Regélő, 1834.július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)
1834-10-23 / 85. szám
Malamocco , és Rustic de Torcella ajtatoskodni jövének a templomba, ’s megdöbbenvén a két őr atyának bitsulásán, ennek okát kérdezték , mellyet megértvén esdekelve és nagy ígéretekkel kérték, hogy adják ki nekik sz. Mark testét, biztosítván őket, hogy Velenczének lakosai ezért irántok nagy hálával lesznek. A’ két pap vonakodott elejénte félvén a’ szentség-töréstől , ha hogy a’szent pártfogónak testét megbolgatják. De igy akarván az isteni gondviselés, ezen beszélgetés közben eljövének a’ király munkásai, és a’ helynek tisztelete nélkül keresgélek azon drága köveket, mellyeket a’ palota építésére alkalmasoknak itélének. A’ ritka ékességi márványokból épült templom végromlását várhatta. A’ szolgáskodó atyák megrémülve fogadák el ama kérők ajánlását. Azonban mindent kerülni kellett, hogy a’ helybeli nép észre ne vegye a’ szent evangélistának (Marknak) elvitetését, kit ők mindennapi csudatételért különösen tiszteltek. Nagy buzgósággal kivágák a’ legrejtettebb helyen azon pólyát, mellyben a’ tisztes ereklye vala, ’s helyében sz. Claudius testét tevék. Olly nagy illat támadott azonnal a’ templomban, és körülötte, hogy a’ sokaság tüstént a’ szent ereklyéhez futa. A’ ruha kötőzetei illetés nélkül maradanak, ’s igy a’szent rablás éppen nem vétetett észre. De még a’ népet és hitetleneket kellett megcsalni, hogy veszedelem nélkül hajóig lehessen vinni ezen drága maradványt.“ 3.A’ történet-írónak nem hinnénk, ha még most is nem látnok templomunkban sz. Marknak azon csudás képét, melly a’ tettet bizonyítja. — Hogy pedig valamelly durva bánástól , és felhányatástól óva legyen , mi igen gyakran megesik ezen durva népeknél , a’ szent test egy nagy szatyorba téteték , melly sok fűbe foglalva lévén sertvés-hussal befedetett, mellytől, tudjuk, hogy a’ Muselmanok undorodnak. Előhivattak azután, kikre a’ vitel bizva vala, ’s megparancsoltatott nekik, hogy mindazoknak elejébe, kikkel találkozni fognak Khanzir-t kiáltsanak. Khanzir ezen barbárok nyelvén annyit tesz, mint sertés. Igy értek el a’ hajóig. A’test vitorlákba vala tekergetve, és az arboczon egy vitorla-rudhoz kötve függött elutazás napjáig; mert még titkolni kellett ezen drága lopást azok előtt , kik látóul megfordultak a’ kikötött hajóban. Végre a’ Velencziek nagy örömmel elhagyák az öblöt. Alig valónak a’