Regélő, 1833. október-december (1. évfolyam, 53-78. szám)
1833-11-21 / 67. szám
67. REGÉLŐ. pesten Csütörtökön November 21.*11 1833. Megjelen társává együtt hetenkint kétszer Vasárnap és Csütörtökön. Fél évi díjja helyben 3 ft 12 xr boritéktalanul , postán 4 ft pengőben. Budapestiek évnegyedenkint is válthatnak példányt boritéktalanul 1 ft 36 xr-jával. A’ folyóírásnak egyes száma 24 xr ; egyes kép 12 xr. p. p. I. TÖRTÉNET ÉS ELBESZÉLLÉS. Kárpát völgye. A’Kárpátok alatt erdők közt rejtve van egy kies völgy. Nyers szirti patak zúg itt le a’ meredek bercz-tetőről, ’s a’ hegyek hasadékai, mellyekben máig is róka ’s itt ott mormogó medve is tanyáz, tízszeresen adják vissza a’ zuhogás hangját. Ritkán jut e’ zárt völgy ölébe a’ vadász, vagy a’ tévedt vándor, ’s csak egy öreg szén égető szájában él a’ völgy emlékezete. 1. Honunk azon szomorú éveiben, mikor Ázsia pusztájbról a’vad tatár csorda békés rétjeink virányát feldúlni kitört, egy kunyhó állott e’ völgyben, mellyet sűrű erdő vett körűl öröklő árnyékkal. Az öreg Gergely volt ennek lakosa, törzsökül de szegény Nemes , egy fijával, kit atyai álmaiban mint nevének fentartóját’s vénsége egy gyámolát szeretettel ölelt. A’fiú volt minden öröme atyai szivének ’s méltán is, mert Kálmán testi lelki tulajdonival megérdemelte üreg atyjának egész szeretetét. Égő tűz-szeme, könnyű teste, szelíd és jámbor lelke volt Kálmánnak, ’s mindig vidám arczának ártatlan vonásain mesterkézetlen fürtökben függött le gesztenyeszin haja. — A’legszelídebb lélek mosolygott nagy fekete szemeiből, mikor apját a’ hegy meredek lépcsőjén gondos karokkal vezette, vagy az alvó öreg arczára szellőt hajtott nyári meleg napokban. Ellenben vitézi szellemet árult el élénk tekintete,’s szemeinek lángja, mikor a’ szirtek tetején a’ zúgó nyilvesszőt kirepité, ’s a’ vadak félénken szaladó seregét kergette. Mint hegyi isten állott a’ bérez ormán, ’s nem remegett, bár szél zúgott felette, és jobbra balja felől hajborzasztó mélység toltogott