Reformátusok Lapja, 2013 (57. évfolyam, 1-52. szám)
2013-01-06 / 1. szám
"f ^Te f\ „Mert buta gőg árad földünkön szét, de hamar jön / Végórája, saját ostobasága miatt.” (Győzelmi ének, amelyet Krisztusnak énekelt Joannes Calvinus január elsején, az Úr 1541-ik esztendejében. Szabadi István fordítása.) KÁLVIN EMLÉKÉVEK Volt, amikor okkal gondolhattuk, hogy a világhatalomra törő kommunizmus és a nyugati demokráciák között mindent elpusztító háború tör ki - a haditechnikai eszközök kétségtelenül rendelkezésre álltak. Akár tragikus véletlenek sora is vezethetett volna nukleáris háborúhoz. Nem így lett, hála ezért. A szovjet birodalom hamar széthullott, pedig a hirtelen vég előtt csupán negyedszázaddal a szovjet pártfőtitkár gőggel vágta a Nyugat képébe: utolérünk és lehagyunk titeket. Termelt rengeteg nyersanyagot a rendszer, mégsem sikerült minőségben, versenyképességben, jólétben, katonai képességekben lépést tartani ellenfelével. Rövid, de mély krízis után új és kétségtelenül békésebb korszak nyílt a világban. De az ember gyarló, elbizakodott butaságában az anyagi javak, fogyasztási cikkek habzsolásával immár nem-katonai eszközökkel képes veszélyeztetni a Föld rendjét, földi létünk természeti környezetét. Más módon is hajlamos pusztítani magát. Naponta látom az utcán, a buszon, átkelve forgalmas aluljárón az embernek - az isteni teremtménynek - önrongálását. Pedig kellő tudományos ismeret gyűlt fel arról, hogy melyik szenvedélybetegség milyen statisztikai valószínűséggel hozza közelebb az ember végóráját. Ám az ember bután gőgös: bezárja szemét és értelmét a tények előtt. Ugyanő azonban - és ez ad hitet a kutatónak, a tanárnak, de minden szülőnek is - képes a jóra, a felelősség vállalására, a vétkektől és bűnöktől való elfordulásra. Ezért is hívja Kálvin győzelmi éneknek azt a fohászt, amely egyaránt tanúskodik az ő valóságismeretéről és ugyanúgy mély hitéről is. Ismeri jól az emberi természetet, amelyben benne lakozik a minden rosszra való képesség, de hisz a megváltásban és a kegyelemben. Ma azt konstatáljuk, hogy az ember, ha lehet, még gőgösebb. De ma is él a remény és a hit, hogy isteni kegyelemből mégsem jó hamar az ember és az emberiség végórája. BOD PÉTER ÁKOS Jó hírünk a világban Interjú. Az Osztrák Köztársaság Grosse Ehrenzeichen für Verdienste um die Republik Österreich kitüntetését vette át Szakály Sándor Bécsben. A Károli Gáspár Református Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának és a Történettudományi Intézetének vezetőjével beszélgettünk. - Milyen tevékenységéért kapott kitüntetést Ausztriától? - Az osztrák-magyar oktatási, tudományos kapcsolatok fejlesztéséért és működtetéséért. 1999 óta - rövid kihagyással - az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány (OMAA) kuratóriumának elnöke vagyok. Előtte az osztrák hadilevéltárban dolgoztam magyar delegáltként. Ezek ösztönözhették osztrák barátaimat arra, hogy javasoljanak erre az elismerésre. Az OMAA a két ország felsőoktatási és tudományos együttműködésében játszik komoly szerepet. Egyetemi oktatókat, PhD-hallgatókat, tudományos kutatóintézetekben dolgozókat segít ösztöndíjhoz és pályázatokhoz. A kitüntetésről az osztrák köztársasági elnök hozta meg a döntést hónapokkal ezelőtt, és novemberben, a születésnapomkor kaptam meg. Természetesen ez az elismerés mindazoknak jár, akik a kuratóriumban velem együtt dolgoznak. Kocziszky Györggyel együtt vehettem át a kitüntetést, aki az alapítványunk legrégibb kurátora. Az osztrákok tehát azt a munkát ismerték el a kitüntetésünkkel, amelynek köszönhetően magyarok mehettek ösztöndíjjal Ausztriába, Magyarországra pedig osztrákok érkezhettek. - Az alapítványnál károlis pályázatokkal is találkozott? - Természetesen. De károlis intézetvezetőként most oda kell figyelnem arra, hogy ne legyek elfogult. A magyar félnek egyébként el kellett fogadtatnia az osztrákokkal, hogy egyházi fenntartású egyetemekről pályázókat is támogathassunk, mivel az alapító okirat ezt nem tette volna lehetővé. A Károli Történettudományi Intézete az elmúlt hónapokban több jelentős konferenciát is szervezett. Mik a tapasztalatai? 