Németajkú Gyülekezet templomában.