Regélő, 1835. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1835-01-15 / 5. szám
s. REGÉLŐ. IPUh'SJV j'l csütörtökön januarius 15..." 1835. Mejztelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi díjja helyben képekkel 5 ft. boritéktalanul, postán 6 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. TÖRTÉNET ÉSJ£LRESZÉLÉS. A’ hoszúállás. (Folytatás.) Randal Brady csudálkozva tekintett maga körül. — „Mit jelentsen ez ? Én valamelly tolvajt adjak elő ? Gondolják meg csak kegyetek , bizonyosan nem hozzám akartak jönni. Itt semmi tolvajszállás sincs.“ „Nem hibáztuk el a’ házat, egyenesen kegyelmedhez jövénk.“ „No hát szólljanak, mit kívánnak tőlem kegyetek ?“ kérdé Randal Brady méltósággal. „Kegyednek fiját keressük.“ „Fiamat? — viszonzá a’ ház ura — Valóban gyermekimnek egyike se merészelné másnak jószágát illetni.“ „James Brown ! hol van kegyelmed ?“ kiálta a’ tiszt. A’ szolga, ki eddig az ajtó küszöbén megállótt, belépett. „Mondja meg — folytatá a’ tiszt — megesküdhetik-e rá, hogy a’ tolvaj, kit megragadott, valóban Brady Móritz volt ?“ „Azt jó lélekismerettel tehetem — viszonzá James. — Vagy nem ragadtam-e meg karjánál ? Nem világítottam képébe ? Nem ismerem őt már régen?“ „Lelkemre mondom — szakasztá félbe a’ szatócs — ő engem kirabolt, megfosztott.“ A’ derék Randal Brady nagyon különösen kezdé magát érezni. Fel pillantott a’ létrára, melly Móritz háló szobájába vezetett, mert minden pillantatban Ilivé, hogy Móritz a' vádakra lejövend, de az csak elmaradt, noha a’ lármát hallania kellett. Azonban az anyának sokkal nagyobb bizodalma volt Móritzban, hogysem egy perczig is kétségeskedhetett volna fedhetlenségén. „Ugyan hivd-le atyus a’ jó sínyt — szóla birodalommal — hadd jöjjön-le, hogy a’ dolognak, vége szakadjon.“ „Igazságod van — felele neki Bródy — Róza! gyújts egy másik gyertyát!“ A' leány engedelmeskedék ; de midőn ayjának a’ gyertyát átadá jelentőleg tekintének egymásra, mert egy ugyan azon gondolat szálltameg mindegyikét.