1955-ben született Törökkoppányban. 1980-ban történelem-könyvtár szakon végzett az ELTÉ-n. 2006-tól az MTA doktora. 2010-től a Károli Gáspár Református Egyetem professzora, 2011 -től tanszékvezető egyetemi tanára és a Történelemtudományi Doktori Iskola vezetője, 2012-től a Történettudományi Intézet vezetője. - Azt gondolom, hogy alapos előkészítéssel évente két-három nagy konferenciát tudunk szervezni. Nagyon jól sikerült a Klebelsberg-konferenciánk, jó visszhangja volt a sajtóban és a szakmán belül egyaránt. A tudományos tanácskozásnak köszönhetően több helyen is megjelenhetett az egyetemünk neve. A Jó Pásztor Bizottságról szóló konferenciát egyházi kezdeményezésre szerveztük, és nemcsak a zsidómentő bizottságról, hanem az egész akkori környezetről is szólt. Kiemelkedő szakmai eseménye volt 2012-nek a Kurucz György dékánhelyettes úr által szervezett Refo500 programhoz kapcsolódó nemzetközi reformációs konferencia is. - Szeptemberben indult a Történelemtudományi Doktori Iskola. Hol tartanak most, és milyen terveik vannak? - Az első év során még az alapozó tantárgyaknál járunk, később indul majd a speciális képzés. Fontos, hogy vannak olyan egyéni képzéses hallgatóink a tizenöt levelező, illetve nappali tagozatos mellett, akik korábbi tanulmányaiknak és eddigi tudományos tevékenységüknek köszönhetően egy-másfél éven belül már a doktori védés előtt állhatnak majd. Lehetséges tehát, hogy 2014- ben már végzett hallgatóink lesznek, akik jó hírünket vihetik a világban. Reméljük, hogy jövőre is lesznek új doktoranduszaink, akik biztosíthatják a képzésünk folyamatosságát. Lényeges, hogy olyan oktatóink legyenek, akik megfelelnek az egyre szigorúbb akkreditációs követelményeknek. Nagyon fontos a folyamatos építkezés, egy idő után pedig már önmagunkból is kell építkeznünk. T. NÉMETH LÁSZLÓ Szakály Sándor fő kutatási területe: Magyarország 1919 és 1945 közötti történelme, az ország második világháborús szereplése, a volt magyar királyi csendőrség és honvédség története, valamint az 1919 és 1945 közötti időszak politika- és sporttörténete. FOTÓ: KALOCSAI RICHÁS/ SZAKÁLY SÁNDOR 2013. január 6. REFORMÁTUSOK LAPJA 3 REFORMÁTUS SZEMMEL 2013 - A hitvallás éve egyházunkban Egyházunk Zsinata határozatban mondta ki, hogy a 2013- as évet a hitvallás évének nyilvánítja, hiszen négyszázötven éve hatja át gondolkodásmódunkat, nyelvezetünket, lelkiségünket az a Heidelbergi Káté, amely 1563-ban a pfalzi fejedelemség székhelyén született. A reformáció tanai 1545 táján jutottak el Pfalzba. Előbb a lutheri, aztán a kálvini irány. A kálvini irányzat III. Frigyes uralkodása alatt terjedt el 1559-76 között. Az ő idejében indult virágzásnak a város egyeteme, amelyen volt teológiai fakultás is. Itt volt a legszembetűnőbb a változás, amikor a lutheri irányt felváltotta a kálvini irány, és mint szellemi központnak, kisugárzása volt az egész fejedelemség közállapotára. III. Frigyes próbálta kordában tartani az egyetemi vitákat, hiszen maga is jártas férfiú volt a teológiában. Mint fejedelem, rendeletekkel is segítette a kálvini irány előretörését, a reformáció megszilárdulását. A tartományban rendeletileg eltörölte a római katolikus vallást, lezajlott egy nagy templomtisztítás, bevezetett egy új istentiszteleti rendtartást, amely 1563. november 15-én lépett életbe. Ennek az új istentiszteleti rendtartásnak volt az egyik fejezete a Heidelbergi Káté. Egy további intézkedésével befogadta és letelepítette az üldözött holland és francia kálvinista lelkipásztorokat és tanítókat. Néhány év alatt kálvinbra fordult a fejedelemség hitvallása, ami teljesen új helyzetet eredményezett, mert az 1555-ös augsburgi vallásbéke még nem tartalmazhatta és nem engedélyezhette a kálvini irány szerinti szabad vallásgyakorlatot. Ezért az 1560-as években szükséges volt kiterjeszteni a vallásbékét a református reformáció követőire is. Ki kellett mondani, hogy ez az irányzat nem azonos a rajongók irányzatával, de ki kellett azt is mondani, hogy ők mások, mint a Luther-követők. Szükséges volt ez azért is, mert a vallásbékében nem szereplő egyházak tagjai úgynevezett „szabad madarak” (Vogelfrei), azaz védtelenek voltak éppúgy, mint annak idején Luther, amikor még az augsburgi vallásbéke nem született meg. A kálvini irány híveinek törvényen kívüliségét III. Frigyes, mint felelős uralkodó nem nézhette el. Alattvalóinak jogbiztonságáért egy olyan hitvallás megalkotására törekedett, amely bizonyítja, hogy ők nem rajongók, hogy sok ponton azonosak a lutheránusokkal, s nem vagyunk ellenségei egymásnak, hanem testvérek vagyunk. Ennek érdekében III. Frigyes összehívott egy olyan testületet, amely megalkotta a Heidelbergi Kátét. A hagyományos felfogás egészen az 1960-as évekig úgy tartotta, hogy a kátét tartalmilag Ursinus Zakariás (1534-1583) alkotta, és a végleges megszövegezésben Olevianus Gáspár (1536-1587) segített neki. Elvitathatatlan, hogy ők ketten a legtöbbet tették ezért a kátéért, de az újabb kutatások szerint biztos, hogy „csapatmunkával” készült. Egy olyan munkatársi közösség készítette, akik között ott volt a fejedelem, ott voltak Heidelberg neves teológiai professzorai is, a környékbeli lelkészek, tanítók, egyháztanácstagok és világi, nem teológus emberek, akik besegítettek a munkába. Ez utóbbiak közül egyről név szerint is tudunk, aki Erastus volt, III. Frigyes teológiában jártas udvari orvosa. Sajnos nem maradtak fenn a káté keletkezésével kapcsolatos jegyzőkönyvek. Azonban azt a káté előszava is tudatja, hogy a teológia összes professzora részt vett ebben a munkában. Az ismert és a mű mögött sejthető társszerzők (Tremelleus, Boquinus, Dathenus, Diller, Erastus) a 16. század minden jelentős teológiai iskoláját képviselték. Mögöttük a reformáció nagy alakjai állnak, akik egykor tanítómestereik voltak. A Heidelbergi Káté ezért olyan gazdag tárháza a reformátori tanításnak, amely méltán tette széles körben elfogadottá és máig mértékadó hitvallási irattá. Egyik méltatója, Philipp Schaff (1819-1893) joggal jellemezte így a Heidelbergi Kátét: ,A káté egyesíti Kálvin erejét és mélységét - az ő elutasító modora nélkül, Melanchthon bensőségességét és melegét - határozatlansága nélkül, Zwingli egyszerűségét és tisztaságát - az ő hűvös józansága és a miszitikától való idegenkedése nélkül.” A hitvallás évében fedezzük fel újra, gazdagítsa meg és pezsdítse fel ismét református hitünket a Heidelbergi Káté ihletett tanítása FEKETE KÁROLY A szerző a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektora, lapunk főmunkatársa . A hitvallás évében fedezzük fel újra, gazdagítsa meg és pezsdítse fel ismét református hitünket a Heidelbergi Káté ihletett tanítása!